Fejezet

  1 1 |                 ezek: egy ismerős házat el nem kerülni, ahova a négy
  2 1 |           megelőző hír éppen nem rémíte el senkit, sőt, fiatal leányok
  3 1 |            táncolt, egyre se mosolyodik el, sem azontúl egy szót sem
  4 1 |                feleségét is onnan vette el, ki ott számtartó leánya
  5 1 |              éppen csak a négy lába fér el. Most már nemcsak hallja,
  6 1 |            hangjukat nem hallá, annyira el voltak álarcozva bunkákkal,
  7 1 |             friss kalácsillattal árulja el e nap titkait, a házikisasszony
  8 1 |             tette, s fél fele elolvadt.~El innen, férfiak! Csak be
  9 1 |          mellett.~– No, félbolond! Nézd el, nézd! Tán sohase láttad
 10 1 |                 is volt néha a haragra; el sem is találtuk hirtelen,
 11 1 |             csak a természet keze hinté el bűvész szépségeit; mosolyogni
 12 1 |                 felszökött helyéből, és el akart futni.~Eszti utána
 13 1 |               szemérmetes hangon hebegé el rövid mondókáját Amália
 14 1 |                 házikisasszony foglalja el, így azután komplikált „
 15 1 |               alattomban hogy szakítják el a csirke sarkantyúját; persze,
 16 1 |              prímás keze? Nem szöktek-e el másfelé? Ah, a hűséges jó
 17 1 |               szívrabló.~Egyedül járták el ketten azt a most már divatból
 18 1 |               kitalálta maga, merre tér el az út a kastély felé, pedig
 19 1 |                 egy nagy ásítást nyomva el a markában.~– No, hát nem
 20 1 |               is érezte. Azután, mintha el volna fáradva, egy karszékbe
 21 1 |               idegen kocsis nem aludt-e el pipával szájában; nem rugdalják-e
 22 1 |               előle.~A tiszttartó arcán el nem fojthatott öröm mosolygása
 23 1 |               kezdte szavait kísérni. – El hagytam jőni egész az oltárig,
 24 1 |               De csak nem eresztette ön el bunda nélkül? Sajnálnám,
 25 1 |            Bizony pedig éjszaka utaztak el, s azt mondták, hogy éjjel-nappal
 26 1 |                 valami kolostorba, hogy el ne tévedjen, miként én?~
 27 1 |        tiszttartó először életében kezd el élceket mondani, s azokat
 28 1 |                ott maga előtt, úgy ejté el a tálat a kezéből, hogy
 29 1 |            biztatta Cecilt, hogy menjen el azzal a szőke fiatalemberrel,
 30 1 |                a mankókkal, annak kezdé el magasztalni kis testvérét;
 31 1 |                fordult, s azzal kezdett el beszélgetni. Miről? Bohóságról. –
 32 1 |                 szökellni, így fordulni el és ismét vissza a táncos
 33 1 |                 a cigánynak, hogy húzza el azt a nótát, amit a grófnő
 34 2 |               feketebankót fele áron, s el tetszik adni egész áron
 35 2 |                 a hintóban; sőt gyakran el is váltak nagy dér-dúrral,
 36 2 |           alássan, egyet nem veszthetek el, a kreditemet; kereskedő,
 37 2 |             iparkodott egy színné kenni el a képén. – Hát mi nincs
 38 2 |                a házasság őrajta múlnék el.~– Hogyan van ez, hogyan
 39 2 |                 míg Torhányi úr szavára el kell hinnünk, hogy Amália
 40 2 |          százötvenezer forintot vesztek el, ha te el nem veszed a leányt.~–
 41 2 |              forintot vesztek el, ha te el nem veszed a leányt.~– Gondolja
 42 2 |                  persze, hogy szereted. El is fogod venni.~– Nem fogom
 43 2 |              dézsát, s bőszülten kezdte el püfölni a szemközt jövő
 44 3 |                a tolvajjal, az őrülttel el lehet lakni egy szobában,
 45 3 |                az a tavaszi szellő, aki el szokta hordani magával a
 46 3 |                ő pedig testvérét veszté el Lipót báró commoditása miatt.
 47 3 |              dolog: éppen ő kényeztette el a gyermeket; úgy, hogy az
 48 3 |            gyermek azt felelte rá: hogy el is megy; s nyomban felszedte
 49 3 |        képtelenségeket, amiket másokkal el akart hitetni, annyira szépen
 50 3 |            tegye, és csúfságot kövessen el vele, aminőt a világ soha
 51 3 |               vele, aminőt a világ soha el nem felejt neki, és amellett
 52 3 |     rendelkeznek, a Somlyóházi kastélyt el nem fogja hagyni, hogy utoljára
 53 3 |               fel nem kelni az ágyból s el nem halasztani halála óráját,
 54 4 |          megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát ezen a
 55 4 |               jó hírnevüknél, azt adták el; míg más pályán a szegény
 56 4 |                 között; Gyula határozza el, melyiket találja a kettő
 57 4 |                 pedig 6 kamatot visznek el, így világos, hogy a gazdálkodás
 58 4 |                ezeket tehát minél elébb el kell adni, s áraikból a
 59 4 |              amikben csak két ember fér el; egy puskás meg egy kormányos,
 60 4 |           Pogány-szigetnek neveztük azt el, mert a parasztok nem sokat
 61 4 |        kvalifikált derék nemesurak) úgy el tudtak mulatni egymással
 62 4 |                 virágos szőnyegként lep el a buja tóvirág, mely szirmait
 63 4 |                 pontokra; ott kezdjenek el ásni, s ha találnak hasonló
 64 4 | vidra-barlangoknál, egynéhány vidrafiút el is hoztak elevenen, s szörnyen
 65 4 |               ebből mármost? Ez egészen el van rontva. Eddig csak legalább
 66 4 |               fekete felhők között vész el; minden éjszaka lehetett
 67 4 |                bürük szövedékeit árulák el, miknek nedves gyökérhalmaza
 68 4 |              vad puskalövés nélkül vesz el.~– Csak várjuk el őket! –
 69 4 |           nélkül vesz el.~– Csak várjuk el őket! – vigasztalá őket
 70 4 |              most bő forrásvízzel látta el környékét.~Gyula fogadott
 71 4 |           uradalomnál, ezt nem verhette el a jég, ennek nem ártott
 72 4 |        vármegyében, s akként maradoztak el tőle, amint az mindig magasabb
 73 4 |          szerelmes, és rajta lesz, hogy el ne árulja azt.~Ezek a büszke
 74 5 |                a kalauznak, minek aludt el! És szerencsésen sikerült
 75 5 |              most szállást, mert minden el van foglalva.~– Igen lekötelez,
 76 5 |                 akik egy Etnát oltottak el. Majd holnap hallgassa ön
 77 5 |                Majd holnap hallgassa ön el, milyen deklamáció lesz
 78 5 |                 levő tulipánfa foglalta el. Gyula megdicsérte a tulipiferát,
 79 6 |               ha egyszer azután azok is el találnak esni, akkor zátonyon
 80 6 |              mondom neki: itt van, dugd el; ne mondd senkinek, hogy
 81 6 |                búzát vagy repcét adatni el a piacon, s ha Torhányi
 82 6 |                 furcsaságot trombitálok el, ha tetszik, megadhatja
 83 6 |            ember, mint aki gyapját adja el?~Somlyóházi kezdte észrevenni,
 84 6 |            Másutt a drágaságról kezdtek el beszélni, hogy mennyi mindenre
 85 6 |               hogy a kisasszonya fújjon el egy nótát a publikum előtt;
 86 6 |       barátságos nyári mulatságra, mely el fog tartani másnap reggelig.~
 87 6 |              szégyen lesz már az is, ha el kell azt halasztaniok.~De
 88 7 |               palota!~Pedig nem ment ám el az esze Borcz uramnak vénségére:
 89 7 |      bolonduljon érte: tudniillik vegye el. Így ami kárt tett Amália
 90 7 |               erre rájönni.~Igen szépen el volt intézve, hogy Borcz
 91 7 |                 és fényes ünnepélyt. Ha el nem jöttek a sz…i nagyságos
 92 7 |             látná, akit bájainak látása el ne ragadna, aki meg tudna
 93 7 |             beszélgetni.~– Nem vesztett el valamit, Amáliácskám?~–
 94 7 |              valami módon ez a házasság el ne romoljék, ami nekünk
 95 7 |            amikor egyik-másik úr nagyon el van foglalva, azt a napot
 96 7 |         szerelem, jertek velem, rejtsük el magunkat e vén platánfák
 97 7 |                  igen. A papának mindig el kell menni, mikor a vasút-részvényesek
 98 7 |            jönni a boltból, míg azt ott el nem költöttem.~Ludvéghynak
 99 7 |                 a Son of the Sun nyerte el azon a versenyen. És én
100 7 |       Torhányival éppen most határozták el fiának Amália kisasszonnyal
101 8 |                 volt? Mi történt? Mondd el csak, fiacskám!~Az öreg
102 8 |              száz forintot takarítottam el tőlük – felelt lusta nyugalommal
103 8 |               egy deputáció élén vittem el a közel hatezer forintra
104 8 |       kártyaasztalok mellett fecsérlené el, nemes áldozatokra adózik
105 8 |                estek, s van eszük, hogy el nem árulják magukat, mikor
106 8 |          kinevették volna őket. Szeréna el volt érzékenyülve, ő is
107 8 |                  és amire kértelek, azt el ne felejtsd.~– Micsoda?~–
108 8 |          csapodár emberhez vesztegették el, mint az a Borcz Adorján.
109 8 |        kibeszéli, hogy csak azért veszi el a kisasszonyt, mert sok
110 8 |             rákerül a sor, olyan szépen el tudják mondani a hazugságot,
111 8 |              más nővel jár jegybe; akit el kell neki venni, mert 150
112 8 |                 ifjú határozott arccal. El volt tudniillik határozva,
113 8 |                 kifejezésekben mondhatá el Szerénának, hogy ő boldognak
114 8 |            melyben őt először meglátta, el volt bűvölve általa, hogy
115 8 |                lángoló arccal hagyta őt el; sietve távozván fel a nyári
116 8 |                mikor mondtam neki, hogy el akarom venni Szerénát, s
117 8 |               utána, de vigyázzon, hogy el ne maradjon tőle!” Mármost
118 8 |                 így mégis nem utasított el?~– Gonoszabb ez az elutasításnál.
119 8 |               Vagy csak amúgy via facti el akar foglalni egy bitangjában
120 8 |                látni, hogy ki választja el őt attól?~Az öreg Borcz
121 9 |           tartozás nincs rubrikái közt, el tudja találni a pontot,
122 9 |               nevű Kis Éden? – az régen el van már adva egy gazdag
123 9 |                amivel megint szép ideig el lehet veszteni a közönség
124 9 |                rosszaság nem követtetik el. Az rettenetes volna, ha
125 9 |          zsebkendő meg egy juholtó kés; el ne vesszen ám valami belőle!
126 9 |                 hamarább érkeztek, hogy el ne maradjanak – egy olyan
127 9 |           vagyok. Ebben a disznó sárban el nem jöttem volna Szatmárból
128 9 |          azokkal egy búcsú-poharat költ el; tudja, nagy jó uram, szokták
129 9 |         vendégei előtt, hogy a derék úr el van törődve, korán le akar
130 9 |                  Háfner barátom egészen el van fulladva a nagy sietésben,
131 9 |            valami jót hozott.~– Egészen el van fáradva, nem tetszik
132 9 |             félj, pajtás, nem veszem én el a vén Wucherer leányát soha. (
133 9 |                ki magát). Nem rablom én el Amália kisasszonyt, ha egyedül
134 9 |             csakhogy némelyikünk jobban el tudta titkolni. Csak nagyobb
135 9 |                 egy fogpiszkálót fogott el helyette. A cselédség a
136 9 |                 ezt jelszavának fogadta el. Akinek pénz kell, ne legyen
137 10|                 alatt, addig nem megyek el.~– A grófné pedig sohasem
138 10|           előítéleteknek élve.~– Hagyja el, grófné, azoknak is megvannak
139 10|              már bizonyos. Hanem kérem, el ne árulja, amit most mondok,
140 10|                  ugye, hogy mi lesz? De el ne árulja, hogy én mondtam.~
141 10|            megnyerni a gróf címet, s én el tudtam azt hallgatni; pedig,
142 10|                ez nagy meglepetés. S én el tudtam idáig hallgatni.~
143 10|     pelargoniumokat ültet egy rabattba, el nem tudja gondolni, mit
144 10|          elrabolni.~Azonban úgy intézte el, hogy mikor Gábor ismét
145 10|                azt nem szeretném. Csald el a kerti pavilonig, s ott
146 11|        leveleket a bécsi postára küldte el.~Azontúl mindennap volt
147 11|           Esztikét kérte, hogy fogadjon el tőle egy karperecet menyasszonyi
148 11|                a kutya sem nyiffantotta el magát.~A falun keresztül
149 11|                  aki utánunk jön, s sem el nem akar hagyni bennünket,
150 11|               szóra csókjaival halmozta el a kezet, mely boldogsága
151 11|      maradhasson, a kocsiülést foglalja el.~Szép eszme ez, csakhogy
152 11|            darvak nem azért vándorolnak el innen, mintha fájna nekik
153 11|        balfelőlit a szobaleány foglalja el, a középső az enyim – szólt
154 11|              akkor illendő, hogy kezdje el kvalifikálni magát.~Amint
155 11|              oltár küszöbénél hagyhassa el. Megérdemlem, hogy azt gondolja
156 11|                 fájdalom árnyéka borult el; de csak egy pillanatra;
157 11|                arccal lépett elém, hogy el kelle hinnem, miként szívében
158 11|             öntől, hogy még nem kacagta el magát fennhangon.~Gyula
159 11|                 nevetni. Hogyan hitette el egy elkényeztetett nő magával,
160 11|             megbűnhődtem! Éreztem, hogy el kell tépnem e szövevényt,
161 11|                 emberről; úgy mondhatom el mindazt, mint egy adomát,
162 11|          mindennemű botrányból készítve el híre fekhelyét, s a báró
163 11|               második vőlegényét hagyta el a faképnél, s most keres
164 11|           valaki, akit szeretsz, hagyja el eddigi életét, s kezdjen
165 11|             tagja akarok lenni”. Higgye el, hogy tárt karok fogadandják.
166 11|                zsibbasztó félelem állta el; nem bírta kiállni ezeket
167 11|               azután hallá, mint hagyja el a szobát Szeréna, mint megy
168 12|                  Ez a levél hadd menjen el elébb a postán.~Rögtön utána
169 12|              annak szép óvatosan mondja el, amiket élő szemeivel látott.~
170 12|               elrontani. Pedig hát csak el kell azt rontani.~A grófné
171 12|         mindenki mosolygott: Málai Máté el nem tudta gondolni, miért.~
172 12|               Igenis láttam; sőt, amint el méltóztatott hajtatni, én
173 12|                    Azután?~– Hol hagyta el?~– Hogy én hol hagytam el? (
174 12|               el?~– Hogy én hol hagytam el? (No, most jön a haddelhadd!)
175 12|              Csak „az ásó, kapa választ el” – szólt Szeréna érzéstől
176 13|             megilleti.~Adorján grófilag el van látva, s amellett Borcz
177 13|                  jó étel, jó élet. Erre el lehet költeni, tegyük fel,
178 13|           csizmadiára, üsse kő!, menjen el kétszáz forint; – koldusnak,
179 13|                  Hát most meg te vetted el?~– Én is – csak úgy.~– Hát