Fejezet

  1 1 |         vissza klasszikus őrhelyére, most már egyre fújja a lármakürtöt (
  2 1 |             csak a négy lába fér el. Most már nemcsak hallja, de érzi
  3 1 |               szép ember; így, ahogy most itt áll, senki sem venné
  4 1 |              a pokolban! Kellesz ott most nagyon. Nincs még ott semmi
  5 1 |            nem tudunk mulatni többé.~Most, ha összejövünk egymással,
  6 1 |    komédiásának! Én vagyok ott!” Még most is csorog a szeméből a könny,
  7 1 |            az látszik belőle, mintha most is igen kellemetes embernek
  8 1 |        látszik őt mulattatni, akiről most nem sok mondanivalónk van.
  9 1 |         pedig a kisasszonya, Amália; most nyissátok aztán fel szemeiteket!~
 10 1 |        rögtön elfoglalta Adorjánt, s most még csinosabb, még elevenebb
 11 1 |              hogy ne lásd, mit érzek most. Pedig valamit kell az olyan
 12 1 |             az a bűnös, kinek záloga most kezébe van rejtve. Hogy
 13 1 |         jókedvében hova lenni.~Hanem most már mindennek vége van:
 14 1 |              már mindennek vége van: most csak táncolunk, kártyázunk,
 15 1 |               emberül meg is felelt.~Most a törvénybíró – Borsodiné
 16 1 |          rajta itt-ott, háta mögött.~Most Adorján elé léptek; a fiatalember
 17 1 |            ez elmés ötlet volt tőle.~Most csak elmésséget láttak abban,
 18 1 |       feltörekvő féltést?~…Hanem hát most hagyjuk abba az okoskodást,
 19 1 |            ifjú egészen átváltozott. Most voltak azok, akiknek őket
 20 1 |       Egyedül járták el ketten azt a most már divatból kiment táncot,
 21 1 |            ezt az ősi táncot, de még most is úgy látom azt magam előtt.~
 22 1 |            büszkén emelte föl fejét, most már nem fél.~Most erdőbe
 23 1 |             fejét, most már nem fél.~Most erdőbe ért az út, ahol nem
 24 1 |         utána; eddig csak kerítette, most már üldözőbe fogta.~A lovagnő
 25 1 |           bozóton, s eléje került.~– Most csendesen állj, Dryászom! –
 26 1 |          felfogni, mit keresnek ezek most itten, kikre éppen nem vár
 27 1 |            mordulásai közől. Odabenn most vígan vannak; a cselédség
 28 1 |            ébren nem volt. Csakugyan most is álmából kel föl; kijő
 29 1 |             azon mind a ketten, hogy most éppen itt találják egymást,
 30 1 |           látszott.~A tiszttartó még most sem tudta, hogy nem valami
 31 1 |       szomorú, halavány arccal, hogy most igazán megrezzent tőle.~
 32 1 |             vele – szólt a hölgy, és most már nem nevetett; most már
 33 1 |            és most már nem nevetett; most már a szemei szikráztak;
 34 1 |      grófhölgy.~Hiszen éppen ez járt most a tiszttartó fejében, ami
 35 1 |           zárták kolostorba; – hanem most éppen – itt van.~– Hol?
 36 1 |         ebben a házban? Mit csinál ő most?~– Bizonyosan táncol.~–
 37 1 |            élceket mondani, s azokat most őrajta próbálgatja, hanem
 38 1 |      valószínűleg nyoszolyóleány; és most viszik a táncba. No, ez
 39 1 |          kérdezgetni, hogy mi hozott most engem ide: azt csak bízza
 40 1 |            igen jól érezte, hogy itt most ő is olyan felelősségbe
 41 1 |       mindezt észre sem vette volna; most Cecilhez fordult, s azzal
 42 1 |          minálunk híre sincsen.~– Ez most a divattánc, amit Párizsban,
 43 1 |            szél kezdett tombolni; ez most egyik dühösebb rohamában
 44 1 |            mint magyar- és lengyelt, most maga parancsolta a cigánynak,
 45 1 |        megbocsásson, comtesse, Cecil most az én leányom, s annak ott
 46 1 | gyönyörűségtől ragyogó arccal mondá: most tessék már megnézni, milyen
 47 1 |            megnyitották a menyegzőt. Most is minden ember gyönyörködött
 48 2 | széltiben-hosszában ellepte a mezőt; most ugyan nem látszik azon egyéb,
 49 2 |            uram, a dúsgazdag birkás, most éppen nagy munkával van
 50 2 |           ellést; a zsenge báránynak most legjobb az ára; azokat hevenyében
 51 2 |            azokat hevenyében ki kell most mustrálni; amelyik megélni
 52 2 |       eleinte csak úgy írta a nevét, most már úgy is mondatja ki.
 53 2 |           Mihály uram udvarában vagy most, s amilyen igaz, hogy ez
 54 2 |              úgysincs itthon Adorján most, ugye? Nem az a kérdés a
 55 2 |            Talán munkájában zavarjuk most is?~– Munkámban, igenis,
 56 2 |         veszítsen rajta.~Torhányi úr most jónak látta nyakát egyenesebbre
 57 2 |             szobába, melynek illatát most iparkodott még emelni a
 58 2 |             is. De Torhányi úrnak az most nem volt alkalmatlan. Hiszen
 59 2 |              mert a Ludvéghy bárónak most éppen pénzre van szüksége,
 60 2 |            egészen le volt sújtva, s most már az orrát is bekente
 61 2 |             azt gondolta volna, hogy most ez a két dühös férfi rögtön
 62 2 |               megegyeztünk szépen. S most két gyermeken fogunk-e összekapni?
 63 2 |             okosan, világosan!~Azzal most ő kapta kezébe a krétát,
 64 2 |                hebegé Borcz uram, ki most már a krétát és a kormot
 65 2 |              egy leány, már az igaz. Most már nem csudálom, hogy úgy
 66 2 |        ellenére is?~– Az akkor volt; most már nem szeretem.~– Nem
 67 2 |             hogy vele találkozzál? S most azt mondod, hogy nem szereted.~
 68 2 |              tréfálsz, te bolondozol most velem. Hiszen most is szereted;
 69 2 |        bolondozol most velem. Hiszen most is szereted; persze, hogy
 70 3 |      szerelmes lett bele; Lipót báró most még jobban udvarolt neki;
 71 3 |          jutni. Azt jól érezte, hogy most rögtön nagynénjéhez vissza
 72 4 |           apa, és ő volna a fiú, aki most jó tanácsokat szed be akarata
 73 4 |       fércelgetett vagyoni állapoton most már szakadásra került a
 74 4 |         mulattunk; a gunyhók még tán most is ott vannak.~Az öregúr
 75 4 |           égre nézett.~– Miért ad ez most hálát az Istennek? – kérdezék
 76 4 |            adta eléjük. Az ismerősök most nevettek még csak hallatlanul
 77 4 |            láttak Bereg vármegyében.~Most már aztán kevesebb anekdotát
 78 4 |             a zsombékos bürü alól, s most az ölnyi magasságban az
 79 4 |           melynek kietlen rejtekében most már igazán tenyészhetett
 80 4 |              A környék földesurasága most már igazán felförmedt Gyula
 81 4 |         nádat vágni meg vadászni, de most már egészen az ördög bozótja
 82 4 |              a mocsár támadt, s mely most bő forrásvízzel látta el
 83 4 |           vonómarhák takarítják be a most kaszált takarmányt, méla
 84 4 |    legköltőibb kedély.~Az öreg Fehér most ott lakik fiánál, s kezdi
 85 4 |       környék csúfolódói is eljárnak most Gyulához – tanulni, s úgy
 86 4 |              oda a fiatalember, ahol most áll.~Mint mondják: igen
 87 4 |         senkinek; annyira félt, hogy most már a világ nemcsak sajnálni
 88 4 |        osztalékul a részvényeseknek.~Most aztán mindenki sietett összecsapni
 89 5 |             eszköze hozzá?~– Igenis; most vettem egy érvágót birkák
 90 5 |             gondolá magában a gróf).~Most egyszerre egyet rántott
 91 5 |           szíves lesz engem kocsiján most visszavinni, mert a lovaimnak
 92 5 |              úgyis nehezen kapna ott most szállást, mert minden el
 93 5 |            helyükből, amíg baj volt, most aztán, hogy látják, milyen
 94 5 |           társalgást, hogy de én még most sem tudom ám, hogy ön kicsoda.~
 95 5 |             emlegettünk.~A két férfi most egymás felé fordult: most
 96 5 |            most egymás felé fordult: most mind a kettő megtudta, hogy
 97 6 |     lehetetlen volt a visszavonulás. Most már csak abban keresett
 98 6 |             volna templom és torony, most kárpótolnák érte a községet,
 99 7 |          alatt is meg kell hálni.~És most egyszerre palota!~Pedig
100 7 |          azáltal, hogy Adorján éppen most nincs idehaza; pedig gondolta
101 7 |             a bárót, ki előtt Amália most már kétszeresen kezdett
102 7 |             megérdemli a fáradságot.~Most már halkabb suttogással
103 7 |               A báró és Amália pedig most rnár félénk bujdoklással
104 7 |           milyen nagy zavarban lehet most az öreg Borcz és a menyasszony
105 7 |              otthagyja: – Borcz uram most mindezzel nem törődik. A
106 7 |             Nelson-fa is, amilyenről most olvastam a Leipziger Modejournalban?~–
107 7 |             Leipziger Modejournalt? (Most erre tért át a beszéd.)~–
108 7 |     amennyire számítottam, azt, íme, most önnek a rendelkezésére bízom”,
109 7 |                Megálljon, megálljon! Most még többet is tudok. Másodszor
110 7 |               az édes emlék nevében.~Most már mind a ketten jól emlékeztek
111 7 |               hogy Torhányival éppen most határozták el fiának Amália
112 8 |           leugrott az udvaron. – Hát most kell jönni? Jól van, jól
113 8 |             fiacskám!~Az öreg birkás most nem fenyegette vasvillával
114 8 |           mint egy istenasszony; még most is itt zúg a fülemben. Nem
115 8 |             én nem szeretem!~Szeréna most egyszerre kigyulladt arccal
116 8 |           fel volt rá buzdulva, hogy most mindjárt úgy feldicséri
117 9 |             megingatni; hiszen éppen most készülődik az egész ház
118 9 |            egészen felelevenül tőle, most már nem erőszakból mosolyog,
119 9 |            egypár pajtására akadt, s most azokkal egy búcsú-poharat
120 9 |          menyasszonyt nem fárasztják most az asztalhoz; a menyegző
121 9 |              nagyságos Torhányi úr – most jövök a vendéglőből.~– Aha,
122 9 |        hittem, a földbe süllyedek, s most sem tudom, hogy ébren vagyok-e
123 10|         szeretek. Ezért nem szeretek most atyám házánál lenni; ő nem
124 10|            kérem, el ne árulja, amit most mondok, hogy éntőlem tudta
125 10|          megtudva, hogy vagyontalan, most már nejévé bizonyosan nem
126 10|            jobb kedvű nem volt, mint most. Csak úgy szórta az élceket
127 11|          amidőn gondolni lehet, hogy most a legéberebbek is első álmukat
128 11|       felnyitandó, s azt hitte, hogy most már egészen érti azt a szép
129 11|        szeretetreméltónak találta. – Most, kérem, egy kis időre távozzék
130 11|        levelet pecsételt.~Bizonyosan most ír szülőinek gyors elhatározása
131 11|          Adorján visszatért mosdani.~Most Szeréna csengetett: a szobaleány
132 11|         rabszolgáiban is válogatott, most egyszerre maga keresse a
133 11|            Gyulának a pamlagon.~– Ön most azt gondolja magában: no,
134 11|       magában: no, iszen, akadtam én most egy valóságos futóbolondra;
135 11|             lenni évek múlva; de még most összeroskaszt. Azon ember,
136 11|           tudok: ez megöl; de miután most már mindent tudok: ő van
137 11|  zsebkendőjét, s nézze, hogy fog itt most két férfi, zsebkendő szegletét
138 11|               és arra gondolok, hogy most anyám megvető arca elé kell
139 11|               hogy miről gondolkozik most.~És amint kitalálni vélte,
140 11|      elkezdett kacagni.~– Ah, ha! Ön most azt gondolja magában: imhol
141 11|              hagyta el a faképnél, s most keres magának egy harmadikat,
142 11|            másként szereti, mint én.~Most aztán Gyulán volt a sor
143 11|          kérjenek így, mint én kérem most önt: „Jer, ne maradj távol,
144 11|    szőrkötéllel a nyakán. Ez a leány most már nekem „húgom”, szabad
145 11|            poklokra küldött.~Adorján most már sebesen kezdett fel
146 11|           egyedül maradt a szobában.~Most Adorjánnak egy új gondolat
147 11|              képzelé magában, hogy ő most lábhegyen utána siet: a
148 11|              hogy milyen különös az, most csak egy nyomás a hüvelykujjal,
149 12|            ismét az ablakhoz álltak; most már csak ki fogja legalább
150 12|           tudjon meg mindent. No, ha most innen ki nem vernek, hát
151 12|              én hol hagytam el? (No, most jön a haddelhadd!) Egy helyen
152 12|        vagyok föltenni róla.~(No, de most.) Máté úr hallotta, hogy
153 12|          érzéstől ragyogó szemekkel.~Most már aztán Málai Máté is
154 13|              arra a hitre tért, hogy most már egy gróf apjának nem
155 13|              szabályait nem tanulta, most rávetette magát, hogy saját
156 13|              mint a sátoros ünnepre, most azt nem lehet húsz esztendeig
157 13|        bárónőveli házassággal; ettül most vissza lehet kérni valamit
158 13|          báró?~– No, csak úgy.~– Hát most meg te vetted el?~– Én is –
159 13|          csak úgy.~– Hát mért híttál most engemet emiatt ide oly heventén?~–