Fejezet

  1 1 |            hivatalnoka a családnak; ő is ott nevekedett gyermekkorától
  2 1 |         öregapja volt a násznagyuk, ő maga volt egyetlen leányuk
  3 1 |        tudnak mászni! Azzal, mintha ő volna a diadalmenet kengyelfutója,
  4 1 |             rúgtat be az udvarra, s ő az első, aki a megérkezett
  5 1 |             csak Adorján a szálába, ő tud németül is, majd én
  6 1 |    meglátszik rajta: mennyire tudja ő, hogy milyen szép.~Hasonló
  7 1 |             táncba; akkor elfelejti ő azt.~Következik a bársonygalléros
  8 1 |          van; ezért zálogolták meg. Ő csak megadta magát sorsának
  9 1 |          ügyetlen volt szegény. Tán ő még jobban félt, mint társnéja.
 10 1 |       megkérdezgették egymástól: ki ő, és honnan jött?~Senki sem
 11 1 |       darabot, ezt a pirítottját az ő kedvéért, mert majd megharagszik!
 12 1 |           tósztot isznak, emeli fel ő is poharát, s kiissza fenékig;
 13 1 |       belőle. Ah, ez a zene volt az ő lelkének kiegészítő része. –
 14 1 |      hegedűjébe, hogy viszont mikor ő akarja, akkor lesz az hol
 15 1 |           tett; minden szem tüze az ő arcán látszott összegyűlni,
 16 1 |           erő és kellem tűnt ki. És ő azt tudta jól; úgy tudott
 17 1 |           neki – csak Amáliáén nem. Ő szerelmes volt belé.~*~Míg
 18 1 |          csizma volt a lábán, azért ő mégsem sajnálta a legnagyobb
 19 1 |           tőle.~Lehetetlen az, hogy ő legyen!~Amint a neszre felpillantott
 20 1 |      szájában megakadt a szó. Éppen ő akart ilyesmit kérdezni
 21 1 |    megőrizzen. Haragudott nagyon?~– Ő nem, hanem a nagyságos asszony
 22 1 |        atyám nem haragudott?~– Nem. Ő sírt.~– Sírt? – szólt egyszerre
 23 1 |             szép arcát tenyerébe. – Ő sírt miattam? És nem vádolt,
 24 1 |        venni?~– Hát atyám? Atyám?~– Ő hallgatott.~– Hallgatott?
 25 1 |            vádolt? Nem is mentett?… Ő megvetett engem…~A csüggeteg
 26 1 |            hallgatnak felőlem, ahol ő jelen van, mint egy elveszett
 27 1 |          ebben a házban? Mit csinál ő most?~– Bizonyosan táncol.~–
 28 1 |           jól érezte, hogy itt most ő is olyan felelősségbe keveri
 29 1 |            öregúr karjába, s inkább ő vitte azt, mint az őtet
 30 1 |             továbbra is megtartott. Ő, köztünk mondva, nem nagyon
 31 1 |              hogy egyenesen csak az ő ünnepélyére jött ide; az
 32 1 |         volt neki engedni az ember. Ő maga biztatta Cecilt, hogy
 33 1 |        egypár forduló a lengyelből. Ő meg azalatt leült az öreg
 34 1 |           mással voltak elfoglalva, ő elhagyta a teremet, és lakosztályába
 35 1 |          kézen fogva elővezetvén az ő ezüstvőlegényét, gyönyörűségtől
 36 2 |          minő áldozatba kerül. Hisz ő maga is ezelőtt negyven
 37 2 |      ajánlatát, hogy majd kifüstöli ő azt a szobát, aztán jó lesz;
 38 2 |           mondani mások előtt, hogy ő szegény ember, hogy siessenek
 39 2 |           Igenis. Láttam, láttam.~– Ő igen jó leány; nem azért
 40 2 |         vagyok.~– Láttam, láttam.~– Ő maga is nagyon kívánkozott
 41 2 |       okosan, világosan!~Azzal most ő kapta kezébe a krétát, s
 42 2 |         hogyha bele nem egyezünk az ő bolondságukba, amit ő szerelemnek
 43 2 |            az ő bolondságukba, amit ő szerelemnek nevez, hát elszökteti
 44 2 |                Mégpedig nagyon jól. Ő ad kétszázezer pengőt.~–
 45 2 |            amíg más azt hitte, hogy ő csak az öreg aszonyságokat
 46 3 |     tyúkszemeire; nagyobb dolgokkal ő nem szokott törődni.~Somlyóházi
 47 3 |            megismerkedett; az fiát, ő pedig testvérét veszté el
 48 3 |             lepé meg rokonait, hogy ő Ludvéghy Lipóthoz nőül fog
 49 3 |        egyik gyermekét hadd nevelje ő. Gróf Bertalanné igen jó,
 50 3 |    ellenkezőleg állt a dolog: éppen ő kényeztette el a gyermeket;
 51 3 |          grófnő azt állította, hogy ő igen keményen bánik vele;
 52 3 |        gazdájára kellett akadni: az ő volt; nem mondta senki a
 53 3 |             de tudta mindenki, hogy ő az, s még csak nevetni is
 54 3 |         öreg Bertalan grófnét, hogy ő Ludvéghy Lipóthoz fog nőül
 55 3 |            meg fognak haragudni, és ő maga is haragudni fog Szerénára;
 56 3 |      Pozsonyban ne maradjanak, mert ő még a kocsisának is megparancsolja,
 57 3 |        felügyelete alatt, mert hisz ő szíve szerint igen derék,
 58 3 |             óráig sem tovább, hanem ő is futott onnan. Akik ráértek
 59 4 |            eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen
 60 4 |          mintha az volna az apa, és ő volna a fiú, aki most jó
 61 4 |          Tehát Gyula határozzon. Ha ő azt mondja, hogy nem retten
 62 4 |       nyakába; hiszen így óhajtotta ő ezt maga is; csakhogy nem
 63 4 |           őneki olyasmiről fogalma, ő bizony sohasem rontotta
 64 4 |       bámulva hallgatá fia terveit; ő maga ki sem tudott látni
 65 4 |             politizálva.~És mármost ő többet ottan nem fog vadászni,
 66 4 |             együtt!~Nem bizony, sem ő, sem senki más őutána, mert
 67 4 |           kincseinek akadt nyomára; ő pedig hevesen hozzáfogott
 68 4 |   nekiindult Gyula a nagy munkának. Ő maga vezette azt, kimérte
 69 4 |             mindez nem zavarta meg; ő folytatta megkezdett dolgát,
 70 4 |         apjának is juttatni belőle. Ő gyakran a szó szoros értelmében
 71 4 |           fejét, s azt mondta, hogy ő erre nem gondolt.~Gyula
 72 4 |         igen jól tudták volna, amit ő tenni fog, s jó tanácsaik
 73 4 |            hozzá ne nyúljanak, amit ő ott ásott és kipécézett. –
 74 4 |            a kaszinóban ülésnél.~Az ő fecsegéseire építkezve lehetett
 75 4 |        gyomrába rejtett ércek, hogy ő azoknak értékét diametraliter
 76 4 |              Gyula nem olyan ember; ő nem tekint pénzre, nagy
 77 4 |              nagy vagyonra, mert az ő elve a belterjes gazdaság;
 78 4 |      embernek az nem lehet ideálja, ő bizonyosan angol nőt fog
 79 4 |           gondolt ki felőle, amiket ő maga is komolyan hitt, és
 80 4 |       ismerősei tréfát csinálnak az ő munkás életéből: – visszariasztó
 81 4 |            tolakodik fel.~Bizonyára ő nagyon jól meg fogja őrzeni
 82 4 |       ragyogó név nélküli férfit, s ő kérdezze akkor azt magától: „
 83 5 |       leesnek egy torony tetejéből: ő alul marad, a gróf felül.~
 84 5 |          gróf csakugyan felül volt, ő pedig alul; a kocsi ablaka
 85 5 |         grófot saját hintója várta; ő arra ült, és másfelé ment,
 86 5 |            volt már Gyula előtt. Az ő grófi útitársa.~A fecskendőnek
 87 5 |          nagyon tetszett a grófnak, ő maga is úgy találta.~A bíró
 88 5 |             a gondolaton volt, amin ő, sőt még a tárcájából is
 89 5 |            az legyen, s azért, hogy ő maga büszke, nem kíván mástól
 90 5 |           mint grófot, hanem azután ő is úgy bánik minden emberrel,
 91 5 |            grófok volnának. Viszont ő is láthatott annyit Gyuláról,
 92 5 |           gróf megjegyezte rá, hogy ő azt saját maga nevelte –
 93 6 |         mint dicsekszik azzal, hogy ő száz forintot adott egy
 94 6 |            Sokkal szebb lesz az, ha ő egyedül játssza zongoráján;
 95 6 |           lerázni a nyakamról, hogy ő fellép magánytáncban magát
 96 6 |           műversenyben, hanem, íme, ő küld a költségek fedezésére
 97 6 |               Kívül a borítékra. Ha ő az enyimre kívül ráírta,
 98 6 |      földesuraknak, az nem illik az ő rangjához, aki előkelő bankár
 99 7 |            uramnak vénségére: tudta ő, hogy mit kaszál.~Azt már
100 7 |         Torhányi írt Borcznak; hogy ő nagyon szeretné, ha a tekintetes
101 7 |         magához mezei mulatságra az ő – és Amália kedveért: Borcz
102 7 |       legjava mégis eljött; de hogy ő is gondolt magában valami
103 7 |   splendidus volt. Megmutatta, hogy ő ma mindenáron ünnepélyt
104 7 |     arcaikhoz. Mit akart ezzel, azt ő bizonyosan nagyon jól értette.~
105 7 |     szerencsésebb talál lenni, mint ő volt.~Óh, ez a zsíros tenyerű
106 7 |             úgy pajkoskodott velük. Ő maga kezdte meg a pompás
107 7 |       táncos, mint fia ura, de csak ő is eljárta még a kállai
108 7 |            olyan feltűnő szép, mint ő; akár egy kamélia a mező
109 7 |           volt, hogy törődjék vele. Ő már megcsinálta a jó üzletet
110 7 |      megnézni, hogy milyenek hát az ő szemei.~– Látom, hová kacsingat;
111 7 |    legközelebbi tánc alatt, s amint ő melegebben nézett annak
112 7 |             őt hálószobájába menni.~Ő pedig sietett vissza a báróhoz.~
113 7 |             a veszteséggel, mert az ő játékában is meg volt nyerve
114 7 |            dolognak tartja, hogy az ő leányának a híres X. lesz
115 7 |             azzal kérkedik, hogy az ő fiának maga a báró úr lesz
116 7 |        kérdezte egymástól: ki lehet ő, de senki sem tudott felelni;
117 7 |     Amáliával tudassa, miszerint az ő lovai a longchamps-i mezőkön
118 8 |       Szeréna el volt érzékenyülve, ő is odajött, és megszorította
119 8 |         fogod elvenni; várd be, míg ő mondja, hogy nem megy hozzád.
120 8 |             tudja rázni a nyakáról. Ő meg a vén apja nem is híják
121 8 |           ez elvetett gyöngyszemnek ő adhatja meg eredeti ragyogását.
122 8 |        mondhatá el Szerénának, hogy ő boldognak fogná magát érezni,
123 8 |             elegen mondták neki, de ő erre nem ad semmit. A férfi
124 8 |       stílusból van mondva, amelyet ő nem ért.~Szeréna szemközt
125 8 |       comtesse megvallá szerelmét – ő hozta elő, én nem is forszíroztam; –
126 8 |       szeretek vagy nem szeretek, s ő megérti azt. Hanem szerelmi
127 8 |               Mármost megszoktam az ő szeszélyeit nem venni komolyan.
128 8 |             pedig nem vagyok az, és ő nem tudja, hogy az mind
129 8 |                Tudom én, hogy mi az ő bajuk, hogy mit tudjanak
130 8 |         öreg? Mert hiszen azt, hogy ő országos korhely, kártyás,
131 8 |          nem tudom, hogy hogyan, de ő már tudja, mert ő nagyon
132 8 |        hogyan, de ő már tudja, mert ő nagyon okos, tapasztalt
133 9 |           évszak is gazdagon fizet.~Ő ért minden ágához a kereskedelemnek;
134 9 |          százezer forintig; s ekkor ő, midőn legjobban sajnálkoztak
135 9 |        viselje gondját pénzeiknek”. Ő ugyan szabadkozott, a kezelés
136 9 |           úr rendületlen spekuláns; ő minden fordulatra készen
137 9 |            aki mást szeret; és akit ő gyűlöl.~Ah, de íme, ismerős
138 9 |             baja esett, de mindjárt ő is meg fog érkezni.~(Amitől
139 9 |           legény szabadkozott, hogy ő soha életében sem volt,
140 9 |       amelyik megvallotta, hogy biz ő már volt korhely, az tetszett
141 9 |        szíveinkben örökké jelen van ő.~Alig csördültek össze a
142 9 |             erre a tudósításra. Ezt ő nem várta.~– Az úrfinak
143 9 | megnyugtatni a társaságot Torhányi; ő tudta már jól, hogy mi baja
144 9 |       megszökik, s ebben az esetben ő szegte meg a házassági szerződés
145 9 |    kilátásairól, új szerelméről: ám ő lássa, a börzeüzér mosolyogva
146 9 |            vén birkás! Nagyon tudta ő azt, hogy ennek az utolsó
147 10|           most atyám házánál lenni; ő nem szól ellenem, sokkal
148 10|      Anyámmal találkozni sem merek: ő lenéz; hozzám nem szól,
149 10|     társaságokat jellemzi persze az ő képzeletében; ha sok időn
150 10|          grófné – saját magán kacag ő oly nagyon; saját sorsán
151 10|          nagyon; saját sorsán nevet ő oly haragos hahotával. –
152 10|            is itt maradhat, s akkor ő hiába vár rá a kertajtóban;
153 10|            az mégis boldogabb, mint ő; pedig hiszen ő is csak
154 10|     boldogabb, mint ő; pedig hiszen ő is csak azt akarta, hogy
155 10|    véleménnyel van felőle Gábor; az ő szavára én olyan sokat adok;
156 10|         becsülök! Ha tehette, az az ő dolga.~– Azt hittem, ezért
157 10|   végtelenül magasabb rangban, mint ő.~– Micsoda?~– Én egy becsületes
158 10|       becsületes nemesember vagyok; ő pedig egy alacsony lelkű
159 10|            Ne légy hozzá igaztalan, ő oly ábrándos; akit megszeret,
160 11|              hogy úgyis előre tudta ő, hogy hamar vége lesz annak
161 11|      számára valami előzékenységre; ő nagy demokrata, asztalánál
162 11|             korán ne keljenek, mert ő igen korán hajnalban fog
163 11|          Szeréna türelmét. Ha pedig ő továbbhajtatott, az ekhós
164 11|    tapodttal is tovább követnie. Ha ő úgy látja jónak, hát csak
165 11|         mezőre, s látja Rebekát, az ő menyasszonyát jönni a tevékkel,
166 11|             is meglátja Izsákot, az ő vőlegényét, s leszáll a
167 11|         jótékony műversenyt adtunk, ő oly nagylelkű, oly áldozatkész
168 11|         atyám, anyám; hallhattam az ő ellenségeitől elég rosszat
169 11|           szívtelen köznapi lelkek. Ő pedig mindazoknak ellentéte.
170 11| elkényeztetett nő magával, hogy már ő ezentúl egészen megfordít
171 11|             most már mindent tudok: ő van meghalva – rám nézve.
172 11|         előttem, s megemlítém neki: ő becsületére fogadta előttem,
173 11|             egymással, ahogy tudja; ő határozottan visszalépett,
174 11|        visszaadni azt, amit elvett: ő pedig túlvilági lény, kinek
175 11|        szerelme a hableányhoz? Akár ő szállt ehhez a vízbe alá,
176 11|           azt képzelé magában, hogy ő most lábhegyen utána siet:
177 11|   hagymáz-képzelet volt: ott feküdt ő zsibbadtan, tehetetlenül
178 11|           ilyen szomorú ember, mint ő; s azzal selyemkendőből
179 12|      egyebet, mint hogy ebben, íme, ő is megnyugodjék, s visszatérjen
180 12|          Szeréna grófné útra indul, ő pedig kíséretére inkognitó
181 12|         szereti a te néped; egyedül ő az a szerencsétlen, aki
182 12|   tudakozódni Szeréna grófnő felől, ő ugyan egy szóval sem hozza
183 12|       szobalyányom, a jobbról valót ő. Én egy percre bezártam
184 13|       elhatározta magát, hogy ilyet ő is fog készíteni.~Jól meg
185 13|              de nem azt cselekedte; ő maga akarta kitalálni, hogyan
186 13|           beszélni, mint franciául. Ő pedig így nem értett.~–
187 13|       szemed van, atyus. Hát hiszen ő maga az. Mindig egymásnak