Rész
1 1| Míg éltél, nem festette le senki arcodat. Most jelenj
2 1| akkor is szent ihlet zárja le szemeit, s a haldokló nem
3 1| megalapítani, és akiket ő le fog guillotinoztatni, a
4 1| keresett tok tartalmát.~Külön le volt pecsételve egyetlen
5 1| Mintha a szivárvány szállna le kristályalakban!~Nyolc solitair
6 1| Emelkedjél föl, lélek, rázd le az undort magadról, mit
7 1| Duna közepén egy várost. Le van égve a porig. Lakói
8 1| meg nekik, hogy mindnyáját le fogom guillotinoztatni,
9 1| büszke megvetéssel számlált le tárcájából kétszáz pengőt
10 1| míg rendes processzusa le nem foly, akkor is gyermekei
11 1| de az is, hogy végtére le akarják onnan rázni az odaült
12 1| azok hazaárulók, azokat le kell nyakazni. Ami végre
13 1| emeletről az ablakon fejtetőre le nem hajigáltattak.~Mi pedig
14 1| akkora vörös toll lógott le, hogy az ajtót sohasem csukhatta
15 1| olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a grádicson,
16 1| kormánylap sem tette azt le. Mindhiába, másnap a kaució
17 1| a kaució is készpénzben le volt téve.~A lap ócsároltatott
18 1| hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, amit ír, mert
19 1| kimenetelét, s még nem tevék le a fegyvert, s most bosszúra
20 2| málhás szekerekből hánytak le mindenféle uratlan jószágot,
21 2| két huszárra.~– Szálljon le kend – mordult a vén huszár
22 2| arcán könnyek gördülnek le, a másiknak arca mosolyogva
23 2| Egy golyó tizenegyet söpör le közülök egyszerre, az utánok
24 2| a zászlót, még egy másik le nem kapja azt onnan s szuronyára
25 2| ellenfelétől s ennek társaira csap le. Róbert egy huszárt szúr
26 2| Róbert egy huszárt szúr le vad haraggal, míg Gábor
27 2| fejestül jobbra-balra hull le. S azzal vágtat előre, nyomában
28 2| pénze van, főtisztet vágott le.~Tanítványa, az újonchuszár
29 2| megint vágunk magunknak le egyet, ha az lesz az ordé…~
30 2| látjuk-e egymást?~– Tégy le a földre, meghalok – nyögé
31 3| ágyban és két nap óta éppen le sem feküdtek.~Szegény fiúk,
32 3| a két végit elöl hosszan le hagyva függni, a coiffure-ömbe
33 3| némelyik még most törülgetett le a ruhájáról valamit (tán
34 4| Írjunk mitológiát.~Írjuk le az év eseményeit, híven,
35 4| leánya emlékével teltek le, mindenkinek róla beszélt,
36 4| megemészti a földet…~Szállj le és ülj a porban te szűz,
37 4| A nap véresen áldozott le Székelyhon felett – oly
38 4| haj térden alul hullámzik le fehér ruhájára. Arc, öltöny
39 4| felállítják, egyetlen ágyúval mind le lehetne azokat szerelni,
40 4| hogy a tüzéreket puskázzák le onnan.~Végre éktelen ijesztő
41 4| villogtatva bal kezében.~– Tedd le a fegyvert, székely! – kiálta
42 4| Csaták között folytak le hónapok. Szegény Székelyország!
43 4| következő percben halva rogyott le a helyen, hol ércleánya
44 4| szedd fel a lombokat, mik le vannak tépve a zivatar kezétől,
45 5| barátját mellette lőtték le, ő alóla kilőtték a lovat,
46 5| hidegen, nyugodtan ülve le a vezér által ajánlott karszékbe.~
47 5| oltárhoz lépett, s azóta le nem tett soha. Alig néhány
48 5| találtam kijárást. Sírva ültem le egy kidűlt fenyőre, ott
49 5| s mentek azután egyedül le a völgy mélyébe, a fehér
50 5| bányászlegények ereszkedtek le és szálltak fel ismét s
51 5| idehozat.~A tiszt tréfásan veté le magát a pamlagra, s odavonva
52 5| Szörnyű roppanással csapnak le egymásra. Rémes ordításuk
53 5| Azonban lováról ájultan veszik le, sebe mély, nehéz, csak
54 5| éktelen nehéz seb veté le a földre, a lovak meggázoltak.~
55 6| mondanák olyankor: így áldoztak le ők is!…~ ~A csapat
56 6| volt neki hagyva.~– Vedd le kopjádnak hegyéről, vedd
57 6| kopjádnak hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! – kiálta
58 6| Éjszakának idejére küzdetett le az ellenállás. A város kezében
59 6| alá, ártó tüzek repülnek le az alanti házak tetőire,
60 6| elnémul, talán éppen az esett le.~A két elem ura lett a csatatérnek,
61 7| elkeseredéssel, oly dühvel gyilkolt le mindenkit, kinek ablakában
62 7| nézett az asszony szemeibe:~– Le térdre előttem!~Az asszony
63 7| torkát s el nem ereszté, míg le nem tiporták a földre, oda
64 7| valami fehér alak ereszkedik le a keskeny nyíláson s tapogatózva
65 7| szélütött, hanyatt-homlok esett le a körüle állókra.~A jelenet
66 7| bekeverni, lombokat tépett le a közel bokrokról, azokkal
67 7| hosszú bajusza búsan függ le ajkán, s fekete nagy haja
68 7| tűrni esőt és hideget s le nem szállni a lóról három
69 7| csimbókba kötözve, félkeze le van vágva, erről ráismerhetsz.
70 7| Két hét még nem tölt le, midőn György fáradtan érkezett
71 7| arccal, az izzadság csorgott le homlokán.~– Maradjon künn –
72 7| mintha ellenkeznél, vágj le egy-kettőt közülünk, az
73 7| volt már ütve. Fél pofája le volt vágva, fél szeme hiányzott,
74 7| emelkedve nézte, mint öldösik le a többit. Mikor egy-egy
75 8| szörnyképeit kedvetlen óráiban le szokta írni.~Vajha magam
76 8| vagyok rá, köszönettel teszem le éltemet az úr kezeibe. Az
77 8| ugye?~Imre szótlanul hajolt le az agg kezéhez s azt megcsókolá.~–
78 8| azóta tizennégyszer folyt le száz esztendő, hogy Diurbanus
79 8| készülsz védelemre?~– Minek az? Le fognak bennünket ölni. Készen
80 8| ígérjetek nekik bort, vezessétek le a pincébe. Adjatok nekik
81 8| József türelmetlenül –, szedd le a fegyvereket a falról,
82 8| töltesz, a golyókat nagyon le ne verd, hogy biztos lehessen
83 8| után inaszakadtan zuhant le, s odalenn összetörte magát.~
84 8| ellensége agyonszorításában.~Le kelle vagdalni kezeit, hogy
85 8| kínzások közt gyilkoltattak le valamennyien, nők és gyermekek,
86 8| honnét Barnabás hajigálta le az ostromlók fejére a vaslemezeket.~
87 8| parancsolá neki, hogy tegye le a földre.~– Ez is ellenségünk –
88 8| ellenségül keresni. Tedd le a földre.~– Nem úgy van,
89 8| egyetlen csapással úgy ütötte le az ellentmondó fejét, hogy
90 8| azt a nevet olvashatnám le, amelyik nekem tetszenék.~
91 8| hetvenkedéssel telepedtek le a hordó körül s esküdtek
92 8| egy durva pokrócot teríte le, arra lefeküdt, s éjfélig
93 8| kirántva, vágtatva nyargalt le a hegy lejtőjén, s azután
94 8| végsarjadéka szótlanul fordult le lováról, mint kit a szél
95 8| kérdezék.~– Őt fölkeresni. Vesd le gúnyádat – szólt az oláhhoz
96 8| megtiltottam-e? Térdepelj le, imádkozz!~Az oláh elsápadva
97 8| égen két csillag futott le egyszerre.~A decurio az
98 8| leheletével pusztítani jött le.~Az oláhok megmeredve állottak
99 9| mellette álló segédét üté le a lórul egy huszonnégy fontos
100 9| megérkezék, a torony lépcsői már le voltak égve, a harangok
101 9| maga oly óvatossággal rakta le kését és villáját, valahányszor
102 9| majd kötelet eresztenek le neki, azon jőjön fel; a
103 10| nyakát reszelték volna is le érte.~Mikor visszaadták
104 10| nekem mondj szerencsét. Nézd le tenyeremről, hogy meg fognak-e
105 10| Elhatározá magában, hogy le fogja azt küzdeni.~Egyik
106 10| archeológiáját ismerni, vezessen le a sírboltba. A tegnap eltemetett
107 10| és nagyapák vétkeit rovod le most rajta?…~Vagy legyőzetél
108 11| féleszméletlenül vették le szekeréből, s midőn lefektették,
109 12| vizes pokrócokkal terítteté le lőporos szekereit, s azzal
110 12| lelőtték, hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást
111 12| belőle; kérem önt, fordítsa le nekem németre, amit beszélt.~
112 14| előttem ér el, e kés gyilkolja le!~Prokóp sötét mosolygással
113 14| hogy még nem fegyverzé le a házánál alvókat.~És az
114 14| hős oly nyugodtan hajtá le fejét a leány keblére, mintha
115 14| hogy az tántorogva rogyik le az ifjú előtt. – Vessz el!
116 15| eközben vizsgáló szemeit le nem vette róla.~E figyelmetes
|