Rész
1 1| aggottság egyesült arcán. Úgy látszék, hogy ő nyert legtöbbet.~–
2 1| maga a miniszter úr is úgy rázta a fejét, mint szokta
3 1| s a generális úr éppen úgy kezdé magát érzeni, mint
4 1| lesz, annál jobb, magam is úgy akarom. De te nem értesz
5 1| egyén lépett be e hívásra. Úgy látszik, mintha a miniszter
6 1| hoztam. Engedelmet kérek.~– Úgy! – sekkor nagy hirtelenséggel
7 1| teketóriák Kánya Antal uramat úgy megijesztették, miszerint
8 1| sem hagytam pihenni. Ez, úgy hiszem, utolsó útja lesz.
9 1| szemeiket, kik közül egy úgy ült a lovon, mintha penitenciából
10 1| pénz kétszáz pengő volt.~– Úgy mondta.~– Laci azt hiszi,
11 1| Hja, barátom. Itt nem úgy megy, mint másutt. A minap,
12 1| eltávozott, valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be maga után,
13 1| Mert nem ismeri őket úgy, mint én.~– Mert jobban
14 1| melynek okát senki sem tudja. Úgy történt.~A reggeli ülésben
15 1| státustitok, ugyebár.~– Úgy gondolom.~– Találja ki,
16 1| Nagy Pál?~– Az sem.~– No, úgy nem találom ki, hogy kicsoda.~–
17 1| aranyat és ezüstöt.~Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára
18 1| gerilla-csapatnak.~Mint hajdan Napóleon, úgy akart ő megjelenni ezek
19 2| Hol Róbert?~– Estére, úgy hiszem, itt fog lenni.~–
20 2| öcsém, hanem bújj ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat,
21 2| fordítom a bőröd!~A granicsár, úgy látszott, hogy amit ígér,
22 2| előtt sem remegtem, s most úgy vagyok, mintha szeretnék
23 2| Ez volt az, amitől én úgy féltem, hogy szökhetném
24 2| és erőtelenül van védve, úgy, hogy alig volt érthető,
25 2| kezéből, ekkor kardjára tűzi, úgy rohan vele tovább. Másik
26 2| hatvágást, ki látta azt úgy vágni a karddal, mint a
27 2| elbúsult keserű csapással úgy vág egy vértesnek sisakos
28 2| halt meg vele, ráborult, úgy halt meg.~Gábor szomorúan
29 3| fejeknek semmi híre náluk, sőt úgy találtam, hogy az egyik
30 3| véghetetlen zavarba hozott, úgy hiszem, hogy igen el kellett
31 3| nálunk farsang derekáig. Úgy látszott, hogy ők sem kevésbé
32 3| hódításokat fognak tenni, úgy nem tudom, hogy marad-e
33 3| valamit, de azt igen, hogy úgy érzettem magamat, mint aki
34 3| szívem a corsette-em oldalát, úgy dobogott, midőn táncosomat
35 3| tánc-kolonne-ba lejténk. Úgy hiszem, mintha hátam mögött
36 3| Eleonóra! milyen boldog voltam, úgy érzém, mintha egymást szorító
37 4| mindannyiszor.~Otthon minden úgy volt, mint azt leánya évek
38 4| olvasá a próféta szavait, ó, úgy érezett, oly szívéből érezett
39 4| azok.~Felnézett leányára, úgy tetszék, mintha beszédét
40 4| felé fordítá.~És az öregnek úgy tetszék, mintha századok
41 5| Szélakna felől a defilé úgy meg van ágyúkkal rakva,
42 5| szüntelen előre. Egyszer úgy tetszék, mintha világosságot
43 5| jövedelmezni.~– S e tunnelt, úgy hiszed, hogy kívüled senki
44 5| egészen össze van omolva, úgy, hogy külről észre sem lehet
45 5| mint négyszögű csillag, úgy látszik nyílása ide alant
46 5| visszautasító szigort észrevette, úgy tett, mintha megütköznék
47 5| vonása sem változott.~– Úgy van, onnét jövök. Azt helyesen
48 5| meg? – kérdé a nőtől.~– Úgy hiszem, a hegyi utakon –
49 5| szekerére a katonákat.~– Ha úgy volna a dolog, nem találok
50 5| bírt kiejteni száján, csak úgy bámult reá s nézte tétlenül,
51 6| Rám gyújtom a toronytetőt, úgy fogom húzni a harangot,
52 6| állt, mert mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó
53 6| gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni,
54 6| akkor tűzd fel lobogónak, úgy jöhetsz be városunkba.~–
55 6| lábai előtt, szemeik éppen úgy ragyognak, arcaik oly halaványak,
56 7| megrázkódva tekinte rá e szóra.~– Úgy tartom, hogy Linának hítták –
57 7| múltra, sem jövőre, egyszer úgy tetszék neki, mintha a padlás
58 7| szemű gyermekkel karján úgy állt meg közöttük, mint
59 7| kirakta a felhányt sírhalomra, úgy fájt egész lelkében valami
60 7| sírva fakad.~– Biz az, fiam, úgy van. A zsiványnak nincs
61 7| akikkel parancsolsz, s úgy légy boldog e világon, amint
62 7| dalokhoz, és a végsor danája úgy hallatszik messziről, mint
63 7| látszott benne élnivaló erő, úgy hallgatta végig az ítéletet.~
64 7| Nagyobb valószín végett tégy úgy, mintha ellenkeznél, vágj
65 7| van! jól van! – kiálta –, úgy kell neki, úgy kell neki…~
66 7| kiálta –, úgy kell neki, úgy kell neki…~S még azután
67 8| halottaimmal beszéltem. Úgy tetszék, mintha mind fegyveresen
68 8| között viszen keresztül, mik, úgy látszik, mintha a Torda-hasadék
69 8| nincsenek prófétáink, de úgy látszik, hogy a tiéitek
70 8| Szája egy kőütéstől vérzett, úgy nézett ki, mintha vért ivott
71 8| Ha megölnek bennünket, úgy hiszem, egy sírba fognak
72 8| gyilkosából a lelket, karjai úgy merevedtek meg ellensége
73 8| Tedd le a földre.~– Nem úgy van, vezér! – szólt közbe
74 8| felkapva, egyetlen csapással úgy ütötte le az ellentmondó
75 8| joga van azt kívánni, hogy úgy jusson reá, amint én most
76 8| csak tizenegyen vannak.~– Úgy egynek élni kell! – kiálta
77 8| fák leveleit, az egész táj úgy nézett ki, mintha vérrel
78 8| sírva állíták, hogy „el”.~– Úgy menjetek. Isten kísérjen
79 9| mely a pokolból jő fel.~Úgy tetszék, mintha a pokol
80 9| általam említtetni hallani?~– Úgy? Helyesen. Ott fogunk ebédelni.~–
81 9| látszik, szinte belelátni, úgy ide van fordítva; túlnan
82 9| dicsőség ide, dicsőség oda – de úgy leszaladt volna a bástyáról,
83 9| tréfálni, később kacagni úgy, hogy az őrnagy úr alig
84 9| énekelte a trombitákkal; úgy tetszék, mintha kétszáz
85 9| kerekedett a vidék szépeivel, s úgy járták a csárdást, mintha
86 9| kiidézte ülőhelyéből, s úgy megforgatta a tolnai lakodalmason,
87 10| országgyűlésen: „szeretnék – úgy monda – pincéből beszélni
88 10| megköszönte a jóakaratot, de csak úgy tétovázva settenkedett az
89 10| szót sem értett, hanem csak úgy magában mondott el rá egy
90 10| kokhele tuterone mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap,
91 10| öltözve, köztük arcok, mikről úgy rémlett a tábornoknak, mintha
92 10| végtiszteletünket átadni.~– Úgy gondoltam – válaszola szerényen
93 10| tábornok résztvevő arccal s úgy érzé, mintha a nehéz léleknyomás,
94 10| sírbolt hátterébe tekintve, úgy rémlék előtte, mintha nagy
95 10| harminc esztendő előtt is úgy volt.~– Persze, hogy természetes –
96 10| többet a dologról.~– Önök, úgy látszik, nincsenek minden
97 10| állottak szemközt, s nem ritkán úgy történt, hogy ugyanazon
98 11| alak jelent meg előtte.~Úgy érzé, mintha régi ismerőse
99 11| szemeit fölnyitá.~Még akkor is úgy tetszék neki, mintha a távoztában
100 12| ajándékok nyerésének napja.~Úgy lőn, aznap jelent meg a
101 12| hétig készült, s utoljára is úgy mondta el, hogy aki magyarul
102 12| papirosra elmondott szavait, s úgy mutatá be a tábornoknak.~
103 12| volna mind a két Indiát! úgy szerette őket! Szegény öregapó!
104 13| a vad ismeretlent, hogy úgy belekapaszkodik a mentéjébe.~–
105 14| végső kín perceiben is, úgy ők a gyalázatot tarták dicsőségnek,
106 14| velünk. Egy meszely rumot úgy hajtott fel egy hujjában,
107 14| előszó és bevezetés nélkül úgy ütött pofon rettenetes tenyerével,
108 14| fejjel lesz rövidebb!~– Úgy lesz! úgy lesz! – ordíták
109 14| lesz rövidebb!~– Úgy lesz! úgy lesz! – ordíták a szerbek,
110 14| és kebleit, belül a szív úgy fáj, úgy reszketett!~Az
111 14| kebleit, belül a szív úgy fáj, úgy reszketett!~Az ifjú ölébe
112 15| egy szót sem téve hozzá.~…Úgy körülbelül 1848 december
113 15| megtanulni.~– De háromig, úgy hiszem, hogy meg fogja tanulhatni.
114 15| veszett farkas a bárányt, úgy kapta át derékon e szóra
115 15| zsebkendőjével bekötötte a száját, úgy defilírozott el előtte,
|