Rész
1 1| nekem az éjfél óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott
2 1| Szakálla az övéig ért, s mikor kacagott: reszketni szokott,
3 1| aranyat elnyerni azon időben, mikor az országot papirosokkal
4 1| egyre-másra vesztve és vetkőzve, mikor már csak az volt hátra,
5 1| kezdé magát érzeni, mint mikor Zólyomban először meghallotta
6 1| dűlve a konferencia végét, s mikor hozzájuthattam, én is belekötöttem
7 1| Meg lehete tudni, hogy mikor lesz csata. Aznap rendesen
8 1| emlékezni fog azon estélyre, mikor Laci véletlenül fölfedezte,
9 1| tette a cifra palackokat, s mikor töltött belőle, rám nézett,
10 1| valaha akkor csinálták, mikor két kézre szokták fogni
11 1| nagyságú, ezt Laci adta, mikor a lakatost hoztam neki,
12 1| be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre már fenn ült, még
13 2| lelkem, egyetlenem.~– És mikor jősz vissza?~– Talán sohasem
14 2| boldognak lenni, örülni, s mikor a trombita megszólal, elfeledni
15 2| hogy már meg nem történt. Mikor Téténynél összecsaptunk,
16 2| a legdühösebb csatában, mikor a dicsőség mámora elkábítja
17 2| szerze, sok zászlót elrabolt.~Mikor csatát kezde, kiállt a serege
18 2| rohamot a sáncok ellen, s mikor már a zászlóaljak szinte
19 2| olyankor teszi az ember, mikor már elfáradt. Tanuljon kend
20 2| vívott, mint a vörössipkás.”~Mikor Varro lovagturmáival összecsaptak
21 2| rezonérozzon! Kend igyék, mikor az az ordé. Majd, ha elfogy
22 3| egész rezignációval, hogy mikor fog már a népség szaladni
23 3| gondolhatod hozzá a többit, hogy mikor az a honvédtiszt nagy fáradtan
24 3| illik-e az embert fölkelteni, mikor harmadnapra egyszer elalszik,
25 3| s csak akkor támadt rám, mikor amazok szobájukba távoztak.~–
26 4| imádkoznak. Mert lesz idő, mikor az imádságok nem hatnak
27 4| néha szélcsendes időben, mikor más fának levele sem mozog,
28 4| fogják őket látni többet.~Mikor én másodszor megszűnök élni,
29 4| róla beszélt, még akkor is, mikor már mindenki elfeledte szépen,
30 4| jutott e nyomorú gyalázat; mikor az oláhok házokra rontottak,
31 4| Kik nagy örömmel vigadnak, mikor koporsót látnak.~Az én lelkem
32 4| megcsókolgaták azt, és mikor a csatában hallották szavait
33 5| oldalról sem volt szabadulás.~Mikor negyedszer kísértette meg
34 5| kegyelem.” Azt megmondani neki, mikor halni megyen „nem e vétkeidért
35 5| alatt. Emlékszem rá, hogy mikor kisgyermekkoromban anyám
36 5| nézett bele az asszony.~– Mikor először itt jártam, ezt
37 5| menté meg seregét a vezér, mikor már azt mindenki elveszettnek
38 5| szavainak csábító mérgét, s mikor a fuvaros egy helyen megállt
39 5| megtorlásra gerjeszteni, hát még, mikor e harag tüzét a felgerjedt
40 6| rá az ég mennydörgése…~S mikor már nem hallott semmi, fenndobogó
41 6| jól ismert végsorait:~„És mikor Éli az Isten ládáját hallá
42 6| tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki sem szól
43 6| magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon itt
44 6| ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott,
45 6| már mindenki elhanyatlott, mikor nincs, aki segítsen többé,
46 6| fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle
47 6| messzire el lehete látni, s mikor meglátta Juditot, onnan
48 6| erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell
49 6| rég-rég múlt időkből, – mikor a magyar nép elindult az
50 6| mindenik nagyot változott, – s mikor ezredév múlva a világszellem
51 6| tudnák érteni szavainkat, s mikor hazamennek, elmondanák otthon,
52 7| azokat is sokáig üldözék, s mikor már a városban elcsendesedett
53 7| s csak akkor bocsátá el, mikor már megfojtotta.~Ott megkötözték,
54 7| restellted volna megkérdeni, mikor a kapun bejöttél, hogy mi
55 7| takarta rá a fekete hantokat.~Mikor a zöld gyepet kirakta a
56 7| szorgalommal, nagy elmerüléssel, s mikor készen volt vele, e nevet
57 7| kisfiam, apádtól, hogy mikor jön el újra tégedet meglátogatni.~–
58 7| szokatlan, bús dalaikat hallani, mikor lovaikat csoportosan úsztatni
59 7| szemeknek, mint az éjféli holdé, mikor a szélcsöndes éjben az ég
60 7| víg órát töltöttem nála… Mikor a déli harangszóra leült
61 7| kis hatéves gyermek volt, mikor utoljára láttam, azóta nyolc
62 7| emeljem fel?~*~Korán reggel, mikor a hajnal meghasadt, kivitték
63 7| elárkolt falvaitokba, s mikor gyermekeitek alusznak, rájok
64 7| mint öldösik le a többit. Mikor egy-egy kartácságyú a tömegbe
65 7| város, György nézte, hogy mikor kap az ő házába a tűz. Végre
66 8| tiszta átlátszó fehér, csak mikor mosolyog, hajnallik át rajta
67 8| a fák zöldülni kezdenek. Mikor ezek a fák lehullatják utolsó
68 8| ilyen szép fiatal volt, mikor elvesztém – sóhajta a gyászos
69 8| Topánfalvára!~S azután, mikor már gondolta, hogy nem láthatják
70 8| katonaságból kiváltottalak; mikor marhád eldöglött, helyette
71 8| feketére festve a falakat. S mikor minden tűzbelángba volt
72 8| Én törtem be az ajtót, mikor legjobban hányta rám a vasdarabokat
73 8| oláh, s az ajtóig ugrott.~Mikor kinn volt, még egyszer bedugta
74 8| kitelt, ereje fogytáig, s mikor aztán lélekszakadtan leesett
75 8| fejét és hallgatózva; hogy mikor repül a világ levegőbe.~
76 8| Említe tán előtted.~– Mikor félholtan feküdt, mikor
77 8| Mikor félholtan feküdt, mikor aludt, álmában, fölébredtében
78 8| összehordott száraz leveleket; mikor áthaladt keskeny hídján
79 8| míg szemeivel beérheté, s mikor már nem is hallhaták, még
80 9| sánc alatt táncoltunk, s mikor ők legjobban iparkodtak
81 9| valószínűség nélkül.~Ebéd derekán, mikor már mindenki arcán nyíltak
82 9| várta behunyt szemmel, hogy mikor fog hát rászakadni az ég.~
83 9| körül. Mindenki várta, hogy mikor pattan szét s kit fog agyonütni.~
84 10| egy gyalog ember mukkanni, mikor két huszár beszél egymással,
85 10| reszelték volna is le érte.~Mikor visszaadták neki lovát és
86 11| éjszakára ottfeledt leánya.~Mikor te megjelensz, ünnepe van
87 11| téged tavaszonként a földre, mikor a fehér rózsa és liliom
88 11| halavány, szenvedő arcához.~Mikor jól tovament, visszatekintett,
89 11| csak akkor tűnt el előle, mikor az ébredő szemeit fölnyitá.~
90 12| mintha most is látnám…~Mikor decemberben hideg, fagyos
91 12| mintha most is látnám…~Mikor januárban elvették ágyúit,
92 13| legszerencsésebbek, akiket az elvisz.~Mikor Perczel Mórt követnek megválaszták,
93 13| Zrínyi-zászlóaljat leölték vagy elfogák. Mikor vesztett csata után Pesten
94 14| Emlékeztek-e azon időkre, mikor a patriotizmus láza oly
95 14| régiókba ragadta a lelkeket, mikor különben szemérmes hölgyek
96 14| éjszakákon körüle gyülekeztek, mikor a lobogó őrtűz mellett guzlicáját
97 14| egy vörössipkásnak nyögni, mikor meghal. Ilyen nép az.~–
98 14| őket, de nem a csatamezőn. Mikor nem is gyanítják, legédesebb
99 14| egyet kell velünk érteni. Mikor mindnyájan elnyugosznak,
100 14| Látod, a női szív gyönge, mikor ott látja maga előtt alunni,
101 14| használja a lövöldözést.~Mikor az ezredes a 9-dik zászlóalj,
102 14| egy vörössipkásnak nyögni, mikor meghal.~
103 15| magához tudott jönni, hogy mikor a szűk szobába letette,
104 15| volt a megbotránykozása, mikor a sovány úr ahelyett, hogy
105 15| köztük a szegkovács is.~Mikor János mester kinyitotta
|