Rész
1 1| vörösödni, de ami nem sikerülvén neki, belém kapaszkodott, s kifelé
2 1| helyet, ide mellém. Osszatok neki is. Aztán ott a puncs.~–
3 1| a miniszter. – Mondd el neki, Móric, magad a tréfát,
4 1| dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi kenyeret, s ő
5 1| sebeit, ápolják, mondják neki, hogy a csata elveszett,
6 1| diplomata jól érzi magát. Neki nincs lelke…~A katonának
7 1| alapos ok nélkül. S ki adott neki erre hatalmat? Ez nem történik
8 1| elvéve, azt, mihelyt lehet, neki visszafizetendi.~– Azt,
9 1| veszve van. A feltörött ládák neki fognak beszámíttatni.~A
10 1| hajfürtöt, s válaszul azt hozom neki vissza, mit is ő rendesen
11 1| mikor a lakatost hoztam neki, hanem ez státustitok, ezt,
12 1| miután esküvéssel bizonyíták neki, hogy az a futár ő maga,
13 1| kinevezett főápolóné nyújtá neki karját támaszul, mire a
14 1| sértegetett rendek elkezdtek neki mogyorót hajigálni fel,
15 2| falatjaikat, s tüzet raktak neki, hogy melegedjék sok nap
16 2| Ahová az vezeti, menni kell neki is, menni a halálba, menni
17 2| hogy ha ez sikerülendett neki, akkor a redoute és a fűzes
18 2| amit elöl-utól talált. Neki ez volt a szokása.~Voltak,
19 2| kettőt kilőttek alóla, nehéz neki verekedéshez jutni, huszárai
20 2| tarajára, akkor az lecsúszik neki az orrára, s a másik ütéssel
21 2| menyasszonyodnak, hogy ma elviszlek neki.~– Majd, ha vége lesz a
22 3| kérdé az.~Én megmutattam neki a szobát, s az, anélkül,
23 3| hogy ők sem kevésbé örültek neki, mint én, mert azután tudni
24 3| Nem tudom, hogy szóltam-e neki valamit, de azt igen, hogy
25 3| olyasmit találtam volna neki felelni, hogy elébb elfelejtem
26 3| mérséklett hangon válaszolék neki, hogy nem fogom elfelejteni.~–
27 3| akarnám észrevenni, odanyújtám neki.~– Erről meg fogom önt ismerni.~
28 3| bajusz sehogy sem állanak neki.~A mi mulatságunk rendkívül
29 4| meglepő újságot mondanának neki mindannyiszor.~Otthon minden
30 4| Felsóhajtott. Mintha mondta volna neki valami, hogy nyissa föl
31 4| Eloszlott. Négy napig nem adtak neki kenyeret, azután eloszlott
32 4| gondolá, hogy miért kellett neki megőszülnie.~Miért kellett
33 4| alatt. Mindenütt kedves volt neki az ágyúszót hallani.~De
34 5| akit megölt.~– Nem mondtad neki, hogy azon ember férjed
35 5| dicsőségért, énértem kell neki meghalni, nem a dicső csatamezőn –
36 5| idehozni. Én magam fogok neki okot szerezni arra, hogy
37 5| kegyelem.” Azt megmondani neki, mikor halni megyen „nem
38 5| állomással odább kellett neki menni, s a házába betérő
39 5| asszony imént elmondott neki.~– Valót beszéltem-e? –
40 5| nő. A tiszt kezét nyújtá neki.~– S nem tudja kegyed, mint
41 5| szomszéd terembe, elkezdett neki egy rettenetes leckét tartani
42 5| nem ritkán leírva adta oda neki az egész haditervet, hogy
43 6| rejté. Oly rosszul esik neki hallani, hogy a legutolsó
44 6| hogy mikor a fiág kihalt, neki kell a fennmaradottak vezérének
45 6| keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz
46 6| bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~– Vedd le kopjádnak
47 6| cserkesz arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja,
48 7| együl egyig rácok – felele neki egy magos, összenőtt szemöldökű,
49 7| még és már hat kérője volt neki … Nem tudott közülök választani,
50 7| várta halála percét, s örült neki, hogy az már nem messze
51 7| jövőre, egyszer úgy tetszék neki, mintha a padlás egyik ablakán
52 7| ajtaján belépni. Egy sem adott neki egy falat kenyeret. Mindnyájan
53 7| és az sem panaszkodott neki. A hatodik napon meghalt
54 7| nyárfaerdőbe, ott sírt ásott neki egy fiatal fa tövében, s
55 7| csak e pisztolyt mutasd neki. Annyit mondhatok, hogy
56 7| szegénylegény.~György mutatta neki a pisztolyt, mire az szótlanul
57 7| rajta. Pénzt ajánlottam neki, megköszönte, keveset elvett
58 7| ujjongással felelgettek neki.~Vigyorgó, szétvont képű
59 7| akármennyi.~Mint mennek neki a tűznek! Nem reszketnek
60 7| az én ősi házam! üszköt neki, égjen porrá! – ordít a
61 7| családom megrontója, kardot neki, ott haljon meg! – S amint
62 7| van! – kiálta –, úgy kell neki, úgy kell neki…~S még azután
63 7| úgy kell neki, úgy kell neki…~S még azután sokáig nézte
64 8| az; ti dicsőséget ígértek neki, de annak a dicsőségnek
65 8| másképp. Amit ti adni akartok neki, arról ő soha nem is álmodott.
66 8| tőlök hallani. S akkor mondd neki, hogy én mégis jogtalanul
67 8| a búcsúzó kezét s mondá neki:~„Isten vezéreljen!” s halkan
68 8| A lyánka érezé, hogy ez neki több, mint rokona, éppen
69 8| Itthon maradhatsz – monda neki Imre, s azzal az egyik ló
70 8| A tömeg dühödten esett neki a vádlottnak, s azt a levegőbe
71 8| azt?~– Ellene nem állhatok neki, mert akkor bizalmát elveszítem.
72 8| oláh kezében, parancsolá neki, hogy tegye le a földre.~–
73 8| maga osztályrészét.~Csupán neki jutott tíz ember része a
74 8| nem tudta, mit feleljen.~– Neki nem kellett volna ily soká
75 8| esett előtte és könyörgött neki, hogy ne bántsa, nem ő ölte
76 8| közül egy odalépett és mondá neki, hogy a sírban csak tizenegyen
77 8| Imre hidegvérrel mutatta neki a pazsurát,~Az oláh megnézte
78 8| Egy oláh jött oda és mondá neki, hogy nincs otthon a decurio,
79 8| halavány fáta, aki sors útján neki jutott.~– S az neki felesége?~–
80 8| útján neki jutott.~– S az neki felesége?~– Ő maga mondta
81 8| találta, lelkendezve kezdé el neki beszélni, miként egy pór
82 8| jönnöd!~Az ifjú kezét nyújtá neki. A decurio nem fogadta el. –
83 8| családod vére van – súgá neki halkan. – Gyalázatot hagytál
84 8| magában, s oly jólesett neki arra gondolni, hogy azok
85 8| valaki be ne jöjjön – monda neki a decurio, azután körbe
86 9| körülmény forog fenn, ahol neki ehelyett „előre!”, azt kell
87 9| parancsnok füléhez, súgva mondá neki:~– Ugyan jó, hogy az ostromlók
88 9| majd kötelet eresztenek le neki, azon jőjön fel; a rakétát
89 10| látszott, hogy nem tetszett neki a társaság, de amint egyszer
90 10| vele járok, ha füttyentek neki is, megismer. Az Isten előtt
91 10| érte.~Mikor visszaadták neki lovát és kardját, a tábornok
92 10| kire ő poharát emelte, s ki neki azt mondá:~– Heute roth,
93 10| sekrestyést, tréfásan mondá neki:~– Nem akarunk, barátom,
94 11| csak egy levelet adott neki által, melyben mindazon
95 11| Még akkor is úgy tetszék neki, mintha a távoztában repülő
96 11| hevert, mit azalatt hoztak neki, míg aludt.~A levél költe
97 12| ezüst forintot adtak át neki, mit katonái közt egy fillérig
98 13| nem kis kárörömmel monda neki:~– Öcsém, Mór, a druszád
99 13| szerény elismeréssel nyújtá át neki a tábornoki pálcát:~– Ez
100 14| elfoglalt lobogókrúl hoztak neki ajándékba.~Égő szemeibe,
101 14| kérdés.~– Nem! Mi nem fogjuk neki megengedni, hogy lábát sáncainkon
102 14| sötét mosolygással monda neki~– Esküdet el ne felejtsd;
103 14| múlt üdv emléke jogot adott neki az új örömökre.~Mondta volna
104 14| új örömökre.~Mondta volna neki örömest, hogy fusson onnan,
105 15| alázatossággal, s kívánom neki tiszta szívemből, hogy „
106 15| János mester kinyitotta neki az ajtót, az ember zsebkendőjével
|