Rész
1 1| Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány, szatirikus
2 1| Ez a magas, szatirikus ifjú észrevétele volt, első és
3 1| a Királyhágón azt a kis, ifjú, hős sereget. Ruhája nincs,
4 1| halad előre. Egy csapat ifjú az, kik piros föveget viselnek
5 1| komoly, lelkesült arcú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek,
6 1| védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis serege.~Kétszer nyomta
7 1| megvillantva véres kardját az ifjú hős, s elszántan a küzdő
8 1| és becsületét védve.~Ez ifjú hős – Vasvári Pál.~E rövid
9 1| thermopilaei hősök, fiai az ifjú hadseregnek! Idegen tartományokban
10 2| hosszan, forróan a harmadik – ifjú menyasszonya, Rózsa.~– Sejtettem,
11 2| arcáról a bút, kérdezé az ifjú huszártól halk, szemérmetes
12 2| Mind a kettő oly szép oly ifjú volt, termeteik egészen
13 2| fürdést, utánam! – kiálta az ifjú vitéz, s azzal sarkantyúba
14 2| tartja vissza őket. Magas, ifjú vitéz rohan elöl a zászlóval,
15 2| nélkül küzd, mellette az ifjú újonchuszár, kit nem győz
16 2| visszavonul mind a kettő.~A két ifjú vő megismerte egymást a
17 2| bágyadt fényt adtak e szép ifjú arcnak.~– Róbert! – sóhajta
18 2| arámnak – nyögé a haldokló ifjú –, hogy utolsó gondolatom
19 2| oda, ahol rám találjon.~Az ifjú huszár keservesen zokogott
20 2| a telihold, rásütött az ifjú szép halavány arcára, lezárt
21 2| sápadt fényt vete a szép ifjú arcra!…~*~Elmúlt a várt
22 4| és asszonyai, mert minden ifjú elment már hazulról, hallgatva
23 4| a Székelyföldnek minden ifjú legényei, még maguk a házas
24 4| seregük virága, négyszáz ifjú székely és az ifjú vezér
25 4| négyszáz ifjú székely és az ifjú vezér nehéz sebeiben, és
26 4| feküsztök, barna székely fiak, ifjú hadvezér, ősz ágyús, ércmenyasszony
27 5| tréfált, kacérkodott, az ifjú tiszt mindig szorosabban
28 5| megelőző napok egyikén ismét az ifjú őrnagy hadiszállásán találjuk
29 6| titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott, még várta,
30 6| A csapat vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről,
31 6| asszonyéhoz, és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly szépek,
32 6| szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt,
33 8| egyebet fekete ruhánál és egy ifjú menyecske, a legifjabb fiúnak
34 8| egymás mellett, egyik az ifjú anya férje, József. Szép,
35 8| túlsó végén egy húszéves ifjú ül, Bárdy Leó. Szép, életteljes
36 8| nevetett, az asztalszegleti ifjú pedig nevette a babonás
37 8| Mátyás-huszárok egyenruhája.~Az ifjú búcsúzni jött apjához, mielőtt
38 8| apa, s megtörve roskadt az ifjú nyakába s zokogott keserűen,
39 8| katonaruhában meg nem ismert ifjú közeledésére.~– Csitt, baba! –
40 8| hímzett kokárdát tűzött föl az ifjú szíve fölé, mely ötszínű
41 8| meglepetés lelkesítő örömével az ifjú, s forrón szorítá keblére
42 8| bajunk, bátya – válaszolá az ifjú mosolyogva.~– No, hát franciát –
43 8| nézesz – sóhajtá magában az ifjú vitéz, s két csókot vetve
44 8| most ezüstösre festve, az ifjú vitéz holdvilágnál egyedül
45 8| Nono – szólt hozzá az ifjú –, még itt nincs ágyútűz,
46 8| széles pallost tartott.~Az ifjú egy csapást tett a támadó
47 8| percben egy lövés esett az ifjú felé a sziklatetőről.~–
48 8| visszafelé az úton, melyen az ifjú jött.~A hídnál akkor is
49 8| első sugárait.~A szédült ifjú meg-megmozdult lázas álmában
50 8| Köszönöm, köszönöm – rebegé az ifjú, forrón szorítva meg halálos
51 8| rád nem ismernek.~Míg az ifjú sietve átöltözködött, addig
52 8| paripámat emlékül – szólt az ifjú a decurióhoz.~– Elfogadom,
53 8| gyalázat.~Perc múlva az ifjú lovag oláh pórköntösben
54 8| sebzett vad, ordíta fel az ifjú, s kardját kirántva, vágtatva
55 8| van kedvesem? – ordítá az ifjú őrült kétségbeeséssel, s
56 8| fájdalmasan a szerencsétlen ifjú, s fuldokolva zokogott és
57 8| Ne bántsátok – szólt az ifjú. – Kelj fel, vezess, el,
58 8| Szólj, nincs-e köztük egy ifjú szőkefürtű lyánka?~A kérdezett
59 8| Nem tudod? – kérdé az ifjú csodálkozva. – Eredj oda
60 8| nézd meg – unszolá újra az ifjú.~– Egynek sincs feje…~–
61 8| feje…~– Ah! – ordíta az ifjú, arcára csapva mindkét kezével,
62 8| legyen.~– Megyek – szólt az ifjú, hirtelen elhatározottan
63 8| Meredek bércek közt járt az ifjú útja, néhol a sziklafalak
64 8| áthaladt keskeny hídján az ifjú, mintha felkiáltozott volna
65 8| elrejtett gyalogösvény vezet.~Az ifjú ismerni látszék már ez utat;
66 8| kérdé csodálkozva az ifjú.~– Igen, az a halavány fáta,
67 8| velem ne találjanak. Az ifjú a ház hátuljára kerülve,
68 8| Jolánka! – rebegé az ifjú szenvedélyes hangon.~A lyán
69 8| rebegé magán kívül, míg az ifjú kinyújtott kezét csókjaival
70 8| halmozá.~Az ajtó megnyílt, az ifjú belépett, a szájtátó oláh
71 8| kelle ily későn jönnöd!~Az ifjú kezét nyújtá neki. A decurio
72 8| reám, gyászt önmagadra.~Az ifjú feje keblére hanyatlott.
73 8| ezüstszőke leány, s még azelőttin ifjú kedvese aludt. De mintha
74 11| azalatt az úrleány a környék ifjú szépeivel a Harica forrásához
75 14| keveredett.~Szép, magas szőke ifjú volt a honvédhadnagy, széles
76 14| Amint egymásra néztek, az ifjú az öröm, a leány az ijedség
77 14| Anisia!~– Nestor!~Az ifjú hévvel ragadá meg a leányka
78 14| rémülete elől, de a szerelmes ifjú nem bocsátá, s a múlt üdv
79 14| fáj, úgy reszketett!~Az ifjú ölébe vonta őt szerelmesen,
80 14| iparkodott az kifejleni az ifjú karjaiból, mindannyiszor
81 14| a házánál alvókat.~És az ifjú hős oly nyugodtan hajtá
82 14| perc múlva legyilkolni.~Az ifjú álmában egyes szavakat suttogott.~–
83 14| volna szívébe gyilkát; de az ifjú nem szólt egyébről álmában,
84 14| térdre esik, kiejtve az ifjú fegyverét kezéből, melyet
85 14| tántorogva rogyik le az ifjú előtt. – Vessz el! minden
86 14| a támadó tömeg ellen.~Az ifjú egy percre kábultan állott
87 14| múlva nehéz égető sebek. Az ifjú bosszúja oroszláni dühével
88 14| megszűnt a csata, élén a szőke ifjú hadnagy, vérengző szavakkal
89 14| az ezredes, s feltűzé az ifjú szíve fölé a vitézség érdemjelét,
90 14| dicsőség! Gyógyította is az az ifjú sebét, lassan-lassan hegeszteni
|