Rész
1 1| Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni, látni, érteni, cselekedni,
2 1| kényelmesen áthajókázhatott volna annak szárai közt.~Arca sok keletiességgel
3 1| iszonyúságot nem.~– Mi baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam,
4 1| a stukatúron keresztül, annak lehet fogalma a következő
5 1| kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy legyintésével az egész
6 1| akasztófát, hány foga lesz annak, hogy minden újságíró ráférjen,
7 1| tekintélye ellen, melyben annak feloszlatását sürgeté, mégpedig
8 2| boldogabb. Sohasem látja annak arcát, akit megölt, nem
9 2| hidat el akarta foglalni, annak először is a töltés mögött
10 2| a Tiszán, melynél fogva annak egyik partjától a másikig
11 2| hogy csatákat nyerjen meg, annak maradandó érdemeket is kell
12 2| utókor majd megemlegesse, annak dikciókat kell tartani,
13 2| zászlóval, egy golyó elsodorja annak kopjás nyelét kezéből, ekkor
14 2| ellennek, nem várják be annak megtámadását, hanem nyargalva
15 4| fának levele sem mozog, te annak lombjai közt suhogást fogsz
16 4| síremlékké szánta, belevésve annak egyszerű névfeliratát s
17 4| szárnyával a könyv tábláit, s annak kapcsait kiakasztva, feltárta.~
18 4| szülőik.~– Testvéred?~– De annak nem jutott e nyomorú gyalázat;
19 4| jöjjön, ne legyen hajnala annak… Miért szült, miért nevelt
20 4| nyugodni, de terhét nem érzé annak. A tünemény a bibliában
21 4| tölgyágakból koszorút fontak annak nyaka körül, feltűzték rá
22 5| szállásolta magát oda hozzánk, annak az ujján pillantottam meg
23 5| múlva sikerülni kellene annak. Idehoznám ön elé az embert,
24 5| lépett be hozzá, s midőn annak szép fiatal arcán a szokatlan
25 5| és csókokkal halmozá el annak kezét, s nem bírt megválni
26 5| kezét, s nem bírt megválni annak mosolygó tekintetétől.~Ha
27 5| nő arcába tekinteni.~De annak egy vonása sem változott.~–
28 5| hasznát vették a császáriak, annak okát abban lehet keresni,
29 5| egyikének kezdték ott tartani.~Annak, hogy a kivitel a tervvel
30 5| nagy kedve van elménckedni; annak az embernek, ki kegyeddel
31 6| meghalt, őt nem tartja senki annak.~Az asszonyok a koporsó
32 6| odarogyott a nő lábaihoz, és annak térdeit átölelte, és rebegett
33 6| szépapjához, megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit
34 7| szekerével s megütközve látja annak ablakait is kivilágítva
35 7| leánya volt eszében, hanem annak megölője.~És azzal, hogy
36 7| leánya volt eszében, hanem annak megrontója, hogy annak nevét
37 7| hanem annak megrontója, hogy annak nevét véste fel halottja
38 7| eddigi életét, s ne örülne annak, hogy azt becsülettel végezheti
39 7| vőlegényét látta, ha kezét annak kezében érzé reszketni,
40 7| gonosztevő?~– A haditörvény annak nevezi. Lázított, a katonákat
41 7| mindent visszafizet, a bánatot annak, aki adta, a dicsőséget
42 7| aki adta, a dicsőséget annak, aki elvesztette.~Ezt mondva
43 7| szökéssel a bíró előtt terem, annak kiragadja kezéből a halálítéletet,
44 7| kétszerte több a védseregnél, annak is nagyobb része nemzetőrhad.~
45 8| dicsőséget ígértek neki, de annak a dicsőségnek neve „halál”.~–
46 8| házamat fejemre gyújtja.~– Annak is az idők ferdesége az
47 8| összebámulta a bácsi kardját s annak fényes bojtját, míg a kis
48 8| lovaggal, hirtelen felugrott annak lovára, a szédült ifjút
49 8| tetemére, s fejszével elvágva annak ősz véres fejét.~Fenn a
50 8| puszta kézzel, s megkapva annak mentségül kinyújtott egyik
51 8| tenyerébe hajtva, nézett merően annak ismeretlen betűkkel beírt
52 8| felvitte mind a padlásra, annak ajtaját nyitva hagyva, hogy
53 8| csataordítás hangjaira, s annak zavaros kiáltozásaiból ítélve
54 8| ellentmondó fejét, hogy az annak háta mögé esett, míg a fejetlen
55 8| decurio. – Aki végül ittmarad, annak egyedüli joga van a leányhoz.~–
56 8| s azután sokáig elnézte annak ártatlan alvó arcát, míg
57 8| S gyorsan magára vette annak egyszerű vászoncsuháját,
58 8| megállt a jövevény, s elkezde annak ajtaján zörgetni.~Egy oláh
59 8| maradjon el; aki nem jő, annak a része a többire jut.~Az
60 8| közeledett ágyához, leült annak szélére, a két fejet feltakarta,
61 9| nemsokára lángok csaptak ki annak oldalán is.~A reformátusok
62 9| savanyú képeket vágtak hozzá, annak emlékében, hogy a tréfapohárban
63 9| víz fenekén, el nem oltva annak árjaitól s kétfelé csapta
64 9| levegőben pattant szét, annak „fórát” kiáltottak; amelyik
65 9| De annál inkább fölfogta annak borzalmát a szakállas őrnagy
66 10| huszár sarkantyújára, s annak pengő taraját letörte, s
67 10| ablaka előtt még egyszer annak rendi szerint megtéve a
68 10| csinált magának belőle, ha annak azt jövendölé, miszerint
69 10| hadvezér jobbját s váltva, hol annak szemeibe, hol tenyerébe
70 10| dalt énekelve a halálról és annak uráról.~Jöttek a lelkészek,
71 10| Szűk, sötét kis üreg volt annak belseje. A falakat pókháló
72 10| kápolna építésének eredetét, s annak nevét, kinek hamvadó tetemei
73 10| Megveretett.~– Az nem lehet.~– Annak emlékére épült e kápolna,
74 10| Kartáccsal kell tölteni, annak hatása lesz.~Néhány kidőlt
75 10| oszlopaiban?…~Ki őrködék annak élte fölött egy ezredéven
76 11| volt a leány kedvese. Nevét annak sem tudja senki, de legjobbnak
77 12| odalépett hozzá, meghajlott annak csonka kezéhez, s ősz, aggott
78 12| elvégezé, megrázta forróan annak elfogódástól reszkető kezét
79 12| azon kérdést intézni, mely annak beléptekor már száján lebegett.~–
80 13| sympathetikus összehatás felnyitá annak szemeit. Merően nézett orvosa
81 13| holdkóros mosoly vonult végig annak fehér arcán s reszketése
82 13| nem szégyenlve elismerni annak fensőbbségét maga felett. –
83 15| ember gyanús – monda ott annak a kövér vörös úrnak. – Először
84 15| illető hűs helyre, aholott is annak elegendő üres ideje lőn
85 15| Mondja meg, János mester, annak az úrnak odabenn, hogy csókolom
|