Rész
1 1| Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak. Az osztrák hadcsapatok
2 1| tudja senki, a halállal hol találkozik. De látsz-e egyet
3 1| oly téren támadnak meg, hol nem csata, hanem egy egyszerű
4 1| kénytelen előteremteni.~– De hol vegyem azt, asszonyom?~–
5 1| asszonyság belépve a szobába, hol a miniszter lehető legnagyobb
6 1| nézdelték a helyet, hogy hol fogják felállítani az akasztófát,
7 1| idő Abrudbányára jönni, hol hite szerint sok aranynak
8 1| elhagyatva örömtől, reménytől!~Hol vagytok ti, thermopilaei
9 1| szabadság hamis prófétái, hol vagytok, mint folynak napjaitok?~
10 2| gyékénnyel fedett kocsi, hol férje után futó édesanya
11 2| vendégszeretetlen pusztaságba, hol napi járóföldre van egy
12 2| egy helység a másiktól, s hol a közbeeső vendégfogadókból,
13 2| halk, szemérmetes hangon:~– Hol Róbert?~– Estére, úgy hiszem,
14 2| serege élére, megnézve, hol legerősebb az ellenség,
15 2| vonul vissza a hídfőig, hol a túlpartról érkező segédcsapatok
16 2| huszár, az összebomlott tömeg hol előre, hol hátra hullámzik,
17 2| összebomlott tömeg hol előre, hol hátra hullámzik, amint huszár
18 3| számukra valahol egy szobát, hol kipihenhessék magukat, mert
19 3| őket legszebbik szobánkba, hol éppen két ágy volt. Cselédjeink
20 3| bírtam kitudni tőle, hogy hol volt és mi történt vele.
21 3| később, mert alszanak.~– Hol alszanak? – kérdé az.~Én
22 3| felkeresni és megvigasztalni.~– Hol is hagytuk csak el? – kérdé
23 4| meghaladó tettek vakmerő képei, hol születhettek volna másutt,
24 4| négy gyászfenyőfát ültess, hol a székely ifjaknak legyen
25 4| könnyeivel locsolgatni a sírt, hol eltemetve fekszik egyetlen
26 4| koszorúkat, melyik kútról ivott? hol hallották őt egyszer énekelni,
27 4| magukban, a lámpa lobogott hol jobbra, hol balra…~Az ősz
28 4| lámpa lobogott hol jobbra, hol balra…~Az ősz letette könyvét
29 4| tán lovát pihenteti.~Az út hol magasba, hol mélybe visz,
30 4| pihenteti.~Az út hol magasba, hol mélybe visz, a lovag sokára
31 4| irányozva, a fütyülő tekék hol fejük fölött repülnek el
32 4| repülnek el a bátraknak, hol lábaiknál fúródnak a földbe;
33 4| elkeseredett dühösséggel víttak, hol az egyik foglalta el a hidat,
34 4| egyik foglalta el a hidat, hol a másik, férfi férfi ellen
35 4| csengnek, az embervér folyik.~Hol vagy, aranyhajú Lóra! hol
36 4| Hol vagy, aranyhajú Lóra! hol vagy ércleánya az öreg Áronnak?~
37 4| halva rogyott le a helyen, hol ércleánya állott, egy golyó
38 5| bosszúterveid… Egy év múlva hol leszünk? ki marad meg közülünk?~–
39 5| szólt az özvegy –, de hol annyi kéz van, néhány óra
40 5| föl egész a hegy tetejéig, hol mint négyszögű csillag,
41 5| a két ellenséges sereg.~Hol ide, hol oda hajlott a diadal,
42 5| ellenséges sereg.~Hol ide, hol oda hajlott a diadal, mígnem
43 6| népének, a szent háborúról, hol az Isten ládája mellett,
44 6| lerogyott az árok előtt.~– Hol hagytad fegyveredet? – kiálta
45 6| volna sírt magadnak ottan, hol meghalni dicsőség, a csatamezőn.
46 6| neked! Egy csatatér felett, hol az elemek maguk is csatáznak,
47 7| tavanként fog megállani, hol a föld nem bírja már bevenni.
48 7| rugdosták és ütötték, ki hol érte.~Az nem sírt többé.
49 7| esze megjön, messze földre, hol senki sem ismer, ne tudja
50 7| halálveszéllyel jössz idáig, hol minden gyermek rád ismerhet.~–
51 7| bocsánatlevél kezedben lesz. Hol talákozhatunk?~– Velem sehol.
52 7| tüzet mérföldnyi távolból, hol őt találni fogják.~Egy óra
53 7| egyenként a korcsmákba, hol a huszárok mulatozni szoktak,
54 7| nézett rájok. Sokáig nézte hol az egyiket, hol a másikat,
55 7| Sokáig nézte hol az egyiket, hol a másikat, a kard aláhanyatlott
56 7| látni, és mindenütt ott, hol legnagyobb a tűz, és egy
57 7| Hadd zöldüljön ki a fű, hol a mező vérrel volt befestve.
58 8| lépésnél zuhatagot képez, s hol hóolvadáskor meg szokott
59 8| kenyérgolyókkal hajigál hol kisfiára, hol szende feleségére.~
60 8| kenyérgolyókkal hajigál hol kisfiára, hol szende feleségére.~Ama zömök,
61 8| férfi. A decurio volt.~– Hol vagyok? – kérdé Imre, kábultan
62 8| micsoda város épült ott, hol egykor Decebál összetörte
63 8| lyánka. – Te láttad őt? Hol van? Él-e?~A decurio gondolkozott,
64 8| őhozzá mennem, ha tudod, hol van!~– Azt nem tudom. De
65 8| félrészeg oláhot talált.~– Hol van apám? hol vannak rokonaim?
66 8| talált.~– Hol van apám? hol vannak rokonaim? hol van
67 8| apám? hol vannak rokonaim? hol van kedvesem? – ordítá az
68 9| háza az még várostoknak, hol fogtok imádkozni, ha ez
69 9| ki mindenütt ott volt, hol a veszély legfélelmesebbnek
70 9| kis rondella van építve, hol a hajdani várparancsnok,
71 9| sem hátra, nem kereste, hol alacsonyabb a sánc, hanem
72 10| keresték rajta a helyet, hol új csata, új győzelem várandja
73 10| hadvezér jobbját s váltva, hol annak szemeibe, hol tenyerébe
74 10| váltva, hol annak szemeibe, hol tenyerébe pislogatva, fölemelé
75 10| tüzérparancsnokot szidni, hol azt, hol egymást a legválogatatlanabb
76 10| tüzérparancsnokot szidni, hol azt, hol egymást a legválogatatlanabb
77 10| véresen vitatott csatatért.~Hol azelőtt másfélszáz évvel
78 10| éreztük közel jelenlétedet…~Hol vagy? Hová lettél?…~Dorgálod-e
79 11| uradalmi kastélyban vevé, hol a nagyúri családból csak
80 11| épen a Bükk rengetegeibe, hol kapitányának vára állott
81 11| Hadúrnak égő áldozataikat – hol most is látni a széthányt
82 12| ellenséggel a kis szürke ember, hol elöl, hol hátul, ahol megtámadtaték.~
83 12| szürke ember, hol elöl, hol hátul, ahol megtámadtaték.~
84 12| Négy ágyújával védte magát, hol itt, hol amott ostromolva,
85 12| ágyújával védte magát, hol itt, hol amott ostromolva, s aközben
86 14| hely a szégyen számára ott, hol a bosszúnak, az irtás dühének
|