Rész

4501  11|                    te megjelensz, ünnepe van a természetnek. A fákon egy
4502  11|                   ünnepe van a természetnek. A fákon egy levél sem mozdul.
4503  11|                  fákon egy levél sem mozdul. A tengeren megállnak a hajók.
4504  11|                 mozdul. A tengeren megállnak a hajók. De a legelső szellő
4505  11|               tengeren megállnak a hajók. De a legelső szellő szétleheli
4506  11|               csillagod messze megy ragyogni a mérhetetlen égbe.~Fehér
4507  11|               életedben!…~Most is áldás vagy a népen.~Csöndes tavaszi éjszakán
4508  11|                  csendül meg ilyenkor szerte a vidéken. A nép Istenét megy
4509  11|                   ilyenkor szerte a vidéken. A nép Istenét megy dicsérni,
4510  11|                      dicsértessék az ég ura, a fehér angyal megjelent…~
4511  11|                 bánat hoz téged tavaszonként a földre, mikor a fehér rózsa
4512  11|                 tavaszonként a földre, mikor a fehér rózsa és liliom kezd
4513  11|                 júliusában Miskolc felé járt a magyar vezér. Egy nem messze
4514  11|                uradalmi kastélyban vevé, hol a nagyúri családból csak a
4515  11|                     a nagyúri családból csak a társalkodónő volt jelen
4516  11|                     volt jelen őt elfogadni.~A forradalmi vezér kevés alkalmatlanságot
4517  11|                      csinálni, ahová szállt; a mívelt lelkű hölgy pedig
4518  11|                    óta nem volt újra bekötve a vezér sebe, féleszméletlenül
4519  11|                    közt nem férhetett hozzá.~A hölgy segíteni kívánt az
4520  11|                segíteni kívánt az orvosoknak a sebkötözésnél. Elszörnyedett,
4521  11|                       mely hosszan vonult át a szép főn egész a homlokig.~–
4522  11|                   vonult át a szép főn egész a homlokig.~– Istenem, milyen
4523  11|                      Volna bár halálos, csak a hon lenne megmentve általa –
4524  11|                     az, egyetlen jele nélkül a fájdalomnak.~Pár órai nyugodt
4525  11|                  nyugodt álom után felébredt a vezér: Ágya mellett a halvány,
4526  11|              felébredt a vezér: Ágya mellett a halvány, szomorú hölgy ült,
4527  11|                pihegését, szemei felnyíltát.~A vezér segédeit szólítá;
4528  11|                   hogy nem érkeztek-e vissza a nyargoncok.~Kielégítő feleletet
4529  11|                      az út nyitva volt egész a Tiszáig.~– Menjünk tova –
4530  11|                     fekhelyéről felemelkedve a vezér. – A seregnek elég
4531  11|                      felemelkedve a vezér. – A seregnek elég volt a pihenés.~–
4532  11|                         A seregnek elég volt a pihenés.~– Elég a seregnek,
4533  11|                  elég volt a pihenés.~– Elég a seregnek, de nem önnek –
4534  11|                  gondolkozzék haditerveiről.~A vezér kibámult az ablakon,
4535  11|                   vezér kibámult az ablakon, a csillagos éjbe, a hanyatló
4536  11|                   ablakon, a csillagos éjbe, a hanyatló holdvilágba, az
4537  11|               hegyekre, s amint tekintetével a horizontra jutott, meglátta
4538  11|              horizontra jutott, meglátta ott a halvány fehér ködöt, mely
4539  11|                   mely ott ült mozdulatlanul a szélcsendes éjszakában.~–
4540  11|                 ágya-fejénél megszólalt: „az a fehér angyal”.~A vezér kérdőleg
4541  11|             megszólalt: „az a fehér angyal”.~A vezér kérdőleg tekinte rá.~
4542  11|               tekinte rá.~Mese van róla, mit a köznép jól ismer. Azt hiszik,
4543  11|                     hogy ez igen jót jelent.~A vezér kérte a hölgyet, hogy
4544  11|                    jót jelent.~A vezér kérte a hölgyet, hogy ismertesse
4545  11|                     gondolkoznia nem szabad.~A hölgy mosolyogva engedett
4546  11|                    hölgy mosolyogva engedett a kérelemnek, s viszont kérte,
4547  11|                         Egymás vérét ontotta a magyar.~Egyik forrásoknál
4548  11|                     előtt, azért viaskodtak.~A keresztyén király hadat
4549  11|                     csapat menekült meg épen a Bükk rengetegeibe, hol kapitányának
4550  11|                      alakú bércre fölépítve.~A várúr nevét rég kitörölte
4551  11|                    még küzdenek az idővel és a zivatarokkal, s ha éjféleken
4552  11|                 zivatarokkal, s ha éjféleken a haragos vihar átsüvölt nyitott
4553  11|                   átsüvölt nyitott ablakain, a völgyben lakó azt hiszi,
4554  11|                     völgyben lakó azt hiszi, a pogányok lelkei süvöltenek
4555  11|                     lelkei süvöltenek ottan.~A várúrnak volt egy szép leánya,
4556  11|                    volt egy szép leánya, kit a vidék jóltevő nemtőjének
4557  11|               jóltevő nemtőjének tartott, ki a szegényeket ápolni, betegeket
4558  11|                 valakit sírni hallott.~Pedig a szép leány nem volt keresztyén.
4559  11|                   apái istenét imádta, s míg a vad harcfiak fenn az Örvény-kövön
4560  11|             áldozataikat – hol most is látni a széthányt oltár roppant
4561  11|             kődarabjait, – míg az ősz táltos a Szentlélekkő alatt most
4562  11|                   alakú fülkékben bocsátá ki a hófehér mén piros vérét:
4563  11|                    vérét: azalatt az úrleány a környék ifjú szépeivel a
4564  11|                     a környék ifjú szépeivel a Harica forrásához hordá
4565  11|                    koszorúit, virágáldozatul a nagy szellem mohos oltárára.~
4566  11|                      szellem mohos oltárára.~A vitézek legjobbika, legszebbike
4567  11|                 legjobbika, legszebbike volt a leány kedvese. Nevét annak
4568  11|                    kellett lennie, mert hisz a legjobb és legszebb leány
4569  11|                      Kupának szétverése után a megmaradt pogány sereg,
4570  11|             kironthat ismét, s újra kezdheti a harcot oltáraért, ősi isteneért.~
4571  11|                    oltáraért, ősi isteneért.~A várúr azonban nagyot gondolt.
4572  11|                      soha ki nem alvó lángja a polgárháborúnak, unokáról
4573  11|                   gyűlölet, és semmi kilátás a győzelemre, a békére, a
4574  11|                  semmi kilátás a győzelemre, a békére, a boldogságra a
4575  11|                      a győzelemre, a békére, a boldogságra a hazában.~És
4576  11|                      a békére, a boldogságra a hazában.~És megszánta a
4577  11|                      a hazában.~És megszánta a népet, mely így elveszne
4578  11|                     népet, mely így elveszne a kettős harc között, s egy
4579  11|                      napon kezébe adva magát a királynak minden seregeivel,
4580  11|                 között leánya vőlegényét is, a legszebbet, a legjobbat
4581  11|                 vőlegényét is, a legszebbet, a legjobbat minden vitézek
4582  11|                 vitézek közt.~Másnap meghalt a leány is, harmadnap eltemették,
4583  11|                   ért, egészen megfehéredett a sírban, ragyogott mint az
4584  11|                      mindene fehér volt mint a napsütötte felhő. Homlokán
4585  11|                     kiket miatta lefejeztek.~A várúr megőrült álmában,
4586  11|                ágyából s amint futna kifelé, a bástya ormáról hanyatt-homlok
4587  11|                bástya ormáról hanyatt-homlok a meredek sziklákra lerohant.~
4588  11|                  meredek sziklákra lerohant.~A vár azután puszta maradt
4589  11|              kipusztult falain.~És ha olykor a babonás pór hallgatag éjszakán
4590  11|                  hallgatag éjszakán végignéz a láthatáron s lát messzünnen
4591  11|                 libegő fehér tojásdad fényt: a fehér angyal lelke az ott,
4592  11|                   lelke előtt.~*~Ígyen szólt a mese. A tábornok megköszönte
4593  11|                 előtt.~*~Ígyen szólt a mese. A tábornok megköszönte a hölgy
4594  11|                       A tábornok megköszönte a hölgy szívességét, s nyugtalan
4595  11|                    látta háta mögött, messze a kék láthatáron a különös
4596  11|                      messze a kék láthatáron a különös halvány légtüneményt,
4597  11|                      szobában egyedül feküdt a magyar vezér.~Egyedül, nyomorban,
4598  11|                    feküdt beteg lázas ágyán. A fájó seb nehezen gyógyult
4599  11|                      mindene fehér volt mint a napsütötte felhő. Homlokán
4600  11|                      levelet hozott. Letette a beteg asztalára, azután
4601  11|                     úgy tetszék neki, mintha a távoztában repülő ezüsthaját
4602  11|                      hoztak neki, míg aludt.~A levél költe honából szólt.~
4603  12|                                              A kis szürke ember~(Egy invalidus
4604  12|                     kamáslikban; egyik arcán a még friss seb csak imígy-amúgy
4605  12|                     imígy-amúgy betapasztva.~A fiatal sereg nagyrészének
4606  12|             nagyrészének alig volt ruhája, s a kellemetlen téli idő nem
4607  12|                     panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű,
4608  12|                     lett volna fáradt, midőn a kis szürke ember nyitott
4609  12|                 útban feldűlt egy szekere, s a túlnan maradt ágyúk mind
4610  12|                    éjjel vítt az ellenséggel a kis szürke ember, hol elöl,
4611  12|                 ostromolva, s aközben vonult a sereg előre, vérben, tűzben,
4612  12|              táborából, feladásra szólítandó a kis szürke embert.~Kijött
4613  12|                    embert.~Kijött az hozzánk a piacra, felállítá seregét,
4614  12|                      harcolni, vagy leteszik a fegyvert? Jőnek-e, merre
4615  12|                     hirdeté, hogy nincs, aki a fegyvert letegye!…~– Menjen
4616  12|                      ön vissza – szólt ekkor a követnek a kis szürke ember –,
4617  12|                       szólt ekkor a követnek a kis szürke ember –, és mondja
4618  12|                 vagyok tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam magamat…~
4619  12|        reánkgyújtották az ellenséges várost, a kis szürke ember vizes pokrócokkal
4620  12|                  azzal nyargalt előre, utána a kis sereg szuronyt szegezve, „
4621  12|                     Itt megállította seregét a kis szürke ember. Tovább
4622  12|                    monda és szemközt fordult a tengernyi ellenségnek.~–
4623  12|                  szólt csapatjait elrendezve a hídon, s amint az ostromtűzben
4624  12|                       hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást
4625  12|                 vezényelve. Az orvos elájult a műtétel után, a kis szürke
4626  12|                      elájult a műtétel után, a kis szürke ember pedig mosolyogva
4627  12|               ujjamnak.~Másfél napig harcolt a kis sereg roppant erő ellen
4628  12|                      sereg roppant erő ellen a véres híd fölött, fele elhullott
4629  12|                   híd fölött, fele elhullott a jó fiúknak, de el nem futott
4630  12|                    kezét vagy lábát, gondolt a kis szürke emberre, ki hidegvérrel
4631  12|                    múlva Szeben alatt vívott a kis szürke ember. Megverte
4632  12|              Megverte az ellenséget, bevette a várost, s amidőn bevette,
4633  12|                      kezét halálos ellenének a békekötésre, midőn a kis
4634  12|               ellenének a békekötésre, midőn a kis szürke ember nyújtá
4635  12|                      ember nyújtá legelőször a magáét, melyen csak négy
4636  12|                  melyen csak négy ujj maradt a legközelebbi csatából?~De
4637  12|               csatából?~De mégsem volt igaza a kis szürke férfinak.~Alkotmányos
4638  12|                      nem szabad.~Kegyelmezni a kormány tudta nélkül! Ez
4639  12|                 tyrannismus.~Aminél fogva is a kis szürke embert, mielőtt
4640  12|             megrótták az adott amnesztiáért.~A kis szürke ember, amint
4641  12|                      kis szürke ember, amint a pirongatóriumot megkapta,
4642  12|                      minél elébb pénzt, mert a katonák rongyosok.~Odafenn
4643  12|                 eleget tegyenek, készítettek a kis szürke embernek egy
4644  12|                      hazafit altábornagynak, a többi táblabíró urakat pedig
4645  12|                     vén, ősz huszárezredes – a hadügyminiszter segéde –
4646  12|                      rendjel kézbesítésével.~A kis szürke ember ekkor Kolozsvárott
4647  12|                     ekkor Kolozsvárott volt.~A szászok éppen százezer ezüst
4648  12|                    Úgy lőn, aznap jelent meg a hongyűlés követe is a küldött
4649  12|                    meg a hongyűlés követe is a küldött csecsékkel.~Belép
4650  12|                      csecsékkel.~Belép hozzá a vén huszárezredes. Ősz,
4651  12|                   férfi volt.~Amint meglátta a tábornokot, odalépett hozzá,
4652  12|                 katona létére megcsókolá azt a csatákban barnult kezet.~
4653  12|                     csatákban barnult kezet.~A kis szürke ember könnyezve
4654  12|                    könnyezve szorítá keblére a vén, ősz katonát, s midőn
4655  12|                     valóságos német nyelven.~A jó öreg huszár egy debreceni
4656  12|                   hogy most magyarul beszél.~A beszédnek voltak igen érzékeny
4657  12|              érzékeny helyei. Azon helyeknél a vén huszár szemei ismét
4658  12|                     könnyekkel. Az ő könnyei a tábornokban is felkölték
4659  12|                     tábornokban is felkölték a rokon érzelmeket, sírt a
4660  12|                     a rokon érzelmeket, sírt a kis szürke ember, érzékenyen,
4661  12|              érzékenyen, keservesen, odament a vén huszárhoz, midőn az
4662  12|                       ki ne könnyezett volna a jelenvoltak közül, de e
4663  12|                  pillanatban lehetetlen volt a jelenet hangulatának a legjoviálisabb
4664  12|                  volt a jelenet hangulatának a legjoviálisabb kacagásra
4665  12|                     kacagásra nem fordulnia. A kis szürke ember az egész
4666  12|                fogamzott német dikciót azzal a hiszemmel hallgatta végig,
4667  12|                     magyar szó beszél hozzá.~A vén huszár tehát leírta
4668  12|                     szavait, s úgy mutatá be a tábornoknak.~Végigolvasá
4669  12|                  amint azon helyre ért, hogy a vén huszár a philhungarok
4670  12|                helyre ért, hogy a vén huszár a philhungarok légióit kezdi
4671  12|                      törülni – monda –, csak a magyar és a székely a katona!~
4672  12|                    monda –, csak a magyar és a székely a katona!~Lehet,
4673  12|                   csak a magyar és a székely a katona!~Lehet, hogy nem
4674  12|                    hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat oly nagyon szerette.~
4675  12|                      örömében sem felejté el a ceremónia végeztével az
4676  12|                lebegett.~– Hozott-e ön pénzt a katonáknak?…~– Most az egyszer
4677  12|                   sem szűkölködni nem hagyom a fiaimat.~Rájuk költötte
4678  12|                    Rájuk költötte volna mind a két Indiát! úgy szerette
4679  13|              hazafiak mindenről gondolkoztak a világon, csak a puskaporgyártásról
4680  13|                 gondolkoztak a világon, csak a puskaporgyártásról nem,
4681  13|                    atyafinak belyukasztották a fejét, három hétig módja
4682  13|                       három hétig módja volt a zsurnalisztikának a legérdekesebben
4683  13|                     volt a zsurnalisztikának a legérdekesebben elmélkedhetni
4684  13|                legérdekesebben elmélkedhetni a hallatlan vérengzés felett
4685  13|                      időkben sokat beszéltek a lapok és nemlapok egy váci
4686  13|             megmenekedhetett volna bajaitól. A bekövetkezett fátum még
4687  13|                      bekövetkezett fátum még a jóslatot is fölültetézte
4688  13|                   Megjövendölte azt is, hogy a kolera meg fogja látogatni
4689  13|                     országot, s azok lesznek a legszerencsésebbek, akiket
4690  13|                ismerői annyira telebeszélték a füleit a somnambula mindennemű
4691  13|               annyira telebeszélték a füleit a somnambula mindennemű csodadolgaival,
4692  13|                     elvégre is kedvet kapott a rejtélyes lényt közelebbről
4693  13|                    szívgörcsök ellen ajánlák a mágneskúrát a szenvedő leánynak,
4694  13|                  ellen ajánlák a mágneskúrát a szenvedő leánynak, s már
4695  13|                      hatodik hete volt, hogy a mágnesálom tartott rajta.~
4696  13|                 orvos odalépett hozzá. Amint a leány kiterjedt mágneses
4697  13|                      mágneses gőzkörébe ért, a sympathetikus összehatás
4698  13|                      Amint az orvos megfogta a leány kezét, fagyos holdkóros
4699  13|                  reszketése megszűnt.~Azután a távolból, alig értetve hozzá
4700  13|                     hegyét, elkezdé az orvos a leány arcát, homlokát, karjait,
4701  13|                      szemeit feszülten tartá a leány arcára szegezve.~A
4702  13|                     a leány arcára szegezve.~A leány nem mozdult, csak
4703  13|                      újra kerekre felnyílva. A szemcsillag szokatlanul
4704  13|                   Perczel Mórt is odalépteté a mágneses gőzkörbe.~A leány
4705  13|              odalépteté a mágneses gőzkörbe.~A leány arca e pillanatban
4706  13|                  orvos halk, ismerős hangon.~A leány vártatva, tétovázva
4707  13|                 tétovázva felelt.~– Egyike – a jövendő – legnagyobb – hadvezéreinek.~
4708  13|                     országgyűlésen – felelte a leány a ki nem mondott gondolatra. –
4709  13|             országgyűlésen – felelte a leány a ki nem mondott gondolatra. –
4710  13|                    nem mondott gondolatra. – A csatamezőn.~– S milyen sors
4711  13|                      seregeket fogott el, és a legvitézebb vezérek egyikének
4712  13|                     tartatott, anélkül, hogy a váci leány valaha eszébe
4713  13|                     sőt több mint elég, hogy a csata elveszett.~Serege
4714  13|                       Bajnokai színét-javát, a szép Zrínyi-zászlóaljat
4715  13|                     Pesten megjelent, egyike a tréfálni mindig kész táblabíráknak
4716  13|                    monda neki:~– Öcsém, Mór, a druszád nemigen jól talált
4717  13|                   fogadni.~– Valóban – monda a tábornok, anélkül, hogy
4718  13|                      tábornok, anélkül, hogy a tréfáért megharagudnék–,
4719  13|                    egy év előtt megjövendölé a váci somnambula. Ha most
4720  13|                tudnám, hogy Görgey oka, hogy a csatát elvesztettem, azt
4721  13|                    hinném, boszorkányság van a dologban. No de lesz még
4722  13|                     dologban. No de lesz még a németnek is neve napja!~
4723  13|                      el kelle hagyni Pestet. A kormány és a pénzsajtó elment
4724  13|                  hagyni Pestet. A kormány és a pénzsajtó elment Debrecenbe,
4725  13|                      reggelen átront Perczel a Tisza jegén, ahol legközelebb
4726  13|                     Ceglédre.~Perczel utána.~A császári seregek éppen egy
4727  13|                   bemutatás nélkül megrántja a tábornok mentéjét, s megszólítja
4728  13|              franciául:~– Arra ne menjen ön!~A tábornok ránéz. El nem tudta
4729  13|                  gondolni, hogy mi lelte ezt a vad ismeretlent, hogy úgy
4730  13|                     hogy úgy belekapaszkodik a mentéjébe.~– De miért ne
4731  13|                    látni!~– Látni fogja, ott a szőlők háta mögött okvetlenül
4732  13|                  Miről gondolja ön azt?~– Az a pozíció természetéből következik.~–
4733  13|                    mindenre gondja! – kiálta a tábornok, lerázva a nyakáról
4734  13|                   kiálta a tábornok, lerázva a nyakáról az alkalmatlan
4735  13|                      mintegy ezer lépésnyire a csalitos szőlőktől, midőn
4736  13|                   szekerével ki akarva térni a rohanó ágyúk elől, azt tartalmával
4737  13|                       s most azután ordított a kára fölött.~– Micsoda falu
4738  13|                      falu ez, földi? – kérdé a kárvallottat a tábornok
4739  13|                         kérdé a kárvallottat a tábornok csupa merő kíváncsiságból.~–
4740  13|                         Az én vagyok – monda a tábornok. – De ezt a falut
4741  13|                   monda a tábornok. – De ezt a falut akarom tudni, hogy
4742  13|                      világ kezdetétől fogva.~A tábornok megállítá lovát.
4743  13|                     most már eszébe jutottak a somnambula szavai.~Hátrafordult,
4744  13|             csakugyan azt hiszi ön, hogy ott a szőlők háta mögött rejtett
4745  13|                      Bizonyosnak tartom. Azt a legkisebb taktikai ismeret
4746  13|           felfedezheti.~– Tehát e szerint ez a pozíció elfoglalhatatlan?~–
4747  13|                     itt addig lesben, míg én a vadat fektéből fölverem.~–
4748  13|                 fölverem.~– Tegye ön – monda a tábornok, s várta, hogy
4749  13|              tábornok, s várta, hogy mit fog a kis ősz ember kezdeni.~Az
4750  13|                    kis ősz ember kezdeni.~Az a gyalogságot felhágatta a
4751  13|                     a gyalogságot felhágatta a huszárok kengyelébe, s maga
4752  13|                  huszárok kengyelébe, s maga a legpontosabb vezénylettel
4753  13|                      őket az erdő háta mögé.~A gondolat olyan természetes
4754  13|                   perc múlva már hallatszott a szőlők háta mögött a gyorsan
4755  13|             hallatszott a szőlők háta mögött a gyorsan odaért gyalogság
4756  13|                       mint vonulnak el onnan a felriasztott ágyútelepek
4757  13|                felriasztott ágyútelepek mind a két oldalról.~Ha Perczel
4758  13|                     pogányul szétverik.~Így, a vezényletet más kezére bízva,
4759  13|                névben rossz ómene, megnyerte a csatát.~Kiverve helyéből
4760  13|               helyéből az ellent, visszatért a kis ősz férfi a tábornokhoz,
4761  13|                   visszatért a kis ősz férfi a tábornokhoz, arca csupa
4762  13|                   arca csupa lőporfüst volt, a vele jártak nem győzték
4763  13|                  elismeréssel nyújtá át neki a tábornoki pálcát:~– Ez önt
4764  14|                                              A vörössipkás~„Sarjazni fog
4765  14|                    vörössipkás~„Sarjazni fog a fű, de sarja nem lesz zöld,
4766  14|                    zöld, hanem piros, miként a vér…~Fel fog jőni a nap,
4767  14|                   miként a vér…~Fel fog jőni a nap, de sugára nem lesz
4768  14|                   fehér, hanem piros, miként a vér…~Kiderülend az ég, de
4769  14|                     kék, hanem piros, miként a vér…~Megárad a folyam, de
4770  14|                 piros, miként a vér…~Megárad a folyam, de habja nem fog
4771  14|                   lenni, hanem piros, miként a vér…”~…Vadul hangzott a
4772  14|                      a vér…”~…Vadul hangzott a véres davoria a bor mellett,
4773  14|                     hangzott a véres davoria a bor mellett, a kirántott
4774  14|                 véres davoria a bor mellett, a kirántott handzsárok villogtak
4775  14|               villogtak az éneklők kezeiben, a vörös bor lángolt a poharakban.~–
4776  14|                kezeiben, a vörös bor lángolt a poharakban.~– Tölts ma bort
4777  14|                      És egy szép leány fogta a korsót és sorba járt és
4778  14|                   ajkai szinte megcsattantak a hőség pírjától.~Karcsú derekára
4779  14|                derekára piros öv volt kötve, a piros övben fényes gyilok,
4780  14|                       Sorba járt és töltötte a poharakat, s ha megzendült
4781  14|                   poharakat, s ha megzendült a vad davoria, a nyers éktelen
4782  14|                    megzendült a vad davoria, a nyers éktelen férfiordítás
4783  14|                      közül ki lehete hallani a csengő-bongó magas nőéneket,
4784  14|                       mely tiszta volt, mint a tárogatósíp legsimább hangjai.~
4785  14|               tárogatósíp legsimább hangjai.~A szerbek részegek voltak
4786  14|                      szerbek részegek voltak a bortól, daltól, dicsvágytól
4787  14|                       daltól, dicsvágytól és a leány szemeitől.~Fölugráltak
4788  14|             szemeitől.~Fölugráltak táncolni, a kóló toporzékolásai alatt
4789  14|                 toporzékolásai alatt rengett a ház dobogó lábaiktól, a
4790  14|                      a ház dobogó lábaiktól, a leány kézrül kézre járt,
4791  14|              Emlékeztek-e azon időkre, mikor a patriotizmus láza oly járatlan
4792  14|                    járatlan régiókba ragadta a lelkeket, mikor különben
4793  14|                   különben szemérmes hölgyek a fanatizmus szent őrültségével
4794  14|               védőinek keblére, kik keblükön a nemzeti kokárdával önként
4795  14|                      önként ajánlák bájaikat a nemzetiségért küzdőknek,
4796  14|               nemzetiségért küzdőknek, s míg a férfiak éltüket veték oda
4797  14|                      oltárhoz, s mint egykor a hit első proselytái, kéjnek
4798  14|                  proselytái, kéjnek nevezték a mártírhalált a végső kín
4799  14|                      nevezték a mártírhalált a végső kín perceiben is,
4800  14|                     kín perceiben is, úgy ők a gyalázatot tarták dicsőségnek,
4801  14|                      voltak reá!~Anisia volt a neve a leánynak. Ismerték
4802  14|                      reá!~Anisia volt a neve a leánynak. Ismerték őt a
4803  14|                      a leánynak. Ismerték őt a szerb seregek, fegyvereiket
4804  14|                    körüle gyülekeztek, mikor a lobogó őrtűz mellett guzlicáját
4805  14|                   ábrándos csatadalt énekelt a hallgató csoportnak.~*~Jobbra-balra
4806  14|                 dűltek már az ittas férfiak, a vad dalok hangja mindinkább
4807  14|                   járta be az éjszakát, künn a kakasok az éjfél utáni első
4808  14|              sipkával.~– Árulás! – kiáltának a szerbek őt meglátva, s szögletbe
4809  14|                    fegyvereik után ugráltak.~A jövevény nyugodtan állt
4810  14|                    vagy Prokóp?! – kiáltának a szerbek magukhoz térve.~–
4811  14|                  Bátyám! – sikoltá Anisia, s a megismert nyakába rohant,
4812  14|                    csókolá.~– Mi hírt hozasz a magyar táborból?~– Semmi
4813  14|                  vetkezve átázott ruháiból s a tűzhöz közeledve –, adjatok
4814  14|                    még Damjanich? – kérdezék a szerbek nyugtalanul.~– Él,
4815  14|                     Nem tudod, mit beszélsz. A vörössipkások vele vannak.~–
4816  14|              nekimenni egy hadseregnek. Mint a rohanó szél, olyan az ő
4817  14|                      mint nem tartaná vissza a vihart. Nyargalva rohannak
4818  14|                      marad egy is, csak akit a golyó lesodor. Mint kőszikla
4819  14|                      Mint kőszikla állnak ki a legnehezebb lovasroham ellen.
4820  14|             hatalmával, mint tenger tajtékát a szirt. Kétszer fogyott el
4821  14|                       Kétszer fogyott el már a zászlóalj, most újra kiegészítteték,
4822  14|                      újra kiegészítteték, és a később jövők örökleni látszanak
4823  14|                      nem hallod azt jajgatni a halál percében. Szégyen
4824  14|                        Megöljük őket, de nem a csatamezőn. Mikor nem is
4825  14|                   dicsőségük se legyen, hogy a csatában essenek el! Itt
4826  14|               városban készítjük el számukra a szicíliai éjszakát. Én kémjök
4827  14|                    Ti rejtsétek el magatokat a templomokba. Én visszamegyek,
4828  14|                    fognak jőni, nem találnak a házaknál csak nőket és gyermekeket,
4829  14|                   fognak fölébredni többé.~– A terv jó. De nem gyanakszik-e
4830  14|                    ezredes?~– Nem természete a gyanú. Egyszer ugyan szinte
4831  14|              valamennyit egyszerre megláttam a csillagos égen. Szerencsém,
4832  14|                   víttam párbajt.~– Köszönöm a felvilágosítást, ezredes
4833  14|                      egyébkor; de visszaadom a pofont! és attól ő egy egész
4834  14|                    lesz! úgy lesz! – ordíták a szerbek, hosszú puskáikat
4835  14|                       hosszú puskáikat verve a földhöz.~– Most még egy
4836  14|              jeladással az elrejtőzötteknek. A bosszú annál keserűbb fog
4837  14|                    annál keserűbb fog lenni.~A szerbek tétovázni látszának.~
4838  14|                      gondolkodtok? Drágábbak a ti nőitek, mint voltam én,
4839  14|                     vetém? Jobban meglátszik a pirulás a ti arcotokon,
4840  14|                  Jobban meglátszik a pirulás a ti arcotokon, mint az enyimen?
4841  14|                     az enyimen? S marad hely a szégyen számára ott, hol
4842  14|                     szégyen számára ott, hol a bosszúnak, az irtás dühének
4843  14|                    lesz. S ha nem lehet élni a gyalázat után, öljetek meg
4844  14|                      könnye meg ne vásárolja a halálnak szánt vért.~Helyeslő
4845  14|                      Helyeslő ordítás felelt a leány kérdéseire. Bátyja
4846  14|                    megfogta kezét.~– Anisia! a dicsőség napjai nem messze
4847  14|                       Tiéd lesz abból egykor a legnagyobb fény, tiéd most
4848  14|              legnagyobb fény, tiéd most érte a legnagyobb áldozat. Ide
4849  14|                     Ide fogom hozni tehozzád a sereg legjobbjait, hősöket,
4850  14|                 legbizonyosabb lenni. Látod, a női szív gyönge, mikor ott
4851  14|                alunni, nem sejtve balsorsát, a halavány ifjút, könnyen
4852  14|                      gyilkát piros övéből, s a megbántott büszkeség lángjával
4853  14|                  első harangszóra kirohantok a templomból, s mindenik megy
4854  14|                  templomból, s mindenik megy a maga házához, s legyilkolja,
4855  14|                   Egy óra múlva nem maradtak a házaknál csak nők és gyermekek.~
4856  14|                      és gyermekek.~Hanem, ki a bezárt templom előtt elment,
4857  14|             hallhatott olyszerű zúgást, minő a forrongó méhkas háborgása
4858  14|               forrongó méhkas háborgása vagy a tengeri csigák rejtélyes
4859  14|                 csigák rejtélyes búgása. Ott a férfiak voltak fegyverben.~*~
4860  14|                  zenével vonult be Jarovácra a magyar had. A téli hadjárat
4861  14|                      Jarovácra a magyar had. A téli hadjárat minden sanyarúságait
4862  14|                nélkülözés után megízlelhetni a szép asszony főztét.~Gond
4863  14|                      fekhelyükre, mint minőt a röggé fagyott tarlók mezeje
4864  14|                    fagyott tarlók mezeje ad. A szalma előttük a legpazarabb
4865  14|                  mezeje ad. A szalma előttük a legpazarabb fényűzési cikk,
4866  14|                kivívott fényes győzelem után a harc jutalmául ily magasztaló
4867  14|                    hogy új szalmát kapjatok!~A rác nők megelőző arccal
4868  14|                   nekik ételt és italt, s ha a katona szeme egyebet is
4869  14|                    ki ismét honvédöltönyében a többi közé keveredett.~Szép,
4870  14|                  Szép, magas szőke ifjú volt a honvédhadnagy, széles nagy
4871  14|                 feszesen volt összekapcsolva a piroszsinóros mente, napbarnította
4872  14|                    lovagias kifejezést adott a kicsapott bajusz és a spanyol
4873  14|                  adott a kicsapott bajusz és a spanyol szakáll. Fején kis
4874  14|                   föveget viselt félrevágva.~A legények minden kérdezősködés
4875  14|                      nélkül helyet foglaltak a konyhában lobogó tűz körül,
4876  14|              konyhában lobogó tűz körül, míg a hadnagy az átelleni szoba
4877  14|                       Anisia kinyitá előtte, a hadnagy belépett.~Amint
4878  14|                     néztek, az ifjú az öröm, a leány az ijedség hangján
4879  14|                    Az ifjú hévvel ragadá meg a leányka kezét.~– Te itt,
4880  14|                    látott bujdosó csillagom!~A leány reszketett, mint a
4881  14|                     A leány reszketett, mint a délibáb, s elfehéredve susogá:~–
4882  14|              Kossuthé, lelkem. Az országé és a tiéd. – S azzal átölelte
4883  14|                     tiéd. – S azzal átölelte a leányt és kebléhez szorítá
4884  14|                    szokta volt két év előtt.~A leány reszketett, mint a
4885  14|                     A leány reszketett, mint a délibáb. Nem merte az ifjúnak
4886  14|                    ne csókolj, én nem vagyok a te kedvesed többé. Eredj,
4887  14|                 többé. Eredj, ne csókolj, én a te halálod vagyok.~Titkon
4888  14|             szerelmét, majd az esküt, melyet a múlt éjen adott, és a vakesetet,
4889  14|                 melyet a múlt éjen adott, és a vakesetet, mely szerelmét
4890  14|                      volna rémülete elől, de a szerelmes ifjú nem bocsátá,
4891  14|                szerelmes ifjú nem bocsátá, s a múlt üdv emléke jogot adott
4892  14|                     tegyen.~És eszébe jutott a dühödt davoria, melynek
4893  14|                      arcát és kebleit, belül a szív úgy fáj, úgy reszketett!~
4894  14|                    fűzé ideges karjait… Künn a tambura hangjai zengtek
4895  14|                     házra, s eszébe juttatva a szerb nőknek, hogy az irtás
4896  14|                       Ne aludjatok!~Leszállt a hosszú téli éj csillagtalan
4897  14|                 elalusznak. Már ki van vonva a fegyver, mely álmaikat a
4898  14|                     a fegyver, mely álmaikat a halállal összekösse.~A honvéd
4899  14|              álmaikat a halállal összekösse.~A honvéd fegyvere mellett,
4900  14|                     honvéd fegyvere mellett, a huszár lova mellett alszik,
4901  14|                     orzó kezek földet tömnek a puskába s a lovakat lenyergelik.
4902  14|                    földet tömnek a puskába s a lovakat lenyergelik. Tán
4903  14|                vehetik majd hasznát azoknak.~A szerelem boldog álmát alussza
4904  14|                      Karjai átölelve tartják a szép leányt, ki ébren van
4905  14|                 leányt, ki ébren van és nézi a balsorsát nem sejtve alvó
4906  14|                     zengett végig az utcákon a baljel-intő guzlica hangja,
4907  14|                      legsiralmasabban döngve a leány ablaka alatt. Kétszer
4908  14|                 szorosabban fűzé őt keblére.~A tambura harmadszor is végigpengett
4909  14|                      kísértetként futotta át a leány szívét, szemrehányó
4910  14|                    hogy még nem fegyverzé le a házánál alvókat.~És az ifjú
4911  14|                     nyugodtan hajtá le fejét a leány keblére, mintha azon
4912  14|                    azon kebelben még most is a gyönyör angyalai laknának
4913  14|                      akadozva dobogó szívben a gyűlölet vérrel táplált
4914  14|                    egész légiója van rejtve.~A leány néma iszonyattal nézte
4915  14|                      vonása lett volna rajta a vad bosszúvágynak, meg hagyta
4916  14|                 hangot ejtett volna ki, mely a csatáról vagy dicsőségről
4917  14|                szerelméről, csak kedveséről.~A magyar csak a csatában katona.
4918  14|                    kedveséről.~A magyar csak a csatában katona. Otthon
4919  14|          borasztalnál vígkedvű cimbora, csak a csatamezőn hős, csak ott
4920  14|                    eszébe csatái, de viszont a csatában sem jut eszébe
4921  14|                eszébe kedvese.~Már közelgett a véráldozatra kitűzött óra,
4922  14|                   véráldozatra kitűzött óra, a harmadik guzlicaszó is elhangzott
4923  14|                   elhangzott az utcák során, a leány kétségbeesve vonta
4924  14|                  támad, vad ordítással rohan a dühödt vérszomjú nép a mélyen
4925  14|                 rohan a dühödt vérszomjú nép a mélyen alvó házakra. Az
4926  14|                 mentsd magadat! – sikolt fel a leány kedvesét felrázva
4927  14|                     első, melyet kezébe kap, a másik a vörös sipkája.~Csókról
4928  14|                   melyet kezébe kap, a másik a vörös sipkája.~Csókról álmodott,
4929  14|                ébredt.~– Fuss innen! – kiált a leány, a földről fölemelkedve,
4930  14|                      innen! – kiált a leány, a földről fölemelkedve, hosszú
4931  14|                       hosszú felbomlott haja a földet sepri, fehér ruhája
4932  14|                     Ne bántsátok őt – sikolt a leány, őrült erőszakkal
4933  14|                     őrült erőszakkal rohanva a támadók fegyverei közé,
4934  14|                    támadók fegyverei közé, s a legdühösebbet köztük, testvérét,
4935  14|                     esküszegő! – kiált az, s a leányt eltaszítja magától,
4936  14|                     őt meggyilkolni – sikolt a leány, testével fedve az
4937  14|                    fogtok hozzájutni – monda a leány, s amint ott térdepelt,
4938  14|                   védve nyújtá ki két karját a támadó tömeg ellen.~Az ifjú
4939  14|                      meg érzelmei rohamában. A leány, kit ő annyira szerete,
4940  14|               eszköze halálos ellenségeinek! A világ elborult előtte e
4941  14|                     kardját markolatig döfte a leány keblébe, s azután
4942  14|            megforgatta azt feje fölött, hogy a vércseppek a szerbek arcára
4943  14|                    fölött, hogy a vércseppek a szerbek arcára hullottak
4944  14|                éljenkiáltás hangzék odakünn. A csatázók közé új viaskodók
4945  14|                    Iszonyú csapásokat osztva a puska agyával, utat törtek
4946  14|                   puska agyával, utat törtek a szerbeken keresztül hadnagyukig,
4947  14|                    perc múlva nem volt szerb a szobában.~Az utcákon ekkor
4948  14|                     utcákon ekkor már verték a lármadobot.~A zajra felriadt
4949  14|                     már verték a lármadobot.~A zajra felriadt legénység
4950  14|                  aludt, rohant ki az utcára.~A huszárok nyergeletlen lovaikra
4951  14|          nyergeletlen lovaikra ugráltak fel. A csoportozók rögtön csataoszlopot
4952  14|                    sem esett részükről, csak a szurony dolgozott. Mint
4953  14|            ellenállhatlan vihar rohant végig a legzajosabb utcán a pirossipkás
4954  14|                    végig a legzajosabb utcán a pirossipkás sereg, előtte
4955  14|                      ellen, mögötte megszűnt a csata, élén a szőke ifjú
4956  14|               mögötte megszűnt a csata, élén a szőke ifjú hadnagy, vérengző
4957  14|                   kevésbé bátor harctársait.~A rácok torlaszait elfoglalták,
4958  14|                 templomukba üszköt vetettek.~A rémes éjszakában égő város
4959  14|              fényénél iszonyúan folyt tovább a csata.~A rácok erejüket
4960  14|              iszonyúan folyt tovább a csata.~A rácok erejüket terv szerint
4961  14|             szétosztva, elejénte urai voltak a csatatérnek, később azonban
4962  14|                  csatatérnek, később azonban a magyarok, csapatjaikat összeszedve,
4963  14|                   rettentően fizették vissza a kölcsönt.~Reggelre a városon
4964  14|                  vissza a kölcsönt.~Reggelre a városon kívüli mezőn mind
4965  14|                     mezőn mind együtt voltak a magyar seregek, rendben
4966  14|                     sorakozva.~Együtt voltak a rácok is a városon belül,
4967  14|                     Együtt voltak a rácok is a városon belül, halva, szétszórva
4968  14|              szétszórva utcákon, udvarokban.~A város szörnyű füsttel égett
4969  14|                  város szörnyű füsttel égett a megholtak felett.~Kardjára
4970  14|                      szomorúan nézett Nestor a vöröslő lángba. Kérdezhették,
4971  14|                ágyából lovára vetette magát.~A sereg maga is pőre volt
4972  14|               földdel van befojtva. Csatában a magyar nemigen használja
4973  14|                     magyar nemigen használja a lövöldözést.~Mikor az ezredes
4974  14|                lövöldözést.~Mikor az ezredes a 9-dik zászlóalj, a pirossipkások
4975  14|                   ezredes a 9-dik zászlóalj, a pirossipkások zászlóalja
4976  14|                   előtt süvegét, amit később a diplomaták sem restelltek
4977  14|                    eltanulni.~Amint meglátta a hadnagyot, vitéz csatája
4978  14|                   feltűzé az ifjú szíve fölé a vitézség érdemjelét, piros
4979  14|                  szalagon az ezüst koszorút.~A szerelem sebére mi adhatna
4980  14|                     mi adhatna más írt, mint a dicsőség! Gyógyította is
4981  14|                    legjobban meggyógyítá azt a halál.~Szőnynél elesett.~
4982  14|                    vér jött ki négy sebéből. A dicső harcmezőn lehelte
4983  14|                    lelkét, egy sóhaja nélkül a bősz fájdalomnak.~Szégyen
4984  15|                                              A szerencsétlen szélkakas~(
4985  15|             szélkakas~(Fresco)~Némely embert a szerencse a tenyerén hord,
4986  15|                    Némely embert a szerencse a tenyerén hord, míg a másik
4987  15|               szerencse a tenyerén hord, míg a másik számára csak azért
4988  15|                     esetet tudunk, mely mind a két speciesére a sors szeszélyének
4989  15|                   mely mind a két speciesére a sors szeszélyének élő példát
4990  15|            meglehetősen kívánta minden ember a háborút, s különösen itt
4991  15|                    divaton kívüli tárgy volt a békesség.~A Nagypipában
4992  15|                kívüli tárgy volt a békesség.~A Nagypipában szörnyen lármáztak
4993  15|               Nagypipában szörnyen lármáztak a vendégek a kancsó sör mellett.
4994  15|                szörnyen lármáztak a vendégek a kancsó sör mellett. Jártak
4995  15|                   kancsó sör mellett. Jártak a hadizenetek, készült az
4996  15|                     nagyon ráillett az, amit a német mond:~„Der eine schweigt,
4997  15|                      Mert az egyik csakugyan a legnagyobb figyelemmel látszott
4998  15|              gondolkozni, hogy miért hallgat a másik, s eközben vizsgáló
4999  15|            hivatalából ki nem esett, mint ez a megbukott minisztériumok
5000  15|                      tesszük, miként az, kit a szerencse választottainak