Rész
1 1| szenved, küzd és meghal. Még akkor is szent ihlet zárja le
2 1| számlálja, én beseprem, s akkor újra meghajtom magamat,
3 1| generális úr, kivált miután akkor ő húzta be a nyápic embert,
4 1| És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön utána
5 1| gyűlésben. De mit teendnél akkor, ha szép lassan, körülkerülgetve,
6 1| asszonyom, nem fogom tenni.~– Akkor a pénzt lesz ön kénytelen
7 1| processzusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb
8 1| volna. A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre
9 1| szokták fogni a pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái
10 1| tökéletesen, de legkivált akkor, ha az ember különben is
11 1| vetődtem haza. A kis férfiú akkor is ott ült, előtte üres
12 2| diadalnap estéjén – monda, akkor leend az ő menyegzője.~–
13 2| vesztének napja lesz. Te akkor menyasszony fogsz lenni,
14 2| menyasszony fogsz lenni, én akkor talán özvegy.~És ezután
15 2| ha ez sikerülendett neki, akkor a redoute és a fűzes rejtett
16 2| voltak megtámadhatók, és akkor is azon kockáztatás mellett,
17 2| ordé, hogy át kell menni, akkor át kell menni, ha ezer tüzes
18 2| tán csak átbocsátnak, s akkor majd védtem volna én a kötél
19 2| legerősebb az ellenség, akkor elkiáltá magát: Utánam! –
20 2| vitézt dönti a porba, még akkor is feltartja az kardját
21 2| üssön egyet a tarajára, akkor az lecsúszik neki az orrára,
22 2| foglalják el, ezek amazokét. S akkor, mintegy közös megegyezésből,
23 2| Majd, ha elfogy a pénz, akkor megint vágunk magunknak
24 2| végig a harcmezőt, csak akkor örült, ha egy sebesültben
25 3| nem szidott össze, s csak akkor támadt rám, mikor amazok
26 3| hogy feleségeik legyünk.~Akkor hát én nem tudom, hogy mire
27 4| aminek szemtanúi voltunk, s akkor mondjuk rá, hogy ez mind
28 4| aranyos hajú Lóra eljő akkor hozzád, s járni fog veled
29 4| mintha valaki ráülne. Gondolj akkor reám, aranyoshajú halott
30 4| mindenkinek róla beszélt, még akkor is, mikor már mindenki elfeledte
31 5| Mi régen láttuk egymást. Akkor még gyermekek voltunk s
32 5| virágokkal játszánk… Virágokkal akkor, most élettel és halállal.
33 5| ujján, jegygyűrűmet, melyet akkor vont ujjára, midőn velem
34 5| elhagyatnak, elfelejtetnek, ami akkor is megtörténhetik velük,
35 5| folyosón.~– Ez sem volt akkor itt, bizonyosan fölül vezették
36 5| asszony most fél, remeg; pedig akkor kezdett bosszúja tárgyát
37 5| találjuk az özvegyet. Éppen akkor ment oda.~– Éppen jókor
38 6| a harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük temetni.
39 6| erővel akarnak bejönni, akkor jaj nekünk. Minden házat
40 6| míg a csata erőt nem vesz. Akkor találsz ottan egy fülkében
41 6| fog körüle a város, még akkor is verni fogom a tüzes izzó
42 6| hazát keresni, – üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott
43 6| mert ha nem lett volna az, akkor nem a csata híre ölte volna
44 6| vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak, úgy
45 7| harangszó elnémult, még akkor is lehete hallani a mocsárok
46 7| maga után rántotta, s csak akkor bocsátá el, mikor már megfojtotta.~
47 7| s midőn rátekinte, csak akkor vette észre, hogy leánya
48 7| megölője.~És azzal, hogy még akkor sem leánya volt eszében,
49 7| érzelem sötétségével arcán, ha akkor fölveté szemeit, mintha
50 7| kezében érzé reszketni, akkor arcára a szerelem hajnali
51 7| Kiértek a mezőre, a nap éppen akkor kelt föl, reggeli szellő
52 7| szót „szeretem” kimondja, akkor hallaná a puskák ropogását,
53 7| szemével és karjával még akkor is ölni jött.~„Én vagyok
54 8| hadonázva és sikongatva. Akkor tanult enni és beszélni.
55 8| asztalnál.~A kis csecsszopót akkor ültették először a sorba.~–
56 8| elfanyarodott mosolygás…~Ha ezeknek akkor valaki azt mondta volna:~„
57 8| maradni.”~Ha ezt valaki akkor mondta volna…~A fák kezdették
58 8| nem fogsz tőlök hallani. S akkor mondd neki, hogy én mégis
59 8| legyen ember, mint más, akkor majd érteni fogja mindazt,
60 8| melyben apád fekszik. De akkor is tudd meg, hogy sem halálod
61 8| megszűnök rád emlékezni, akkor halva vagyok.~S ezzel megcsókolá
62 8| melyen az ifjú jött.~A hídnál akkor is állt egy csoport fölkelő,
63 8| nem állhatok neki, mert akkor bizalmát elveszítem. Semmit
64 8| bátyja, Tamás szobájába.~Már akkor az fel volt öltözködve.
65 8| magát az udvarra, mely még akkor nem volt elfoglalva, s elkezde
66 8| átnyalábolt gyilkostól, már akkor mindkettő halva volt. Utolsó
67 8| lépésnyire jutottak hozzá, akkor megvillant kezében a fényes
68 8| saját kardjára szúrva. Még akkor is mindig azon halavány,
69 8| testvéreik közeledtét.~Azok már akkor a túlvilágon voltak.~Lépések
70 8| közbe szárazon Numa.~– Tehát akkor azok egymás közt újra kockát
71 8| hogyha te ráuntál a leányra, akkor nekem adod.~– Maradj itt
72 8| Maradj itt és nyerd el tőlem. Akkor először is tiéd lesz.~–
73 8| életét, s ha én honn vagyok, akkor se legyen aggodalmad, asszony
74 8| hogy meghaltak, másutt volt akkor, nem látta családja kimenetelét,
75 8| már nem is hallhaták, még akkor is utánok kiáltá:~– Ne menjetek
76 9| ifjabb ismerőseivel. Ó, akkor az emberek sokkal barátságosabb
77 10| évig szolgált nála. Már akkor öreg Miskának hítta.~– Ismersz-e
78 11| visszatekintett, s még akkor is látta háta mögött, messze
79 11| ült egész éjjel, s csak akkor tűnt el előle, mikor az
80 11| ébredő szemeit fölnyitá.~Még akkor is úgy tetszék neki, mintha
81 12| ki mert volna panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember
82 12| megtiszteltetés lehetett akkor egy katonai rendjel elnyerése.~
83 14| elandalodom, fütyörészni, s éppen akkor az egyszer bajomra ama híres
84 14| hullottak róla. Vércseppek akkor, perc múlva nehéz égető
85 14| nagyrészint, s valamennyi akkor vette észre, hogy fegyvere
|