Rész

 1   2|              szavának kelle adni. A magyar tábornok sok csatát vívott már, sok
 2   2|                    vigye el! – kiált fel a tábornok. – Ez volt az, amitől én
 3   2|                   a Tiszán túl az ágyúk…~A tábornok arca kigyulladt, elfeledett
 4   5|             fájdalom megzavarta agyadat.~– Tábornok úr, ön férjemnek jóbarátja
 5   5|                  Ön engem őrjöngőnek tart, tábornok úr – szólt az asszony, fölemelve
 6   5|                 vágott közbe nyugtalanul a tábornok.~– Szélakna…~A vezér arca
 7   5|                   asszony, kezét nyújtva a tábornok elé.~– Hová gondolsz, Hermine?
 8   9|                 Engedelmet kérek, tisztelt tábornok úr – szólt megjuhászult
 9   9|                  sarkantyúba kapta lovát a tábornok, s előre nyargalt.~A téren
10   9|                 oltotta a tüzet. Legelöl a tábornok maga, ki mindenütt ott volt,
11   9|                  huszonnégy fontos teke.~A tábornok meg nem zavarodva a beszédére
12   9|                    hogy másképp leend ez a tábornok alatt, s távozának.~Utánok
13   9| ezerhétszázkilencvenből származva, kiket a tábornok igen szívesen fogadott,
14   9|                  szilárdul megfeneklett.~A tábornok mindenkit, ki hozzá tisztelkedni
15   9|               igéket.~Megjegyzendő, hogy a tábornok a magyar nyelvvel majd éppen
16   9|                  megérkezésének ünnepét?~A tábornok türelmes, szelíd hangon
17   9|                számára a sepreje jutott.~A tábornok nem nevetett, nem is haragudott.
18   9|                  nem kóstoltak.~*~Másnap a tábornok szállásán, a várbeli pavilonban,
19   9|               ruhákban, ünnepi képekkel.~A tábornok szokott udvarias nyájassággal
20   9|          legnagyobb fáradságot különösen a tábornok mellé furakodni, hozzá szüntelen
21   9|                   képzeljék, miként ő és a tábornok a legintimebb szövetségben
22   9|                 nagyon vacogtak a fogai.~– Tábornok úr tréfálni méltóztatik,
23   9|          Természetesen. – S miután látta a tábornok, hogy itt megint az a körülmény
24   9|                    hogy furakodott volna a tábornok mellé, sőt nagyon is hátul
25   9|              hajlamának.~Azonban ezúttal a tábornok volt az, ki őt fölkeresé,
26   9|           apostolok utósó vacsorája óta.~A tábornok maga mellé jobb felől ülteté
27   9|                csekély mulatságára.~Maga a tábornok is csendes benső megelégedéssel
28   9|               észrevettek bennünket, uram! tábornok úr! parancsnok úr! vezér
29   9|               fáradságot okozni – felele a tábornok hidegvérrel. – Egyébiránt
30   9|                  magunkat védeni – szólt a tábornok, helyéről meg sem mozdulva,
31   9|                helyén maradjon! – kiálta a tábornok.~A katonák a parancsszóra
32   9|                   szemtanúk kezeskednek, a tábornok oszolni engedé a társaságot,
33   9|             távozóknak nyugodt éjt ígért a tábornok a zajos nap után. Szavát
34  10|                vesztett a magyar…~A magyar tábornok lesütött ősz fővel jelent
35  10|                arcom pirulása.”~Az osztrák tábornok víg kedvvel mulatott főtisztjei
36  10|                   el nem rikkantá magát.~A tábornok is összecsapta kezeit és
37  10|                csákótlan fejéhez emelve.~– Tábornok úr, nem ezredes! – igazítá
38  10|                 fogatni, Miska – kötődék a tábornok régi szolgájával.~– Mit
39  10|               settenkedett az ajtó felé.~A tábornok pedig tiszteihez fordult
40  10|             szüntelen integetve valamit.~A tábornok egy kukkot sem értett a
41  10|                   is fogoly vele együtt.~A tábornok rettentően felkacagott e
42  10|                    ezután, ugye? – kérdé a tábornok, s várta, hogy mit felel
43  10|                   adasd vissza azt is. – A tábornok inte a jelenvolt ordináncnak,
44  10|                   neki lovát és kardját, a tábornok egyik lovásza, ki mindenkit
45  10|                 érted! – kiálta utána, s a tábornok ablaka előtt még egyszer
46  10|            elnyargalt.~Azt mondják, hogy a tábornok szemeiben könnyet láttak,
47  10|                    katonáink volnának!~*~A tábornok és kíséretének pompás lakomát
48  10|                  Végre fölemelte poharát a tábornok, s tiszta magyar szóval
49  10|                meghalni.~– Ha tudnám, hogy tábornok urat szaván fogja a sors,
50  10|                 hajt a markotányosnénak.~A tábornok őrszemlét tartott segédtisztei
51  10|            elfoglalni az éji némaságból.~A tábornok nem volt az az ember, aki
52  10|                  mondott – szólt nevetve a tábornok –, most iszkiri nekem mondj
53  10|                   senki meg nem győzhet!~A tábornok nevetve fogadá a jóslatban
54  10|            hadsereg dereka Tarcal elébe.~A tábornok pej paripáján ülve lovagolt
55  10|                 kápolna mellett elhaladt a tábornok csapatjaival, már jól kezdte
56  10|                  ostobaság! – kiálta fel a tábornok, bosszantatva az ominózus
57  10|           szándékoznak vinni a halottat.~A tábornok bosszúsan lovagolt tovább.
58  10|                   előjogú gyászmenetnek. A tábornok megállítá lovát, s várta,
59  10|                    neve lehetett, de azt a tábornok nem láthatá.~A koporsó után
60  10|          elmaradottól nyers hangon kérdé a tábornok:~– Ki az, akit itt temetnek?~–
61  10|        el-elgondolkodva.~*~Eljött az éj.~A tábornok egyedül virrasztott szobájában,
62  10|                 volt a kápolnán, s ahogy a tábornok mellette elrobogott, különös
63  10|                    most oda van temetve.~A tábornok különös idegható borzadással
64  10|                 kápolna nevezetességeit, a tábornok azonban félbeszakítá.~–
65  10|           szerényen a sekrestyés –, hogy a tábornok urat tán érdekelni fogná,
66  10|                   legelőször letétettek.~A tábornok egyik kísérőjéhez fordult: „
67  10|                   Szegény leány! – monda a tábornok résztvevő arccal s úgy érzé,
68  10|              főlapon nagy arany betűkkel a tábornok nevének hét betűi, s a kettős
69  10|             kedéllyel a sekrestyéstől.~– A tábornok egyik őse fekszik e kő alatt.~–
70  10|                  ha tetszik, elolvashatja, tábornok úr.~A tábornok felment a
71  10|               elolvashatja, tábornok úr.~A tábornok felment a templomba kíséretével,
72  10|                    reggel felöltözködött a tábornok. Nyugtalan éj után igen
73  10|                odakinn.~– Mi az? – kérdé a tábornok.~A tisztek kétszer-háromszor
74  10|             előőrsökön, be a faluba, ott a tábornok főhadiszállása előtt megállt,
75  10|                    egy fél üteg ágyúval.~A tábornok sietett megtenni a diszpozíciókat,
76  10|                 fűtenek a mieink – szólt a tábornok, arra tartva kíséretével,
77  10|                    futnak-e még? – kérdé a tábornok.~A tűzmester haragos, lőporfüstös
78  10|                    tüzet, mint a kőszál!~A tábornok vevé távcsövét, s amennyire
79  10|                  néhány perc múlva hallá a tábornok rohanó csapatjai hurrá!
80  10|                   vissza? – kiálta rájok a tábornok, egészen kihozatva flegmájából.~–
81  10|                       No, semmi – felele a tábornok jókedvvel –, nem velünk
82  10|                   ereje ellen.~Egy ízben a tábornok maga is a legnagyobb veszélyben
83  10|              visszaverték ellenségeiket.~A tábornok kénytelen volt megfordulni
84  11|                      Ígyen szólt a mese. A tábornok megköszönte a hölgy szívességét,
85  13|                   végén Perczel Mór magyar tábornok volt, csatázott, hadjelentéseket
86  13|               fogadni.~– Valóban – monda a tábornok, anélkül, hogy a tréfáért
87  13|               bemutatás nélkül megrántja a tábornok mentéjét, s megszólítja
88  13|                       Arra ne menjen ön!~A tábornok ránéz. El nem tudta gondolni,
89  13|                mindenre gondja! – kiálta a tábornok, lerázva a nyakáról az alkalmatlan
90  13|                     kérdé a kárvallottat a tábornok csupa merő kíváncsiságból.~–
91  13|                     Az én vagyok – monda a tábornok. – De ezt a falut akarom
92  13|                  világ kezdetétől fogva.~A tábornok megállítá lovát. De most
93  13|             fölverem.~– Tegye ön – monda a tábornok, s várta, hogy mit fog a