Rész

 1   1|            általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet
 2   1|          azzal felordíta oly hangon, mintha harminc cserépkorsót csaptak
 3   1|       dörgéssé vált irtózatos szava, mintha tízezer ember beszélt volna
 4   1|              e hívásra. Úgy látszik, mintha a miniszter szemen szedte
 5   1|              sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden attól függne,
 6   1|              az asztalon szétszórva, mintha ugyanannyi szem nézett volna
 7   1|        percben nyitva volt az étuis. Mintha a szivárvány szállna le
 8   1|      szobában léptek hallatszának, s mintha nyitná valaki kívülről a
 9   1|              Debrecenben. Nem azért, mintha az itt ritkaság volna, hanem
10   1|           közül egy úgy ült a lovon, mintha penitenciából tenné.~*~Még
11   1|          töltött belőle, rám nézett, mintha mondta volna: láttál-e már
12   1|        markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna tudtomra
13   1|         miniszter felé mutatott.~Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna
14   1|      titkolni.~E galád megrohanásra, mintha a föld okádná ki a harcosokat,
15   2|         remegtem, s most úgy vagyok, mintha szeretnék nem lenni.~– Azután
16   2|           tőle éppen akkora áldozat, mintha egy fél napig parlamentáló
17   2|             egyik nehéz, kemény fal, mintha egy bástya indult volna
18   2|              egységgel robognak elő, mintha az ezer embernek csak egy
19   2|           nyerítve szökellnek előre, mintha mindenik első akarna lenni
20   2|        tűzzel villogtak egymásra, de mintha fogná valami kéz mindkettőnek
21   2|          utcakanyarulatnál hirtelen, mintha a földből bútt volna ki,
22   2|            két lábon ágaskodva járt, mintha egy lépést sem tett volna
23   2|         legénység a kuferces táncot, mintha nem is emlékeznék nehéz
24   2|           tenyerek, táncol a katona, mintha lakodalomból jött volna.~*~
25   3|              a piros zsinóros atilla mintha csak öntve lett volna rá.~
26   3|             első tekintetre!~Én nem.~Mintha a világon a legközömbösebb
27   3| tánc-kolonne-ba lejténk. Úgy hiszem, mintha hátam mögött suttogni hallottam
28   3|            boldog voltam, úgy érzém, mintha egymást szorító kezeinken
29   3|            azonban együtt maradtunk, mintha misem történt volna; az
30   3|          terembe, vígan, nevetkőzve, mintha semmi sem történt volna,
31   3|      rendezni kezdék a kolonne-okat, mintha csak az étteremből jőnének.~
32   4|        eresztékeiben meg-megropogni, mintha valaki ráülne. Gondolj akkor
33   4|            hirtelen, mint megjelent, mintha egy láthatlan kéz letörölte
34   4|             elégülten billegette rá, mintha valami meglepő újságot mondanának
35   4|      könyvhöz vezeték. Felsóhajtott. Mintha mondta volna neki valami,
36   4|            az égre, nőttön növekedő, mintha tűzlélek emelné fel izzó
37   4|          hagyj meghalnom.~És legyek, mintha sohasem lettem volna.~Az
38   4|     Felnézett leányára, úgy tetszék, mintha beszédét hallaná, azt a
39   4|              az öregnek úgy tetszék, mintha századok rég elfelejtett
40   4|      érccsoda okádott lángjai előtt, mintha egy emberfölötti lény harcolna
41   4|         helyt értünk!”~A csatakígyó, mintha értené szavaikat, haragos
42   4|         dördül meg minden láng után, mintha átkot is akarna azokra mondani,
43   5|          előre. Egyszer úgy tetszék, mintha világosságot látnék magam
44   5|        szigort észrevette, úgy tett, mintha megütköznék rajta s remegve
45   5|            asztalról felvett tollal, mintha őt a tárgy tovább nem is
46   5|        zokogott, kezeit fölemelte, s mintha beszélne látatlan églakókkal,
47   6|            bámul, alakja nem mozdul, mintha kőből volna faragva.~Ez
48   6|           kis kezeit szívére nyomva, mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~–
49   6|           oly hősien világoltak elé, mintha az erős lélek egy pillanatra
50   6|       mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben ihletetten
51   6|         haladott az asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha
52   6|        mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett máris szárnyakat
53   6|    szétnézett a gyászos asszonyokon, mintha mind ismerősei volnának,
54   6|            kiáltása, midőn hirtelen, mintha az égből szállnának alá,
55   6|         szélkavarta repkedő üszköket mintha láthatlan démonok vinnék
56   6|       üvöltése és a lángok ropogása. Mintha léggé olvadt nők szellemei
57   7|           alvó szomszédjai házára, s mintha rég rejtegetett bosszút
58   7|              állított bőrduda körül, mintha mindnyájan őrültek volnának.
59   7|            egyszer úgy tetszék neki, mintha a padlás egyik ablakán valami
60   7|             azok is oly hangra téve, mintha valami haldokló utolsó kiáltása
61   7|            ha akkor fölveté szemeit, mintha egyik ég nézne a másik égre,
62   7|            valószín végett tégy úgy, mintha ellenkeznél, vágj le egy-kettőt
63   7|         ajkaihoz akarta vinni, ajkai mintha imádkoztak volna. György
64   7|               most elégülten látták, mintha két hosszú fáklya lobogna
65   8|              beszéltem. Úgy tetszék, mintha mind fegyveresen jöttek
66   8|         keresztül, mik, úgy látszik, mintha a Torda-hasadék mintájára
67   8|              vérzett, úgy nézett ki, mintha vért ivott volna. – Ide
68   8|           merően, mint arca vonásai.~Mintha mondta volna, hogy még viadalban
69   8|        lehetsz házam küszöbén belől, mintha az oltár zsámolyánál ülnél.
70   8|          nedvet szemeiből a román, s mintha megijedt volna az érzelemtől,
71   8|             egész táj úgy nézett ki, mintha vérrel mosdatták volna meg.~
72   8|              meredekről lecsüggő fák mintha minden percben alá akartak
73   8|              keskeny hídján az ifjú, mintha felkiáltozott volna rá,
74   8|            látszanak ki a fák közül, mintha azok, kik itt megtelepedtek,
75   8|     azelőttin ifjú kedvese aludt. De mintha elvitték volna álmát. Nem
76   9|        pokolból jő fel.~Úgy tetszék, mintha a pokol fölülkerült volna
77   9|           trombitákkal; úgy tetszék, mintha kétszáz emberi torok és
78   9|    mindannyiszor oly mozdulatot tőn, mintha igen nagyon hátba ütötték
79   9|             s úgy járták a csárdást, mintha az átelleni mennydörgés
80  10|           úgy rémlett a tábornoknak, mintha látta volna már azokat valahol,
81  10|         résztvevő arccal s úgy érzé, mintha a nehéz léleknyomás, mely
82  10|     koporsójánál elmaradna szívéről, mintha a kísértet, visszavezetve
83  10|         tekintve, úgy rémlék előtte, mintha nagy arany betűkben kiírva
84  10|      áthatlanul feküdt a csatatéren, mintha valami szellem jött volna
85  11|         jelent meg előtte.~Úgy érzé, mintha régi ismerőse volna az,
86  11|           akkor is úgy tetszék neki, mintha a távoztában repülő ezüsthaját
87  12|      irkafirkáiból)~Szegény öregapó! mintha most is látnám…~Mikor decemberben
88  12|         éjszakában?~Szegény öregapó! mintha most is látnám…~Mikor januárban
89  12|      szerette őket! Szegény öregapó! Mintha most is látnám…~
90  14|          hirtelen magamhoz jöttem, s mintha nem tudnám, hogy miért jutottam
91  14|            le fejét a leány keblére, mintha azon kebelben még most is