Rész
1 1| mint néz ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg,
2 1| egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni látszék,
3 1| nem átkozza meg a földet, mely vérét megissza s testének
4 1| is csekélyebb individuum, mely utóbbi, hogy társával egyenlő
5 1| a ládákat újra bezárni, mely után azokat a miniszter
6 1| rendőrminiszternél három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya Antal uramat
7 1| zápora ömlik, egy kiáltás, mely túldörgi az ágyúvihart,
8 1| ágyúvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: „Emlékezzél
9 1| szélére oly megbízással, mely miatt kénytelen lesz magát
10 1| solidum, néhányak kivételével, mely néhányak szüntelen azon
11 1| burnótszelencét előhúzni a zsebből, mely egyetlen achátból faragva
12 1| egész pereputyjával együtt, mely kifejezést ugyan az elnök
13 2| gubbaszkodtak.~Egy-egy fekete hintó, mely az előtte menő szekerek
14 2| az egész kaputos világot, mely előlük minden ennivalót
15 2| terjedelmes redoute készült, mely a hídfőt védte. A hosszú
16 2| egy dombra épült kápolna, mely egyetlen emelkedett hely
17 2| felállítva egész Cibakházáig, mely a magyaroknak átjárási pontul
18 2| granicsárok egy sortüzelés után, mely kevés sikert látszott mutatni,
19 2| proklamációt bocsáta ki, mely is hangzik szórul szóra
20 2| másik, de egyik sem azt, mely számára készült.~Termeteik
21 3| tűzött magányos rózsabimbót, mely ott nyílt ki félig, s anélkül,
22 4| képzetvilágában?~De a könny, mely a fölidézett nevek emlékére
23 4| hagyd bejőni a szellőt, mely lelkemet szárnyaira veszi;
24 4| hagyd besütni a holdsugárt, mely ezüst utat rajzol számomra
25 4| komolyság a zárt ajkakon, mely azoknak már éltökben tulajdona
26 4| habokban folyja körül az arcot, mely olyan, minőknek a szentképeket
27 4| egyszerű nyolcszegű ércszobrot, mely hajdan török hadakban ágyú
28 4| az ősi harcszereknek, s mely emléktelen időkből elmaradva
29 4| újra a jósló ezüsthangra, mely annyiszor végigjárt azokon?~…
30 4| bibliára veté kísértetvilágát, mely a lámpafényben oly zöldes
31 4| megelőzve egy-egy villanástól, mely lomhán lobban el a világtalan
32 4| mennyei komolyság az arcon, mely éltében, holtában, sírból
33 4| nyolcszegletű üreges szobrot, mely egy hosszú tizennyolcfontos
34 4| kiegészítve a sziklába vájt utat, mely oly keskeny, hogy csak ember
35 4| ordítással dőlt a híd karfájának, mely letörött alatta, esni hagyva
36 4| hagyva a súlyos tetemet, mely a melléből kiálló fegyvernél
37 4| könnyben úsztak. Örömhangon, mely a delíriummal rokon, rebegé
38 4| által, és a népség kérdé, mely diadalszekér az ott, mi
39 4| sziklavölgyben, mint egy harang, mely a toronyból leszakad.~…A
40 5| mint egy sötét felhőárnyék, mely végigfut a földön, kergetve
41 5| homlokon a két szemöld között, mely az egész arcnak oly fenyegető,
42 5| nem árulják el a tüzet, mely rajtok belül lakik.~– Te
43 5| hosszú, kút alakú üreg, mely megy fölfelé, véghetetlen
44 5| még most is ott látszik, mely a kötelet húzta fel és alá,
45 5| fenyegető egyenes ráncot, mely őrt állni látszék hidegen,
46 5| azon szomorú kötelesség mely kegyed távollétét parancsolná
47 5| leendne, mint azon öröm, mely kegyed ittlétét ünnepelteti
48 5| feladat vár most kegyedre, mely koronája leend eddigi működéseinek.~
49 5| nálam azon foglalatosságnak, mely a vesztőhelyre vitt volna.~–
50 6| hallván a sírást, kérdé, mely sírás az.~– Elveszett Székelyország,
51 6| Városunkban nincsen egy ház, mely valakire ne várna, valakire,
52 6| szobáinkban azon helyen ülve, mely kedveseink után üresen maradt.
53 6| mellény rövid ujjaival, mely alól hosszabb másszínű kaftán
54 6| elfeledtük, valami álomképre, mely többször megjelenik, valami
55 6| jobban bezárni egy várost, mely nem akar magába több lakost
56 6| Azért áldott legyen e sír, mely e várost a világból kizárja,
57 7| fölött, ki ébreszt föl újra?~Mely idéző hang költe föl régi
58 7| szorítnak többé, s a fejecske, mely vállára lehajlék, oly hideg!…~
59 7| felmesse a fa kérgére a nevet, mely élő fejfája legyen egyetlen
60 7| jönnél vissza, s a nép, mely eddig erdőről erdőre üldözött,
61 7| oly dallam van alkalmazva, mely halotti énekhez hasonlít,
62 7| bánatnak, örökös remény az, mely nem hagyja elfelejteni,
63 7| hogy kell jönni egy időnek, mely mindent visszafizet, a bánatot
64 7| ellensége előtt, mint névtársa, mely tükörbe nézett; a megszólító
65 8| vad erdővel vannak benőve, mely éppen most kezdi tavaszi
66 8| szenvedő szelídség honol, mely a kinőtteknek oly rendes
67 8| érted jelentek meg ez arcon, mely nem sírt soha… Mert ha tudnám,
68 8| felkoncoltatni, elfojtanám a könnyet, mely égő szemem tüzét oltani
69 8| népnek adunk helyette hont, mely a mi népünk volt eddig,
70 8| poraikba; de megjön az idő, mely fölépíti az általok teremtett
71 8| mégis elmegyek. Egy eszme, mely erősebb a dicsvágynál, erősebb
72 8| föl az ifjú szíve fölé, mely ötszínű volt: kék, arany,
73 8| árok vágja ketté az utat, mely fölé dobogó híd van építve
74 8| kik meg tudják mutatni, mely erdő áll mostan Sarmisegethusa
75 8| melynek semmije sincs. Mely közt nincs egy tehetős ember,
76 8| századik tud csak olvasni, mely ki van zárva a hivatalokból,
77 8| van zárva a hivatalokból, mely él tengődve a legkeményebb
78 8| intéze hozzájok oláh nyelven, mely után többen hevesen kezdtek
79 8| kibocsáttatá magát az udvarra, mely még akkor nem volt elfoglalva,
80 8| odahordta egy padlásablakhoz, mely éppen a ház kapuja felett
81 8| Egy rejtekajtó volt ott, mely a falakkal egyenlőre festve,
82 8| megijedt volna az érzelemtől, mely szívébe lopta magát, kisietett
83 8| egyet sem! ó, átkozott nap, mely ily éj után is feljön az
84 8| mert ez az utolsó reggel, mely rátok felvirradt!~– Vezér!
85 8| tűzalak látszott lenni, mely a népeket leheletével pusztítani
86 8| az égig lövellő lángban, mely szétcsapott percnyi villanattal,
87 9| szép újan épült Duna-sorod, mely egészen nagyvárosi tekintetet
88 9| épületekkel, nagy megyeházad, mely három utcára feküdt, udvarán
89 9| kivagdalva, elpusztítva; a híd, mely a várossal összeköté, leégve.~
90 9| haragos vörös vészcsillag, mely a pokolból jő fel.~Úgy tetszék,
91 9| szomszéd templom tetejére, mely a nagy tűztől még épen maradt,
92 9| szakállal és életpiros arccal, mely most még pirosabb a tűz
93 9| városba. Azon utca végén, mely a Vághoz vezet s melyet
94 9| ostromoltatni oly seregtől, mely a helyőrségnél számra alig
95 9| kívánt állni a parancsnokkal, mely megjegyzés, hogy nem lehetett
96 9| eszmét hozni indítványba, mely ilyenforma tervet tartalmazhatott:~–
97 9| éljenezett egy fényes csoportot, mely a tábornokot körülfogva
98 9| földhányattal van befedve, mely ismét gyönyörű zöld gyeppel
99 9| fejét minden bomba előtt, mely százölnyi magasban repült
100 9| oszolni engedé a társaságot, mely most sokkal nyugodtabb tekintettel
101 10| megütötte fülét a víg lárma, mely mindig zajosabb tért kezdett
102 10| nehéz nyomasztó templomszag, mely sokáig csukva tartott szobák
103 10| mintha a nehéz léleknyomás, mely eddig üldözé, itt a halott
104 10| hexameterekben megírt eseményt, mely a magyarok elleni csatában
105 11| Lelke egy magános csillag, mely rajta keresztülragyog.~Tiszta
106 11| csontváza egy ledűlt óriásnak, mely öntudatlanul, holt nyugalomban
107 11| kitört rajta az erős sebláz, mely eddig folytonos csaták küzdelmei
108 11| az iszonyú mély vágást, mely hosszan vonult át a szép
109 11| ott a halvány fehér ködöt, mely ott ült mozdulatlanul a
110 11| hazában.~És megszánta a népet, mely így elveszne a kettős harc
111 11| Szép hosszú, fekete haja, mely soha befonva nem volt s
112 12| követéhez azon kérdést intézni, mely annak beléptekor már száján
113 13| ellenállhatlan bűverővel, mely mindig nagyobb erőt vett
114 14| csengő-bongó magas nőéneket, mely tiszta volt, mint a tárogatósíp
115 14| gúnydalt kezdtem el fütyülni, mely Zágrábban annyi verekedésre
116 14| mivé tesz engem az ölelés, mely fajom ellenétől jő, csak
117 14| éjen adott, és a vakesetet, mely szerelmét és bosszúját egy
118 14| ki van vonva a fegyver, mely álmaikat a halállal összekösse.~
119 14| hangot ejtett volna ki, mely a csatáról vagy dicsőségről
120 15| vele.~Egy esetet tudunk, mely mind a két speciesére a
|