Fejezet

  1 1 |        csudák megérésére virradt.~– Szeréna comtesse odajőne mihozzánk?
  2 1 |            egymás nyakába borultak; Szeréna úgy összevissza csókolá
  3 1 |               Szentséges Jehova! Ez Szeréna grófné.~Tiszttartóné asszony
  4 1 |         mondva, nem nagyon szerette Szeréna comtesse-t, ebben az órában
  5 1 |          örömét találta abban, hogy Szeréna és Cecil éppen itt jőnek
  6 1 |       Festeni való szép pár! – súgá Szeréna az öreg asszonyságnak. –
  7 1 |         első fordulónál találkoztak Szeréna tekintetével. Még akkor
  8 1 |            lejt mind a kettő – súgá Szeréna szomszédnéjának, elragadtatott
  9 1 |      könyvből tanulta meg a táncot.~Szeréna pedig úgy tett, mintha mindezt
 10 1 |      megtanítlak rá egy perc alatt.~Szeréna grófnő azzal a legszeretetreméltóbb
 11 1 |           barátságos társaság közé.~Szeréna grófnő felsikoltott; elsápadt,
 12 1 |            ismét kerékvágásba jött; Szeréna elnevette magát, s ismét
 13 1 |        nehány szó egyszerre elvette Szeréna minden kedvét, annak mindenki
 14 1 |            Azért nem is kockáztatta Szeréna ezt a kérdést; hanem szépen
 15 2 |            mostohaleányát, Kalondai Szeréna comtesse-t akarta elvenni;
 16 3 |           Ludvéghy Lipót báró, akit Szeréna grófnő a lakodalom napján
 17 3 |            volt egy régibb imádója, Szeréna testvére; ez mikor látta,
 18 3 |          első házasságábóli leánya, Szeréna, azzal a hírrel nem lepé
 19 3 |             asszonyság volt; akinél Szeréna bizonyosan teljesen kárpótolva
 20 3 |        próbálta őt illetni, és arra Szeréna sírva fakadt, a jó asszonyság
 21 3 |           túljárt.~És íme egy napon Szeréna azzal lepé meg a jó öreg
 22 3 |           kerüljön más utcára. Ámde Szeréna oly bűvös-bájos-édesen tudott
 23 3 |             a nehéz feladatra, hogy Szeréna szülőinek írjon; felvilágosítva
 24 3 |           meghatóan adta elé azokat Szeréna, s ha néha támadtak is kételyei
 25 3 |          voltak Pozsony felé, s míg Szeréna Kolozsvárra érkezett, ők
 26 5 |        valami régi kedves ismerőst; Szeréna annyi szépet tudott neki
 27 6 |           Ne esküdjél, ne esküdjél! Szeréna fogja kísérni zongorán.~–
 28 6 |        trombitált, mint egy triton, Szeréna úgy zongorázott, mint egy
 29 7 |      elvenni Torhányi Amáliát, mert Szeréna grófnőért bolondul. – Tehát,
 30 8 |      nevezte őt.~– Jól ment minden. Szeréna úgy zongorázott, mint egy
 31 8 |            azt a károsultak számára Szeréna kisasszonynak egy szép dikció
 32 8 |     különben kinevették volna őket. Szeréna el volt érzékenyülve, ő
 33 8 |             mi oka volt annak, hogy Szeréna grófné a faképnél hagyott.
 34 8 |    miszerint a gróf nem ellenzi, ha Szeréna hozzá akar menni, anyja
 35 8 |         egészen szerelmes lett bele Szeréna. Mentül jobban szólták,
 36 8 |      drágakővé fogja őt simíthatni. Szeréna boldog volt abban a gondolatban,
 37 8 |          nem volt különösen gazdag.~Szeréna úgy tett az ellenvetéssel,
 38 8 | szenvedéllyel tekinte e pillanatban Szeréna szemeibe, hogy a hölgy meg
 39 8 |     folytatá a félelem bátorságával Szeréna –, mondják, hogy jó is,
 40 8 |              de ha én nem szeretem!~Szeréna most egyszerre kigyulladt
 41 8 |        egész világ elkoptatott már.~Szeréna gyöngéden szorítá meg a
 42 8 |          tőle, amit kigondolhatott.~Szeréna Adorján karjába fűzte kezét:~–
 43 8 |             a grófné óhajtja, hanem Szeréna megelőzte ebbeli szándékát:~–
 44 8 |        Adorján arcából észrevehette Szeréna, hogy ez olyan magas stílusból
 45 8 |          mondva, amelyet ő nem ért.~Szeréna szemközt állítá őt magával,
 46 8 |               bízzék bennem – szólt Szeréna, forrón megszorítva az ifjú
 47 8 |              s solenniter megkértem Szeréna kezét.~– No, és nem volt
 48 8 |    elszoktattam magamat attól, hogy Szeréna leányom viselt dolgain a
 49 8 |           szeret, mint egy gyermek, Szeréna, mint egy férfi. Ha kell,
 50 8 |          jön hozzám: „Adja ön nekem Szeréna kezét, a kisasszony beleegyezését
 51 8 |             tett bolondnak, akikből Szeréna mulatságot csinált magának,
 52 8 |         arra a szavamra pedig, hogy Szeréna anyjával is akarok beszélni,
 53 8 |      szemébe mondani; és bizonyosan Szeréna is sokszor hallotta már
 54 9 |        kapott Somlyóháziéknál, hogy Szeréna kezét megnyerheti, s csak
 55 10|          Nők illúziói~– Ugyan, édes Szeréna grófné, mondja meg, mikor
 56 10|         hogy körülbelül itthon van! Szeréna grófnénak azonban sokkal
 57 10|     ellenkezőre példát látni.~– Tán Szeréna grófné akarja azt produkálni?~–
 58 10|            s fejét egyre csóválgatá Szeréna rajongásai alatt.~– Hm,
 59 10|    asszonyoknak, ez grófnénak való.~Szeréna nyugalmat erőltetett, pedig
 60 10|        akkor grófnénak – szóla bele Szeréna egy makrancos gyerek esdeklő
 61 10|              hogy jól van, jól, no, Szeréna kisasszony semmit sem fog
 62 10|        tartod, nagyságos Somlyóházi Szeréna grófnét? Az persze azt feleli
 63 10|            árulja, hogy én mondtam.~Szeréna türelmetlenül toppantott.~–
 64 10|            gróf Borcz Adorján urat?~Szeréna arca vörös lett, mint a
 65 10|             tudtam idáig hallgatni.~Szeréna arca még egyre égett – a
 66 10|         díszességgel menjen véghez.~Szeréna nem mondatott magának többet,
 67 10|          kis virgonc aranyhalak. És Szeréna olyan szívtelen volt, hogy
 68 10|            pedig dehogy csúfolja őt Szeréna grófné – saját magán kacag
 69 10|         eljegyezve. Ez nyílt titok.~Szeréna grófné a kert rácsozata
 70 10|            neki a menyasszonyi arc; Szeréna gondolá, hogy az mégis boldogabb,
 71 10|          Esztikém, galambom – szólt Szeréna grófné, karjára fűzve a
 72 10|       beszélnivalója Gáborral.~Mint Szeréna grófnő előre tudta, a türelmetlen
 73 10|         visszatér, hanem utánajött; Szeréna meglátta őt a kerti sétány
 74 10|            elő csak Adorjánt.~Azzal Szeréna az út ellenkező irányában
 75 10|             A vékony deszkafalon át Szeréna minden szavukat hallhatá.~
 76 10|          azt is tudom, hogy Adorján Szeréna grófnénak becsületszavát
 77 10|     báróvali megismertetésére, akit Szeréna grófnő egy ízben az oltár
 78 10|        mintha Adorjánra nézve semmi Szeréna grófnő sem volna a világon.
 79 10|          tette.~– S ezen ember lesz Szeréna grófnő férje!~– A grófnő
 80 10|           így van mindig.~– Szegény Szeréna!~A boldog pár elhagyta a
 81 10|          múlva megjelent az ebédnél Szeréna. Újra öltözködött, s soha
 82 10|             nem ítéli meg Adorjánt.~Szeréna megfordította magában a
 83 11|     vőlegény mellett~E naptól fogva Szeréna kedélye nagy változáson
 84 11|    stafirung” is azon módon megvan.~Szeréna összeráncolá szép szemöldeit,
 85 11|          tudni a készületek végett.~Szeréna nevetve mondá~– De hisz
 86 11|          olyan hosszú útra távozom.~Szeréna úgy tett, mint aki csodálkozik.~–
 87 11|            nyelvétől?~– Ah! – szólt Szeréna gúnyosan nevetve. – Az engem
 88 11|           dolga lenne a rávigyázás.~Szeréna pedig még abban az órában
 89 11|        Egészen félrevonulva rendezé Szeréna útikészületeit, saját szobalyánya
 90 11|            már ebédelni sem jött le Szeréna a tiszttartóékhoz, szobáiba
 91 11|        tekintetes asszonnyá készülő Szeréna irányában oly adakozó volt;
 92 11|           Végül arra kért mindenkit Szeréna, hogy miatta korán ne keljenek,
 93 11|            Nincs annak semmi korán.~Szeréna azonban azt hivé, hogy azzal
 94 11|           után készen állt a hintó; Szeréna felült minden nesz nélkül,
 95 11|         árnyas utcák fasorai közül, Szeréna kinézett a hintó hátulsó
 96 11|             kezdett az ekhós szekér Szeréna figyelmének tárgya lenni,
 97 11|              Egyszer azt parancsolá Szeréna a kocsisnak, hogy sebesen
 98 11|             Majd meg azt parancsolá Szeréna, hogy álljanak meg, akkor
 99 11|        szerszámán, hogy kifogyasztá Szeréna türelmét. Ha pedig ő továbbhajtatott,
100 11|           előtt.~Ezt a magyarázatot Szeréna maga is a legvalószínűbbnek
101 11|             megállíták a hegytetőn, Szeréna is kiszállt a hintóból.~
102 11|   előreküldött csillaghírnöke után.~Szeréna olyan sokáig nézte a darucsapat
103 11|          jöttünk.~– Majd felköltöm.~Szeréna azt a tréfás nemét találta
104 11|         kacagott egészséges kedvvel Szeréna, az üres pisztolyt nekiszegezve: – „
105 11|            volt kézcsókolás, többet Szeréna nem engedett meg.~– Igen
106 11|            így elvesztenénk? – szól Szeréna azzal a mélyen néző mosollyal,
107 11|            nem sikerült megfejteni.~Szeréna ezzel hintójába tért, egy
108 11|             a grófnak Kolozsvárott.~Szeréna a lejtő aljánál megállíttatá
109 11|           semmi más kocsi nem volt.~Szeréna nem várt Adorjánra, hogy
110 11|            középső az enyim – szólt Szeréna Adorjánhoz, ki az elrendezést
111 11|              sőt még abban is, hogy Szeréna bezárta utána a benyíló
112 11|    ráláthatott az asztalra, melynél Szeréna úti neszesszerjéből keresgélt.
113 11|           újra a kulcslyukhoz ment. Szeréna akkor éppen – levelet pecsételt.~
114 11|            visszatért mosdani.~Most Szeréna csengetett: a szobaleány
115 11|    csengetett: a szobaleány bejött. Szeréna halkan beszélt vele.~Ah,
116 11|         isrnét a kulcslyuknál volt, Szeréna inte a szobaleánynak, hogy
117 11|     segélyével, ha jól áll-e hátul; Szeréna még mindig nem mozdult meg
118 11|        valaki kocogtatott az ajtón, Szeréna felkelt, kinyitotta előtte;
119 11|             szobába – Fehér Gyulát.~Szeréna, amint meglátta a belépőt,
120 11|      Foglaljon hát helyt mellettem!~Szeréna maga mellett mutatott helyet
121 11|            szerettem ezt az embert.~Szeréna mély csüggedéssel hajtá
122 11|        Gyula pedig nagyon jól látta Szeréna szemeiben azt az elfojtott
123 11|         legyen egyenlő az enyimmel!~Szeréna úgy szégyenlette ezt, hogy
124 11|   mulatságos történet ez? – kérdezé Szeréna, szándékosan megállva a
125 11|        akkor egy gúnykacaj hangzott Szeréna ajkáról, s e kacaj elveré
126 11|           kitombolta magát a harag. Szeréna lankadtan roskadt le egy
127 11|        szemeit, és kerülni látszott Szeréna tekintetét.~Szeréna egy
128 11|        látszott Szeréna tekintetét.~Szeréna egy darabig vizsga figyelemmel
129 11|     önfeledten borult Gyula vállára Szeréna, és zokogva fűzte körüle
130 11|          vette kalapját, és indult.~Szeréna az ajtóig kísérte; Gyula
131 11|        kísérte; Gyula már kilépett, Szeréna visszatartá:~– Egyszer sem
132 11|         veled, édes, édes jó húgom!~Szeréna várt, míg az ajtók bezárultak
133 11|            Egy percre megállt, mert Szeréna hangját hallotta. A grófnő
134 11|            félbeszakítani.~És azzal Szeréna egyedül maradt a szobában.~
135 11|            hirtelen azt hallá, hogy Szeréna felől a kulcs elfordul a
136 11|       szemeket.~– Nos, uram – szólt Szeréna nyugodt, csendes hangon. –
137 11|        hallgatózott? – csattant fel Szeréna büszkén. – Még azt is? –
138 11|             mint hagyja el a szobát Szeréna, mint megy végig a hosszú
139 12|       eseményeket egész odáig, ahol Szeréna grófné útra indul, ő pedig
140 12|             a dolgot, hogy Kalondai Szeréna grófnő Borcz Adorján gróffal
141 12|            gróf nem fog tudakozódni Szeréna grófnő felől, ő ugyan egy
142 12|             Azt írta ön benne, hogy Szeréna leányom utazik.~– Igaz,
143 12|       látott, az nem volt más, mint Szeréna, ki vidám mosollyal támaszkodott
144 12|     nevetnivaló van itt?~A zavarból Szeréna segíté ki.~– Ne mondjon
145 12|            magát.~– Nem az! – szólt Szeréna. – Hanem Gyula, Cecil mátkája.~
146 12|             tettünk – szólt a gróf, Szeréna kezét megfogva s Rajcsovicséba
147 12|            kapa választ el” – szólt Szeréna érzéstől ragyogó szemekkel.~
148 12|            ezt az estét?~– Valóban.~Szeréna odatérdelt anyja lába elé,