Rész
1 1| ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik azt a sok ménkű
2 1| szorongatva erősen allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni.~
3 1| játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok aranyat
4 1| tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek, még én a hazáért
5 1| egyszerre a falhoz.~– Ki járt itt?~Mind odanéztek. Legalábbis
6 1| Akarom tudni, hogy ki járt itt.~– Megvesztél, cimborám?
7 1| Lehetetlen.~– Két százas volt itt fölül, most nincs.~– Valamikor
8 1| társaságába, nem hogy még itt bennünket dehonesztáljon,
9 1| dehonesztáljon, mert ha itt volna a kardom, mindjárt
10 1| a piacra. Tegnap estétől itt állnak hóban, fagyban, mit
11 1| kisebb embereket.~– Ismersz itt valami ügyes lakatost?~Szokása
12 1| Huszonnégy óránál tovább itt nem maradhatunk.~– Rettenetes!
13 1| te, édes öcsém, nem látod itt ezeket a ládákat?~A alkovenben
14 1| Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna.
15 1| szótlan szemrehányással.~– Itt egy chrysopras ékszer.~–
16 1| Szaharából. Szórd a szemétre!~– Itt ismét egy gyönyörű numizmatikus
17 1| fel, holnap nem leszünk itt.~S a következő percben nyitva
18 1| a nemzet életére nézve. Itt ezer pengő útiköltségül,
19 1| Debrecenben. Nem azért, mintha az itt ritkaság volna, hanem azért,
20 1| volna, hanem azért, hogy mi itt értük a sáros hónapokat.~–
21 1| rongyos százezerért szinte itt hagytuk pompás, gyönyörű
22 1| felőle.~– Simont megint itt láttam.~– Visszahozta az
23 1| történik sehol.~– Hja, barátom. Itt nem úgy megy, mint másutt.
24 1| elfogatástól. Egy óra múlva itt lesz. Pénze nincs, kénytelen
25 1| kétszáz pengőt az asztalra.~– Itt van a pénz.~A miniszter
26 1| Nem tudott mit szólani.~– Itt van, számlálja meg. Nem
27 1| hosszú szakállát borzolá.~– Itt van – szólt a lengyel, a
28 1| politikai vétekért, míg itt hóhérszerepre jutott zsebmetszők
29 1| fog tartani, s a lovak már itt vannak.~– Én parancsolok,
30 1| fontos irományokat viszek itt a zsebemben. Látja.~– Látom,
31 1| lusták, már egy órája, hogy itt van, még sincs semmi. E
32 1| óhajtás lőn, hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon
33 1| világosan, s újólag ismételé.~Itt nem vétkes hanyagság, hanem
34 1| ezüstöt.~Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára jönni,
35 2| Róbert?~– Estére, úgy hiszem, itt fog lenni.~– Miért nem jött
36 2| éktelen, senki sem ismer rá. Itt egy férfi fekszik hagyatt,
37 3| csata után a magyar seregek itt mentek keresztül. Volt rémülés,
38 3| milyen rossz cukrász van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból
39 3| keveredik. Jobb volt elvárni itt együtt a harc kimenetelét.~
40 3| én táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~Váltig néztem
41 4| székely ifjakat; nem marad itt egyéb, mint az özvegy és
42 4| lobban el a világtalan éjben. Itt, amott, óriás bércek háta
43 4| szomorúan, levéltelenül.~Itt bekopogtat az ablakon, s
44 4| zápor vérpatakokkal elegyül itt alant.~Az égen tán felhőszakadás
45 5| asszony.~– Mikor először itt jártam, ezt nem vettem észre;
46 5| folyosón.~– Ez sem volt akkor itt, bizonyosan fölül vezették
47 5| most elromlott, és a patak itt tört keresztül.~A nőnek
48 5| Ugyanazon őrnagytól, ki előttem itt volt s ki nekem főnököm;
49 5| gyakran lehete látni majd itt, majd amott, majd a magyar
50 5| ide, katonák! ezen ember itt kém!…~Az őrnagy bosszúsan
51 5| hogy megölhesselek… most itt vagy… most nem kell halálod
52 6| Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj vagy halj,
53 6| mikor meghalsz, ne maradjon itt utánad semmi, amiért visszagondolj
54 6| városunkba jőnek. De nem leszen itt megpihenésük, nem vár reájuk
55 6| Hiába hozod a békét. Amíg itt egy élő lehelet lesz, háború
56 7| az égnek, mik történtek itt alant a földön.~Emberek,
57 7| reszketve –, mit akartok itt?~A meglepett vigadók szétugrottak
58 7| Veszed-e észre, hogy akik itt vannak, együl egyig rácok –
59 7| léptei voltak azok.~– Maradj itt. Húzódjál a fal mellé –
60 7| Hátha mi elmegyünk, s az itt maradt rácok azalatt gyermekeinket
61 7| ez az én napom lesz. Ma itt, holnap tíz mértfölddel
62 7| szóljatok senkinek, hogy itt láttatok, áldjon meg a… –
63 7| úton kezeim közt halt meg, itt temettem el az erdőben.
64 8| vén gesztenyefákkal van itt beültetve, udvarán szeszélyes
65 8| rokon a családfővel, ki itt őszült meg vele együtt,
66 8| szólt hozzá az ifjú –, még itt nincs ágyútűz, máris félsz?~
67 8| rémlő hagyományai; hogy itt most is vannak, kik meg
68 8| volt.~– S hiszed-e te, hogy itt az idő?~– Nekünk nincsenek
69 8| magunkat. Nyolcan vagyunk itt férfiak, a ház falai erősek,
70 8| és a hely sem védi őket. Itt napokig tarthatjuk magunkat
71 8| anyám, nekem nőtestvérem van itt. Én védeni fogom őket, ha
72 8| a ház hátulsó ablakaira, itt elég leszünk mi ketten.
73 8| megjuhászodnak; maradj itt és fogj fegyvert.~Az öreg
74 8| Csak tizenegyen vannak itt, még egynek valahol élve
75 8| be volt törve az ajtó.~– Itt van! itt van! – ordíták
76 8| törve az ajtó.~– Itt van! itt van! – ordíták a közelállók,
77 8| habgyöngéd karjait.~– Mi történik itt? – ordítá e pillanatban
78 8| nyitottak előtte.~– Mi történik itt? – kérdé, s meglátva az
79 8| prédát ígérnek. E leány itt nekünk zsákmányunk. Ez közosztályra
80 8| mondani róla, gondoljon erre itt és tanuljon példájából –
81 8| kockát vetni maradtatok itt, ugye, a leány birtoka felett? –
82 8| fenekét felütötte vele.~– Itt egy mázsa lőpor van: Ide
83 8| ülünk. Amelyikünk legtovább itt mer maradni, az kérdésen
84 8| hetvenkedék Lupuj –, én itt maradok, de vajon nem mák
85 8| dühbe hozta az oláhot.~– Itt maradok! kivárlak! – lármázott,
86 8| akkor nekem adod.~– Maradj itt és nyerd el tőlem. Akkor
87 8| Egy felet sem, maradj itt.~– Decurio, ne bolondulj!
88 8| közül, mintha azok, kik itt megtelepedtek, csak akkora
89 8| keresztülmehettek Moldván, Oláhországon. Itt egy erszényben pénz van
90 8| rajtok egyenként.~– Mind itt vagytok?~– Egy sem hiányzik.~–
91 8| S ti mind, mind, akik itt vagytok, egytül egyig dicsekedhettek
92 9| az egész ligetet.~Nyáron itt mulatott a kedélyes népség;
93 9| a környék ifjai, szépei itt jöttek össze népes táncvigalmakban,
94 9| hozzájok.~– Mit keresnek önök itt? – kiált rájok kemény parancsoló
95 9| parancsnoka. Mit keresnek önök itt? – E névre néhány hang a
96 9| Hát azon esetben van itt a kazamátákban egy nagy
97 9| tréfálni méltóztatik, hisz itt a teremben sokkal jobb,
98 9| volna a természet ellen. Itt, itt a szabad levegőn. Itt
99 9| a természet ellen. Itt, itt a szabad levegőn. Itt lehet
100 9| Itt, itt a szabad levegőn. Itt lehet jól vigadni.~Az őrnagy
101 9| miután látta a tábornok, hogy itt megint az a körülmény forog
102 9| parancsnok úr! vezér úr! itt az idő, hogy menjünk innen;
103 9| nekünk vannak szegezve; itt bennünket rögtön bombákkal
104 10| adja ide. Mindjárt nem lesz itt egy német is a szobában.~
105 10| szándékozol mívelni? Ingyen akarod itt nézi a napot?~– De bizony
106 10| Kurhere dade, mondj szerencsét itt ezeknek az uraknak, dikhec
107 10| tábornok:~– Ki az, akit itt temetnek?~– Egy szép szűz
108 10| léleknyomás, mely eddig üldözé, itt a halott koporsójánál elmaradna
109 10| más tartományban lakunk.~– Itt esett el egy véres csatában
110 10| másfélszáz esztendővel.~– Itt, ugyane helyen?~– E helyen.~–
111 10| helyen.~– S ki ellen küzde itt?~– II. Rákóczi Ferenc ellen.~–
112 10| patvarba is! az a baj, hogy mi itt egy fél óra óta attakirozzuk
113 11| pogány sereg, remélve, hogy itt sokáig fogja tarthatni magát,
114 12| ágyújával védte magát, hol itt, hol amott ostromolva, s
115 12| országában?~Egy hídhoz jutottunk.~Itt megállította seregét a kis
116 13| osztály lovast, s várjon itt addig lesben, míg én a vadat
117 14| minket. Holnap ilyenkor itt lesz Jarovácon.~– Esküszünk,
118 14| férfiak.~– Én azt mondom, hogy itt kell lennie. Hogy innen
119 14| hogy a csatában essenek el! Itt e városban készítjük el
120 14| meg a leányka kezét.~– Te itt, édes Anisiám! két év óta
121 15| ember a háborút, s különösen itt Pesten nagyon divaton kívüli
122 15| hát én nem tudom, hogy mi itt a szokás.~– Ha inni akart
|