Rész
1 1| átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az
2 1| sikoltson olyan nagyon! Hetveni, mit ordítasz?~– Ide nézzetek!
3 1| Bizonyosan nem érti a viccet.~– Mit tudhatom én, hogy mi történik
4 1| Megvesztél, cimborám? Mit kiabálsz? ki bántott? –
5 1| itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz velök?~– Mondd meg
6 1| pompás, ez nagyon derék, mit kellene beleírni?~– Ne törd
7 1| választásainak eleget tevők. Minden, mit egy arisztokratikus fényvágyó
8 1| kit lakatosért küldtek.~– Mit akarsz?~– A lakatost hoztam.
9 1| szólni.~– Hát ezzel a fiúval mit tegyünk – kérdé suttogva
10 1| rázd le az undort magadról, mit az önzés, a piszkos lelketlenség,
11 1| támadnának rajtad a gyűlésben. De mit teendnél akkor, ha szép
12 1| elhűlt, elsápadt. Nem tudott mit szólani.~– Itt van, számlálja
13 1| ordíta az dühtől sápadtan.~– Mit jelent ez? – szólt a miniszter
14 1| válaszul azt hozom neki vissza, mit is ő rendesen arany medaillonba
15 1| értenek.~Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyűlés
16 2| köszönettel fogadák a fekhelyet, mit idegen férfi engedett át
17 2| a rekrutának.~– Hát kend mit kapkodja félre a fejét?
18 2| síkra egy ezred határvadász, mit szilaj rohammal támad meg
19 2| megvizsgálva a véres ajtót, mit éles kard nyitott a szív
20 3| megbotlott a szeme, én nem tudom, mit tudnak róla beszélni. Én
21 4| őt egyszer énekelni, ki mit hallott tőle valaha mondani?
22 4| űrben.~Elzárt völgyben, mit minden oldalról bércek körítenek,
23 4| világított.~– Te vagy az, Andor? mit hozasz? jer be a melegre.~–
24 4| Agyagfalváról!~– Igen. Mit csinál ott a székely tábor?~–
25 4| legöregebb férfit, nem érték, mit akar, de vágytak tenni,
26 4| mennydörgő pukkanástól követve, mit a sziklák oldalain százszor
27 5| kérdé a belépőtől, hogy mit akar.~– Én e ház asszonya
28 5| el magamat, oly helyre, mit csak ő fog tudni. Én azonban
29 5| embert azon sérelemmel, mit az rajta elkövetett, nem
30 5| hadépítészet titkaival ismeretes. Mit tudhatom én, melyik sánc
31 5| már ágyútűz előtt, tudom mit tesz bátornak lenni, de
32 5| megtudnák, hogy ön idebenn mit mível.~– Abban csak az volna
33 5| féltréfásan –, hadd lássam, mit írt már? – s azzal kezébe
34 6| most, mindenkinek van benne mit siratni. De senkinek annyi,
35 6| nem tudja megkérdeni tőle, mit csinálnak az otthonmaradt
36 6| eltávozott testvérek sorsát nincs mit irigyleni, s egy-egy könny,
37 6| köztünk és köztetek. Nincs mit keresnetek e városban. Csak
38 6| kebléből kivont fehér kendő, mit feltűzött dárdája hegyére,
39 6| elfértek benne. Nincs tőlünk mit elvennetek. Pihenni sem
40 6| volnának, nem tudott nekik mit szólni.~Kötelességgyakorlásban
41 7| házába, nem tudva, hogy mit fog tenni, mit fog mondani,
42 7| tudva, hogy mit fog tenni, mit fog mondani, de űzetve valami
43 7| minden ízeiben reszketve –, mit akartok itt?~A meglepett
44 7| azután körüle álltak.~– Mit akartok, mi bajotok velem? –
45 7| a férfi vérző szájjal.~– Mit? nézz körül. Veszed-e észre,
46 7| kegyetlenséggel vontatva a szót.~– Mit akarsz mondani? – kérdé
47 7| igen szép volt?~– Vessz el! Mit akarsz?~– Olyan fiatal volt
48 7| fiú volt, mint a másik … Mit tehetett szegény? … Feleséged
49 7| fogod vétkeidet leróni. Mit sem törvény, sem oltár el
50 7| messzünnen sötétlő erdő, mit újabb idők szorgalma honosított
51 7| közül Rózsa volt, a vezér.~– Mit hoztatok? – kérdé Rózsa.~–
52 7| megesküdtek.~– Most szólj, mit kívánsz tőlem? -monda a
53 7| lengyel nemzetben, hogy mit várhat egy kis nép a szomszéd
54 7| nép a szomszéd népektől, mit várhat istenétől, ha nagyobb
55 7| tenni, tán visszatartanálak, mit lengyel nő nem tett férjével
56 7| volt az újon érkezett.~– Mit hoztál, Pável? – kiáltának
57 7| szavakat.~– Ó, gebedjetek meg! Mit adtatok innom! E bor méreggel
58 7| Ily bosszúval átellenben mit érnek a magas sáncok.~Megkezdődik
59 7| pillanatra!” – Senki sem tudja, mit akar vele.~Csak Szenttamási
60 8| család találgatta, hogy mit mondott és mit szeret legjobban.~
61 8| találgatta, hogy mit mondott és mit szeret legjobban.~Odább
62 8| az ifjút, hogy ne lássák, mit visz, s ahogy elhaladt mellettük,
63 8| unokáink; nekünk nincs mit veszteni, néhány emberélet
64 8| nevemet, ha kérdenek, az mit sem tesz, hogy oláhul nem
65 8| rikácsolt közbe Simon – mit akartok tenni?! Ha egyet
66 8| Megismeré.~– Fiam, Lupuj, mit akartok itten? Bántottunk
67 8| Mondjuk el, melyikünk mit tett, abból ítéld meg aztán,
68 8| kíváncsian várták, hogy mit ád nekik.~Ezzel elővett
69 8| Hiszen én ittmaradok, de mit nyerek vele? Tudom, hogy
70 8| gondolkozott, nem tudta, mit feleljen.~– Neki nem kellett
71 8| vidékre.~Körüle nagy némaság, mit alig zavar meg egy-egy haldokló
72 8| faggatni az ifjak, hogy mit tud a leány felől? Eleinte
73 8| arcán, hogy e pillanatban mit érez belől.~– Ismerheted
74 8| keresztül hallgatják, hogy mit beszélünk, el fognak árulni
75 8| Vezér! Eszeden vagy? Mit akarsz tenni?~– Azt akarom
76 9| honvédtisztek.~Odaléptet hozzájok.~– Mit keresnek önök itt? – kiált
77 9| fogva e vár parancsnoka. Mit keresnek önök itt? – E névre
78 9| becsületes ember, hallotta, mit mondtam. – S ezzel sarkantyúba
79 9| úgyhogy akik nem hallják, hogy mit beszél, azt képzeljék, miként
80 9| sokkal kényelmesebb.~– Mit gondol ön? Ilyen szép tavaszi
81 9| társaság kikapott a félelmen, s mit azelőtt szent borzalommal
82 10| tábornok régi szolgájával.~– Mit tehettem, ezredes uram.
83 10| tábornok, s várta, hogy mit felel rá.~– Nincs itten
84 10| látja.~Ez ellen nem lehete mit mondani.~– No Miska, hát
85 10| monda a vezér. – Azon nincs mit szörnyűködni. A varjak szeretnek
86 11| tekinte rá.~Mese van róla, mit a köznép jól ismer. Azt
87 11| ismertesse meg e mesével, mit igen szívesen fog most hallgatni,
88 11| nehezebben gyógyult az, mit szívében viselt, és százszor
89 11| Asztalán egy levél hevert, mit azalatt hoztak neki, míg
90 12| forintot adtak át neki, mit katonái közt egy fillérig
91 13| tábornok, s várta, hogy mit fog a kis ősz ember kezdeni.~
92 14| visszaűzzük.~– Nem tudod, mit beszélsz. A vörössipkások
93 14| vörössipkások vele vannak.~– Mit akarsz azzal mondani?~–
94 14| kitüntetéshez, kérdezém, hogy mit vétettem.~– Tudd meg, fickó –
95 14| adjanak nekik mindent, mit szemük megkíván – mit morogtok?
96 14| mindent, mit szemük megkíván – mit morogtok? Ha gyalázat az,
97 15| még most sem tudod, hogy mit kell mondani? gyere csak
98 15| megijedt.~– De hát mégis, mit kellett volna mondanom?~–
|