000-asvan | aszer-borze | bogac-dobja | dobog-elsul | elsut-fecse | fedez-fonod | font-hallg | hallh-ideil | ideje-karja | karma-kinyi | kinyo-lakba | lakha-marki | marma-menye | mered-nyarg | nyark-paran | paras-rette | revan-szazn | szazo-tamad | tamas-trigo | trikk-vegev | vegez-zuzma
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5519 2 | magukat mulatni odabenn a lakházban, melynek belseje tökéletesen
5520 3 | tolvajjal, az őrülttel el lehet lakni egy szobában, de a commodus
5521 13 | Rózsapallagra. Ott a kastélyban lakó fia bizonyosan hatalmasan
5522 9 | már a díszteremben, mind lakodalmas vendégek távolabb vidékekről,
5523 1 | a társaságtól a mándoki lakodalmon: ennek örök életére hitvány,
5524 9 | egyéniségek – egy olyan lakodalomra, ami nem fog végbemenni.~
5525 2 | közüle találni, melyik a lakóház, melyik a béreslak és a
5526 12 | függönyök, két-három terem lakói hallhatták egymás beszédét,
5527 4 | Bécsből írt édesapjának egy lakonikus levelet: „Kedves apám! Szíves
5528 4 | munkában, mely előtt az ott lakos magyar csak a fejét vakarta,
5529 1 | neki, kinyitogatta a grófi lakosztály szobáit; meggyújtotta a
5530 1 | konyhába értek; a tiszttartó lakosztálya azon régi jó szokás szerint
5531 12 | Tiszttartó úr elébb saját lakosztályában keresé a grófot, ott azonban
5532 1 | aludt tovább; – a másik lakosztályban semmit sem tudtak meg az
5533 1 | szerezni azáltal, hogy a grófi lakosztályhoz menjen az ember, s ott tudakozódjék.~
5534 2 | elrejtve bujdoklik maga a lakótanya, lehetett volna biz azt
5535 1 | volt, a táj elhagyott és laktalan, a paripa ösztönszerűleg
5536 8 | húzattam egy óra hosszat.~– Lám, hogy tudja, mi a gavalléros!
5537 1 | ugyan ki lova lehet ez?~Lámpást hoztak elé; a tiszttartó
5538 12 | láncod; s ez, mondhatom, erős lánc lesz. Ezt nem hagyod ott
5539 12 | Rajcsovicséba téve. – Itt van a te láncod; s ez, mondhatom, erős lánc
5540 10 | aljas emberhez legyen örökre láncolva. Ezt tudatni kellene vele.~–
5541 2 | Nem szereted? Ezer milliom láncos ménkű! Mióta nem szereted?
5542 5 | e falu alá ért, az éppen lángba volt borulva, egész utcasor
5543 6 | gróf mosolyogva –, ez egy lángész.~– Az ördög! – kiálta az
5544 1 | szobasoron, valamennyi gyertya lángját lecsapva, hogy egy percre
5545 4 | minden hamuvá ég; dacol a lángokkal.~A merész ifjú e sötét vonalakat
5546 4 | mik mélyen benyúltak a lángpiros mezőbe; azok nyirkos bürük
5547 4 | vonító vidrahang szólt bele a lángrecsegésbe, amint fészkéről felriadt
5548 11 | kitombolta magát a harag. Szeréna lankadtan roskadt le egy székre.~–
5549 1 | alakja csaknem ferdén áll a lankadtságtól, vállai előreroskadva, egyik
5550 3 | juttassák tönkre; óh, azok a lanyha, energiátlan jellemek, akik
5551 3 | jobban udvarolt neki; a lánykának volt egy régibb imádója,
5552 3 | háztól, felé sem ment a lánynak többé, utoljára csupa commoditásból
5553 1 | másra a tréfát, férfit és lányt kiválasztánk: ez a bárány,
5554 4 | kisasszonyok divatlapjain kívül más lap nem járt, a családapákat
5555 4 | boglyák egymás sorjában, lapályosabb réten legelésző tehéncsorda;
5556 11 | hol még nincs cenzúra és lapbélyeg, hanem csak azért, mert
5557 4 | ismerünk rá a burjányosi lápra. Gazdag mezők, virágillatos
5558 4 | is meg nem terem benne.~A lárma olyan nagy volt, hogy az
5559 1 | lármakürtöt (már amilyen lármakürtje tudniillik egy kutyának
5560 1 | most már egyre fújja a lármakürtöt (már amilyen lármakürtje
5561 9 | Szaladjanak frissen!~Nosza a lármára Paffmann úr, a város főorvosa,
5562 5 | oda, s iszonyatosan fognak lármázni, lábalattoskodni, s egy
5563 9 | leste magányszobájából, nagy lármázva jött maga a lépcsőn fel;
5564 1 | sem tudod, miből lesz a laska; nem tudsz az uradnak egy
5565 8 | írni, mint jobbal; aztán lassabban is halad vele, s végtére
5566 1 | visszafut hozzájuk; éj, be lassan tudnak mászni! Azzal, mintha
5567 6 | szeretek.~– No, iszen akkor lássanak Sz…on hajnalköltét!~– Ne
5568 4 | lemondjon e dicsvágyról, s lásson valami után, amiből kenyeret
5569 1 | ünnepélyesen ugyanazt a lassú magyart, ugyanazon a búskedélyes
5570 5 | feltápászkodott.~– Mármost lássuk a kocsist!~Ez azalatt folyvást
5571 6 | egészen feltenni, hogy az a lateiner publikum mind olyan tetszelgő,
5572 6 | annyira, mint egy ártatlan lateineré (a bánáti földesúr nem is
5573 6 | beszélni (néha az igaziak is) a lateinerekről. Egyenesen azt akarta velünk
5574 7 | vissza helyére, mikor nem láthatá többet; Adorján egyszer
5575 11 | magyarországi rónára, melynek láthatára még ködös lila színben borongott,
5576 11 | feljött a hajnalcsillag is a láthatárra; amíg a lovakat nehány percre
5577 2 | görbét a rovásfára.~Innen láthatjuk, hogy Borcz Mihály uramnak
5578 1 | a jövendőket, ahogy nem, láthatna abban egyebet is.~Talán
5579 13 | örülne, ha apját minél előbb láthatná.~Az öreg mindjárt kocsira
5580 5 | grófok volnának. Viszont ő is láthatott annyit Gyuláról, hogy ez
5581 3 | azért Szerénát sohasem láthatták egyébkor szülői, mint mikor
5582 11 | sugártörési teóriák szerint a látkör alul felemelt optikai csalképe.~
5583 7 | úr, látom én, amit látok. Látnak az én szemeim jól. Hanem
5584 2 | Hát még ha a vetésem látnák!~– Már az is van? Csak nagy
5585 8 | leány! Ha látná őt, apám!~– Látnám? Mit látnék rajta? Szépség: –
5586 8 | őt, apám!~– Látnám? Mit látnék rajta? Szépség: – szépség;
5587 1 | A virtuóz táncosnak csak látnia kellett azt, hogy eltanulja.
5588 7 | Emlékezem rá, hogy kegyedet látnom kellett akkor az Italiennes-ban;
5589 3 | országgyűlés alatt az ilyen látogatás aztán hosszabb ideig is
5590 11 | Miért szakította ön félbe látogatásait?~– Grófné, én nem tudok
5591 1 | nincs mit csodálni rajta, ha látogatását inkább óhajták, mint rettegik.
5592 11 | alszik, s éjfélben is sorra látogatja az aklokat. Nincs annak
5593 8 | új kastélyban meg akarták látogatni, hanem ugyanakkor a sz*i
5594 2 | ajtóban; jó szerencse, ha a látogatót százszor meg nem eszik,
5595 4 | atyjának házát akkoriban látogatták, mikor az még csak esküdt
5596 11 | megsejték amott, hogy gazdagsága látszat, s iparkodtak a szerződést
5597 9 | nemes úr igen felindultnak látszék, s nem mutatta, hogy Torhányi
5598 1 | Nézd el, nézd! Tán sohase láttad életedben? Az én Eszterem
5599 10 | mögött állva, önkényt nem láttatá magát a lovaggal; hadd keresse
5600 1 | nincsen kedély a magyarban; – láttatok volna csak bennünket a magunk
5601 13 | Adorján grófilag el van látva, s amellett Borcz uram is
5602 12 | biztatá a követ, ki Absolon lázadását tudtára adá: bízzál uram,
5603 3 | szökhetik, aki ellen fel nem lázadhat, mert hisz az saját maga.~
5604 2 | Mihály uram egészen fel volt lázadva ettől a gondolattól. Hogyne!
5605 3 | felirattal a szempillák lázas vörösségét elűzni való,
5606 8 | az az Adorján úrfi. Mikor le-leissza magát, olyankor kibeszéli,
5607 1 | mint más szegény ember leányáért. Csak eredj koldulni, legalább
5608 5 | arcot látott maga előtt; két leányáét és Gyuláét, kik az első
5609 10 | Esztikéhez jött, a tiszttartóné leányához, ki a múlt farsang óta vele
5610 1 | kívánja, hogy valamelyik leánycseléd itt háljon?~– Köszönöm.
5611 1 | akárhány szép asszonnyal és leányfélével táncolt, egyre se mosolyodik
5612 1 | vidám fiatalemberek, enyelgő leánykák; azok mind a mesevilágba
5613 1 | ilyet, vőlegény létére? Egy leánykát elhívni a táncból, mikor
5614 9 | kérdezte a fiataltól, aki leánykérőbe jött hozzá: „Volt-e valaha
5615 2 | Adorján is gonosz fiú, a leánynak is hamis szemei vannak;
5616 1 | féleségemnek egy csókot, szép leánynál magamnak egy csókot, feleségemnek
5617 1 | sőt, fiatal leányok és leányos anyák minden közeledő száncsörgésnél
5618 1 | nőre, de egyúttal a két leányra is átszármazott.~Ebből azonban
5619 3 | korában udvarolt Somlyóházi leánytestvérének. A lányka fiatal volt; ezt
5620 1 | násznagyuk, ő maga volt egyetlen leányuk keresztatyja; ha ők mentek
5621 8 | pedig Borcz Adorján kéri leányukat, akkor csak nevetnek, akkor
5622 6 | felszántotta földeinket, learatta gabonáinkat; mi megtizedeltük
5623 4 | bontás után napszámosai egy leásott faderékra akadtak, melyen
5624 8 | tekintetével követé e mítoszi alak lebbenését a kert tekervényes utain,
5625 4 | mély víz színén, hogy e lebegő eleven hidakon ismerős vadász
5626 2 | benyílószoba, s Amália kezdte lebontogatni magáról téli köntöseit.
5627 11 | ez rút halál, s csendesen lebontotta ismét a kendőt a szegről.~
5628 3 | ebből a tudományból egyszer leckét is vett a szegény rabszolga
5629 4 | dolog volna ezt a szép lápot lecsapolni, drága földét végigszántani
5630 1 | valamennyi gyertya lángját lecsapva, hogy egy percre csaknem
5631 4 | közepén, majd azon keresztül lecsorog a víz a föld gyomrába.~Gyula
5632 2 | mondani; fel-felnyitotta, meg lecsukta.~– No, hát ördög odavigye!
5633 5 | segélyt gyűjtök nálok a leégettek számára.~A gróf nevetett
5634 2 | tönkremehet, magazinuma leéghet, meglophatják, papirosait
5635 2 | engedte magát egykedvűen leemeltetni apjától a szán közepéből;
5636 11 | Önnek legelső szava az leend szülőimhez: „Én e családnak
5637 11 | szájából a pisztoly végét, leeresztette a sárkányait, s visszatette
5638 11 | Gyógyíthatlan marad a seb; de mégis leért a fájó részig. Belehalok;
5639 4 | Egyszer azután, mikor a hó leesett, telerakta Gyula a kocsiülést
5640 1 | a farkával, hogy az majd leesik a lábáról; végre a lovakkal
5641 5 | borul, s azzal mind a ketten leesnek egy torony tetejéből: ő
5642 3 | de még akkor sem engedi lefeküdni, hanem elébb hajfürteit
5643 2 | húzva ment be a szobába; ott lefeküdt menten a pamlagra. Valami
5644 3 | minden életműszere, s egy lefekvéshez nagyobb előkészületekkel
5645 7 | szövevénye minden ember figyelmét lefoglalá, akkor felvette a karszékről
5646 1 | hogy a két utazó táncos lefoglalta Nagykárolyban az egyetlen
5647 4 | ketté kell szelni, a víz lefolyásának medrét, annak valószínű
5648 4 | bámulatára eleven víz kezdett lefolyni, s akkor ráépítteté a négykerekű
5649 6 | előtt! Egy szigorú mama majd leforrázott, mikor azt mondtam, hogy
5650 4 | a tavasz; amint a hóvíz lefutott, a burjánosi láp olyan képet
5651 4 | lassankint izzóvá melegült a lég az égő mocsár felett, dühös
5652 2 | hogy az az ipszilon nem bír legális egzisztenciával a neve farkán.~–
5653 10 | ellenségeddé tennéd vele. A legaljasabb embereket a legállandóbban
5654 4 | ottléte alatt, s e célra legalkalmasabb volt az apja által említett
5655 10 | legaljasabb embereket a legállandóbban szokták szeretni. Az asszonyszív
5656 11 | okozza azt a legjobb, a legangyalibb szívnek. Miért szakította
5657 9 | szemfényvesztés, mégpedig a legártalmasabb; azok a jámbor intézetek,
5658 12 | is elhitt.~Amire aztán a legátalánosabb kacaj tört ki egyszerre
5659 2 | elveszekedtek reggeltől estig; legazemberezték, lezsugorizták egymást vagy
5660 10 | Talán játékban? – Igen; a legcsúfabb játékban: a becsülettel,
5661 11 | gondolni lehet, hogy most a legéberebbek is első álmukat alusszák,
5662 9 | krákogást vélte Torhányi úr legédesebb konjenktúrái közt dísztermeiben
5663 4 | sorjában, lapályosabb réten legelésző tehéncsorda; mindenütt élet,
5664 1 | cukorkéz elolvad kezében.~Legelöl a sorban a ragyogó szépség,
5665 4 | répaföldek; mesterséges kaszálók, legelők. Milyen szép lenne mindaz!~
5666 2 | hogyan egyezzünk meg?~– Hát legelsőben is azt kell kimondanunk,
5667 4 | kétségbeesett.~E negyven legénnyel nekiindult Gyula a nagy
5668 1 | akkor mankó, mikor szép legények híják táncba; akkor elfelejti
5669 3 | még őneki is udvarolni, legérzékenyebb oldalán sújtson vissza:
5670 2 | adok a leányommal, de a legeslegkisebb összeg, amit reá szántam,
5671 11 | hercegnő” cím csakugyan a legeslegmagasabb, ami rangban elérhető, akkor
5672 12 | muszka herceg keze, mert az a legfinomabb fehérebb hölgykéz volt.~–
5673 1 | egymást nem zavarják vele; legfölebb a háziasszony meg a vén
5674 4 | városba fog megtelepülni.~A leggonoszabb nyelvek pedig éppen azzal
5675 3 | hittak; ez a commoditás a leggyűlöletesebb jelenség a világon; a gyilkossal,
5676 3 | meg legtöbb embert.~Róma leggyűlöltebb zsarnokainak egyike volt
5677 5 | a derék családfőn, annak legifjabb virágáig; hanem Gyula elég
5678 8 | azzal a tudattal, hogy a legiszonyúbb halállal játszom, egész
5679 7 | meghívását, ámbátor a legszépe és legjava mégis eljött; de hogy ő
5680 1 | mind e kérdésre; mert a legjobbat felelhette ugyan rá, de
5681 1 | piruló testvérkéjét a táncok legkacérabb nemére; ez mint egy öntudatlan
5682 1 | Endre öcsém. Ez meg az én legkedvesebb urambátyám, Simándi Gida,
5683 7 | mintha e kimaradás őket legkevésbé sem érdekelné.~Az öreg birkás
5684 5 | való művészeket?~– Ah, az a legkevesebb. Kitelik az belőlünk. Tud
5685 11 | szeszélyes kalandornő, akinek legkisebbik hiúsága az, hogy vőlegényeit
5686 4 | kigondolta és létrehozni bírta, a legköltőibb kedély.~Az öreg Fehér most
5687 4 | barátkozott, senkihez sem vonzódék legközelebb ismerői közől, kerülte a
5688 7 | korrespondeáltak, mintha minden a legkomolyabban menne. Pedig mind a kettő
5689 8 | ahogy magához és Adorjánhoz legméltóbbnak gondolá.~Mikor egyszer alkonyatkor
5690 9 | panaszkodik rossz időkről; neki a legmostohább évszak is gazdagon fizet.~
5691 11 | hinnem, miként szívében a legnemesebb gyöngyök hevernek elrejtve,
5692 8 | szép szemeit; ez volt a legokosabb tőle, amit kigondolhatott.~
5693 4 | látjuk, ez a Gyula úrfi a legprózaibb ember a kerek földön, és
5694 9 | büszke cím: „Kis Éden.” A legritkább becses fák virágzó bokrai
5695 8 | mondani a hazugságot, mint a legsimább udvaronc, aki abból él.~
5696 7 | utakat mind arra vitte, ahol legsűrűbben álltak a fák, s útrendezés
5697 6 | bukfenchányás. Hanem azután legszebben jártam Torhányiékkal. Tudtam
5698 7 | úri meghívását, ámbátor a legszépe és legjava mégis eljött;
5699 1 | Szeréna grófnő azzal a legszeretetreméltóbb naivsággal szökött fel helyéről,
5700 11 | keblemen.~A grófnő arcán a legszilajabb fájdalom kitörése volt látható,
5701 1 | az első a háznál, első és legtekintélyesebb lak: a háziasszony dolgozószobája;
5702 1 | hogy olvasta-e már Jósika legújabb regényét; aminek azonban
5703 1 | adomákat hallgatni.~Még a legutóbb említett alacsony öregurat
5704 2 | őtet is magammal, ahogy legutoljára megígértem. Talán munkájában
5705 11 | arcán egy pillanatra a legvalódibb fájdalom árnyéka borult
5706 11 | magyarázatot Szeréna maga is a legvalószínűbbnek tartotta, s azzal fejét
5707 1 | helyéről, mint akivel a legváratlanabbul történt valami nagy öröm. –
5708 4 | ott járt munkásaival a legveszélyesebb helyeken, hová csak hosszú
5709 1 | irigylik ott alatta; amellett a legvidámabb csengő hangon dalolta hozzá
5710 7 | férfira nézve!~Amália nagy legyezőjével hajtotta arcáról a forróságot.~–
5711 2 | akadt alája, azt megfogta, lehajította a földre. Egy női karmantyú
5712 12 | kezére nyugtatva. A grófné lehajolt hozzá, megsimítá fejét,
5713 1 | elszomorodva a delnő, s búsan lehajtá szép arcát tenyerébe. –
5714 1 | egyszer csendesen megállt, és lehajtotta fejét.~Csakhogy az egy percig
5715 12 | kisasszony – dörmögé a vendéglős lehangoltan. S azzal mind a ketten visszaültek
5716 9 | volna a képén, amiből azt lehessen olvasni, hogy valami jót
5717 9 | házasságnak én násznagyja nem lehetek. Az ifjú Borcz, úgy tudom,
5718 1 | s maga hordozza magával, lehetetlenné téve másutt beültetni a
5719 13 | amennyit elkölteni teljes lehetetlenség.~Borcz uram, mikor Rózsaligeten
5720 4 | ágában sem fordult meg, de ha lehető lenne is, kellene arra egy
5721 2 | esztendőre, olyan valószínű és lehetséges, hogy nemes Borcz Mihály
5722 6 | a népnek többé urai, de lehetünk jó barátai. Ezelőtt az volt
5723 5 | akármit kérdeznek.~– Ezek léhűtő renommisták, akik addig
5724 4 | összeggel, mint amelynek leírására három szám elég, és így
5725 4 | egykorú írók körülményesen leírnak, annyira, hogy a vár nagyságából
5726 2 | adok neki…~Ezalatt hol leírt, hol letörölt valami számot
5727 2 | kvittek vagyunk. – Azzal leírta szépen az asztalra krétával
5728 1 | Elmondtak ennek is mindent? Leírtak-e előtte mint valami őrültet
5729 1 | mind kacagnak; pedig így leírva nincs ennek semmi hatása;
5730 9 | új adóssággal törleszti a lejárat napján számláit.~Ki tudhatja
5731 8 | elveri, az ára szállhat lejjebb és alább; a visszalépő fél
5732 13 | kastélyba. Adorján maga lejött eléje, s nagyon örült, hogy
5733 1 | sarkantyújában.~– Gyönyörűen lejt mind a kettő – súgá Szeréna
5734 1 | férfival szemközt állva szokott lejteni, délceg, daliás léptekkel.
5735 1 | Nemsokára minden férfi és hölgy lejtett utánuk a sorban, tipegve,
5736 4 | egyik szélitől a másikig lejtettek, s ott eltűntek a pusztában,
5737 1 | mostohatestvérét, s a tánctérre lejtve, elkezdé annak utánozhatlan
5738 7 | máskor a hárságyról is lekergette volna velük), hogy porceláncsészéit
5739 1 | Beregnek, Zemplénnek, onnan lekerülni Szabolcsnak, Biharnak, végigvigadni
5740 5 | el van foglalva.~– Igen lekötelez, gróf úr.~A két férfi a
5741 1 | belőle – (a bársonyos úr lekötelezetten mosolyog) –, amott van pedig
5742 1 | zsebemnek megy, ha lát, s ha nem lel benne cukrot vagy kenyeret,
5743 2 | kökénybokor, a többit simára lelegeli az a tízezeren felül menő
5744 9 | megérkezett. Torhányinak csaknem a lélegző gégéjére ment az a kis pezsgő
5745 8 | Mégpedig őszinte, tiszta lélekből jövő vallomás.~Igazi, egyenesen
5746 5 | utcasorokat mentett meg bátor lélekjelenléte által.~Gyula minden szemközt
5747 4 | tér át. – Az öreg tiszta lélekkel mondhatja, hogy készebb
5748 1 | védelemre tartá maga elé, s a léleklátás borzongó rettenésével rebegé
5749 4 | úrfi nem örül nekik.~Másnap lélekszakadva jön egy embere jelenteni,
5750 8 | Tapasztalatból tette-e, vagy lélektani kombinációból? Annyi bizonyos,
5751 4 | huszonöten olyan keskeny lélekvesztőkre, amikben csak két ember
5752 11 | embert. Azt hittem, ideálomat lelém fel benne. Azt, kinek megfordított
5753 7 | töri azon a fejét, hogy mi lelhette Borcz uramat késő vénségére.
5754 11 | gyáva, szívtelen köznapi lelkek. Ő pedig mindazoknak ellentéte.
5755 1 | megtanulhatsz.” Meg is tanul a lelkemadta mindent, s fogadom, hogy
5756 11 | egyet leszámítva, hogy önt lelkemben minden rágalmon felülemelve
5757 6 | ezt a fajt, s könnyebb a lelkemnek, ha a tyúkszemére léphetek,
5758 8 | s úgy megdicsérte a mai lelkes fiatalságot, mely ahelyett,
5759 1 | úgy tudott a kedvükért lelkesülni; egészen más ember volt,
5760 4 | elfelejdegélt már; szerény lelkészek, tiszttartók, kik atyjának
5761 7 | emiatt, arra ugyan nem nagy lelkifurdalást érzett magában, arról a
5762 2 | abban éppen elegendő agyagot lelt, amennyiből valamennyi pajtát
5763 2 | oldalához, hogy egy kicsit lemenjen róluk a szekérkenő, mielőtt
5764 13 | egyenes, görbe rudakat, lemezeket, kerekeket, korongokat,
5765 9 | veszteni a móringját, ha inkább lemond grófi kilátásairól, új szerelméről:
5766 8 | ifjút, s kész volt címéről lemondani, hogy hozzá leszálljon:
5767 10 | lehetnek boldogok; ha erős lemondással törekedett elszokni mindarról,
5768 9 | az utolsó percig húzza a lemondást, azt remélve, hogy talán
5769 4 | valamelyikének élén ragyogni: lemondjon e dicsvágyról, s lásson
5770 5 | két férfi a bíró házánál lemosta magáról a kormot, ruhát
5771 10 | találkozni sem merek: ő lenéz; hozzám nem szól, vagy ha
5772 4 | büszke főurak nem fogják őt lenézésükkel agyonsújthatni; ezek a szeszélyes
5773 6 | pénztőzsérek formaliter lenéznek bennünket. Egymás között
5774 1 | eltaszítottam a kezét magamtól, és lenéztem az egész világ előtt! –
5775 1 | hátravan egypár forduló a lengyelből. Ő meg azalatt leült az
5776 11 | akiért érdemes volna valódi lényét felleplezni: egy férfi,
5777 11 | szobájába, s a pamlag végében leomolva, összetett kezeire fektetett
5778 4 | miket virágos szőnyegként lep el a buja tóvirág, mely
5779 12 | sehonnan sem.~Egészen más lépcső vezetett fel a grófné szobáiba;
5780 11 | hegyhátak, mint óriások lépcsői, következtek egymásra; a
5781 5 | fel a Biazini-gyorskocsi lépcsőin.~A jámbor ifjú nagy vigyázatossággal
5782 8 | máshonnan nem -– az oltár lépcsőjétől.~Ennélfogva Adorján igen
5783 12 | aggodalmasan számlálá meg a lépcsőket, amíg felment, s nevelte
5784 12 | előérzetét, hogy minden lépcsőszakasz páratlan számban ment ki.
5785 6 | belepakoltam a száz pengőt, lepecsételtem, s ráírtam, hogy „köszönik
5786 1 | magyarázni az új divattánc lépéseit.~Így szökellni, így fordulni
5787 9 | neki, hogy Borcz Adorján lépéseket tett magát főnemesi rangba
5788 11 | állt ezalatt nehány száz lépésnyi távolban, s tiszttartó uram
5789 4 | mint vakmerőség! Gyula e lépéssel azt az egész vagyonát, mit
5790 6 | lelkemnek, ha a tyúkszemére léphetek, s azt sem mondom rá, hogy „
5791 2 | térséget; hulladék nád, szalma lepi a környéket; s ellenőrzetlen
5792 10 | egyszerre azzal a hírrel lepik meg, hogy vőlegénye gróffá
5793 5 | kettőt szívesen megszorítva, leplezetlen örömmel mondá:~– Hozta isten!
5794 8 | senki sincs itt. – Azzal leporolgatta fia kabátját, s bekísérte
5795 2 | forintot, amit elvesztek, ha te lépsz vissza.~– Hát én arról nem
5796 1 | lejteni, délceg, daliás léptekkel. Az egész test mozog abban,
5797 4 | balga szenvedélyén, minden lépten éreztetve a tolakodóval
5798 6 | kompromittáljuk magunkat úr létünkre, léptessük fel inkább a cigánybandát,
5799 5 | Miután ilyen összeköttetésbe léptünk, talán jó volna, ha egymástól
5800 1 | hölgytől, s szörnyen meg volt lepve, hogy éppen az kérdi ezt
5801 6 | gazembert meg alig tudtam lerázni a nyakamról, hogy ő fellép
5802 11 | volt férfi többé; utoljára leroskadt térdére, az áruló kulcslyukon
5803 4 | csak állíttassa cselédeit lesbe a malom gátja mellé, majd
5804 11 | nem várt Adorjánra, hogy lesegítse kocsijából, oly könnyeden,
5805 4 | többet a szabad ég alatt, nem lesi többet a vidrák nyifogását,
5806 3 | magnetikus fésűvel kell lesimítani, azután egyes szálakat,
5807 7 | csendesen, midőn nem félnek leskelődő hallgatózástól, midőn az
5808 2 | behozott báránybélyegző lésték is. De Torhányi úrnak az
5809 1 | kezébe van rejtve. Hogy lestük, hogy vártuk, vajon mire
5810 1 | gyöngeségét érzi, s szemeit lesüti attól a gondolattól, hogy
5811 7 | Igen – szólt Amália, lesütve szemérmesen nagy ragyogó
5812 1 | hogy annak egy egész fodra leszakadt, mire a delnő sírva futott
5813 2 | tanakodnék magában, hogy vajon leszálljon-e, vagy ott maradjon a szánban
5814 12 | volt a tisztség számára is leszálló szoba, ahol átöltözködhetett,
5815 11 | egyedül ön az.~– Azt az egyet leszámítva, hogy önt lelkemben minden
5816 1 | vendégeit az előszobába, ott leszed róluk bundát, sipkát, téli
5817 12 | visszahajtott Kolozsvárra.~Csaknem leszédült a székről, míg annyi roppant
5818 4 | ellenpártnak sikerül a mienket leszorítani, tönkrejuttat bennünket
5819 13 | amíg amannak kiváltsága letel, s addig használja kukoricamorzsolásra;
5820 13 | A százezer forintjával letelepedett egy Tisza melléki városba.~
5821 2 | árendában van itt. Amikor letelik az ideje, kiteszik innen.~–
5822 2 | Éppen hamvazószerda volt. Letelt a szép fogadás.~A szán fenekén
5823 1 | hogy gondol ilyet, vőlegény létére? Egy leánykát elhívni a
5824 2 | nyújtózkodott nehéz juhászbundával leterítve, a két ablak között egy
5825 6 | emelkednie. A protektori szerepet letettük, és beálltunk a nemzet közmunkásai
5826 1 | ahol nem lehetett róla letévedni többé, itt galoppban ereszté
5827 11 | koronájából ágakat akartam letördelni, hogy az övével egyenlővé
5828 2 | Ezalatt hol leírt, hol letörölt valami számot az asztalon,
5829 4 | Mármost győzni fogok – szólt letörölve az izzadságot homlokáról.
5830 4 | s aki ezt kigondolta és létrehozni bírta, a legköltőibb kedély.~
5831 1 | ez nyugtalanítá őket, nem lett-e valami bajuk? Nem tört-e
5832 1 | mint azelőtt. Okosabbak lettünk: – az a kérdés, hogy boldogabbak-e?~
5833 6 | kompromittáljuk magunkat úr létünkre, léptessük fel inkább a
5834 1 | este bemegy a színházba, leül a második emeleti zártszékbe,
5835 6 | szegcsináló barátom. Azzal leültek a komoly férfiak az asztalhoz,
5836 1 | Ha ebbe is elfáradtunk, leültünk egymásra kendőt hajigálni;
5837 1 | drótra volna húzva; azzal leugrik oszlopállványáról, nyargal
5838 8 | hangon, amint az lováról leugrott az udvaron. – Hát most kell
5839 4 | csobolyó bor ott állt a levágott fatörzsre feltéve; a víg
5840 2 | hogy se ki, se be valami levegő ne találjon menni; ócska,
5841 1 | vérünkben van-e, vagy a levegőben; átok-e rajtunk, vagy végzetes
5842 4 | kőtörést, földkóstolást, levegőcsinálást s más afféle abszurdus dolgot,
5843 2 | megnémult, aki a szabad levegőről belelépett.~A gazdasszonynak
5844 8 | saját kéziratához.~Az egyik levélbe e következő dolgokat írta
5845 9 | emberek várnak reá hosszú levelekkel, és azután nap múlik nap
5846 11 | szamaritánus segély” áll levelemben. Jól emlékezem a kifejezésre.
5847 8 | kisasszonyt, hogy ne mutassa ezt a levelemet senkinek, mert még ráismernének
5848 12 | hozza elő ma. Bárcsak a levelét ne kapta volna!)~Mily nagy
5849 8 | kisasszonyok mindenkor ismerik levelezéseiknél a poste restante előnyeit,
5850 8 | ajtót; papirost készített levélnek, és leült írni.~Levelet
5851 8 | birkás, midőn azt írta a levélre, hogy poste restante, mert
5852 10 | Pontalba; emezek itt, a tarka levelűek, hybridumok, ez itt a comtesse
5853 7 | fák vannak, amiknek pompás levelük és viráguk van, egy kis
5854 4 | nagyváradi kaszinókban, nem lévén más dolga azóta, hogy a
5855 4 | ásni, s ha találnak hasonló levert cölöpöket a földben, siessenek
5856 4 | szenesülés nyoma; ahogy azt leverték, nyomban mellette volt a
5857 1 | bizony, tisztelt barátim. De levesen kezdtük ám a vacsorát, nem
5858 4 | helyre, s mikor odaért, levette kalapját és az égre nézett.~–
5859 9 | van velük, mert odakinn levetteték vele, úri szokásból, a felső
5860 5 | gróf, s karon fogva Gyulát, levezeté a kertbe; ott mutatá be
5861 8 | fiatalság hosszú képpel lézengett erre-arra; akkor azt mondtam: „
5862 4 | csak amelyik a hegyaljában lézengő hamuzsír-égető tanya közelébe
5863 2 | estig; legazemberezték, lezsugorizták egymást vagy hatszor; s
5864 9 | üzlete már évek óta úgy libeg a semmiben, mint a Mahomet
5865 4 | barnavörös szigetek, látszottak libegve úszni, közepeikből, mint
5866 2 | leszáll; utánuk a bakon hozott libériás inas mindenféle ládákat,
5867 6 | címezi magát, s ezüstös libériát hordat az inasával ebben
5868 2 | száznegyven.~– Ahaha! Ne lefelé licitáljunk!~– No, hát százötven.~–
5869 5 | navicularétól, s emiatt a ligamentum talianticum félrecsavarodott;
5870 7 | és viráguk van, egy kis liget egészen tulipánfákból ültetve,
5871 7 | és Amália kisasszonyra a ligetben, s tudtukra adá, hogy az
5872 3 | túl érte utol, mikor már a ligetnek indult. Mikor aztán kérdezték
5873 11 | melynek láthatára még ködös lila színben borongott, a mindig
5874 4 | mindenféle barna, veres és lilaszín köveket talált, azokért
5875 11 | nem illik egy fiatal leány liliom arcához, s még egyszer kérte,
5876 2 | gyapjú és a pénz csak olyan limlom volna, mit az ember a szérűn
5877 11 | az asztalra könyököl, s a lobogó gyertya fényébe bámul.~Ugyan
5878 9 | hanem holtrészeg.~Torhányi lökte a cselédeket, hogy vigyék
5879 5 | folytonosan és szakadatlanul lövellt a vízsugár a tömlőből, magasabban
5880 9 | s mesterséges szökőkutak lövellték a vizet márvány medencéiket
5881 1 | Ötlépésnyi távolban érte a lövés; a roppant fenevad, derék
5882 11 | belőle, legyen zaj. Két lövéssel úgyis vége lesz mindennek:
5883 8 | felőle, hogy megveszett, lövessem agyon, én nem engedtem,
5884 4 | vitte őket, ahonnan biztos lövésű vadászkéz minden irgalom
5885 4 | rettenetes aequatiókat és logaritmusokat ki tud számítani, s minden
5886 2 | kereskedőnél, aki télen lógatja a lábát. Engedelmet kérek,
5887 3 | támadtak is kételyei azoknak logikai valódiságuk felől, azzal
5888 5 | alkalmasint jobban értek a lóhajtáshoz, mint ön-szólt a gróf, kezébe
5889 4 | mérnökasztala körül megjelentek: lóhátas gavallérok, tajtékpipás
5890 7 | találkoztak Adorjánnal, ki lóháton nyargalva jött Sz…ról Rózsaliget
5891 7 | derékban tizenkét öl; a lombjai alatt pedig elférne a bárónak
5892 4 | közepeikből, mint tündéri élőfák, lombos füstoszlopok emelkedvén
5893 1 | összevegyülve, beesett szemeire lomhán roskadnak le szempillái,
5894 4 | így is minden esztendőben lőnek kettőt-hármat, csak amelyik
5895 11 | ugyan bele nem lehetett lopózni emberi tekintetnek.~Az egyik
5896 10 | comtesse de Berny, emez a lord Evendale… (Csupa gróf és
5897 4 | nap több farkast és vidrát lőtt le lábáról, mint hajdan
5898 5 | lehetett, mert bár elég magasra lőtte a vízsugárt, de nem folytonosan,
5899 1 | dohányzacskómat; ugyan ki lova lehet ez?~Lámpást hoztak
5900 8 | mint egyikét annak a sok lóvá tett bolondnak, akikből
5901 12 | csendesen kocogott két mokány lovacskájával, ekhós szekerével, s nem
5902 10 | önkényt nem láttatá magát a lovaggal; hadd keresse fel menyasszonyát,
5903 1 | ebben a félig úti, félig lovagló toalettben; ha pedig valaki
5904 8 | mert derék, nemes lelkű lovagnak hisz, én pedig nem vagyok
5905 1 | másik egy ordas farkas.~A lovagnőt bő köpönyeg fedi; fején
5906 7 | csíkos, veres sapkás zsoké lovagol. És én erre azt feleltem:
5907 2 | végső szóra, vagy a birkás lovagolt utána fél mérföldig az ultimátummal.~
5908 1 | szemei szikráztak; felkapta lovagvesszejét, s annak a gombos felével
5909 1 | teremben fel s alá járkálni, lovagvesszejével suhogtatva; néha éppen úgy
5910 1 | állj, Dryászom! – szólt lovához az amazon, megállítva azt
5911 5 | most visszavinni, mert a lovaimnak még itt kell maradniok vizet
5912 12 | uram időt szokott adni a lovainak utazás közben; maga szokott
5913 1 | leesik a lábáról; végre a lovakkal köt barátságot, s hogy azokat
5914 1 | éjjel-nappal fognak váltott lovakon sietni, csak hogy elébb
5915 11 | pillantás kellett, hogy a lovakra ráismerjen.~– Hó! Megállj! –
5916 11 | ekhós szekér. Csak három lóval volt, de könnyű szerrel
5917 7 | által téve; az éppen az én lovam, a „Son of the Sun”, így
5918 8 | enyelgő hangon, amint az lováról leugrott az udvaron. – Hát
5919 8 | egyszerűen beküldte egy lovaslegénytől a legelső postaállomásra.~
5920 11 | Azontúl mindennap volt dolga a lovásznak benyargalni Désre, megtudni,
5921 7 | az, hogy azon a kérdéses lóversenyen egyik sem volt ott közőlük.
5922 4 | keresztül-kasul a rendezett téren; itt lucerna, amott répaföldek; mesterséges
5923 10 | ért a paripákhoz, mint a ludakhoz; egyébiránt nem is ebben
5924 7 | azt ott el nem költöttem.~Ludvéghynak ennél a szónál kápráztak
5925 8 | takarítottam el tőlük – felelt lusta nyugalommal a korhely.~–
5926 2 | volt alkalmatlan. Hiszen lutri bonus odor. Szépen helyet
5927 1 | polkát ismeri-e már?~Fiatal lyánka mit felelhetne erre egyebet,
5928 2 | tán mint egy apa szeretett lyánkáját? Nem, hanem mint egy bagdadi
5929 1 | beszélgetni. Miről? Bohóságról. – Lyánkák közt divatos témáról, amiről
5930 1 | akarná elvitatni fiatal lyánkáktól, mely az egész szépnemmel
5931 11 | hajnalcsillag nem valami lyuk az égen, melyen keresztül
5932 4 | hogy fúrasson egy nagy lyukat a mocsár közepén, majd azon
5933 1 | megőrzi az őtet, mint a bécsi madám! – No, hát mars előre!~Az
5934 11 | barlangba, amikben a halál madarai laknak, felhúzta a sárkányokat,
5935 4 | hosszát, s ijesztgeti a madarakat kitűzködött csóvás póznáival;
5936 8 | megkérték, akkor mint a madárfogó az ostoba veresbegyet, felfűzte
5937 7 | ekkor azt mondta a papa: „Mademoiselle (mindig úgy hí), én ma az
5938 6 | gróf úgy dirigált, akár egy maestro, Cecil úgy énekelt, mint
5939 8 | csaphatnál ezúttal, bosszút állva magadért és másért; de minthogy egyik
5940 11 | egypár szarvval többet a magáéhoz – pénzen, hogy az legyen
5941 11 | bűbájos nőnek, akit már magáénak hitt, akivel pompázhatni
5942 11 | Engedjen meg a grófné egy magamforma iparvállalkozóhoz illő gyakorlati
5943 6 | inkább odaadom az ingemet magamról. Mennyi kell arra a leégett
5944 10 | őt Szeréna grófné – saját magán kacag ő oly nagyon; saját
5945 3 | öregasszony elszörnyedt, magánkívül lett, komolyan haragudni
5946 4 | az egész lápot; egy-egy magánosan álló fűzfa azt is megmutatja,
5947 9 | neki elrejtőzni utolszor magányos szobájába, ahol csak bizalmasabb
5948 9 | ki a kocsit régóta leste magányszobájából, nagy lármázva jött maga
5949 6 | nyakamról, hogy ő fellép magánytáncban magát produkálni; alig bírtam
5950 10 | elvonult, csendes, elégedett magányukban, egyedül önmaguknak, a józan
5951 10 | mikor az ember azt hiszi magárul, hogy szívesen látott vendég,
5952 5 | lövellt a vízsugár a tömlőből, magasabban is hordott, mint azelőtt.
5953 4 | aszu-páfrán embert elnyelő magasban, melynek kietlen rejtekében
5954 4 | házat épített a kis sziget magaslatára, körülültette fákkal egész
5955 4 | bürü alól, s most az ölnyi magasságban az iszapos föld felett kiszáradva
5956 2 | Nem is mentegette magát a magasztalás ellen.~– Már hiszen, amink
5957 9 | Duna közepén, a gyönyörű, magasztos nevű Kis Éden? – az régen
5958 2 | odafagyhat, tönkremehet, magazinuma leéghet, meglophatják, papirosait
5959 2 | széttépi a farkas. Aztán a magnak való bárányokat nem szabad
5960 6 | bár nem mágnás, de azért mágnásszámba megy; erős fekete szemöldei,
5961 11 | ottani köröket, egy újdonsült mágnást ott nagyon rosszul fogadnának:
5962 3 | kiöblíteni. A hajakat elébb magnetikus fésűvel kell lesimítani,
5963 5 | azt saját maga nevelte – magról. (A gróf régi kertész lehet.)~
5964 3 | jellemek, akik nem tudnak magukon kívül senkiről semmit; akiknek
5965 11 | derék ember hírét szeretik magukra ölteni, de a kivarrott ruhán
5966 10 | kell szaporítani, teremnek maguktól. Mármost hát azt is megértheti,
5967 1 | nótát próbál húzni, mint magyar- és lengyelt, most maga parancsolta
5968 9 | nem érkeztét pedig azzal magyarázá ki, hogy az úton valami
5969 11 | valakit lát maga előtt.~Ezt a magyarázatot Szeréna maga is a legvalószínűbbnek
5970 1 | ifjaknak be kellett érni a magyarázattal, vagy hitték, vagy nem,
5971 1 | annak utánozhatlan csábbal magyarázni az új divattánc lépéseit.~
5972 1 | mondják, hogy nincsen kedély a magyarban; – láttatok volna csak bennünket
5973 9 | libeg a semmiben, mint a Mahomet koporsója, legalább kétszer
5974 12 | Kolozsvárott az urasági majorba volt megszállása, ott volt
5975 4 | szigetre pedig építeni derék majorházat, ahonnan a jószág minden
5976 1 | vigadni; Béltek, Erdőd, Majtény, Királydaróc mind készült
5977 3 | oly önfejű, szeszélyes és makacs volt, hogy kifogott minden
5978 1 | mint az arab rajongóénak a mákonyfüst. Arca gyönyörtől kezdett
5979 11 | hogy egy kigyógyíthatatlan makranccal van dolga: bár az isten
5980 10 | szóla bele Szeréna egy makrancos gyerek esdeklő hangján.~
5981 1 | lábán, nyárson forgatott malac pirul mosolyogva egyfelől
5982 12 | mikor leszállt? – sürgeté Málait a gróf tréfás kegyetlenkedéssel.~
5983 1 | életedben? Az én Eszterem az, te málé!~– Igen az egyik; de a másik?~
5984 2 | amint az egyik vagy a másik maleficiumot tűrhetlenebbnek találta.~
5985 9 | mi van azokban a bezárt málhacsomagokban? Hogy Torhányi már régen
5986 11 | meggyőzheté felőle, hogy semmi malícia sem volt ez észrevételben.
5987 3 | gyűlölőik, akik szándékos malíciával törnek felebarátaik ellen;
5988 9 | mint a megáradt patakvíz a malomkereket: „Vajon eljönnek-e? Vajon
5989 4 | elébb védárkokat húzatott a malomtól néhány száz lépésnyire,
5990 7 | szót –, azok az aruariák, malvariák, rendrondonok, radicalisok,
5991 10 | nagy kérésem volna hozzád. Mamád egy óra előtt azzal a hírrel
5992 1 | magát ebédre, vacsorára a „mámikához”. Ha Máté uram jött hozzá,
5993 3 | szakad vége, amikor a szegény mancipiumnak ismét szolgálni kell magát,
5994 1 | megszökött a társaságtól a mándoki lakodalmon: ennek örök életére
5995 13 | ez, hogy nagy gépészeti mániájában egyszer-másszor Borcz uram
5996 1 | vissza a tiszttartóné. – Ha a mankók és a zselleszék is tudnának
5997 1 | ígérkezett táncolni azokkal a mankókkal, annak kezdé el magasztalni
5998 9 | hallani.~No! Ezt elvihetné a manó, ha a vőlegény csakugyan
5999 9 | nagyságos úr vőlegényét.~– Manót? Az enyimet? Nem vagyok
6000 4 | karókat ver le a földbe, mappát rajzol, kalkulál, tüzet
6001 11 | kocsin utaznék, s hozzá közel maradhasson, a kocsiülést foglalja el.~
6002 10 | hiszen Gábor ebédre is itt maradhat, s akkor ő hiába vár rá
6003 1 | is, hanem azért csak ti maradjatok annál a herbaténál.~A vendégek
6004 1 | tiszttartó zavarodva.~– Csak maradjunk a kisasszonynál, jó bácsi –
6005 3 | lesz egy ideig Erdélyben maradnia, szülői felügyelete alatt,
6006 5 | a lovaimnak még itt kell maradniok vizet hordani.~– Igen szívesen.~–
6007 9 | az év végén a bilance-on maradó tiszta haszonból busásan
6008 4 | a vármegyében, s akként maradoztak el tőle, amint az mindig
6009 1 | kinn maradok a konyhában.~– Maradsz biz a pokolban! Kellesz
6010 9 | tálcára a félig kiivott maraschino pohárkát. Nem volt még szokva
6011 1 | bocsátják ki, s a farkast marasztalják belül; míg egyszer aztán
6012 2 | azt itthon; a pénz legjobb marha, mert azt nem kell teleltetni,
6013 3 | ködös időkben arcát friss marhahús szeletkékkel bekötteti,
6014 4 | mert még sem bérest, sem marhákat nem tarthatott, felszántatá
6015 1 | modor szerint épült, mely Mária Terézia ideje alatt nálunk
6016 1 | nagy ásítást nyomva el a markában.~– No, hát nem kell őket
6017 2 | az asztalon, amit a másik markával azalatt eltakarva tartott.~–
6018 11 | tudta elhatározni, hogy a „márkinő” alatta vagy fölötte áll-e
6019 1 | csak a színpadon szokták markírozni; a közéletben sokkal jobb
|