Rész

  1   1|       nemes büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól
  2   1| áldozatairól fogok veled beszélni, azon népéről, melyet isten jó
  3   1|           Én istenem! – sóhajta az azon menő cívis, kalapját megemelintve
  4   1|          sok ménkű puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen
  5   1|          egy icce aranyat elnyerni azon időben, mikor az országot
  6   1|     valamerre menekülni?~– Tán nem azon gondolkozom éjjel-nappal?~–
  7   1|        vajon föl merje-e szakítani azon pecsétet is, s remegve nézett
  8   1|      peremptórius törvény hozatott azon képviselők ellen, kik a
  9   1|           És tartatott nagy dikció azon gyávák ellen, kik minden
 10   1|            egy olvasatlan hírlapba azon alávaló könnyelmű emberekről,
 11   1|         possierlich vette ki magát azon a roppant tátoson, hogy
 12   1|         találná botozni, s ez csak azon esetre lehetne elővehető,
 13   1|           nála –, ön emlékezni fog azon estélyre, mikor Laci véletlenül
 14   1|            mely néhányak szüntelen azon törekednek, hogy a hazát
 15   1|         tudatja az országgyűléssel azon jogkifejezést, miszerint
 16   1|           hozathatott teljesedésbe azon csekély okból, miszerint
 17   1|       gyűlések, miknek rezultátuma azon kegyes óhajtás lőn, hogy
 18   1|            itt folyna a Duna, hogy azon lap íróit bele lehetne hajigálni.~
 19   1|           halva.~Amint föleszmélt, azon vette észre magát, hogy
 20   1|      szálláson ez eset után, s még azon éjjel gyors futár küldetett
 21   2|         gőzgép is megérkezett; már azon alig jött egy-két ember,
 22   2|         megtámadhatók, és akkor is azon kockáztatás mellett, hogy
 23   2|         Akár látja kend, akár nem, azon át kell menni.~– Jól van,
 24   2|           nem jelentheté meg, hogy azon nap estéjén oda Damjanich
 25   2|       leterelték Kecskemétnek.~Még azon éjjel Damjanich egész dandárjával
 26   2|           A két sereg összecsap, s azon percben szét van szórva
 27   2|         egymásra.~És ekkor történt azon harci jelenet, mi a hadak
 28   3|    ezerszer engedelmet kér általam azon udvariatlanságáért, miszerint
 29   3|           akarat mellett sem képes azon élvezetben részesülhetni,
 30   4|      megátkozod születésed óráját, azon percben meglátandsz engemet.
 31   4|          fektetve, elkezde olvasni azon helyen:~„Emeljetek zászlót
 32   4|        beszéljen Istennel, mielőtt azon útra kelne, melyből nincs
 33   4|        melyen én születtem. Legyen azon sötétség, Isten ne látogassa
 34   4|          halálnak árnyéka feküdjék azon és a felhő lakozzék rajta…~
 35   4|        kapát hozatott velük, s még azon nap éjszakáján fölásatá
 36   5|             Nem mondtad neki, hogy azon ember férjed volt?~– Semmit
 37   5|        akartam én, hogy ön keresse azon embert. Én fogom őt idehozni.
 38   5|          fenyőre, ott találtak rám azon járó hámorosok, s kevés
 39   5|  kerüléssel egy faluba vezettek.~– Azon falu neve…? – vágott közbe
 40   5|            Erbschachtok, melyeknek azon jogaik vannak, hogy a fölöttük
 41   5|         utat; elkezdé serege javát azon keresztülszállítani.~Az
 42   5|        hogyha nem hívatta volna is azon ember, ő felkereste volna.
 43   5|        állításokon kapnám, amikről azon gondolatra jöhetnék, hogy
 44   5|        többet. Mert meglehet, hogy azon szomorú kötelesség mely
 45   5| megtorlanom, erősebb leendne, mint azon öröm, mely kegyed ittlétét
 46   5|   subordinatiórul, kötelességről s azon esetekről, mik árulásnak
 47   5|            tájékozást véve magának azon bizalmas helyzetből, melyben
 48   5|            vádolta volna az embert azon sérelemmel, mit az rajta
 49   5|   vakmerőség, és egy kis resolutio azon esetre, ha az ember tetten
 50   5|         tanújelét nem lelték nálam azon foglalatosságnak, mely a
 51   5|    tekintve a tiszt szemeibe.~– Ez azon férfi! – kiálta ekkor reszkető
 52   5|           és arca kigyulladt –, ez azon férfi, kit ön megölt s kinek
 53   6|   asszonyok ős példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak,
 54   6|         mint a repülő virágmagvat.~Azon nőnek fia, kinek kebléhez
 55   6|            fogjuk őket szobáinkban azon helyen ülve, mely kedveseink
 56   6|            kívánó tekintete. De én azon időt nem fogom gyáván megérni.
 57   7|      vérszomj vonásaival arcaikon, azon percben indulandók Szenttamás
 58   7|      számodra kegyelmet nem hozok, azon föltét alatt, hogy a rácokra
 59   7|         vesztettem én ott! és hogy azon városnak el kell pusztulni
 60   7|    idegzetes arccal, kék szemeiben azon szokatlan fénnyel, melyet
 61   7|         Kétszer-háromszor elmentem azon, a nő izzadva hordta a köveket,
 62   7|            tőled, hagyd meg életét azon embernek, kinek szenvedélye
 63   7|           puskák ropogását, melyek azon ember életét kiolták, akit
 64   7|      pásztortüzek piros csillagai, azon ormokon túl már Magyarország
 65   7|             De ám e nemzetőrök nem azon boldog emberek voltak, kik
 66   8|         mindez csak képzelet, hogy azon emlékezet, amely előttem
 67   8|  megfordult és elkezdett hátrálni.~Azon percben, hogy a ló a hídon
 68   8|           hírhedett seregét. S jaj azon városnak, ha arra kerül
 69   8|          meg.~– És ha legyilkolják azon védtelen ártatlanokat, kire
 70   8|          karóra szúrva fölemelték, azon embert, ki e karót kezébe
 71   8|      gondatlanul nyitva hagyott, s azon belopózva, már a ház belsejében
 72   8|        feje fölött forgatá. Mindig azon halavány, hideg arc, azon
 73   8|          azon halavány, hideg arc, azon merev, büszke tekintet.~
 74   8|        szúrva. Még akkor is mindig azon halavány, hideg, fájdalomtalan
 75   8|          hideg, fájdalomtalan arc, azon merev, büszke, lenéző szemek.~
 76   8|            még a családból.~Ezeket azon pillanatban; midőn az oláhok
 77   8|           gyermekek, s holttesteik azon padlásablakból szórattak
 78   8|          bánt többé senki.”~– Hogy azon szörnyektől megszabadítál,
 79   8|          éjet Bárdy Imre szunnyadá azon keresztül.~– Imre? – kérdé
 80   8|            véres, azután elkezdtek azon helyt tizenkét sírt ásni.~–
 81   8|    elvitték volna álmát. Nem bírta azon helyen szemeit lecsukni.~
 82   8|           valóban mind legyilkolád azon asszonyokat a kastélyban? –
 83   9|          átszállíttatja a városba. Azon utca végén, mely a Vághoz
 84   9|         Csak minden ezredik halál!~Azon percben mellette álló segédét
 85   9|          mert nem adnák meg.~– Hát azon esetben van itt a kazamátákban
 86   9|           s a búcsúzó deputációkat azon reménnyel engedé távozni,
 87   9|       torok és vagy ötven trombita azon vetekednék egymással, hogy
 88   9|        kötelet eresztenek le neki, azon jőjön fel; a rakétát póznának
 89   9|          természetét, tudják, hogy azon perc között, midőn a gránátrakéta
 90   9|           Szavát be is váltá – még azon éjjel kiütött egy csapattal
 91  10|           katonás búcsút véve, még azon este a szomszéd helységbe
 92  10|  segédtisztei kíséretében, s amint azon lovagolt, megütötte fülét
 93  10|           nyele – monda a vezér. – Azon nincs mit szörnyűködni.
 94  10|       többi állt, mint a szikla.~– Azon domb háta mögött bizonyosan
 95  12|       voltak igen érzékeny helyei. Azon helyeknél a vén huszár szemei
 96  12|           szürke fejével, de amint azon helyre ért, hogy a vén huszár
 97  12|          az országgyűlés követéhez azon kérdést intézni, mely annak
 98  14|         volt e leány?~Emlékeztek-e azon időkre, mikor a patriotizmus
 99  14|          rajtuk rohanunk, még csak azon dicsőségük se legyen, hogy
100  14|        verve az ablakok alatt. Jaj azon szerb nőknek, kit ezen hangok
101  14|            a leány keblére, mintha azon kebelben még most is a gyönyör
102  14|           boldogan nem nézhette őt azon gondolattal, hogy az ő keblén
103  14|       ruhája alól rejtett tőrét, s azon gondolkodott, hogy ne önszívébe
104  15|    legnagyobb figyelemmel látszott azon gondolkozni, hogy miért
105  15|       Valamint ha megmondjuk, hogy azon férfi, kire ő oly gyanús