Rész
1 1| könnynek voltak teremtői.~Azután tűnj el ismét. Menj vissza
2 1| ágyússzekerek, egyik a másik után, azután megint elrongyollott gyalognép,
3 1| vezetője nehéz harci ménen, azután megint lovasság, ágyúk és
4 1| ütközet távoli morajából.~Azután ismét néma lett minden.
5 1| Fáklyafénynél, földalatti úton, s azután ismét föl meredek hegyekre
6 1| magáról minden öltözetet, azután megint mind felszedte magára,
7 1| kérdéses ládáknak, melyeket azután a miniszter úrral két fülénél
8 1| város karzati szépeivel.~Azután elmehetett az ember a nagyerdőre,
9 1| gallérú szürke köpenyeget, azután egy felső s végre egy alsó
10 1| kézzel is kész megőrzeni.~Azután felemelé poharát és magas
11 1| a visszaszórt oláhok, s azután fölülről a hegytetőről kövekkel
12 1| városra rohant.~Mi történt azután? Ne kérdjétek. Azt tudni
13 1| desperátus kísérletet próbált azután meg az országgyűlés ellen,
14 2| kiáltanak fel:~– Gábor!~S azután odarohannak hozzá, összeölelgetik,
15 2| mintha szeretnék nem lenni.~– Azután haragosan kereste magában
16 2| hogy holnap csata lesz, hát azután halljuk azt a szép dikciót!~–
17 2| összeösszecsaptak a huszárokkal, s azután hirtelen megfordultak, látszólagos
18 2| Éljenkiáltás a halál szemébe!~S azután megdördültek az ágyúk…~A
19 2| kiált halálhörgő hangon, s azután leveszi sebéről kezét, hagyja
20 2| hullanak el telepeik előtt.~Még azután dühös tüzelés fogadja az
21 2| rendetlenül felbomolva rohannak azután, merre még utat látnak,
22 3| mutatom, hogy félek tőlök.~S azután vártam egész rezignációval,
23 3| örültek neki, mint én, mert azután tudni sem akartak többet
24 3| néztem volna e percben.~Azután eltávozott, velem szembe
25 3| lengyelt jártak el, csak azután jött a sor az én quadrille-omra.~
26 4| kong. Először meghalok én, azután te, azután a haza. Engem
27 4| meghalok én, azután te, azután a haza. Engem megsiratsz
28 4| aranyoshajú Lóra leányodba.~Azután még egyszer meghalok, utánam
29 4| hegyével a föld felé fordulva, azután ismét elveszett onnan, oly
30 4| megcsókolta a levelkét, azután a koszorúcskát s mindkettőt
31 4| ég tüzes-vörös fényben.~Azután fekete lett minden, az éj
32 4| bekopogtat az ablakon, s azután rekedt, tompa hangon beszól
33 4| nem adtak neki kenyeret, azután eloszlott mindenki a maga
34 4| szülőföldére.~Tovamentek. Azután egy csoport gyalognép jött,
35 4| de nem azoknak nyomását. Azután megindult, apját vezetve
36 4| órája kong!…~…Először én, azután te, azután Székelyország.~–
37 4| Először én, azután te, azután Székelyország.~– Szép leányom,
38 4| szívén találta őt is.~Még azután egy óráig harcoltak a székelyek
39 5| szegezve megállt küzdeni.~Azután csendesen ismét vonult vissza,
40 5| lovat, egy huszár nyargalt azután oda, az ragadta meg kezénél
41 5| szabad volna azontúl, mert azután egész a branyiszkói hegyig
42 5| hozzá a vezér, s mentek azután egyedül le a völgy mélyébe,
43 5| több száz ölnyi mélyben, azután ismét megy lefelé száz meg
44 5| nézett az eltávozott után, azután megfordult, keresztülsietett
45 5| csak kezét csókolá meg, azután karcsú derekát karolta át;
46 6| kulcsot a toronyablakból.~És azután a távolba nézett.~*~Judit
47 6| Mindenki elhallgatott.~S azután szólt hozzájuk, erős, csengő,
48 6| szeméből hulló könyűt, és azután lovát sarkantyúba kapta,
49 6| hátrahagyott gyászos asszonyoknak, azután leborult lova nyakára. Társai
50 6| amiért ellene vétett.~Küldtek azután keményebb szívű embert az
51 7| vízbe.~Elhangzott az is. S azután nem jajgatott senki többé.
52 7| egy szegletbe rúgták s azután körüle álltak.~– Mit akartok,
53 7| odafutott hozzá, megcsókolá, azután egy késsel elmetélte a kötelékeket,
54 7| városból.~Ez történt hat nappal azután, hogy Szenttamáson minden
55 7| hinté be előbb halottját, azután takarta rá a fekete hantokat.~
56 7| gyehenna tüzét küldé szemeire.~Azután elővette kését: hogy felmesse
57 7| odább, be az erdő mélyébe, azután megbánta, hogy oly könnyezetlenül
58 7| az éj ott lepte – ment azután is, maga sem tudta, hova,
59 7| örömrivalgással fogadna. S azután nem mondaná senki rólad „
60 7| s megcsókolá az írást, s azután felemelé könnyes arcát az
61 7| embernek hagysz lennem ismét!…~Azután társaihoz fordult:~– Üljetek
62 7| azt imádkozák reggel-este.~Azután sokan az ágynak feküdtek,
63 7| haza, – bocsássanak haza.”~Azután sok elhalt, nem tudta senki,
64 7| Sokáig nem akart rám ismerni, azután félrefordult sírni, a többi
65 7| körüle álló katonák arcain, azután feljebb az ég bíboros felhőin,
66 7| nagyot ivott a hordóból, azután félénken széttekintve ismétli: „
67 7| perc alatt összeaprították, azután elvánszorogtak jobbra s
68 7| neki, úgy kell neki…~S még azután sokáig nézte gyönyörűséggel
69 8| családunkban. Jól tevéd.~Azután sorba csókolák valamennyien,
70 8| ölelgette őt összevissza, s azután elfutott tőle, egy szó,
71 8| Jertek utánam Topánfalvára!~S azután, mikor már gondolta, hogy
72 8| közeledőt lelövöldözhetünk, s azután, ha arra kerül a dolog,
73 8| ház kapuja felett volt.~Azután kidugta nagy, lángoló arcát
74 8| mind lehullottak róla, s azután két végénél fogva emberfeletti
75 8| némán kezet szorított, s azután kiálltak a lépcső fokára
76 8| maga elé az asztalra, s azután nagy homlokát tenyerébe
77 8| vissza az ablak elől, s azután a kétségbeesés kimagyarázhatlan
78 8| világosságát.~A holttesteknek azután egy közös sírt ástak, mindnyáját
79 8| leányt bele kell ültetni, s azután hozzátok Topánfalvára, bárkinek
80 8| fejük fölött égett a ház.~Azután rajostul elvonultak onnan,
81 8| a decurio megérkezett, s azután betolakodtak vele együtt
82 8| félig kinyitva, reánéz, s azután ismét lezárja pilláit.~Ébren
83 8| lyánkának: „ne félj”, s azután kihengeríté a hordót a szoba
84 8| hordó közepébe leszúrjuk, azután körüle ülünk. Amelyikünk
85 8| falatot evett az szomorúan, azután felnyitá az imádságos könyvet,
86 8| odalépdelt ágya fejéhez, s azután sokáig elnézte annak ártatlan
87 8| nyargalt le a hegy lejtőjén, s azután vágtatva ismét fel a kígyóúton;
88 8| az legkevésbé volt véres, azután elkezdtek azon helyt tizenkét
89 8| Ássátok meg az én síromat is!~Azután felbonták a nagy sírt, s
90 8| csapva mindkét kezével, s azután sírva veté magát ismét arccal
91 8| álljatok bosszút értem.~Azután az oláhhoz fordult:~– Ember!
92 8| égő lerombolt ősi házra, s azután megindult a rengeteg sötét
93 8| azt mind a négy oldalról, azután helybenhagyólag inte fejével: „
94 8| édes szavakkal halmozza el.~Azután futva futott az oláh a decuriót
95 8| a lyánka a decurióhoz s azután Imréhez –, ő megmente téged,
96 8| decurio bezárta az ajtót, s azután a földre veté magát a két
97 8| az édesapjáé lett volna.~Azután felkelt. Szemei szikráztak.
98 8| takarva ágyára helyezé, azután kinyitotta nekik az ajtót.~
99 8| monda neki a decurio, azután körbe állítá a sokaságot
100 8| rájok nézett, keblébe nyúlt, azután kérdezé:~– Hová tettétek
101 8| hallatszott egy percre, azután egy földrengető pukkanás,
102 10| ezüstpénzt vetett a cigánynőnek.~Azután egy hatgyermekes apa tartotta
103 10| hideg szótalan halottkép.~Azután eszébe jutott a dicsőség,
104 10| tudósoknak tart bennünket!” s azután előretolva a sekrestyést,
105 10| kacskaringós huszáros káromkodás – azután egy marhányi ordítás – egy
106 10| helyeket, ahová küldettek, s azután meg nem találtak vissza.~
107 11| sziklákra lerohant.~A vár azután puszta maradt örökre, minden
108 11| s jó jelnek tekinti, és azután egész éjjel tündérekkel
109 11| Letette a beteg asztalára, azután még sokáig ottmaradt előtte
110 12| mint tulajdon nemzetét.~S azután örömmel hagyta magának feltűzni
111 13| arcán s reszketése megszűnt.~Azután a távolból, alig értetve
112 13| lassan, simán először, azután sebesebben, megszaggatva,
113 13| belefordította az árokba, s most azután ordított a kára fölött.~–
114 14| legyilkolja, akit ott talál.~Azután felvevé kiszárított öltönyeit,
115 14| döfte a leány keblébe, s azután megforgatta azt feje fölött,
116 15| szavakra. A falnak elsőbb, de azután a szegkovács többször tisztelt
|