Rész

  1   1|  forradalomból)~Magyar forradalom! Te egetgyújtó alak! Véres arcú
  2   1|          Laci, amint megsejtett. – Te vagy az, akit olyan nehezen
  3   1|            mint komám, Laci is, és te, édes generálom, és valamennyi
  4   1|        maradt az ő pecsétőrével.~– Te Laci – szólítá ez meg a
  5   1|        híre lesz a városban.~– Azt te nem érted. Nekem kellett
  6   1|            magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá. – S ezzel
  7   1|         álruhában? Én mint hentes, te mint puskaműves?~– Nem ér
  8   1|           Magam ékszerárus leszek, te pedig a segédem.~– Ahhoz
  9   1|          Bizony simplex ember vagy te, édes öcsém, nem látod itt
 10   1|      aranynyomatú futrált keresek, te választhatsz belőle magadnak,
 11   1|       utolsó útja lesz. Egyébiránt te mindenesetre küldd el a
 12   1|     számolnom kell. Én tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod…~–
 13   1|           dicsőségnek, hová lettél te hőstettekben gazdag időszak,
 14   1|       hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év?
 15   2|     ellenfél vesztének napja lesz. Te akkor menyasszony fogsz
 16   2|      parasztot egész lenézőleg per te s tu szólongatta, a fiatal
 17   2|            elöl talál, akár hátul. Te meg öcsém, ne bújj a lovam
 18   3|      amazok szobájukba távoztak.~– Te szerencsétlen leányzó! Így
 19   3|            fekete epedő szemeiben, te azt nem képzeled, az több,
 20   4|        Először meghalok én, azután te, azután a haza. Engem megsiratsz
 21   4|           a haza. Engem megsiratsz te, tégedet a haza, a hazát
 22   4|           órája kong. Én meghalok. Te eltemetsz.~De nem maradok
 23   4|            fog veled mindenüvé, és te dicsekedni fogsz vele, hogy
 24   4|        utánam egy perccel meghalsz te, és te utánad meghal Székelyország.~
 25   4|            perccel meghalsz te, és te utánad meghal Székelyország.~
 26   4|            fának levele sem mozog, te annak lombjai közt suhogást
 27   4|  menyasszony nem lesz, csak egy, a te aranyoshajú Lóra leányod.~
 28   4|          Uram, ne hagyd elveszni a te népedet.”~– Ő írta, ő tette
 29   4|          Szállj le és ülj a porban te szűz, Babilonnak leánya,
 30   4|         Közel, igen közel vagyon a te pusztulásodnak ideje, és
 31   4|           Uram ne hagyd elveszni a te népedet!”~– – Másnap híre
 32   4|     jövevény szemébe világított.~– Te vagy az, Andor? mit hozasz?
 33   4|          egy helyen. Áron olvasá:~„Te jősz énellenem dárdával,
 34   4|            tenéked kezeidbe adom a te ellenségeidet.”~Ismét új
 35   4|       havasok lakói félni fognak a te szavaidtól, a székely ifjak
 36   4|        oldalát a sugárágyú őrzi.~A te sírod lesz az, érc leánya
 37   4|            egy ellenséges golyó, s te a meredekről halálra találva
 38   4|         kong!…~…Először én, azután te, azután Székelyország.~–
 39   5|       sokáig nem tudott szólani.~– Te látogatsz meg engem, Hermine,
 40   5|         mely rajtok belül lakik.~– Te szerelmes lettél bele?…~–
 41   5|      vallott, belém bolondult.~– S te férjhez fogsz hozzá menni?…~–
 42   5|     megölte azt, akit én szeretek? Te teheted azt, mert asszony
 43   5|          nem hiszek senkinek.~– De te nő vagy… és velem egyedül.~
 44   6|          Megfutamodék az Izrael, a te két fiad is megholt, az
 45   6|           lehajtá.~– Vesztél volna te is ottan, ne maradtál volna
 46   6|         Elveszett Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind
 47   6|       Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak.
 48   6|        Szépapád kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett
 49   6|            hallgatott.~– Dávid! ha te ép, erős férfi voltál, ha
 50   6|          lakháza silányságát.~– És te sohasem leszesz boldog –
 51   6|          hanem a becsületes halál. Te fel fogsz menni a toronyba.
 52   6|       hallani fogjuk a toronyból a te harangod ércszavait, s új
 53   7|       magyarok kiirtásának ünnepe! Te is magyar vagy, utósó e
 54   7|        többi már meghalt; minthogy te utol maradtál, szabadságodban
 55   7|           halállal halj meg.~– Hát te hóhér vagy, Basilisk?~–
 56   7|         aki osztozott benne.~– Hm. Te hidegvérű embernek látszol,
 57   7|            életében. Sírj, György, te pedig, Gajdos, fújj abba
 58   7|   gonosztevő végezd be életedet.~– Te ismersz engem?~– Híredből.
 59   7|        közöd neked hozzám? Ki vagy te? Miért akarsz engem megszabadítani?~–
 60   7|        merény büntetése halál.~– S te aláírhattad az ítéletet?
 61   7|            az ítéletet? Nem vagy-e te magyar? nem szereted-e hazádat?~–
 62   7| törvényeket.~– Az lehetetlen, hogy te, ki oly nemesen tudsz szeretni,
 63   7|          nem mondta férfinak soha, te vagy az első; aki ezt hallod.
 64   7|      pillanatra, lelkem, szerelme, te – szólt a vőlegény halvány
 65   8|            legnagyobb csapás, hogy te elvérzesz, azt mondanám
 66   8|        érette… Ha azt tudnám, hogy te és őrjöngő társaid egy dühöngő
 67   8|            kendő lobogott utána.~– Te vagy ott, én lelkem gyönyörűsége,
 68   8|       röviden a decurio.~– Ki vagy te?~– Nevem Numa, decurio a
 69   8| agyonhajigálnak a hegytetőről.~– S te nem akartad azt?~– Nem,
 70   8|          volna a románok nevére.~– Te ábrándos embernek látszol,
 71   8|             decurio.~– Éppen, mint te. Ismerlek Kolozsvárról.
 72   8|        hevít, az hevít engemet is. Te szereted nemzetedet, én
 73   8|            hozzá. Téged boldogít a te honszerelmed, engem nyugalmamtól
 74   8|            nyugalmamtól foszt meg. Te fegyvert fogtál nemzetedet
 75   8|             ami volt.~– S hiszed-e te, hogy itt az idő?~– Nekünk
 76   8|            népemet emelje fel; míg te megosztanád néped nagyságát,
 77   8|            házára fog rontani.~– S te megengeded-e azt?~– Ellene
 78   8|            ki. Öcsém, Tamás! Szólj te nekik! – lihegé az öreg,
 79   8|         törvényeinket jobban, mint te, kamasz. Közosztály minden
 80   8|         együgyűeket.~– Jó, hát írd te neveinket cserepekre, vessük
 81   8|           a fejét.~– No, hát mondj te valami okosat, decurio.~–
 82   8|         Csak azt ígérd meg, hogyha te ráuntál a leányra, akkor
 83   8|           nyerek vele? Tudom, hogy te is ittmaradsz, s mindkettőnket
 84   8|       kérdé meglepetve a lyánka. – Te láttad őt? Hol van? Él-e?~
 85   8|           nevedet mondta ki. Nemde te vagy az a Bárdy Jolánka,
 86   8|     tűzverességre mutatva. – Ott a te házad ég.~– Talán még nem –
 87   8|           Mindenikünk.~– Csakugyan te voltál-e az, ki ama vén
 88   8|         fordulva.~– Ugyan én.~– És te, ki ama férfit hátulról
 89   8|           Jól mondtad, vezér.~– És te valóban mind legyilkolád
 90   9|    Harangszó nem hívja imádkozni a te népedet, zeneszó nem hívja
 91   9|             Hajh, nem ilyen voltál te hajdan! A melletted elröppenő
 92  11|        angyal, fehér angyal!…~Csak te virradsz meg álmatlan.~Egyik
 93  11|           Az egész ég fordul, csak te ülsz ott, láthatlan léleknek
 94  11|            ottfeledt leánya.~Mikor te megjelensz, ünnepe van a
 95  14|            s fövegét levevé.~– Ah, te vagy Prokóp?! – kiáltának
 96  14|          érzés, s megszánja őt, és te is nő vagy. Esküdjél.~Anisia
 97  14|      ragadá meg a leányka kezét.~– Te itt, édes Anisiám! két év
 98  14|            s elfehéredve susogá:~– Te is Kossuth katonája vagy?~–
 99  14|           csókolj, én nem vagyok a te kedvesed többé. Eredj, ne
100  14|            Eredj, ne csókolj, én a te halálod vagyok.~Titkon átkozta
101  14|        megtette kötelességét, csak te árultál el bennünket, ki
102  14|          őt szeretem.~– Nyomorult! Te akarod őt szeretni? miután