Rész
1 1| egyik ajtónállót, aki egy igen szép szálas termetű orangutang
2 1| de kissé elhúzott arca igen tudományosnak akart látszani
3 1| Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam
4 1| én azért a zászlómat.~– Igen, mert elszaladtál vele az
5 1| száz aranyig, aki ellenben igen silánynak találta az egész
6 1| mindjárt visszajöjj.~A küldött igen alázatosan betette az ajtót
7 1| összeráncolva. – Öcsém, igen rosszul állunk.~– Tudom –
8 1| egy chrysopras ékszer.~– Igen nehéz.~– Legalább a köveket
9 1| miniszteriális hivatalnok, tartott igen csinos társalkodónőket,
10 1| szerepet viselt.~A lengyelnek igen sok gyermeke volt és igen
11 1| igen sok gyermeke volt és igen kevés pénze. Becsületes
12 1| ember sírt, megijedt nagyon. Igen fél az elfogatástól. Egy
13 1| az ön pénzét elvitte.~– Igen jól van. S azzal rögtön
14 1| A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott a fenntisztelt
15 1| miniszterhez.~– Uram. Ön igen jól látszik tudni, hogy
16 1| kétkedve a kocsmáros.~– Igen? Abból is öt fontot halászlével.
17 1| írása.~– Valóban az övé.~– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek
18 1| Zichy-féle mind a kettő.~– Igen? Res servando non servabilis?~–
19 1| servando non servabilis?~– Igen, hat forinton vevém, már
20 1| borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott. Amely nap
21 1| a fegyvert. Azelőtt nem igen volt passziója őket meglátogatni.~
22 2| legnagyobb erőpazarlással, igen sok és igen nagy kaliberű
23 2| erőpazarlással, igen sok és igen nagy kaliberű ágyúkkal voltak
24 2| kiértek, már jó tovahaladtak, igen megzavart csatarendben.~
25 2| láttatni, hogy a hely csak igen gyéren és erőtelenül van
26 3| káromkodást, sőt, au contraire, igen illedelmes kettős kocogtatást
27 3| másik barna,és mind a kettő igen módos, igen takaros.~Elegáns
28 3| mind a kettő igen módos, igen takaros.~Elegáns piros zsinóros
29 3| találtam, hogy az egyik igen is jóképű barna fiú.~Első
30 3| hozott, úgy hiszem, hogy igen el kellett pirulnom, ha
31 3| ragadott ki az embarras-ból, igen szelíd, behízelgő hangon
32 3| kipihenhessék magukat, mert igen fáradtak, már hat hét óta
33 3| szóltam-e neki valamit, de azt igen, hogy úgy érzettem magamat,
34 3| kötöttem ismeretséget, aki igen víg, mulattató ember.~Német
35 3| hogy szörnyű nagyot hall.~Igen, olyan fennhangú beszédhez
36 3| Hanem azt mondják, hogy igen vitéz katona.~Alakja nem
37 3| el? – kérdé az egyik.~– Igen! a quadrille-nál – szóltak
38 4| következnek tereád.~Közel, igen közel vagyon a te pusztulásodnak
39 4| öreg.~– Agyagfalváról!~– Igen. Mit csinál ott a székely
40 4| partján, az oláh vesztett. Igen sokat vesztett. Holtakat,
41 5| ismeretesek voltak a vezér előtt.~Igen. E sötét szemek átható tekintete,
42 5| vannak halottaim, pedig igen sokan, és még többen is
43 5| elmaradt utánok a mosolygás.~– Igen, a föld alatt. Emlékszem
44 5| látnék magam előtt, távol, igen távol valami homályos csillám
45 5| sem ismeri?~– A nyílást igen, de azt ki sem tudja, hogy
46 5| észrevéve, hogy az ember igen különös szemekkel tekinget
47 5| kezde.~– Asszonyom, nekem igen rosszul esnék, ha kegyedet
48 5| Hermine, kegyed tréfája igen helytelen!~– No, hisz azért
49 6| szívszakadásban.~Rokona volt igen sok, tisztelői mind, akik
50 7| kérdé remegve az apa.~– Igen szép leány volt. Mondhatom,
51 7| magad is elismered, hogy igen szép volt?~– Vessz el! Mit
52 7| sem árulta el, s ő maga igen óvatos volt kelepcébe soha
53 8| nyolcvan éven, egészen ősz és igen különösen fésült hajjal,
54 8| család ivadéka, csak egy igen távoli rokon árvaleánya,
55 8| hangon, melyben komoly, igen komoly meggyőződés látszott
56 8| rokona, éppen azért, mert igen távolról az, s hogy ez érzelem,
57 8| röhögött.~Az út egy helyen két igen közelálló sziklapart között
58 8| emberélet legfellebb, és az igen olcsó. Ti többet kockáztattok,
59 8| kérdé tőle elszörnyedve.~– Igen.~– Boldogtalan! A nép dühös,
60 8| kardját köté fel, különben igen nyugodtan járt fel s alá.
61 8| esett hiába. Az ostromlók igen sokat vesztettek, s már-már
62 8| ott várakozóktól.~– Biz igen – felelé Lupuj, szemtelen
63 8| az ellenségből.~– Ti mind igen vitézül viseltétek magatokat,
64 8| először is tiéd lesz.~– Igen, de én azt nem akarom –
65 8| kérdé csodálkozva az ifjú.~– Igen, az a halavány fáta, aki
66 8| egymást?~Azok némán intének „igen”-t.~– Ti boldogok lesztek?~–
67 8| lefutott.~A méla éjben távol, igen távol két lövés hallatszott. –
68 9| roppant katonai kórházad és igen víg, igen jókedvű néped.~
69 9| katonai kórházad és igen víg, igen jókedvű néped.~A Duna közepén
70 9| származva, kiket a tábornok igen szívesen fogadott, s közűlök
71 9| jeles, kitűnő férfiúval igen kedélyesen mulatott, aki
72 9| bizalommal fogadák.~– Ó, igen jól fogunk mulatni – biztatá
73 9| keresztül. Hahaha!~Az őrnagy úr igen mulattatóan tréfásnak találta
74 9| haragudott. Az egész tervet igen szépnek találta, s a búcsúzó
75 9| volna, azt állítva, hogy igen melege van. Ami nem lehetett
76 9| messzeségből, most a közelben igen mulatságos játéknak találta.~
77 9| oly mozdulatot tőn, mintha igen nagyon hátba ütötték volna.~
78 10| szomszéd T-ból rokonaihoz igen rossz időben talált jőni.~
79 10| azt jövendölé, miszerint igen sok embert meg fog ölni.~–
80 10| akarok csatázni. Rossz ómen. Igen rossz ómen.~– Egy római
81 10| tábornok. Nyugtalan éj után igen rosszul nézett ki.~Előszobájában
82 11| ismer. Azt hiszik, hogy ez igen jót jelent.~A vezér kérte
83 11| ismertesse meg e mesével, mit igen szívesen fog most hallgatni,
84 12| megkapta, azt felelte rá, hogy igen jól van, hanem küldjenek
85 12| az öreg huszárezredes egy igen szép beszédet intéze hozzá –
86 12| beszél.~A beszédnek voltak igen érzékeny helyei. Azon helyeknél
87 12| mondá:~– Valóban ez mind igen szép volt. Sajnálom örökké,
88 13| mellett feküdt az idegkór, egy igen fiatal szűz, arca fehérebb,
89 13| láttam, csaknem átlátszó és igen sovány. Szemeit, mik igen
90 13| igen sovány. Szemeit, mik igen nagyok és tiszta kékek voltak,
91 13| mágnesálom tartott rajta.~Csak igen ritkán volt ébren, még ritkábban
92 13| kerülni.~– Csakhogy ahhoz igen gyors mozdulatok kellenek,
93 15| ő szép keveset ismer.~– Igen, az egész világon! Az egész
94 15| magát, ünnepélyes, mégpedig igen nehezére eső ünnepélyes
95 15| mester elmondá a vádat, s igen nagy volt a megbotránykozása,
|