1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5083
Rész
1 1| A gyémántos miniszter~(Egy
2 1| gyémántos miniszter~(Egy skicc a forradalomból)~Magyar forradalom!
3 1| mindenkinek halottja! Kelj föl a sírból és mulattass bennünket!~
4 1| az éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott
5 1| meg arcodat képzetemnek.~A nemes büszkeség lángja égjen
6 1| lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól fogok veled
7 1| isten jó kedvében teremte a világnak, de melynek számára
8 1| számára rossz kedvében teremté a világot.~De szégyen pírja
9 1| halált haltak.~De fekete légy a bosszútól, midőn az oltár
10 1| tűnj el ismét. Menj vissza a sírba. És imádj istent:
11 1| meghalnod, és ne hozza el rád a föltámadás napját.~*~Hideg
12 1| csillaga nem volt az égnek, a zúzmarás zivatarban fekete
13 1| szavakban „halál! halál!”~A fergeteg fütyölt, az egész
14 1| szemfedővel volt leterítve, a farkasok üvöltve felelgettek
15 1| egymásnak egyik berekből a másikba.~És e hózivataros
16 1| ágyúk, ágyússzekerek, egyik a másik után, azután megint
17 1| lovasság, ágyúk és így tovább. A kardok, szuronyok csillogtak
18 1| múlva vörös villogás látszék a láthatáron, s egy-egy eltévedt
19 1| csapatok jöttek és mentek. A hófuvat behordta nyomaikat.
20 1| előre, pihenés nélkül. Fel a hegyeknek, az ágyúkat nem
21 1| hegyeknek, az ágyúkat nem bírják a lovak, a csatárok tolják
22 1| ágyúkat nem bírják a lovak, a csatárok tolják felfelé.
23 1| beteg vagy sebesült kidűl a sorból. Ott marad. A hó
24 1| kidűl a sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól
25 1| ellepi, megfagy, jól jár. A többi sort zár és siet,
26 1| ihlet zárja le szemeit, s a haldokló nem átkozza meg
27 1| haldokló nem átkozza meg a földet, mely vérét megissza
28 1| testének nem ád temetőt, s a tűrő nem átkozza meg a szenvedést,
29 1| s a tűrő nem átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért
30 1| panasztalan.~Tiszteljétek a katonákat.~*~A rendőrminiszter
31 1| Tiszteljétek a katonákat.~*~A rendőrminiszter úr ablakai
32 1| milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még éjjel sem
33 1| Bizonyosan itt készítik azt a sok ménkű puskaport, vagy
34 1| nappaluk. Majd szétreped a fejük a sok aggodalom miatt.
35 1| Majd szétreped a fejük a sok aggodalom miatt. Nyolc
36 1| összeültek s még nincs vége a tanácskozásnak. Hja, sok
37 1| udvarokkal, megvizsgálja a passzusokat, kvártélyt rendel
38 1| passzusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak, elolvas
39 1| szomszéd uram; alhatunk mind a két fülünkre, virraszt mihelyettünk
40 1| fülünkre, virraszt mihelyettünk a rendőrminiszter úr, és végzi
41 1| állapotját.~Éppen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam
42 1| aholott is majd leütött a lábamról a pipafüst.~A bureau
43 1| majd leütött a lábamról a pipafüst.~A bureau 66 hivatalnokai
44 1| leütött a lábamról a pipafüst.~A bureau 66 hivatalnokai közül
45 1| közül csak hat volt jelen. A többi otthon volt és aludt,
46 1| illik rendes emberekhez.~A hat közül kettő rettenetesen
47 1| nyírt valami üres papirost, a másik kettő a postára ment,
48 1| papirost, a másik kettő a postára ment, s a jött leveleket
49 1| kettő a postára ment, s a jött leveleket tördelte
50 1| családi titkok fölfedezésén.~A harmadik pár pedig a miniszteri
51 1| fölfedezésén.~A harmadik pár pedig a miniszteri szalon ajtaját
52 1| Mondanom sem kell, hogy mind a hat rettenetesen pipázott.~–
53 1| nem csekély szimptómáival a megvetésnek, s nyomatékos
54 1| nyomatékos hangon kérdezé:~– A miniszter úrral?~– Hát önök
55 1| beszélni most nem lehet vele. A konferencia fontos. Megzavarni
56 1| Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön, uram, a
57 1| A haza, tudja ön, uram, a haza elébbvaló minden privát
58 1| lépést sem tovább – szólt a tisztelt pávián pátosszal –,
59 1| tisztelt pávián pátosszal –, én a fejemmel vagyok felelős.~
60 1| visszavonulni kezdék, midőn a belőli konferenciából ilyen
61 1| ilyen töredékhangok üték meg a füleimet:~– Négy király!~
62 1| enyém négy disznó. Ránéztem a cerberusra. Az először el
63 1| ellenállás nélkül bevevém.~A konferencia szörnyen állt.
64 1| Az egyiken tea és puncs, a másik kettőn mindenféle
65 1| forogtak kézrül-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak
66 1| merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál praesideált
67 1| másik asztalnál praesideált a miniszter, ott ferbliztek.~
68 1| miniszter, ott ferbliztek.~A miniszter nem volt valami
69 1| ülő tanácsosa lett volna a rhoduszi kolosszus, ő maga
70 1| teintje némileg közelített a cigánykolorithoz. Sok vonásaiban
71 1| cigánykolorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével
72 1| hajfürtjei nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén
73 1| Pőrére volt vetkőzve, s a rettenetes sok ráncról arcán
74 1| nemigen látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg
75 1| tűrhetőleg elegáns és jókedvű. A miniszter pecsétőre.~Lacival
76 1| valaki előre megsütné azt a számára.~Amellett egy sejtes
77 1| Osszatok neki is. Aztán ott a puncs.~– Köszönöm, nem játszom,
78 1| nagyba megy itt. – Láttam a sok aranyat és bankjegyet
79 1| nem – felelte Laci, mind a két lábát maga alá szedve. –
80 1| alá szedve. – Egy arany a visi. Ez nem hazárd. Nemde,
81 1| generálom? Ez utóbbi szavak a magas, atlétai termetű férfiúhoz
82 1| példás flegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt.
83 1| felele gordon hangon. – Már a második icce aranyat vesztem.~–
84 1| vesztem.~– Haha – nevete föl a kis nyápic emberke az asztalszegleten,
85 1| Mindezt oly élesen, hogy a fülem csengett bele.~Erre
86 1| bele.~Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli
87 1| legyen utána.~Nevetett maga a miniszter úr. Majd kitörte
88 1| miniszter úr. Majd kitörte a széke hátát, annyira nevetett,
89 1| No, meggyűlik ezért majd a bajod az öreg kóficcal,
90 1| kóficcal, hogy elkártyáztad a pénzt, amin kapszlikat kellett
91 1| kapszlikat kellett volna venned a felső hadsereg számára. –
92 1| hadsereg számára. – Ezt a reflexiót elég zseniálisan
93 1| reflexiót elég zseniálisan a miniszter úr tevé.~– Azt
94 1| majd, hogy elvesztettem a csatában.~– Abban, amelyikben
95 1| De megmentettem én azért a zászlómat.~– Igen, mert
96 1| hangos hahota keletkezett. A haza atyjai rettentőképpen
97 1| első ágyúszóra kezébe kapta a zászlót s elfutott vele.~
98 1| még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt
99 1| ezalatt csetepaté nem támad.~A zaj magára ragadta a figyelmet,
100 1| támad.~A zaj magára ragadta a figyelmet, a szcéna még
101 1| magára ragadta a figyelmet, a szcéna még inkább. Két gentleman
102 1| egyik egy jó szál férfi, a másik egy még Lacinál is
103 1| illojalitás! – és tudta a jó ég, még mi minden iszonyúságot
104 1| iszonyúságot nem.~– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam, Hetveni?
105 1| fiam, Hetveni? Dugjátok be a száját, ne sikoltson olyan
106 1| Legyetek bíráim! – deklamált a cinegének született férfi,
107 1| már az asztalra lépett, ez a longurió la aranyakba veszt,
108 1| hallatott.~– Szörnyűség!~– Az a kérdés – szólt a miniszter
109 1| Szörnyűség!~– Az a kérdés – szólt a miniszter úr szupremáciáját
110 1| szörnyűködék az egész coetus, maga a miniszter úr is úgy rázta
111 1| miniszter úr is úgy rázta a fejét, mint szokta országgyűléseken,
112 1| országgyűléseken, midőn a karzatnak tudtára akarja
113 1| földre sújtó tekintetet vetve a vádlott egyénre, szárazon
114 1| kártyáit és kérdezé: – Mi a visi?~A pecsétőr dupla visit
115 1| és kérdezé: – Mi a visi?~A pecsétőr dupla visit tett.~–
116 1| dupla vagy – tréfálódzék a miniszter úr, s a többiek
117 1| tréfálódzék a miniszter úr, s a többiek kötelességöknek
118 1| többiek kötelességöknek érzék a tréfát megkacagni, csupan
119 1| tréfát megkacagni, csupan a generális nem kacagott,
120 1| közbotrányára.~– Bizonyosan nem érti a viccet.~– Mit tudhatom én,
121 1| történik itt közöttetek, még én a hazáért a csatatéren …~–
122 1| közöttetek, még én a hazáért a csatatéren …~– Szaladok –
123 1| Szaladok – egészíté ki a miniszter. – Mondd el neki,
124 1| Mondd el neki, Móric, magad a tréfát, hadd mosolyogjon
125 1| hadd mosolyogjon ő is.~– A vicc jó, csak az rossz benne,
126 1| hogy velem történt – kezdé a pecsétőr mondását. – Jól
127 1| vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi fizetésfelvevés
128 1| atillámat, tetejébe öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot, s megyek
129 1| zsemlyeszín kaputot, s megyek a pénzügyminiszterhez tisztelkedni.
130 1| tisztelkedni. Kérem tőle a pecsétőri fizetésemet, azt
131 1| ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött felvenni.
132 1| megcirógatta két kézzel a képemet, s rettenetes nyájasan
133 1| csak egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy
134 1| akkora kis káplárkát, mint a kisujjam abból a zászlóaljból,
135 1| káplárkát, mint a kisujjam abból a zászlóaljból, amelynek őrnagya
136 1| újság aztán felkapta ezt a viccet s bemutatott a közönségnek,
137 1| ezt a viccet s bemutatott a közönségnek, mint azt az
138 1| s szépen rajtam száradt a „dupla” epitheton.~– Nagyon
139 1| rá jókedvvel véleményét a generális úr, kivált miután
140 1| miután akkor ő húzta be a nyápic embert, mintegy száz
141 1| bonmot históriáját.~– Az a furcsa, hogy diákkoromban
142 1| furcsa, hogy diákkoromban a professzorom mindig azért
143 1| vegzálnak, hogy dupla vagyok.~A játék ezalatt tovább folya,
144 1| játék ezalatt tovább folya, a miniszter úr vesztett, s
145 1| jobban kezdte szidni azokat a gyáva képviselőket, kik
146 1| le fog guillotinoztatni, a debreceni piac közepén,
147 1| közepén, egytül egyig, mint a legyeket, s a többi s a
148 1| egyig, mint a legyeket, s a többi s a többi – s mérgesen
149 1| a legyeket, s a többi s a többi – s mérgesen lehányt
150 1| idejét és pénzét lopni!~A kompánia szokva volt a miniszter
151 1| A kompánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozataihoz,
152 1| kopasztotta egymást, míg a miniszter úr egyre-másra
153 1| csak az volt hátra, hogy a csizmáit is lehúzza, felugrott,
154 1| lehúzza, felugrott, hátrarúgva a székét, s ment az írószekrényéhez,
155 1| pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.~Aki látott már
156 1| százötven fontos bomba esik be a stukatúron keresztül, annak
157 1| keresztül, annak lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek
158 1| jelenetről, senkinek másnak nem.~A miniszter beletekinte a
159 1| A miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta
160 1| csaptak volna egyszerre a falhoz.~– Ki járt itt?~Mind
161 1| puskaporos minát rejtett el a miniszter íróasztalába.~–
162 1| újra sztentorral, s öklével a fiókra mutatott.~A társaság
163 1| öklével a fiókra mutatott.~A társaság kővé válva nézett
164 1| kővé válva nézett rá, s a generális úr éppen úgy kezdé
165 1| bántott? – szólala fel végre a pecsétőr. – Én is jártam
166 1| ott, és más is, odatetted a szivarokat.~– Engem megloptak.~–
167 1| pipára gyújthattál vele. – Ez a magas, szatirikus ifjú észrevétele
168 1| belőle skandalumot. Azért a rongyos kétszáz forintért.~–
169 1| hát mi szükséged van erre a lármára?~– Nekem szükségem
170 1| Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál
171 1| hogy lealázzuk magunkat a társaságába, nem hogy még
172 1| dehonesztáljon, mert ha itt volna a kardom, mindjárt karmonádlinak
173 1| cigánypecsenyéje van! Azért, hogy én a státus pénzét elkártyázom,
174 1| kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes embereket
175 1| összetörött, egy ökölütéssel a kártyaasztalt kettéhasította,
176 1| kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak
177 1| puncs-szervizet leverte az asztalról, a kettős ajtónak egyik szárnyát
178 1| sarkából, egy írnokot ledobott a lépcsőn, s ekként szörnyű
179 1| cívist felmorgott az álmából.~A többi assessorok meghunyászkodva
180 1| alól Hetveni úr is, hová a csata folyama alatt egy
181 1| megilletődve nyújtá kezét a háborgó miniszternek, mondván:~–
182 1| holnap őrnagynak.~– Hová a pokolba? nincs üres hely.~–
183 1| Szabadcsapathoz?~– Van mindenütt.~– A bihari oláhok ellen még
184 1| Kineveztetlek, csak vigyen a ménkű!~Magam mind ekkorig
185 1| vártam egy pamlagra dűlve a konferencia végét, s mikor
186 1| hozzájuthattam, én is belekötöttem a miniszterbe.~– Hát neked
187 1| Kétszáz szekeret rendeltél ide a piacra. Tegnap estétől itt
188 1| instrukcióval kitolt az ajtón, s a szegény szekeresek másik
189 1| másik éjjel is ott háltak a havon, hozzájuk sem szólt
190 1| hozzájuk sem szólt senki. A miniszter pedig egyedül
191 1| Te Laci – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva
192 1| összeszidták. – Igazán ellopták a pénzedet?~– Dehogy lopták.~–
193 1| nagy zajt semmiért, még az a dromo levág, híre lesz a
194 1| a dromo levág, híre lesz a városban.~– Azt te nem érted.
195 1| érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb híre
196 1| hívásra. Úgy látszik, mintha a miniszter szemen szedte
197 1| miniszter szemen szedte volna a magánál kisebb embereket.~–
198 1| ügyes lakatost?~Szokása volt a miniszternek mindenkit tegezni.~–
199 1| Eredj, mindjárt visszajöjj.~A küldött igen alázatosan
200 1| előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az ajtókat,
201 1| ajtókat, s egyedül maradtak.~A miniszter úr sebesen járt
202 1| sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden attól függne,
203 1| hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig végigfeküdt
204 1| pecsétőr pedig végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.~–
205 1| hirtelen megfordulva sarkán a miniszter s homlokát összeráncolva. –
206 1| Tudom – sóhajtja fel a pecsétőr.~– Seregeinkről
207 1| körös-körülálltak bennünket, a legmesszebb távolság tizenkettő,
208 1| legmesszebb távolság tizenkettő, a legközelebb hat mérföld.
209 1| legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak bennünket,
210 1| semmit, hiszen nem értek a puskához.~– De hát nem gondoltál
211 1| beleírni?~– Ne törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus
212 1| ékszerárus leszek, te pedig a segédem.~– Ahhoz ékszerek
213 1| öcsém, nem látod itt ezeket a ládákat?~A alkovenben három
214 1| látod itt ezeket a ládákat?~A alkovenben három különböző
215 1| szólt felszökve fektéből a pecsétőr – hisz ezek úgyis
216 1| néhány girbegurba eszközt s a pecséteket pietástalanul
217 1| és lakatját felnyitotta a kérdéses ládáknak, melyeket
218 1| ládáknak, melyeket azután a miniszter úrral két fülénél
219 1| Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok
220 1| szekrények alá, miket másnap a szobaseprő megtalált és
221 1| megtalált és megtakarított.~A csodálat „ah”-ja röppent
222 1| csodálat „ah”-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek
223 1| drágakövekkel, hogy izzani látszának a gyertyák világában, és a
224 1| a gyertyák világában, és a töméntelen gyűrűk, mellkövek,
225 1| magadnak, ami tetszik.~Dúltak a kincsek között.~Millió szikrát
226 1| Igen nehéz.~– Legalább a köveket szedjük ki belőle.~–
227 1| Hát ez micsoda?~– Föveny a Szaharából. Szórd a szemétre!~–
228 1| Föveny a Szaharából. Szórd a szemétre!~– Itt ismét egy
229 1| Holnap kifizetjük vele a bureau-személyzetet.~– Hát
230 1| férfiak kézvonásai, vesd a kandallóba.~– Hát ez a gyémántos
231 1| vesd a kandallóba.~– Hát ez a gyémántos kard?~– Ki vinne
232 1| Ki vinne kardot magával? A gyémántok eljöhetnek belőle.~
233 1| aranyláncokról letépettek a boglárok, az ékszerekről
234 1| boglárok, az ékszerekről a gyöngyök, a gyűrűkből a
235 1| ékszerekről a gyöngyök, a gyűrűkből a pompás faragványú
236 1| a gyöngyök, a gyűrűkből a pompás faragványú kámeák,
237 1| pompás faragványú kámeák, a boglárokból a ritka nagyságú
238 1| faragványú kámeák, a boglárokból a ritka nagyságú türkizek,
239 1| nagy értéket igényelt.~De a keresett fekete bársony,
240 1| aranynyomatú tok nem akart előjőni.~A miniszter arca sötétült.~–
241 1| megelőzött volna.~Elővették a másik ládát. Az elébbibe
242 1| elébbibe visszaseperték a megvámolt tartalmat, s amazt
243 1| kiálta lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel
244 1| egy tekintettel kiismerve a sok kincs közül az igénytelen
245 1| szólt remegő kezeibe véve a keresett tokot. – Ez az.
246 1| tokot. – Ez az. Látod?!~A pecsétőr kíváncsian hajlott
247 1| egyetlen pecséttel, melyet a kormányelnök sajátkezűleg
248 1| sajátkezűleg nyomott rá.~A miniszter egy percig tétovázni
249 1| hát, mi van benne?~– Nézd, a kormányelnök pecsétje van
250 1| holnap nem leszünk itt.~S a következő percben nyitva
251 1| nyitva volt az étuis. Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban!~
252 1| millió sugara lövellt szét a prismaticus színeknek. Vakító,
253 1| Némán, elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn
254 1| elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső szobában
255 1| két férfi a kincsre, midőn a külső szobában léptek hallatszának,
256 1| mintha nyitná valaki kívülről a zárt ajtót.~– Ki az? – kiabálta
257 1| küldtek.~– Mit akarsz?~– A lakatost hoztam. Engedelmet
258 1| összetakarítottak mindent a ládákba, azokat helyökre
259 1| nem volt egyéb dolga, mint a ládákat újra bezárni, mely
260 1| bezárni, mely után azokat a miniszter ad terrorem populi
261 1| miniszter ad terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével
262 1| pecsétjével újra biztosította.~A lakatosnak meg kellett vallani
263 1| éjnek ezen s ezen órájában a rendőrminiszternél három
264 1| az egész eseményről még a feleségének sem mert egy
265 1| szót is szólni.~– Hát ezzel a fiúval mit tegyünk – kérdé
266 1| tegyünk – kérdé suttogva a pecsétőr, az írnokra célozva.~–
267 1| bizonyosan főbe lövik. Jojcakát.~A pecsétőr eltávozott.~– Simon! –
268 1| eltávozott.~– Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy
269 1| Simon! – szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret
270 1| Minden minuta egy század a nemzet életére nézve. Itt
271 1| pengő útiköltségül, siess…~A fiú elment. A miniszter
272 1| útiköltségül, siess…~A fiú elment. A miniszter lefeküdt. Késő
273 1| lefeküdt. Késő éj volt az idő. A toronyőrök rekedten kiálták
274 1| toronyőrök rekedten kiálták a három órát éjfél után. Minden
275 1| azon képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva,
276 1| eltávoztak vagy meg sem jelentek.~A törvényjavaslat a rendőrminiszter
277 1| jelentek.~A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött.~
278 1| kik minden leverő hírre a megbékülésről vagy megfutamodásról
279 1| megfutamodásról gondolkodnak. A dikciót a rendőrminiszter
280 1| gondolkodnak. A dikciót a rendőrminiszter úr tartotta.~
281 1| tartotta.~És adatott ki a veresbetűs plakát, melyben
282 1| plakát, melyben azok, kik a magyar bankjegyet az osztráknál
283 1| fenyegettetnek. E plakátot a rendőrminiszter úr adta
284 1| könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomorú napjaiban
285 1| mellett éjeket tölteni.~A cikket a rendőrminiszter
286 1| éjeket tölteni.~A cikket a rendőrminiszter úr írta.~
287 1| rendőrminiszter úr írta.~El a rút képektől! Keressünk
288 1| Keressünk szebbeket. Menjünk a csatamezőre.~Emelkedjél
289 1| magadról, mit az önzés, a piszkos lelketlenség, az
290 1| vigasztalódjál.~Nézd amott túl a Királyhágón azt a kis, ifjú,
291 1| amott túl a Királyhágón azt a kis, ifjú, hős sereget.
292 1| véren vett diadalt.~Nézd azt a kis ősz hajú, ősz szakállú
293 1| szakállú embert, mint áll ott a golyózápor közepette, mint
294 1| seregét éljenezni hallja a golyók süvöltéseire.~Csak
295 1| sebhely van most is rajta, de a halál kerülni látszik őt,
296 1| tudja megtalálni.~Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege
297 1| elé. Buzdítva szól hozzá. A legelső golyó őt éri, leesik
298 1| leesik lováról, vére festi a földet. Özvegye szép és
299 1| megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja, hisz
300 1| egyszerre. Ellene is becsüli a hőst. Bekötik sebeit, ápolják,
301 1| ápolják, mondják neki, hogy a csata elveszett, s ő letépi
302 1| hagyja jőni halálát, mert a csata elveszett.~Láss ott
303 1| mozdul egy sem.~Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama
304 1| Menj tovább. Láss ott, a Duna közepén egy várost.
305 1| egy várost. Le van égve a porig. Lakói a föld alá,
306 1| van égve a porig. Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek.
307 1| porig. Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei
308 1| kriptákba rejtőztek. Ezerei a tűzgolyóknak repülnek bele
309 1| földrengető dörgéssel ijesztve a levegőket. A városban éhség,
310 1| dörgéssel ijesztve a levegőket. A városban éhség, nyomor,
311 1| dühöng. Nem, tudja senki, a halállal hol találkozik.
312 1| panaszkodnak.~Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt
313 1| megesketi, hogy nem fog elfutni a csatatérről, s midőn a halál
314 1| elfutni a csatatérről, s midőn a halál zápora ömlik, egy
315 1| Emlékezzél esküdre!” megfordítja a csata sorsát. Fele elhull
316 1| csata sorsát. Fele elhull a seregnek, de a másik fele
317 1| Fele elhull a seregnek, de a másik fele győz.~És mindenütt,
318 1| nehéz csatákat látsz. Csatát a Tisza jegén, véres harcot
319 1| Tisza jegén, véres harcot a folyam páncélozott hátán,
320 1| páncélozott hátán, csatát a sziklás hegytetőkön, csatát
321 1| Az áldozat panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De
322 1| panasszal van tele szája a gyávaságnak, s fizetést
323 1| gyávaságnak, s fizetést kér a tolvaj.~A katonák rongyosak,
324 1| s fizetést kér a tolvaj.~A katonák rongyosak, véresek
325 1| véresek és lelkesültek… A diplomata jól érzi magát.
326 1| magát. Neki nincs lelke…~A katonának egy gondolatja
327 1| katonának egy gondolatja van, a dicsőség! Ha meghal, végsóhaja
328 1| dicsőség! Ha meghal, végsóhaja a haza…~A diplomata azt nézi,
329 1| meghal, végsóhaja a haza…~A diplomata azt nézi, merre
330 1| fejüket, hogy kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek
331 1| kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek és öccsének
332 1| mindenki, miként ők nem félnek a vértől.~Meg lehete tudni,
333 1| volt aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék
334 1| város, kik jól megőrzék a haza számára becses életüket,
335 1| számára becses életüket, míg a honvéd olcsó életével adózott
336 1| honvéd olcsó életével adózott a síkon.~Ah! Az mennyei élet
337 1| csinos társalkodónőket, kik a státus költségén utaztak
338 1| Tíz órakor elment az ember a kollégiumba, ott hallott
339 1| szép dikciókat, ordíthatott a montagnard-oknak, amennyit
340 1| táblabírákat, coquettírozhatott a város karzati szépeivel.~
341 1| Azután elmehetett az ember a nagyerdőre, járhatott térdig
342 1| nagyerdőre, járhatott térdig a sárban és találkozhatott
343 1| aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből halálra unhatta
344 1| felülmúló látványt, mint lovagol a miniszter egy babos lovon,
345 1| possierlich vette ki magát azon a roppant tátoson, hogy az
346 1| ülni.~– Ugye néznek utánam a dámák? – kérdé a miniszter
347 1| utánam a dámák? – kérdé a miniszter úr pecsétőrét,
348 1| telefecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó ne.
349 1| azért, hogy mi itt értük a sáros hónapokat.~– Az igaz.
350 1| Rögtön utána másnap jöttek a győzelmi hírek. S mi néhány
351 1| kétmilliónál több fordult meg a kezemen.~– Mennyi van mindössze
352 1| követelni?~– Kicsoda? Ez a soklábú országgyűlés? Mernek
353 1| is ezek ellenem szólni. A minap plena sessione mondtam
354 1| nyugodtan aludni.~– Csak az a baj, hogy Debrecenben vagyunk.~–
355 1| bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly flegmatikus, oly
356 1| forint diurnumért láthattál a redoute előtt órákig ordítozni
357 1| ilyesmin leghamarabb megízelíti a pórnép a crawallokat, Kovácsot
358 1| leghamarabb megízelíti a pórnép a crawallokat, Kovácsot elfogatom,
359 1| egész békepártot, Kazinczyt, a Zeykeket, Pálffyt, Farkast,
360 1| Zeykeket, Pálffyt, Farkast, azt a rongyos újságírót kiutasítom
361 1| rongyos újságírót kiutasítom a városból. Ha ez sem segít,
362 1| meglehet, hogy Hetvenit és a macsakazenéző kompániát
363 1| macsakazenéző kompániát ez a tréfát nem értő publikum
364 1| brutaliter támadnának rajtad a gyűlésben. De mit teendnél
365 1| merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek főznek
366 1| ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek ellen.
367 1| kitudhatnának rád. Teszem föl azt a ládahistóriát.~– Csitt!
368 1| te mindenesetre küldd el a feleségedet a lengyelhez.
369 1| mindenesetre küldd el a feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá
370 1| Új lovagok jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára
371 1| megszakadt, s nemsokára a nagyerdő szépei egy csapat
372 1| szemeiket, kik közül egy úgy ült a lovon, mintha penitenciából
373 1| tenné.~*~Még aznap este a pecsétőr felesége – egy
374 1| katolizált zsidónő – fölkereste a lengyelt, kivel ama mulatságos
375 1| igénytelen szerepet viselt.~A lengyelnek igen sok gyermeke
376 1| jól tudta, s éppen erre a körülményre volt szüksége.~–
377 1| Édes barátom – szólt a lengyelhez, helyet sem foglalva
378 1| fölfedezte, hogy valaki a szekrényéből pénzt lopott
379 1| lopott el.~– Emlékezem.~– A pénz kétszáz pengő volt.~–
380 1| Laci azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el.~– Asszonyom!~–
381 1| istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét.~– Én elhiszem,
382 1| nem úgy megy, mint másutt. A minap, azaz hogy jó minap,
383 1| tenni, ha fogságra jutna.~A lengyel szemeibe könnyek
384 1| menteni, ha tudniillik azt a színt adnók a dolognak;
385 1| tudniillik azt a színt adnók a dolognak; hogy ön csak tréfás
386 1| bizalomból vette el azt a pénzt Laci fiókjából, s
387 1| írást adhatna magáról, hogy a pénzt Laci fiókjából elvéve,
388 1| nem fogom tenni.~– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen
389 1| ha holnap reggelig vagy a pénzt, vagy írást nem fogja
390 1| igyekszik fordítani, délre a börtönbe kerül.~– Rajta
391 1| Az asszonyság eltávozott, a lengyelt egyedül hagyva
392 1| gyermekeivel.~*~Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot.
393 1| látjuk az asszonyságot. A miniszter még neglizsében
394 1| neglizsében volt.~– Voltam a lengyelnél – mondta –, az
395 1| megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, mellyel házamhoz
396 1| tökéletesen valószínűvé teendik a mesét. Aki nem hiszi, azt
397 1| kiáltjuk, s veszve van. A feltörött ládák neki fognak
398 1| neki fognak beszámíttatni.~A miniszter úr tovább is igen
399 1| igen kedélyesen mulatott a fenntisztelt hölggyel, de
400 1| de ami inkább tartozván a romantika, mint a história
401 1| tartozván a romantika, mint a história köréhez, hallgatunk
402 1| historikummá teszi az elbeszélést.~A lengyel volt, aki belépett.~
403 1| lengyel volt, aki belépett.~A miniszter úr nem tudta,
404 1| már hetek óta betanulá, de a lengyel komoly arca kissé
405 1| találta hozni.~– Uram – szólt a lengyel hidegen. – Ön rám
406 1| vága közbe konfidens hangon a miniszter. – Látod, nem
407 1| Látod, nem értesz, az a pénz nem volt az enyém,
408 1| Kérem – vágott közbe a lengyel, az asszonyságot
409 1| párbeszéd nem igényel tanúkat.~A miniszter intett az asszonyságnak,
410 1| szokás volt az udvarnál. A lengyel hidegvérrel becsukta
411 1| az ajtót s közel lépett a miniszterhez.~– Uram. Ön
412 1| jól látszik tudni, hogy a szegényt mindenkinek és
413 1| szegényt mindenkinek és a hatalmasnak mindenkit szabad
414 1| vissza nem élek, csupán a magam igazolására akarom
415 1| igazolására akarom azt felhozni, a legbizalmasabb privát konferenciában.
416 1| készítve, csak alá kell írnod.~A lengyel, anélkül, hogy a
417 1| A lengyel, anélkül, hogy a miniszter szavait feleletre
418 1| Azért jó barátok maradunk.~A lengyel büszke megvetéssel
419 1| pengőt az asztalra.~– Itt van a pénz.~A miniszter elhűlt,
420 1| asztalra.~– Itt van a pénz.~A miniszter elhűlt, elsápadt.
421 1| hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsülete tiszta.
422 1| De nem vittem el – kiálta a lengyel, és szemei szikráztak –,
423 1| fizeti hitelezőjének, hanem a megtámadott utas fizeti
424 1| vidd pénzedet – hadará a miniszter, kinek jó vastag
425 1| sértések elszívelésére, s a pénzt a lengyel markába
426 1| elszívelésére, s a pénzt a lengyel markába nyomta vissza. –
427 1| Mit jelent ez? – szólt a miniszter visszahökkenve.~–
428 1| barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam
429 1| kimondtam az országgyűlésen. A párbaj arisztokratikus institutio,
430 1| testestül-lelkestül demokrata vagyok.~A lengyel fogait csikorgatta,
431 1| minden izmai reszkettek a bosszútól.~– Ön egy – –
432 1| négyszemközt bizton eltűrte volna a miniszter, de a lengyel
433 1| eltűrte volna a miniszter, de a lengyel oly előkészületeket
434 1| ökleivel, hogy Laci jónak látta a csengettyű felé retirálni.~–
435 1| elmondtam, mire kell e pénz.~A miniszter mérgesen harapott
436 1| borzolá.~– Itt van – szólt a lengyel, a pénzt a törpe
437 1| Itt van – szólt a lengyel, a pénzt a törpe lábaihoz vetve. –
438 1| szólt a lengyel, a pénzt a törpe lábaihoz vetve. –
439 1| tekintetre sem méltatva többet a kormányférfiút, eltávozott,
440 1| csapkodva be maga után, hogy a ház rengett bele.~– Tervünk
441 1| szólt az asszonyság belépve a szobába, hol a miniszter
442 1| asszonyság belépve a szobába, hol a miniszter lehető legnagyobb
443 1| megölő.~– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind olyan borzasztó
444 1| belőle, és jogot nyerek a pecsétek feltörésére.~–
445 1| feltörésére.~– De hátha a táblabírák beleszólnak.~–
446 1| kenne meine Pappenheimer. A ládák új felbontása saját
447 1| mégsem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen fújják
448 1| szegletházban erősen fújják ön ellen a követ. Félő, hogy az árverés
449 1| fegyvert adni ellenei kezébe.~– A gyűlésen letorkolom őket,
450 1| plakátok hirdeték, hogy a rendőrség szállásán a Zichy-féle
451 1| hogy a rendőrség szállásán a Zichy-féle holmik árvereztetni
452 1| árvereztetni fognak.~Az emberek a falra, s onnan egymásra
453 1| sem tudja. Úgy történt.~A reggeli ülésben több képviselő
454 1| felvilágosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól. Elmondák,
455 1| ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes ítélete
456 1| harminckét nyomda ingyen készít a kormánynak.~Elmondák, hogy
457 1| rendetlen. Ez nem tartozik a rendőrminisztérium köréhez,
458 1| Máskor az elítélt köntösein a hóhérlegények osztoztak,
459 1| azokat elkótyavetyélni?~A szónokok határozottan; becsületesen
460 1| rázni az odaült hidrát.~A miniszter valamennyi beszéd
461 1| mosolygott és billegtette a fejét, mint egy gipszpagódli,
462 1| dikciózni.~Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja,
463 1| legbenső barátja, és hogy ő a respublikát a legtökéletesebb
464 1| és hogy ő a respublikát a legtökéletesebb alkotmányformának
465 1| hogy ő mennyit küzdött már a szabadságért s mennyit fog
466 1| körülsáncoltatni. Hogy ő a fiatalságnak mekkora barátja,
467 1| fiatalságnak mekkora barátja, hogy a haza üdvét egyedül azoktól
468 1| egyedül azoktól várja. Hogy a rácok milyen kegyetlen ellenségei
469 1| milyen kegyetlen ellenségei a magyarnak, és hogy Perczel
470 1| szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi
471 1| áron kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy
472 1| Olmützbe levelezzenek, és a kormányzót kisebbítsék,
473 1| hogy aki őt megbántja, az a kormányzót bántja, és így
474 1| ellenségei, azok ellenségei a hazának, azok hazaárulók,
475 1| kell nyakazni. Ami végre a kérdéses tárgyat illeti,
476 1| jogkifejezést, miszerint a „res servando non servabiles” (
477 1| tán koszorút is hánytak a szónokra, ki most egyenként
478 1| tarthaták magukat, hogy a második emeletről az ablakon
479 1| servando non servabiles.” Mint a miniszter úr bevallá.~*~
480 1| lovakat váltottak, betértem a vendéglőbe, midőn unatkozásaimból
481 1| ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi mindenféle emberhalált
482 1| Már rezignálva voltam arra a gondolatra, hogy vasasnémetek
483 1| vasasnémetek rohanták meg a várost, midőn felpattan
484 1| világverő lármával szidja a kellnereket, marqueureket,
485 1| önöket leguillotinoztatom! A haza megszabadítóival így
486 1| megszabadítóival így bánni!~A kocsmáros végre nagy alázatosan
487 1| nagy alázatosan jelenté a haragos úrnak, hogy egyszeribe
488 1| rostélyos! – vága közbe a haza egyik megszabadítója.~–
489 1| Három adagot. Bátran.~A kocsmáros nézte, hogy maga
490 1| kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve
491 1| Tiszából – szólt kétkedve a kocsmáros.~– Igen? Abból
492 1| konfektet. Nini – kiálta a távozó kocsmáros után –
493 1| az sokáig fog tartani, s a lovak már itt vannak.~–
494 1| palack madeirát. Sietve!~A kocsmáros szaladt, az apró
495 1| büszkén sétált fel s alá a hosszú szobában, véghetetlen
496 1| nagyobb zajt csináljon.~A bor megjött, a kis bőrben
497 1| csináljon.~A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi
498 1| csaknem az orrom alá tette a cifra palackokat, s mikor
499 1| Pedig jobb lett volna, ha a kocsmárosra nézett volna
500 1| olyan embert, aki megissza a cukorral és spiritusszal
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5083 |