Rész
1 1| gondolám magamban –, mi bajuk lehet nekik egyszerre
2 1| és tudta a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem.~–
3 1| minden iszonyúságot nem.~– Mi baja annak a fiúnak? Mi
4 1| Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam, Hetveni? Dugjátok
5 1| ismét kártyáit és kérdezé: – Mi a visi?~A pecsétőr dupla
6 1| Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek,
7 1| vagyok felelős.~– De hát mi szükséged van erre a lármára?~–
8 1| minket? Tolvajok vagyunk mi? Erre-amarra, szedte-vette!
9 1| vagyunk, ahelyett, hogy mi megyünk el innét, az úr
10 1| miniszterbe.~– Hát neked mi bajod? mondd frissen. Három
11 1| passionate összeszerze.~– Ah! Mi kár, hogy mindezt el nem
12 1| elé.~– Nos, nyisd fel hát, mi van benne?~– Nézd, a kormányelnök
13 1| volna, hanem azért, hogy mi itt értük a sáros hónapokat.~–
14 1| jöttek a győzelmi hírek. S mi néhány rongyos százezerért
15 1| sohasem azt nézik, hogy mi hasznos, hanem azt, hogy
16 1| hasznos, hanem azt, hogy mi illendő. Jó professzorok
17 1| elárvereltetem, így nem tudják meg, mi hiányzik belőle, és jogot
18 1| fejtetőre le nem hajigáltattak.~Mi pedig ezúttal megtanulhattuk,
19 1| káromkodás és tudja a jó ég mi mindenféle emberhalált jelentő
20 1| martalékul vetett városra rohant.~Mi történt azután? Ne kérdjétek.
21 1| másnap bekövetkezniök, azt mi nem akarjuk feszegetni,
22 2| egymás ellen küzdenetek, mi el fogjuk valamelyiteket
23 2| szolnoki leány vőlegénye.~– Mi történt, Gergő? – kérdé.~–
24 2| történt azon harci jelenet, mi a hadak históriájában oly
25 2| künn, künn a holtak mezején mi fájdalmas hangok köszöntik
26 3| ölöm el magamat.~Képzeld, mi történt velem!~Óh, az borzasztó!
27 3| elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt, nem bírtam kimondani
28 3| mosolygást visszatartani, mi engem véghetetlen zavarba
29 3| engedjük, majd el tudjuk azt mi rendezni magunk is – mondák
30 3| kitudni tőle, hogy hol volt és mi történt vele. Hát éppen
31 3| rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk,
32 3| piros eleven rózsát tűztem, mi a zöld levelekkel őszinte
33 3| sehogy sem állanak neki.~A mi mulatságunk rendkívül sajátságos
34 3| rossz cukrász van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból
35 3| akciója az a fejbeütésforma).~Mi pedig a tánc-kolonne-ba
36 3| suttogni hallottam volna: „Mi összeillő pár”. Ah, Eleonóra!
37 3| vele együtt a tisztek mind. Mi azonban együtt maradtunk,
38 4| lovára és jöjjön velem.~– Mi történt?~– Minden rossz,
39 4| dacosan, meg sem állva.~– Mi baj?~– Kolozsvárott benn
40 4| dörrenéstől.~– Azok nem a mi ágyúink – sóhajtá az öreg,
41 4| mely diadalszekér az ott, mi ott koszorúkkal és lobogókkal
42 4| felelé mindegyik:~– Az a mi menyasszonyunk, ellenségrontó
43 4| földje vérrel ázatott meg. És mi gyümölcse lett az elvetett
44 5| hidegen csengő hangon. – Mi régen láttuk egymást. Akkor
45 5| Egyesegyedül, mint láthatja ön.~– S mi indítá kegyedet arra, hogy
46 5| beszéljünk arról, hogy mi haragja van önnek reám,
47 6| temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol.
48 6| sóhajta fel a nyomorék. – De mi az én hangom? Mik az én
49 6| lesznek hozzájuk méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyönge,
50 6| ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük
51 6| ősbérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az
52 6| körös-körül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenként elhalunk,
53 6| hazába.~Miért nem vagyunk mi is ottan!~
54 7| körüle álltak.~– Mit akartok, mi bajotok velem? – kérdé a
55 7| szemben.~– Én nem vagyok az. Mi közötök hozzám?~– Kérdezd
56 7| mikor a kapun bejöttél, hogy mi ünnep van ma; most tudnád,
57 7| egy eszközben megbotolt. Mi ez? Egy ásó. Vigyük el.~–
58 7| Nem kérdezve tőle, hogy mi fáj, és az sem panaszkodott
59 7| találta mondani:~– Hátha mi elmegyünk, s az itt maradt
60 7| könyörgeni fogok érted.~– Mi közöd neked hozzám? Ki vagy
61 7| álmodtunk, beteljesült. Mi nem vagyunk rablók többé,
62 7| s ha kérdék az orvosok, mi bajuk, szívükre mutattak
63 7| elhalt, nem tudta senki, mi lelte, mi ölte meg. Elpusztult,
64 7| nem tudta senki, mi lelte, mi ölte meg. Elpusztult, elveszett
65 7| redőket – újra visszajőnek.~– Mi bajod? valami bánt? Menyegződ
66 8| paradicsomkertem.~Mivé lettél! Mi lett belőled!~Vagy ne láttalak
67 8| elfutó mocskossárga patak, mi onnan támad, gyaníttatja
68 8| szeretik ők hazájukat, mint mi, kik ivadékról ivadékra
69 8| adunk helyette hont, mely a mi népünk volt eddig, és mégis
70 8| mellől, megkérdezendő, hogy mi véleménye van törvényhozás,
71 8| majd érteni fogja mindazt, mi előtte most idegen gondolat.~–
72 8| távolról az, s hogy ez érzelem, mi őt róla álmodni tanítja,
73 8| tettem én is, lehet hogy mi veszünk el, lehet hogy ti
74 8| jövendőt. Most megkísértjük mi; ha nem sikerül, unokáink;
75 8| hát még ha volnátok, mint mi. Nép, melynek semmije sincs.
76 8| ennyire hagytak süllyedni.~– Mi nem a nemzetiségért fogtunk
77 8| álmaikból a szunnyadókat.~– Mi lárma ez? – kiált ágyából
78 8| ablakaira, itt elég leszünk mi ketten. Húgom, állj az ablak
79 8| akartok itten? Bántottunk mi titeket valaha? Emlékszel-e
80 8| fel mindnyájat a padlásra; mi megpróbáljuk a lépcsőket
81 8| leányka habgyöngéd karjait.~– Mi történik itt? – ordítá e
82 8| utat nyitottak előtte.~– Mi történik itt? – kérdé, s
83 8| pisztolyait a tüsző alá rejtve.~– Mi követünk – bíztaták társai –,
84 8| lépések verték föl álmából.~– Mi baj? – kérdé fektéből fölemelkedve.~
85 9| fölötte kétölnyi földsáncolat. Mi ott kényünkre poharazhatnánk,
86 9| a fagyon sáncokat hányt, mi azalatt a biztos sánc alatt
87 9| bombákat a városra szórni, mi csak nevettük az egészet
88 9| az ilyen vigasságot.~– S mi mind odafenn fogunk ebédelni? –
89 9| társaság felé.~– Azonban mi is erélyesen fogjuk magunkat
90 9| Elpusztult, kiszenvedett város!~Mi maradt belőled annyi fényből,
91 10| szegletből azt a kardot.~– Mi a patvarnak neked az a kard?~–
92 10| szedtevettét.~– Hát Miska, a mi katonánk leszesz ezután,
93 10| de nem tudok írni.~– Hát mi a kőt szándékozol mívelni?
94 10| fordulva mondá:~– Ha ezek a mi katonáink volnának!~*~A
95 10| pajzson családja címere.~– Mi ez? – kérdé izgatott kedéllyel
96 10| Hogy jött az ide meghalni? Mi más tartományban lakunk.~–
97 10| és káromkodott odakinn.~– Mi az? – kérdé a tábornok.~
98 10| bennünket ijeszteni, mert ha mi nem csatázunk, ők éhen maradnak.~
99 10| ballagtak visszafelé.~– Mi lelte ezeket?~A gyalogság
100 10| címekkel tisztelve meg.~– Mi baj? Mi lelte önöket? Miért
101 10| tisztelve meg.~– Mi baj? Mi lelte önöket? Miért jöttek
102 10| patvarba is! az a baj, hogy mi itt egy fél óra óta attakirozzuk
103 10| ellenségnek a fűzfákat, mint mi a fejfákat; az ugyan elszaladt
104 10| ugyan elszaladt tőlük, de mi legalább megágyúztuk őket.~
105 10| mosoly megfagyott vonásain. Mi volt ez?~A borzadó lélekérintés
106 11| erő volt ajkaidra ruházva.~Mi szép, mi vonzó vagy még
107 11| ajkaidra ruházva.~Mi szép, mi vonzó vagy még holtod után
108 11| fehér angyal megjelent…~Mi bánat hoz téged tavaszonként
109 11| szélcsendes éjszakában.~– Mi lehet az? – kérdezé. – Olyan,
110 11| éjszakfénynek tartanám. Mi lehet az?~Az ábrándos hölgy
111 11| gondolt. Elképzelé, hogy mi lesz e harcnak vége. Beláthatlan
112 13| nem tudta gondolni, hogy mi lelte ezt a vad ismeretlent,
113 14| poharakba, szép leány! holnap mi piros vérrel fogjuk azokat
114 14| tenni.~Ki volt e leány? Mi volt e leány?~Emlékeztek-e
115 14| összevissza csókolá.~– Mi hírt hozasz a magyar táborból?~–
116 14| jóváhagyó tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt, ő fog
117 14| már az más kérdés.~– Nem! Mi nem fogjuk neki megengedni,
118 14| koszorút.~A szerelem sebére mi adhatna más írt, mint a
119 15| kancsója fenekére tekintve.~– Mi újság ottan?~– Hjaj… Semmi
120 15| Hogyhogy? Semmi jó? Hát mi bajuk van?~– Hjaj… Nagyon
121 15| komplottnak jöhet nyomára.~Mi kell egy szegkovács gyomrának,
122 15| De hát én nem tudom, hogy mi itt a szokás.~– Ha inni
|