Rész
1 1| ajtónállót, aki egy igen szép szálas termetű orangutang
2 1| festi a földet. Özvegye szép és fiatal szíve megszakad,
3 1| kollégiumba, ott hallott iszonyú szép dikciókat, ordíthatott a
4 1| De mit teendnél akkor, ha szép lassan, körülkerülgetve,
5 1| övé.~– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem ez
6 1| hajfürtét küldi e levélben ama szép hölgynek. Ezzel kell Pestre
7 1| lenyírva?~– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba
8 1| egyéb módon fitogtatni.~– Szép órák – mondám.~– Hehő. Elhiszem
9 1| nem volt az az ember, ki szép szavakra hallgatni szokott.~
10 2| Szolnokon egy özvegyasszony két szép leányával; Rózsa volt az
11 2| gyászruháját; két év óta volt a két szép leány menyasszony, két év
12 2| férje sírja felé; a két szép leány napról napra szépült
13 2| fognak jőni, gondolák a szép menyasszonyok, s megnyugodtak
14 2| is betoppant egy huszár, szép karcsú szál legény, veres
15 2| csákóján kettős aranypaszomány, szép fekete bajsza pörgére pödörve,
16 2| gyászruhát. Mind a kettő oly szép oly ifjú volt, termeteik
17 2| haza, csak egyedül az ő szép arcaik, mosolygó szemekkel,
18 2| hát azután halljuk azt a szép dikciót!~– Hogy a tatár
19 2| sisakjaik taréja csillogott a szép napvilágos időben. Majd
20 2| lehetett ilyen.~E roham által a szép vértesezred el lőn vágva
21 2| az alkonyi nap rásütött szép halvány arcára, megtört
22 2| oly bágyadt fényt adtak e szép ifjú arcnak.~– Róbert! –
23 2| telihold, rásütött az ifjú szép halavány arcára, lezárt
24 2| oly sápadt fényt vete a szép ifjú arcra!…~*~Elmúlt a
25 3| karcsú honvédkapitány. Szép halvány piros arcához oly
26 3| tovább az engagement-t a szép kapitány s odaült mellém.~
27 3| beszéljek hozzá, monda:~– Szép kisasszony, kegyed táncosa
28 4| is elviszem magammal, a szép, barnafürtű, napsütötte
29 4| karszéken leányát látta ülni, a szép aranyoshajú Lórát.~Ugyanazon
30 4| lesznek beléd, aranyoshajú szép Lóra leányom! – És lőtt
31 4| házas férfiak is, elhagyák szép mátkáikat, el szende nőiket,
32 4| ne hagyj el, leányom, szép leányom, aranyhajú Lóra,
33 4| fiúk is beszélnek hozzá: „Szép menyasszony, ércleany, ha
34 4| azután Székelyország.~– Szép leányom, aranyoshajú Lóra! –
35 5| végigfolyik a piros meleg vér, a szép férfiarcon végigfut a halál
36 5| gyászfőkötő, arca bús, halovány.~Szép, nemes magatartása, komoly,
37 5| volt?~– Semmit sem. A tiszt szép fiatal ember, szőke, halvány
38 5| a tunnelbe, félrehajtva szép fehér kezével az akadályozó
39 5| be hozzá, s midőn annak szép fiatal arcán a szokatlan
40 5| meggyőződött róla, hogy a szép asszony nemcsak szíve, de
41 5| valami mérnököt.~– Megbocsát, szép Hermine, az ilyen foglalatossághoz
42 5| kerülheté el halálát.~De halála szép volt. A magyar vezér kezétől
43 5| szemmel nézte soká a két szép halvány férfit. Melyiket
44 6| Karcsú, büszke termete körül szép fiatal tizenhat éves leányka
45 6| leánykát Arankának híják. Szép, kékszemű gyermek, sima
46 6| akarsz talán… Csak mégis szép az élet, ugye? Még a rongyok
47 6| szennyében, a nyomorék testben is szép az élet… Még a mankóért
48 6| miért.~A csapat vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről,
49 6| vidékéről, napbarnította szép ovál arcához oly jól illik
50 6| hasonlók ez asszonyéhoz, és szép húgai s ifjú jegyese, kik
51 7| ahol felesége volt. Egy szép, piros, fekete hajú, fekete
52 7| tovább Basilisk. – Neked egy szép leányod is volt.~György
53 7| kérdé remegve az apa.~– Igen szép leány volt. Mondhatom, ugye
54 7| is elismered, hogy igen szép volt?~– Vessz el! Mit akarsz?~–
55 7| halavány gyermeket.~Nem bírta e szép fehér arcot földdel bekeverni,
56 7| hogy neked kedves nőd és szép kis gyermeked van, kiket,
57 7| csatatéren lehetne meghalnom, szép, becsületes halállal!…~–
58 7| kívül, s kis idő múlva két szép fekete paripát hozott ki
59 7| nyalka fiúk, kikért nem egy szép lengyel leány szíve dobogott
60 7| kapitányért.~Gróf K**nszky Anna, szép fiatal lengyel özvegy már
61 7| menyasszonyához a vőlegény. Oly szép volt őket együtt látni.~
62 7| magyar példabeszéd mondja.~Szép deli hölgy volt a menyasszony,
63 7| leányát fel fogom keresni. Szép kis hatéves gyermek volt,
64 7| leány jelent meg, nem az a szép gyermek, kinek arca még
65 7| fehér csipkeköntösben a szép menyasszony, csak egy pillanat
66 8| A Bárdy család~Édes szép hazám.~Édes szép paradicsomkertem.~
67 8| család~Édes szép hazám.~Édes szép paradicsomkertem.~Mivé lettél!
68 8| újra felvirulandsz.~Édes szép hazám.~Édes szép paradicsomkertem.~*~
69 8| felvirulandsz.~Édes szép hazám.~Édes szép paradicsomkertem.~*~Reszket
70 8| ifjú anya férje, József. Szép, szabályos arcú, fekete
71 8| húszéves ifjú ül, Bárdy Leó. Szép, életteljes arc, kifejlett
72 8| boldogságáért. Meghalni a hazáért szép; de gyilkolni a hazáért,
73 8| Az én férjem is ilyen szép fiatal volt, mikor elvesztém –
74 8| búcsúzó ifjúhoz; ki oly szép, oly deli volt egyenruhájában,
75 8| helyette nem adtam-e neked két szép tinót? Nem ismersz-e engem,
76 8| ordíták többen.~– Egy szép leány! egy úri kisasszony,
77 8| medvebőrrel terített hárságyon a szép leány, alig lehete rajta
78 8| kisded imádságos könyve.~Oly szép, oly halavány volt.~– Jolánka! –
79 9| freskófestményeivel, volt szép újan épült Duna-sorod, mely
80 9| nagyvárosi tekintetet adott, egy szép főutcád emeletes épületekkel,
81 9| templom, köztük a kéttornyú a szép freskófestményekkel, melynek
82 9| ledöntötte…~Oda a sziget is, szép fái kivagdalva, elpusztítva;
83 9| sem bánthatná.~– Valóban szép gondolat… önök tán máskor
84 9| várparancsnok, Bakonyi, szép derült időkben vígan szokott
85 9| Mit gondol ön? Ilyen szép tavaszi napon bevenni az
86 10| tábornokkal szemben egy szép piros hajadon foglalt helyet,
87 10| színhelyére.~Emma volt a szép piros lyánka neve.~A lyánka
88 10| pillanatai.~A bor tette-e vagy a szép lyán tekintete, ebéd utólján
89 10| németekért, katonákért és szép leányokért.~A hadfiak szívéből
90 10| oly ellenállhatlanok, mint szép szomszédnőm szemei, legyenek
91 10| házasodni nemsokára, s egy szép kis magzatod lesz.~Az elnevette
92 10| akit itt temetnek?~– Egy szép szűz leány. Még tegnapelőtt
93 10| borzadás futotta végig.~Az a szép piros leány, ki tegnapelőtt
94 10| sírboltba. A tegnap eltemetett szép hölgynek jöttünk végtiszteletünket
95 11| altató világgal a kedves, szép ködalakot, s lassan, észrevétlenül
96 11| volt ajkaidra ruházva.~Mi szép, mi vonzó vagy még holtod
97 11| mely hosszan vonult át a szép főn egész a homlokig.~–
98 11| ottan.~A várúrnak volt egy szép leánya, kit a vidék jóltevő
99 11| valakit sírni hallott.~Pedig a szép leány nem volt keresztyén.
100 11| halvány, halott-arccal. Szép hosszú, fekete haja, mely
101 11| kocsijába viteté magát, szép szőke fejét fantasztikus
102 12| öreg huszárezredes egy igen szép beszédet intéze hozzá –
103 12| Valóban ez mind igen szép volt. Sajnálom örökké, hogy
104 13| Bajnokai színét-javát, a szép Zrínyi-zászlóaljat leölték
105 13| hogy melegebb legyen.~Egy szép ködös reggelen átront Perczel
106 14| Tölts ma bort e poharakba, szép leány! holnap mi piros vérrel
107 14| poharát kinyújtva.~És egy szép leány fogta a korsót és
108 14| könyörülni egyen is, és ha szép volna és jó hozzád, mint
109 14| nélkülözés után megízlelhetni a szép asszony főztét.~Gond nélkül
110 14| a többi közé keveredett.~Szép, magas szőke ifjú volt a
111 14| Karjai átölelve tartják a szép leányt, ki ébren van és
112 15| derekasan nagy, de abból ő szép keveset ismer.~– Igen, az
|