Rész
1 1| Laciénak ismertem el –, mert az enyém négy disznó. Ránéztem
2 1| azért a zászlómat.~– Igen, mert elszaladtál vele az első
3 1| fel az univerzális röhej, mert olyan zászlóalj nem egzisztált
4 1| nem vicc ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog!~– De ugyan,
5 1| bennünket dehonesztáljon, mert ha itt volna a kardom, mindjárt
6 1| embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy
7 1| eseményről még a feleségének sem mert egy szót is szólni.~– Hát
8 1| vérét, hagyja jőni halálát, mert a csata elveszett.~Láss
9 1| miniszter úr pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni,
10 1| pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik.~–
11 1| Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet, hogy Hetvenit
12 1| be, amért az Esti Lapokba mert írni.~– De hiszen az szörnyűség.,~–
13 1| becsületszóra, s ő adott, mert tudta, hogy lengyel vagyok,
14 1| nem mernék hozzáfogni.~– Mert nem ismeri őket úgy, mint
15 1| ismeri őket úgy, mint én.~– Mert jobban ismerem őket, mint
16 1| merje ön kérdeni, tudja ön, mert az státustitok – s ezzel
17 1| Ó, attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit
18 1| gazember futárt onnan belülről, mert ő nem vár egy percig sem
19 1| teljes újságocska szembe mert állani, hogy egyet-mást
20 1| fordíttassa le magyarra, amit ír, mert perzsául nem értenek.~Utoljára
21 1| De pórul járt cikkeivel, mert az országgyűlésen megmosdatták
22 2| legvígabb most különösen azért, mert a két leány közül egynek
23 2| mindegyik könnyét és örömét, mert tudta, hogy az a másiknak
24 2| helyzet megkerülhető nem volt, mert mindkét vége a Tiszával
25 2| rezonérozz, öcsém, hanem bújj ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat,
26 2| ígér, meg is szokta tenni, mert a következő percben rálőtt
27 2| ne bújj a lovam hasa alá, mert agyonrúg, nem szereti a
28 3| hol kipihenhessék magukat, mert igen fáradtak, már hat hét
29 3| várjon vagy jőjön később, mert alszanak.~– Hol alszanak? –
30 3| csárdásra és lengyelre, mert keringő nem lesz.~Természetes,
31 3| kevésbé örültek neki, mint én, mert azután tudni sem akartak
32 4| mondjuk rá, hogy ez mind mese, mert különben nem fogják elhinni.~
33 4| mindenkit, akiért imádkoznak. Mert lesz idő, mikor az imádságok
34 4| haláluk hosszú órájáig, mert nem fogják őket látni többet.~
35 4| kiáltása hallik… Ordítsatok, mert közel van az Úrnak napja,
36 4| falu vénei és asszonyai, mert minden ifjú elment már hazulról,
37 5| őt, de meg nem sirattam, mert tudom, hogy miért esett
38 5| lett volna, tehettem volna, mert előttem volt, házamban aludt,
39 5| szeretek? Te teheted azt, mert asszony vagy és feleség,
40 5| vagy és feleség, én nem, mert én katona vagyok és vezér.~–
41 5| egészen szabad volna azontúl, mert azután egész a branyiszkói
42 5| miért? arra nem felelhetek, mert arra nekem semmi gondom.~
43 5| beszélünk erről többet. Mert meglehet, hogy azon szomorú
44 6| az útfélen, várakozván, mert az ő szíve nagy rettegésben
45 6| voltak emelve. Térden állt, mert mankóit elejté. Úgy nézett
46 6| most elhívta őt magához, mert e városnak nincs szüksége
47 6| Vak volt tíz esztendő óta, mert ha nem lett volna az, akkor
48 7| arccal megáll, és sokáig nem mert hozzá egy is közeledni.~
49 7| ismerőstök ott, vegyetek gyászt, mert bizonyára meghalt. Mindenből,
50 7| által felvágva.~„Basilisk.”~Mert nem leánya volt eszében,
51 7| szoktam megmondani senkinek, mert hinni nem szokásom. Ha igazat
52 7| sátorából, adjatok innom, mert elveszek.~– Igyál, tartsd
53 8| család örökbe fogadott, mert az is Bárdy, s mert nem
54 8| fogadott, mert az is Bárdy, s mert nem engedheté, hogy ki e
55 8| kislány a család kegyence, mert a ráhalmozott kedvezések
56 8| arcon, mely nem sírt soha… Mert ha tudnám, hogy az lesz
57 8| mégis jogtalanul bánok vele, mert nem hívom őt elő ekéje mellől,
58 8| Van okod rá, hogy sirass, mert nem hozok fejedre örömöt,
59 8| kerekes karszékében ült, mert járni már régóta nem tudott.
60 8| mint rokona, éppen azért, mert igen távolról az, s hogy
61 8| hogy ne legyen oda sokáig, mert ő félni fog idehaza.~Utoljára
62 8| hagytál megölni embereidnek?~– Mert a harc egyenlőtlen volt.
63 8| nem akartad azt?~– Nem, mert gyalázatot hozott volna
64 8| Ellene nem állhatok neki, mert akkor bizalmát elveszítem.
65 8| zsákmányt mind lerakták előtte, mert egyenlően kelle abban osztozni
66 8| kívül legbátrabb közöttünk, mert ha ennyi lőpor ellobban,
67 8| jőnie.~– Miért hiszed azt?~– Mert tégedet fog keresni.~– Említe
68 8| ismerni látszék már ez utat; mert egyenesen arrafelé tartott.~
69 8| tanácslom, hogy nézegesd, mert a decurio kettéhasít, ha
70 8| No, hát imádkozzatok, mert ez az utolsó reggel, mely
71 9| válaszola:~– Az nem érne semmit, mert nem adnák meg.~– Hát azon
72 9| ülteté a bizalmas őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben
73 9| voltak minden ok nélkül, mert az ostromágyúk csakugyan,
74 10| eseményt nem tudtam volna meg, mert én is e helyen akarok csatázni.
75 10| innen bennünket ijeszteni, mert ha mi nem csatázunk, ők
76 10| de hihetőleg nem találta, mert akik utánanyargaltak, sehol
77 10| volna e fickót.~– Hogyan?~– Mert ezáltal elárulta, hogy az
78 11| nevessék, amit mondani fog, mert hisz az úgyis csak mese.~*~
79 11| legszebbnek kellett lennie, mert hisz a legjobb és legszebb
80 12| amennyi belénk fért; de ki mert volna fázni, ki mert volna
81 12| ki mert volna fázni, ki mert volna panaszkodni akkor,
82 12| küldjenek minél elébb pénzt, mert a katonák rongyosok.~Odafenn
83 12| lótakarót, amire sohasem mert ráülni, hanem eltette szépen.~
84 12| volna, ha hozott volna, mert sem rabolni, sem szűkölködni
85 14| közeledve –, adjatok ennem, mert reggel óta éhezem.~– Él-e
86 14| Nem fogátok őt megölni, mert én őt szeretem.~– Nyomorult!
87 15| schweigt, der andere hört zu.”~Mert az egyik csakugyan a legnagyobb
|