Fejezet

  1 1 |         Azt pedig jól tudja a gróf úr, hogy a somlyóházi tiszttartóné
  2 1 |         eleresztve a fogva tartott úr gombját végtére. – No, hálá
  3 1 |       Következik a bársonygalléros úr.~– Tekintetes Torhányi úr: …
  4 1 |          úr.~– Tekintetes Torhányi úr: … nagyságos is lehet még
  5 1 |          még belőle – (a bársonyos úr lekötelezetten mosolyog) –,
  6 1 |         szerencse.~Pedig a kicsiny úr aligha olyasmit nem mormogott
  7 1 |           orrára; s azért Torhányi úr és Amália kisasszony és
  8 1 |           báró! – A nagyságos báró úr.~– A báró? Azt otthagytam
  9 1 |            felelni.~– A méltóságos úr éppen Pozsonyba ment.~–
 10 1 |   feleségem ügyelete alatt; a gróf úr maga bízta rá; azt mondta
 11 1 |         neki min bámulni.~A jámbor úr nem tudott mi ellenvetést
 12 1 |           rájuk bámult; tiszttartó úr vállai közé húzta a fejét,
 13 1 |             hogy a méltóságos gróf úr valami nagyon büszke legyen
 14 2 |    hintóból elébb egy farkasbundás úr száll le, azután egy dzsindzsulaprémes
 15 2 |         tekintetes Torhányi András úr és a kisassszonya.~A birkás
 16 2 |         Tekintetes Torhányi András úr! – iparkodék a rekedt némber
 17 2 |        illat támadt, hogy Torhányi úr azt képzelte magában, hogy
 18 2 |           téli köntöseit. Torhányi úr olyan szívesen segített
 19 2 |          vállat vonított.~Torhányi úr pedig tudta jól, hogy mit
 20 2 |       kedves édes tekintetes Borcz úr. Elhoztam őtet is magammal,
 21 2 |       lenni, mint tekintetes Borcz úr – szólt bele hízelkedve
 22 2 |           bele hízelkedve a vendég úr.~Hiszen Borcz úr is csak
 23 2 |            vendég úr.~Hiszen Borcz úr is csak azért szokott olyasmit
 24 2 |         van? Csak nagy gazda Borcz úr, nagy gazda. Hátha amije
 25 2 |          ugyebár, tekintetes Borcz úr?~– Már hiszen ért Torhányi
 26 2 |         szerény alázattal Torhányi úr, mint aki valami jól megérdemlett
 27 2 |          veszítsen rajta.~Torhányi úr most jónak látta nyakát
 28 2 |       tévelygése álmaiból Torhányi úr.~– Vagy úgy? Meg tetszik
 29 2 |       szólt ravasz képpel Torhányi úr. – Erre való itten az ész –
 30 2 |            kedves tekintetes Borcz úr – szólt, karon fogva érdemes
 31 2 |          érdemes barátját Torhányi úr –, menjünk talán át a másik
 32 2 |           Amália okos leány.~A két úr azzal átment a köménymagfüstös
 33 2 |          alkut, mikor már Torhányi úr fenn ült a hintóban; sőt
 34 2 |       olyankor aztán vagy Torhányi úr tért vissza a legközelebbi
 35 2 |    talentumát és erélyét.~Torhányi úr le is fizette a felpénzt,
 36 2 |         válogatva tárcájában Borcz úr szemeinek kápráztatására,
 37 2 |            meg nem csókolta.~Borcz úr hátrahúzódott, apró, ráncos
 38 2 |       tudta, hogy mi az.)~Torhányi úr szerényen mosolygott.~–
 39 2 |         mosolygott.~– A tekintetes úr kívánatára elhoztam Amália
 40 2 |          kívánkozzék ide.~Torhányi úr még szebben is tudott mosolyogni.~–
 41 2 |          árenda? Utoljára is Borcz úr csak árendában van itt.
 42 2 |           házasodik?~– Micsoda? Az úr jobban akarja tudni? Azt
 43 2 |         mégis nemesember marad; az úr pedig csak burger, és a
 44 2 |        jött.~– Mit? Burger? Hát az úr mi volt? Parasztlegény volt,
 45 2 |            egy komisz birkás!~– Az úr pedig egy komisz kupec!~
 46 2 |           beszéd? – kezdé Torhányi úr alantabb hangon a szót. –
 47 2 |            Hát azonfölül mit ad az úr a fiával?~– Én? Hogy mit
 48 2 |           nem akarom. Tudja meg az úr, hogy én nem vagyok koldus
 49 2 |      odaírva az asztalra.~Torhányi úr gúnykacagva ugrott fel az
 50 2 |         Hát mi nincs jól?~Torhányi úr zsebébe dugta mind a két
 51 2 |   válaszolt rá:~– Hát tudja meg az úr, hogy én föltettem magamban,
 52 2 |           akármekkora summát ad az úr a fiával, én mindenesetre
 53 2 |  Kétszázezer pengő forint? Adja az úr ezt írásban! – kiálta, hirtelen
 54 2 |           az úrnak kifizetni.~– Az úr kifizetné nekem a kétszázezer
 55 2 |              Ha pedig a tekintetes úr másítaná meg az akaratát,
 56 2 |              Üsse patvar!~Torhányi úr azzal megszorítá Borcz uram
 57 2 |           uram kezét, s mind a két úr igen elégülten mosolygott,
 58 2 |            volt.~Ebéd fölött a két úr abban versenyezett egymással,
 59 2 | versenyezett egymással, hogy Borcz úr a fiát, Torhányi úr a kisasszonyát
 60 2 |          Borcz úr a fiát, Torhányi úr a kisasszonyát dicsérte
 61 2 |        lehet találni, míg Torhányi úr szavára el kell hinnünk,
 62 2 |        ablakon!~Bizony, édes Borcz úr, azt aligha ki nem dobtuk
 63 3 |           harangoznak, mire a báró úr a fejével készen van.~Ekkor
 64 3 |         magára báró Ludvéghy Lipót úr, amidőn saját magának szolgálatába
 65 5 |     odabenn senki más, mint a gróf úr maga”.~Fehér Gyulának Füzesgyarmatról
 66 5 |            kíméletlen úton, a gróf úr szemüvegei egyre zsenírozták
 67 5 |         gondolatra téríték; a gróf úr bizony egyre alszik, s kisebb
 68 5 |       ficamodva. Kérem, méltóságos úr, legyen olyan jó, fogja
 69 5 |       Mindjárt segítek rajta, gróf úr – szólt Gyula odasietve –,
 70 5 |               Igen lekötelez, gróf úr.~A két férfi a bíró házánál
 71 5 |      osztani; az a másik kegyelmes úr is olyan jó volt.~A gróf
 72 6 |           Estére még egypár fiatal úr vetődött Somlyóházi gróf
 73 6 |               pattogott a banátusi úr. – Én ott hallgassam, hogy
 74 6 |   gyapjúkereskedőnk, Torhányi Máté úr száz forintot adott egy
 75 6 |           kompromittáljuk magunkat úr létünkre, léptessük fel
 76 6 |             Azt a levelet Torhányi úr küldi, és azt írja benne:
 77 6 |         költségek már egy névtelen úr által fedezve vannak; arról
 78 6 |           beszél is, per nagyságos úr címezi magát, s ezüstös
 79 6 |          mint egy angyal, a bánáti úr úgy trombitált, mint egy
 80 7 |          is meg kell mutatni, hogy úr.~Egy napon arra a csekélységre
 81 7 |      szóltak felőle soha.~Torhányi úr még mindig kedves leendő
 82 7 |          szeretné, ha a tekintetes úr holnaputánra az egész fürdői
 83 7 |           birkás, az Ludvéghy báró úr volt, ki ott közel a sz…
 84 7 |        hasznára forgassa?~Torhányi úr nagyon mutatta, hogy mennyire
 85 7 |            Valóban nap volt; Borcz úr gondoskodott számára felhőkről.
 86 7 |     kacsintott.~– Ej, ej, ej, báró úr. Nem szeretem a dolgot,
 87 7 |           hogy mit nem szeret a jó úr.~– Dejszen, báró úr, látom
 88 7 |           a jó úr.~– Dejszen, báró úr, látom én, amit látok. Látnak
 89 7 |          szemeim jól. Hanem a báró úr szemei is ugyan gonosz szemek.~
 90 7 |        pillantásokat. Ej, ej; báró úr; az a leány már menyasszony
 91 7 |          háta mögé.~– Hm, hm, báró úr; kegyed táncosnéjának ugyan
 92 7 |           rózsaszín kesztyű a báró úr kalapjában van.~Ludvéghy
 93 7 |            azt akarja mondani báró úr, hogy a kisasszony maga
 94 7 |  visszatért helyette Amália.~Borcz úr atyai komolysággal kezdett
 95 7 |          imént láttam, hogy a báró úr egy világos rózsaszín kesztyűt
 96 7 |           birkás, a nagyságos báró úr a földesúr; no, hisz az
 97 7 |   szögletben.~– Megbocsásson, báró úr – szólt a birkás, midőn
 98 7 |     szólítja meg érte, ha Torhányi úr csizmáit is felrakja a bársonypamlagra (
 99 7 |            az ő fiának maga a báró úr lesz a násznagya, egy mágnás;
100 7 |      ultimótól, amikor egyik-másik úr nagyon el van foglalva,
101 7 |         vörös tintával, s Torhányi úr beírja tárcájába kettős
102 7 |          van már a vinkulum. A két úr olyan szívesen mosolyog,
103 7 |           tőle:~– Van talán a báró úr angolkertjében olyan Nelson-fa
104 7 |      magukat, ha a méltóságos báró úr kegyeskednék elvállalni
105 7 |     elfogadta azt.~Azután Torhányi úr a jelenlevő vendégeket mind
106 7 |           hogy valamelyik nemzetes úr aratás idején saját fakóit
107 8 |       vértolulást okoz, s Torhányi úr atyai kötelességének tarthatá
108 8 |       ember, hogy „méltóságos gróf úr!”, akinek szabad az udvarba
109 8 |            neki.~– Hát ez az ágens úr, ez a derék, okos ember
110 8 |            tapasztalt ember. Ez az úr mondott is nekem több olyan
111 9 |                  Kis Éden~Torhányi úr azon időkben nagy tekintélyű
112 9 |           tele számokkal.~Torhányi úr üzlete ragyogóan halad.
113 9 |      szegény emberfiának.~Torhányi úr hitelét az is rendkívül
114 9 |        tudhatja az ember: Torhányi úr megint nyert igen sokat,
115 9 |           és nemes célra.~Torhányi úr egyszóval derék ember, szilárd
116 9 |           csak káprázat.1~Torhányi úr egész üzlete jégre van építve:
117 9 |         találják mondani: Torhányi úr nem jött haza a határidőre,
118 9 |            én nem akartam Torhányi úr hitelét megingatni; hiszen
119 9 |       másikkal a bárónak.~Torhányi úr ezalatt érkező vendégei
120 9 |       nagyon csalatkozik. Torhányi úr rendületlen spekuláns; ő
121 9 |         hangok, aminőkhöz Torhányi úr éppen nem reménylette ezúttal
122 9 |         krákogó szavai azok. Borcz úr mindig olyan hangon beszél,
123 9 |           krákogást vélte Torhányi úr legédesebb konjenktúrái
124 9 |            Az inasok nyitják Borcz úr előtt az ajtót; annak azonban
125 9 |       akarnak megtartani.~Torhányi úr kétség és remény közt nézett
126 9 |          forintjáért. Hanem hát az úr kedveért eljöttem. Azt ne
127 9 |   kontraktus a zsebemben.~Torhányi úr aggódva nézett körül: a
128 9 |     sietett rá megfelelni Torhányi úr. – Rám nézve a legnagyobb
129 9 |        igaz, ez igaz – szólt Borcz úr, ki jónak látta leülni erre
130 9 |       vagyok is; mert én vagyok az úr!~Torhányi úr hagyta őt kiabálni,
131 9 |          én vagyok az úr!~Torhányi úr hagyta őt kiabálni, tudta,
132 9 |         szólt sértődötten Torhányi úr –, az én vendégeim mind
133 9 |       külön tálaltak; mit Torhányi úr azzal mentett ki összegyűlt
134 9 |       vendégei előtt, hogy a derék úr el van törődve, korán le
135 9 |           hozzá magában.)~Torhányi úr nagyon örült, hogy ilyen
136 9 |       Képzelje, nagyságos Torhányi úr – most jövök a vendéglőből.~–
137 9 |     vendéglőben láttam a nagyságos úr vőlegényét.~– Manót? Az
138 9 |          már nem állhatta Torhányi úr a nevetést.~– Ördögöt Adorjáni
139 9 |          az úrfit: nagyon tisztelt úr, én az ön leendő ipának
140 9 |    vagyok-e vagy álmodom.~Torhányi úr tréfásan veregetett az ijedt
141 9 |           legyen a világon!~Háfner úr nem beszélt aztán tovább,
142 9 |        amit eléje tettek, Torhányi úr pedig derült arccal tért
143 9 |          felől, míg végre Torhányi úr idején valónak találta az
144 9 |           Nosza a lármára Paffmann úr, a város főorvosa, félretaszigálva
145 9 |    étteremben senki, mint Torhányi úr és Ludvéghy báró.~A báró
146 9 |           zajra jött elő.~Torhányi úr őt is örömest kikerülte
147 9 |       egyenesen felé jött. A nemes úr igen felindultnak látszék,
148 9 |        akikre büszke vagyok. Ha az úr elég spekuláns egy ilyen
149 9 |          így kompromittálja, az az úr dolga, hanem egy ilyen házasságnak
150 9 |         volt mindenkinek.~Torhányi úr nagyon mélyen belelátott
151 9 |            ez arany szót, Torhányi úr ezt jelszavának fogadta
152 9 |            gazdagságával.~Torhányi úr másnap reggel, midőn leányát
153 10|           az kicsinált dolog, hogy úr nem élhet úgy, mint szegény
154 10|             hogy ha egy tekintetes úr egy méltóságos kisasszonyt
155 10|       inkább a férj lett nagyságos úr.~– Kedves mama! Majd fog
156 10|         nem állanak. A tisztelendő úr egymásba teszi kezeiket,
157 11|      hintóját elérte. – Ezek Borcz úr lovai.~– Igenis, a gróf
158 11|          felelt a cseléd.~– A gróf úr bizonyosan alszik?~– Meglehet,
159 11|        őrizkedni lehet.~Tiszttartó úr megegyezett magával abban,
160 12|          másnap üljön kocsira Máté úr, s igyekezzék le Kolozsvárra.
161 12|          fővárosa felé. Tiszttartó úr nem szokott lóhalálában
162 12|              szólt a komoly örmény úr azzal a sajátságos kiejtéssel,
163 12|           adnál neki. Milyen az az úr?~– Nem láttam én.~– Milyen
164 12|         sem katonatiszt, sem török úr, sem doktor, sem muszka
165 12|        tudomásul venni.~Tiszttartó úr elébb saját lakosztályában
166 12|           van nejénél, s hogy Máté úr jöveteléről értesülve van
167 12|        lesz – gondolá magában Máté úr –, tehát a grófné is tőlem
168 12|            a grófné szobáiba; Máté úr aggodalmasan számlálá meg
169 12|            vannak, s egypár idegen úr is.~– Jó kedvük van-e?~–
170 12|          róla.~(No, de most.) Máté úr hallotta, hogy a mellékteremben
171 12|            kegyetlenkedéssel.~Máté úr egy ravasz fordulatot tett
172 12|          Valóban igaz – szólt Máté úr lábait maga alá kapva.~–
173 12|   felkeresett leendő sógorom.~Máté úr karikaszemekkel nézett Rajcsovicsra,
174 13|      rögtön kiadatik, Adorján első úr lehet azon a környéken.~
175 13|           s amellett Borcz uram is úr maradt.~A százezer forintjával