Rész
1 1| büszkeség lángja égjen azon, midőn a nép áldozatairól fogok
2 1| pírja ömöljék el arcodon, midőn azoknak neveit hallod említeni,
3 1| fekete légy a bosszútól, midőn az oltár papjait hozom emlékedbe,
4 1| Remegj, reszkessen alakod, midőn sírást hallasz. Karének
5 1| szinte visszavonulni kezdék, midőn a belőli konferenciából
6 1| szokta országgyűléseken, midőn a karzatnak tudtára akarja
7 1| bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső szobában léptek
8 1| elfutni a csatatérről, s midőn a halál zápora ömlik, egy
9 1| papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan papirosokat harminckét
10 1| betértem a vendéglőbe, midőn unatkozásaimból szörnyű
11 1| vasasnémetek rohanták meg a várost, midőn felpattan az ajtó, s belép
12 1| követeltetett a kaució, ugyanakkor, midőn maga a kormánylap sem tette
13 1| tökéletesen pulverizáltatott.~Midőn a teremből eltávozott, az
14 2| ötven lépésnyire egymástól, midőn egymásra ismerénk. Hirtelen
15 2| kompot? – rivallt a legényre, midőn a parthoz érve megsejté
16 2| a huszárok elfogdosák, s midőn késő éjjel az egész őrcsapat
17 2| odavesztek.~*~Az este közel volt, midőn a csatának vége lőn, egy-egy
18 2| megölt, mint borzadoz ez, midőn ez iszonyú sebeket látja.
19 3| képzeld meglepetésemet, midőn mindezek helyett két csinos
20 3| őket.~Alig érek a szobámba, midőn rettenetes sikoltást, kiabálást
21 3| képzeld már most érzelmeimet, midőn egyszer odalejt hozzám,
22 3| corsette-em oldalát, úgy dobogott, midőn táncosomat láttam felém
23 3| szorítva.~Oly forró volt keze, midőn kezemet megszorítá vele.~
24 3| hódolást gerjeszte bennem.~Midőn kardját felkötötte, valami
25 3| mindig kezében tartá, s midőn csákóját föltette, odatűzte
26 4| Egy csöndes, holdas estén, midőn temetői sétájából visszatért
27 4| s oldalára akarta kötni, midőn eszébe jutott, hogy tán
28 4| leányát keblére ölelje, midőn a tünemény hirtelen eloszlott
29 4| szótalanul, szégyenlve jajgatni, midőn társai küzdenek.~Háromszor
30 4| szorongatott székelyek, midőn mögöttük az erdős út felől
31 4| aranyoshajú Lóra! – ordítá az ősz, midőn a golyó kedvenc ágyúját
32 5| vásároltam vissza; reszkettem, midőn köpennyel letakarva házamhoz
33 5| melyet akkor vont ujjára, midőn velem az oltárhoz lépett,
34 5| figyelt a nő szavaira.~– Midőn kiértem a szabadba, egy
35 5| elrejté őket szem elől.~S midőn szürkülni kezde, a város
36 5| haragnak, lépett be hozzá, s midőn annak szép fiatal arcán
37 5| parancsnokok is azt mondták, midőn előre figyelmeztettem őket.
38 5| bámulásából magához jönni, midőn egy futár érkezett hozzá,
39 5| tette, még közelebb simult – midőn hirtelen nyers hangon szólal
40 5| hallgatta távozó lépteit, s midőn azok elhangzottak, lerogyott
41 6| fogsz menni a toronyba. Midőn messziről meglátod jönni
42 6| alig-alig az elhalók kiáltása, midőn hirtelen, mintha az égből
43 7| legbátrabbak is elsápadtak, midőn közöttük halálfehér arccal
44 7| szélvész közelgte előtt.~És midőn a jövevény átnézte a zúgó
45 7| gyermeket a szerencsétlen apa, s midőn rátekinte, csak akkor vette
46 7| Két hét még nem tölt le, midőn György fáradtan érkezett
47 7| beszélt a katonáknak, s midőn elhagyá őket, nyomtatott
48 7| lengyel nőknél találni. Midőn hallgatott, halvány arca,
49 7| Megeshetnék, hogy éppen midőn e szót „szeretem” kimondja,
50 7| halálra.~Megeshetnék, hogy midőn az isten embere éppen áldást
51 7| feje aláhanyatlott keblére, midőn hirtelen megharsan a trombita
52 8| olvasandjátok, mint én sírtam, midőn azokat leírám.~Boldogok
53 8| magatokat, hogy újat építetek, midőn lerontjátok a régit. Szentségtörők!
54 8| hagyta folyni azt keservesen, midőn senki sem látta, de amint
55 8| sóhajta a gyászos nő, midőn öccsét megölelé –, vigyázz
56 8| hagyta magát öleltetni, s midőn kifejle az ölelő karokból,
57 8| elmerülve ült paripáján, midőn egyszerre megállt vele az
58 8| összetákolt gerendákkal.~Midőn a lovag e hídhoz ért, lova
59 8| élve nem szabadulandott ki, midőn egy magas, óriási termetű
60 8| zárva, az ablakok sötétek, midőn egyszerre pokolbeli ordítás
61 8| sikertelen döngetése után, midőn egy lovász sápadtan nyargalt
62 8| a ház belsejében voltak, midőn egy nőcseléd észrevette
63 8| aljáig verte őket vissza, midőn a támadók egyike, ki egy
64 8| ki rettentő kínok közt.~Midőn a másik testvért el akarták
65 8| Ezeket azon pillanatban; midőn az oláhok a kastélyba betörtek,
66 8| kongatni vaskalapácsával, s midőn egy helyt üres döngés felelt
67 8| behunyt szemekkel.~Nénje, midőn többi rokonait a padlásra
68 8| meg akarta magát ölni, s midőn gyönge kezei megtagadták
69 8| Alig ejté ki utósó szavát, midőn a decurio, bal kezét felkapva,
70 8| szájából kiesett pipáját. S midőn a decurio az égő forgácsot
71 8| sietve ment fel lakába, s midőn léptei hangjára a szerelmesek
72 8| már magasan járt az égen, midőn a decuriót nehéz lépések
73 9| visszfényétől s lelke haragjától.~Midőn a parthoz érnek, az őrszem
74 9| nép az új várparancsnokot.~Midőn megérkezék, a torony lépcsői
75 9| aggodalmakra méltónak, s midőn a bástya üregéhez vezető
76 9| levetette magát az árokba, s midőn a négyölnyi magasról a különös
77 9| hogy azon perc között, midőn a gránátrakéta szerte ellobban,
78 9| szerte ellobban, s aközött, midőn a belső szikra a lőporhoz
79 10| szemeiben könnyet láttak, midőn kíséretéhez fordulva mondá:~–
80 10| útjában főhadiszállását.~Midőn az ősz magyar ember egyedül
81 10| látszottak őt most észrevenni.~Midőn a menet végképpen elhaladt
82 10| tovább! – szólt kíséretéhez, midőn a sírbolt hátterébe tekintve,
83 11| vették le szekeréből, s midőn lefektették, kitört rajta
84 11| sebkötözésnél. Elszörnyedett, midőn meglátta az iszonyú mély
85 12| volna panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű,
86 12| el, ki lett volna fáradt, midőn a kis szürke ember nyitott
87 12| S ki ne ment volna vele, midőn őt látta legelöl? Egyhangú
88 12| ki ne követte volna őt, midőn legelöl látta nyargalni
89 12| ellenének a békekötésre, midőn a kis szürke ember nyújtá
90 12| keblére a vén, ősz katonát, s midőn az érzékeny ölelés véget
91 12| odament a vén huszárhoz, midőn az beszédét elvégezé, megrázta
92 13| volna.~December 30-ika volt, midőn Mórnál csatát fogadott el
93 13| lépésnyire a csalitos szőlőktől, midőn az útfélen egy jajveszékelő
94 14| nőitek, mint voltam én, midőn magamat közitekbe vetém?
95 14| az ifjút –, őrült voltam, midőn fogadást tettem előttetek,
96 14| előttetek, és őrült vagyok most, midőn ellentállok tinektek. Nem
|