Rész
1 1| feltette az asztalra.~– No, meggyűlik ezért majd a
2 1| én odamegyek.~– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen
3 1| Nagy Pál?~– Az sem.~– No, úgy nem találom ki, hogy
4 2| nem akartam rezonérozni.~– No, fiúk, hát aki szereti a
5 2| estéje van.~Holnap boldog nő lesz az egyik, özvegy a
6 2| násznap.~Rózsa lett boldog nő, Anikó az özvegy; még reggel
7 3| alatt – felelé az egyik.~No, nézd! És kibírják! Nálunk
8 3| Magamat sem veszem ki.~No, ha ezek a csatatéren is
9 5| aki akar.~A bejelentett nő belépett a szobába.~Fekete
10 5| csatában esett el – folytatá a nő –, nyílt, becsületes csatatéren,
11 5| Nem. A föld alatt.~A nő oly komolyan mondta e szavakat,
12 5| várakozásteljesen figyelt a nő szavaira.~– Midőn kiértem
13 5| jöttöm célja. Jőjön velem.~A nő magára vette köpenyét, a
14 5| III.~A nő biztos helyismerettel vezette
15 5| hegykanyarulatnál megállt a nő, az egyik fáklyát elvette
16 5| Nem akarom – szólt a nő súgva –, hogy e helyet ismerje
17 5| hiszek senkinek.~– De te nő vagy… és velem egyedül.~
18 5| vagy… és velem egyedül.~A nő magasztos fájdalommal nézett
19 5| úttalan hófuvatban, elöl a nő, utána a vezér, a lobogó
20 5| csemetéket, utána a vezér. A nő leeresztett fátyolán keresztülvillogtak
21 5| vezér fölvette őt ölébe, a nő ráhajlott vállára.~Mindkettő
22 5| találkozni.~A rejtélyes nő e szavak után sietve távozott
23 5| van önnek adva? – kérdé a nő élesen.~– Ezt így szokták,
24 5| A granátosok felültek a nő mellé és vele szembe a szekérre.
25 5| vele szembe a szekérre. A nő halavány volt, még ajkai
26 5| mind a három átszökött!~A nő egyedül maradt. Ő is elszökhetett
27 5| bizonyíthatá be, hogy a nő mint jött ide.~Hermine fölkereste
28 5| szerelemféltés szítja!~A nő ennyi indulatot tudott néhány
29 5| arra, hogy mégis eljőjön?~A nő összetette kezeit, s oly
30 5| egymás előtt. Odarogyott a nő lábaihoz és csókokkal halmozá
31 5| s ismét komolyan kezde a nő arcába tekinteni.~De annak
32 5| haszontalan fickók – szólt a nő, kivéve a tiszt kezéből
33 5| kérdé triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét nyújtá neki.~–
34 5| Csodálatos! – szólt a nő, kezét összecsapva. – Csaknem
35 5| Csaknem hihetetlen!~És a nő arcán oly élethíven volt
36 5| Végre nem nézhette tovább a nő telt piros ajkait, anélkül,
37 5| melyben őrnagyát a küldött nő mellett találta, semmivel
38 5| kíséretében küldte idáig.~A nő hidegvérrel felelt: – Valóban
39 5| azóta sehol sem találják.~A nő gúnyosan mosolygott.~– Ön
40 5| haditörvényszék elé fog állíttatni.~A nő egykedvűleg játszott egy
41 5| leend eddigi működéseinek.~A nő hallgatott, kérdezés helyett.~–
42 5| volna a világon? – kérdé a nő csábos hízelgéssel dűlve
43 5| bátorságom.~– Az igaz – szólt a nő gúnyosan –, oda a mámor
44 5| is. Nézzen ide.~S azzal a nő egy észrevétlen rugót megnyomva
45 5| nyitott óra belsejébe, a nő majd erre, majd amarra figyelmezteté
46 5| volna – kérdé egyszer a nő, felállva helyéről –, ha
47 5| tréfája igen helytelen!~– No, hisz azért ne förmedjen
48 5| förmedjen rám – szólt a nő féltréfásan –, hadd lássam,
49 5| nem ismerné ön? – kérdé a nő élesen, vadon tekintve a
50 5| nélkül, mint közeledik a nő az ajtó felé… Első lépése
51 5| meg vagy halva… – szól a nő, küzdő lélegzetétől megszaggatott
52 5| tűnt el a romok között.~A nő reszketve, láztól gyötörve
53 5| sebet adva és nyerve.~A nő elmerengő szemmel nézte
54 6| kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~Kezét szeme elé tartva,
55 6| megláthassa. Feje egészen a nő vállán nyugszik. Még nem
56 6| kezeiből mankóit s odarogyott a nő lábaihoz, és annak térdeit
57 6| fölülről utána kiáltott.~A nő föltekintett, a béna kihajlott
58 7| apró karjaival.~Előtte egy nő áll, kötényével törülve
59 7| Hogyne tudna – felele érte a nő. – Mindennap elmondja, reggel,
60 7| meg engem elébb-utóbb.~A nő ismét elkezde sírni, a gyermek
61 7| aki engemet megver.~A nő és a gyermek eltávoztak,
62 7| Kétszer-háromszor elmentem azon, a nő izzadva hordta a köveket,
63 7| mint a szabadságot, lengyel nő ezt nem mondta férfinak
64 7| visszatartanálak, mit lengyel nő nem tett férjével soha.
65 7| pillanat még, s ők férj és nő leendnek.~De a pillanat
66 8| többi tagjai közt még két nő volt.~Egy özvegyasszony,
67 8| idézik fel láttára. Ez az agg nő árva unokája, kinek apja
68 8| összetéveszteni. Ezek ikrek, a fiatal nő és férfi gyermekei.~Az asztal
69 8| egy hang nélkül.~Az öreg nő kerekes karszékében ült,
70 8| kívülök az özvegy gyászruhás nő és a kis nyomorék, ki bágyadt
71 8| elvesztém – sóhajta a gyászos nő, midőn öccsét megölelé –,
72 8| Simon biztatólag monda:~– No, öcsém, aztán sok törököt
73 8| válaszolá az ifjú mosolyogva.~– No, hát franciát – igazítá
74 8| hozzányúlni többé.~A gyászos nő töltötte a kilőtt fegyvereket.
75 8| kezdte vakarni a fejét.~– No, hát mondj te valami okosat,
76 8| adsz?~– Egy batkát sem.~– No, hát üssön meg a hetvenhét
77 8| minek az? – felelé Lupuj.~– No, hát imádkozzatok, mert
78 10| nem lehete mit mondani.~– No Miska, hát nehogy elszökj
79 10| honvédeknek nézhesse őket.~– No, semmi – felele a tábornok
80 13| boszorkányság van a dologban. No de lesz még a németnek is
81 14| s megszánja őt, és te is nő vagy. Esküdjél.~Anisia szikrázó
82 14| Vessz el! minden szerb nő megtette kötelességét, csak
83 15| utánakiáltá az éljent.~– No, most már kend igyék valakiért –
84 15| deviseket magának fogja tartani.~No de vigasztalásra szolgáljon
|