Rész

 501   1|                   bele nem kötnöm.~Pro primo a kalapjáról akkora vörös
 502   1|                     azt oda ne csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták,
 503   1|                      két kézre szokták fogni a pallost, akkor sem az ő
 504   1|             sarkantyúk díszesítének, minőket a hochselige Ritter Fridolin
 505   1|                 különösen kedves ellentétben a rendkívül cirmos ritka szakállú
 506   1|                  leereszkedéssel kihörpenté. A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága
 507   1|              kihörpenté. A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy
 508   1|                    mindjárt keresztbe álltak a szemei, odajött hozzám és
 509   1|                fontos irományokat viszek itt a zsebemben. Látja.~– Látom,
 510   1|                     mind valamennyit bevetem a kályhába, hogy ha elfognak,
 511   1|           borsódzásoktól menti meg – szólott a nagy férfiú tréfásan, és
 512   1|                      vagyok küldve. Látja ön a többi közt ezt a rózsaszínű
 513   1|                    Látja ön a többi közt ezt a rózsaszínű levélkét, ez
 514   1|                     ismeri az írást? Hisz ez a miniszter úr írása.~– Valóban
 515   1|                   összeesküvés.~– Dehogy az. A miniszter szerelmes. Egy
 516   1|                     lenyírva?~– Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen
 517   1|                    szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti a levelet
 518   1|                   rendesen a kandallóba veti a levelet olvasatlanul, egyszer
 519   1|                   egyszer már le is dobatott a grádicson, azóta csak a
 520   1|                      a grádicson, azóta csak a portásnak kézbesítem – szólt
 521   1|                 portásnak kézbesítem – szólt a nagy férfiú ama kis kompendiumban
 522   1|             hivatalos eljárását? – kérdém.~– A státus dolgaiba tetteket
 523   1|                    tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a maga levelére
 524   1|                    sem, hanem a miniszter úr a maga levelére annál inkább
 525   1|                levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek
 526   1|                     azonban megveszek Pesten a fodrásztól egy csinos hajfürtöt,
 527   1|                   zárva az inge alatt visel.~A testileg kicsiny férfiú
 528   1|                azáltal zavartatván meg, hogy a korcsmáros és pincérei bejöttek
 529   1|                  kezdte szedni arcát, szidta a pincéreket, hogy miért olyan
 530   1|                   megkezdve, hogy legyen oka a testileg kicsiny férfiúnak
 531   1|               kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után kihúzni zsebéből,
 532   1|                  Minő émail! Zichy-féle mind a kettő.~– Igen? Res servando
 533   1|                Harminc forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt is
 534   1|                     burnótszelencét előhúzni a zsebből, mely egyetlen achátból
 535   1|                   befoglalva egyike lehetett a múzeumi ritkaságoknak.~–
 536   1|                     értük hatvan aranyat. Ez a gyűrű is onnan való, de
 537   1|               nagyságú, ezt Laci adta, mikor a lakatost hoztam neki, hanem
 538   1|                 mondhatom.~Hozták az ebédet. A kis férfiú nekiült, magam
 539   1|                     óra múlva vetődtem haza. A kis férfiú akkor is ott
 540   1|                   volt, hogy nem ismert rám.~A kocsmáros számolta az étkek
 541   1|               vetettem fel magamban, hogy ha a nagy férfiú ily módon látna
 542   1|                   nélkül.~Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó
 543   1|                azokért egyenként küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor
 544   1|                       hogy hívják ki már azt a részeg gazember futárt onnan
 545   1|                     bizonyíták neki, hogy az a futár ő maga, rezignálta
 546   1|                   rezignálta magát jelt adni a kocsisnak az indulhatásra.~
 547   1|            indulhatásra.~Perc múlva elnyelte a porfelleg rohanó szekerét.
 548   1|        nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője után,
 549   1|                      ki oly sietve rohan, és a haza üdvét viszi magával.
 550   1|                  tibi terra levis. Azaz hogy a szekerednek.~*~Ezenben furcsa
 551   1|                    az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem. Ki
 552   1|                    országgyűlés, ki imponált a kormányon, ki parancsolt
 553   1|             sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan hatalmú miniszter
 554   1|            megszüntettessék. Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek,
 555   1|                      hogy bárcsak itt folyna a Duna, hogy azon lap íróit
 556   1|                    More patrio követeltetett a kaució, ugyanakkor, midőn
 557   1|                       ugyanakkor, midőn maga a kormánylap sem tette azt
 558   1|                    azt le. Mindhiába, másnap a kaució is készpénzben le
 559   1|                    készpénzben le volt téve.~A lap ócsároltatott úton-útfélen
 560   1|                      s még több vádat hozott a miniszter ellen.~Indíttattak
 561   1|                    formátumban fogdmeg lapok a miniszter úr saját vezetése
 562   1|                      országgyűlés elébe adni a dolgot, sajtópert kívánni
 563   1|                    dolgot, sajtópert kívánni a méltatlan rágalmak ellen.
 564   1|                    méltatlan rágalmak ellen. A szerencsétlen újság földig
 565   1|                    újság földig gázoltatott. A fekete földig!~És elrendeltetett
 566   1|                     És elrendeltetett ellene a szigorú, törvényes vizsgálat.~
 567   1|                szigorú, törvényes vizsgálat.~A vizsgálat soká tartott,
 568   1|                      vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal
 569   1|            sajtóhibás lapocska azzal vádolta a minisztert, hogy nem bánt
 570   1|                    reábízott vagyonok körül.~A dologság borzasztó volt.
 571   1|                     dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott.
 572   1|                    sokáig tartott. Amely nap a vizsgáló bizottmány referálandó
 573   1|                    azt előre tudta mindenki. A karzatok tele voltak úri
 574   1|                   hogy helyet kapjanak.~Künn a piacon nézdelték a helyet,
 575   1|                      Künn a piacon nézdelték a helyet, hogy hol fogják
 576   1|                minden újságíró ráférjen, aki a minisztert bántotta.~Tulajdonképpen
 577   1|                  azok vagy guillotinoztatni.~A várva várt óra végre megérkezett,
 578   1|                  megnyittatott. Jelen voltak a miniszter úr és párthívei,
 579   1|                     ingerkedve.~Jelen voltak a meggázolt férfiak is, kik
 580   1|             meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr ellen szólni,
 581   1|                   hogy szemeik ki ne égjenek a szégyen miatt.~Felállt végre
 582   1|                 szégyen miatt.~Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke.
 583   1|                      azzal rekeszté be, hogy a megvizsgált holmiken kétségtelen
 584   1|                    hüledezve, hallgatás lőn, a szúnyogrepülést meg lehete
 585   1|                   vagy készakarva, egyenesen a miniszter felé mutatott.~
 586   1|                      sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt esett
 587   1|                     válogatva, nem válogatva a szót, szidta, mocskolta,
 588   1|           részeseinek ne látszassanak.~Végre a sok tépés, marcangolás és
 589   1|             elkezdett rá fennhangon kacagni.~A publikumnak mindegy volt,
 590   1|                mindegy volt, akárkin történt a skandalum. Látvány volt
 591   1|                skandalum. Látvány volt elég. A szcéna váratlanul ugyan,
 592   1|                  azért drolatique végződött.~A miniszter e felvonás alatt
 593   1|                      pulverizáltatott.~Midőn a teremből eltávozott, az
 594   1|                   neki karját támaszul, mire a debreceni cívis azt jegyezte
 595   1|                 cívis azt jegyezte meg, hogy a főápolónő a legelső massacrirozott
 596   1|               jegyezte meg, hogy a főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet
 597   1|                    országgyűlés nyakára nőtt a miniszter úrnak.~Estig tartott
 598   1|               miniszter úrnak.~Estig tartott a privát konferencia a rendőri
 599   1|                 tartott a privát konferencia a rendőri szálláson ez eset
 600   1|                szakadékain feketésen zöldell a hóban lakó fenyő.~A sziklákon
 601   1|                  zöldell a hóban lakó fenyő.~A sziklákon járatlan ösvények
 602   1|              vezetnek keresztül-kasul, néhol a hegyek éles gerincein futva
 603   1|                gerincein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét nem
 604   1|                  tartó lépcsők viszik tovább a veszélyes utat mélybe és
 605   1|                      utat mélybe és magasba, a tajtékot verő hegyi patak
 606   1|                   átvezető híd. S lenn, lenn a visszhangzó mélységben egy
 607   1|                   között, keskenyen, rögösen a bányavárosig.~Ez úton látjuk
 608   1|                     urat az ő csapatja élén.~A csapat rendetlen, útjában
 609   1|                       annyiféleképpen, hanem a tiszt urak, kik világért
 610   1|               világért sem elegyítik magukat a közkatonaság közé, annál
 611   1|                   lelkesült arcú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly
 612   1|                    Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni
 613   1|              meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész románok lefegyverzésével
 614   1|                       Még eddig amerre járt, a legjámborabb oláhok közt,
 615   1|           legjámborabb oláhok közt, kik soha a magyarra egy rossz tekintetet
 616   1|                      mindenütt sarcot vetett a békés falvakra. Tudta, hogy
 617   1|                    miután az oláhok leteszik a fegyvert. Azelőtt nem igen
 618   1|                 passziója őket meglátogatni.~A románok nagy része eközben
 619   1|                  megadta magát, s fegyvereit a békekövet kezeibe tevé,
 620   1|                  erős szavakkal ígérte nekik a múltak feledését és közbocsánatot,
 621   1|                    ezentúl békében maradnak.~A békülés legszebb folyamában
 622   1|                     undorral utasítá vissza.~A gerillavezér azonban nem
 623   1|                csatarendbe állítá, bevezette a fegyverlerakás színhelyére,
 624   1|                fegyverlerakás színhelyére, s a fegyvertelen oláhok közé
 625   1|                   galád megrohanásra, mintha a föld okádná ki a harcosokat,
 626   1|                      mintha a föld okádná ki a harcosokat, ezrei és ezrei
 627   1|                  ezrei és ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő
 628   1|                   elő a fegyveres románoknak a körülfekvő bérceken, kik
 629   1|                bérceken, kik gyanúsan várták a békülés kimenetelét, s még
 630   1|              kimenetelét, s még nem tevék le a fegyvert, s most bosszúra
 631   1|               bosszúra lobbanva fogták körül a gerilla-sereget, mint egyetlen
 632   1|               mindenfelé s vérengző ordítás.~A békekövet még csillapítani
 633   1|                   árulót darabokra tépték, s a gerillákat beűzték a városba.~
 634   1|                       s a gerillákat beűzték a városba.~Ha katona lett
 635   1|                      csepp vérig védte volna a szerencsétlen várost, melyre
 636   1|                 idéze, de nyomorú korcs volt a silány, s meg sem állapodva
 637   1|                      csak egy csapat állt ki a fenyegetett város védelmére,
 638   1|                 fenyegetett város védelmére, a komor, hallgatag ifjú kis
 639   1|                serege.~Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt,
 640   1|                     az ifjú hős, s elszántan a küzdő tömegbe rohant. Még
 641   1|                      körüle s csapatja körül a visszaszórt oláhok, s azután
 642   1|                    oláhok, s azután fölülről a hegytetőről kövekkel hajigálták
 643   1|                      E rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul
 644   1|             ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett városra
 645   1|                       Beszélnek úgyis eleget a kihulló könnyek a kihullott
 646   1|                     eleget a kihulló könnyek a kihullott vérről.~Hetveni
 647   1|                hatvanadmagával menekült meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett,
 648   1|        hatvanadmagával menekült meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett,
 649   1|                papagájszín uniformisában.~És a miniszter úrnak rettenetes
 650   1|                    elevenig ható csapás volt a miniszterre. Nem ilyen véget
 651   1|                      Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett
 652   1|        országgyűlésen, e kegyence elrontotta a tervet.~Még egy desperátus
 653   1|                   nem törülgették meg utána, a herkulesi nemzetőr generalis
 654   1|                   nyilatkoztatott, de melyet a jelen volt publikum osztatlan
 655   1|             osztatlan applausussal fogadott.~A cikkíró, hogy mindezek általi
 656   1|                 iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi püfölések
 657   1|             püfölések közben felkapaszkodott a gyűlterem kontignációs katedrájába,
 658   1|                 gipszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett rendek elkezdtek
 659   1|                   hajigálni fel, mint szokás a menazsériákban kalitkázott
 660   1|                kellene mondatni az ítéletnek a hűtlen miniszter fejére,
 661   1|                    fejére, kinek letűntével, a kormányon elhatározó majoritásban
 662   1|                     majoritásban maradandott a békepárt, de másnap és harmadnap
 663   1|                      miknek auspiciuma alatt a miniszter gyöngyen megmenekült.~
 664   1|                   hogy azok megtörténte után a minisztert a gyémántokért
 665   1|                megtörténte után a minisztert a gyémántokért senki kérdőre
 666   1|                      Hová levétek ti, napjai a ragyogó dicsőségnek, hová
 667   1|               gyászos, nyomorú halállal, nem a harcmezőnek dicső halálával.~
 668   1|                   kik újjá akartátok alkotni a világot?~Nyögtök láncok
 669   1|                   szerettétek, csak loptátok a hazát, kik játszottatok
 670   1|                     mindennel, ami szent; ti a szabadság hamis prófétái,
 671   2|                                              A két menyasszony~Élt Szolnokon
 672   2|              leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó.~Feketében járt
 673   2|                gyászruháját; két év óta volt a két szép leány menyasszony,
 674   2|                 közeledett férje sírja felé; a két szép leány napról napra
 675   2|               szépült és vidámult, közeledve a menyegzője felé.~Katona
 676   2|                  maguk fognak jőni, gondolák a szép menyasszonyok, s megnyugodtak
 677   2|                      benne.~*~Vége felé járt a zaklatott év. Csikorgó hideg
 678   2|                templomba járnak, megköszönik a napok urának az elvett évet
 679   2|                      fél Magyarországon.~Nem a hálaadás, az ádáz rémület
 680   2|                     szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok
 681   2|              gőzmozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban rendetlen
 682   2|                kétséges arcokkal szálltak ki a vagonokból, összefagyva,
 683   2|           fegyvereket, hordókat s más egyéb, a gondviselés őrködésére bízott
 684   2|                      És újra meg újra jöttek a dübörgő, fütyülő vonatok,
 685   2|            összefagyott, összeéhezett népet, a már ottlevők odatódultak
 686   2|                     már ottlevők odatódultak a kiszállókhoz. Soknak volt
 687   2|                      rá, s búsan nézett újra a másik vonat elé.~Kardos,
 688   2|                     vad harci dalt énekeltek a rohanó vaskocsi mennydörgése
 689   2|                   bajukkal levén elfoglalva, a nagy dúlt tömegben mindenki
 690   2|                     segített egymásnak.~Benn a városban azalatt házról
 691   2|                    szállást és meleget kérve a náloknál szomorúbb gazdáktól.
 692   2|                úrhölgyek köszönettel fogadák a fekhelyet, mit idegen férfi
 693   2|               engedett át nekik, míg magának a földön vete ágyat.~S aztán
 694   2|                     éjjel dörgött és fütyült a járókelő gép. Vörös tűzszemei
 695   2|              tűzszemei messzire belátszottak a vak éjszakában, kéménye
 696   2|                      kéménye bömbölve okádta a szikrával elegy fekete füstöt.~
 697   2|                      az út közepén elmaradt. A forró gőz megfagyott csöveiben,
 698   2|                    gőz megfagyott csöveiben, a tűz kialudt a rettentő hidegtől,
 699   2|                     csöveiben, a tűz kialudt a rettentő hidegtől, s az
 700   2|              bevontatni.~Túl Szolnokon pedig a tovább menekvők szekerei
 701   2|                     Rossz, csikorgó járművek a göröngyös felfagyott úton,
 702   2|                   szakállán jégcsapokat vert a deres zúzmara.~Majd egész
 703   2|               kénytelen volt lépést baktatni a többi nyikorgó szekerek
 704   2|                 folytatása e szomorú képnek.~A gőzgépek újra jártak egész
 705   2|               szekereket, nagy nehézágyúkat. A tegnap jöttek siettek odább,
 706   2|                   Csak néhány várakozó nézte a szüntelen jövő szekereket,
 707   2|                      urát vagy málháit.~Túl, a Tisza másik partján pedig
 708   2|                    szakadatlanul mentek tova a menekvők szekerei, itt-ott
 709   2|                      közé pólált gyermekeit, a többi nagyrészint fedetlen;
 710   2|                  többi nagyrészint fedetlen; a szél fútt, hordta a havat
 711   2|                fedetlen; a szél fútt, hordta a havat a menekvő arcába.
 712   2|                    szél fútt, hordta a havat a menekvő arcába. A hideg
 713   2|                      havat a menekvő arcába. A hideg majd megvette szegényeket.~
 714   2|                    és estétől reggelig, bele a vendégszeretetlen pusztaságba,
 715   2|                   járóföldre van egy helység a másiktól, s hol a közbeeső
 716   2|                    helység a másiktól, s hol a közbeeső vendégfogadókból,
 717   2|                  második napján, így tartott a harmadikon, negyediken,
 718   2|                    dübörgő ágyúk el-elakadva a hótól ismerhetlen úton.~
 719   2|                      hótól ismerhetlen úton.~A hatodik nap megszűnt a járás-kelés!
 720   2|                       A hatodik nap megszűnt a járás-kelés! Az utósó gőzgép
 721   2|                    csüggedten keltek egyedül a szomorú útra. A biztossági
 722   2|                      egyedül a szomorú útra. A biztossági hivatalok elhagyták
 723   2|                szekér is elhagyta Szolnokot, a vissza-visszatekintők nem
 724   2|                     maguk után egyebet, csak a kanyargó fekete utat a néphagyott
 725   2|                  csak a kanyargó fekete utat a néphagyott fehér pusztaságon.~
 726   2|                 menekvő korán reggel elhagyá a várost. Csöndesen maradt
 727   2|              trombitaszó verte föl csendjét. A magyar hadseregek vonultak
 728   2|                    gyalog és lóháton, szidva a rossz időt, a szelet és
 729   2|                lóháton, szidva a rossz időt, a szelet és havat és az örökös
 730   2|                     óráig pihenni telepedett a sereg. Szíves házigazdák
 731   2|                      éj viszontagságai után.~A jó özvegy házához is betoppant
 732   2|                bajsza pörgére pödörve, arcát a csípős szél pirosra festette,
 733   2|                     ráismernek.~Az özvegy és a két leány egyszerre kiáltanak
 734   2|            összeölelgetik, egyik érzékenyen, a másik nevetve; hosszan,
 735   2|                    nevetve; hosszan, forróan a harmadik – ifjú menyasszonya,
 736   2|                        Talán sohasem többet.~A leány könnyezve simult vőlegénye
 737   2|               érdemjellel díszített mellére, a másik menyasszony is odafúrta
 738   2|                 leenyelegve testvére arcáról a bút, kérdezé az ifjú huszártól
 739   2|                        Miért nem jött veled?~A huszár mosolygott.~– Én
 740   2|                  futok előle, ő pedig üldöz.~A leány elhalványult.~– Fél
 741   2|                      ezelőtt áttetette magát a vértesekhez – magyarázá
 742   2|                      vértesekhez – magyarázá a huszár szavait –, s most
 743   2|                   most egymás ellen küzdünk.~A két menyasszony rémülten
 744   2|                    Ez az égre kiált! – szólt a huszár arája remegve.~–
 745   2|                   olykor mireánk is? – monda a másik testvér.~– Ez a katona
 746   2|                  monda a másik testvér.~– Ez a katona sorsa, barátném.
 747   2|             boldognak lenni, örülni, s mikor a trombita megszólal, elfeledni
 748   2|                     nem gondolni másra, mint a kemény kötelességre.~– Ah,
 749   2|               valamelyiteket csábítani, hogy a másikhoz áttérjen.~– Nem
 750   2|                    menni kell neki is, menni a halálba, menni tulajdon
 751   2|                  tulajdon testvére ellen, ez a katona sorsa.~– És ha a
 752   2|                      a katona sorsa.~– És ha a csatában találkoznátok…~–
 753   2|                  Véresen tértünk vissza mind a ketten; ha összecsapunk,
 754   2|                    nem tért volna vissza… Ez a katona sorsa.~– S meg tudnád
 755   2|                általa. Azért nem szeretem én a kardcsatát, kedvesebb előttem
 756   2|                   előttem az ágyú, kedvesebb a golyó – a tüzér sokkal boldogabb.
 757   2|                    ágyú, kedvesebb a golyó – a tüzér sokkal boldogabb.
 758   2|                      hallani. Míg én sokszor a legdühösebb csatában, mikor
 759   2|                  legdühösebb csatában, mikor a dicsőség mámora elkábítja
 760   2|                  magamat nevemen szólíttatni a levágott ellenséges vitéztől. „
 761   2|          valahányszor egyedül vagyok, mindig a „köszönöm, pajtás” hangzik
 762   2|                  pajtás” hangzik fülembe. Ó, a tüzér milyen boldog…~…Künn
 763   2|                    az ablak előtt megszólalt a trombita. Az indulót fújták.~
 764   2|                  indulót fújták.~Búcsút vett a huszár, egy rövid szó és
 765   2|                   arcon végiggördülő könny … A következő percben már osztálya
 766   2|                    és nem látszott arcán sem a könny, sem a csók.~Újra
 767   2|              látszott arcán sem a könny, sem a csók.~Újra hangzott a trombita.
 768   2|                    sem a csók.~Újra hangzott a trombita. A csapat megindult.
 769   2|                    Újra hangzott a trombita. A csapat megindult. Az özvegy
 770   2|                      be az elhagyott városba a császári had.~Vértes, sisakos
 771   2|                   nyomasztó vala.~Hát még az a jókedv, az a délceg öröm –
 772   2|                      Hát még az a jókedv, az a délceg öröm – míg amazok
 773   2|                százados szállásolá be magát, a legvígabb vitéz az egész
 774   2|                   most különösen azért, mert a két leány közül egynek vőlegénye.~
 775   2|                   közül egynek vőlegénye.~Ez a fiú nem beszélt csatában-elveszésről,
 776   2|                   csatában-elveszésről, mint a másik vőlegény. Hogyha ráért
 777   2|                     lángoltak szemei, imádta a csatát, a benne folyó vérért
 778   2|                     szemei, imádta a csatát, a benne folyó vérért s a benne
 779   2|                       a benne folyó vérért s a benne termő dicsőségért,
 780   2|              szenvedélye volt az.~S ha látta a másik testvér-arcát könnyes
 781   2|                   teremtés, elhozom mátkádat a legelső harcból, fogollyá
 782   2|                     hagyom hadifogságban.~De a leánynak fájt a tréfa. Komoly
 783   2|            hadifogságban.~De a leánynak fájt a tréfa. Komoly büszkeséggel
 784   2|                      nőül veendé jegyesét. – A legelső diadalnap estéjén –
 785   2|                     leend az ő menyegzője.~– A legelső diadalnap – sóhajta
 786   2|                 özvegy.~És ezután sokat sírt a leány, vigadott a másik,
 787   2|                 sokat sírt a leány, vigadott a másik, de ha együtt voltak,
 788   2|                  örömét, mert tudta, hogy az a másiknak rosszul esik.~Egy
 789   2|                   hétre csatánk lesz” – s az a forró kézszorítás mondani
 790   2|                 hozzá: „és diadalunk” – s az a vágyó elpirulás a menyasszony
 791   2|                       s az a vágyó elpirulás a menyasszony arcán mondani
 792   2|              özvegynek való gyászruhát. Mind a kettő oly szép oly ifjú
 793   2|                    Hetekig, havakig feküdtek a császári seregek Szolnokban,
 794   2|                    erős sáncokat hánytak fel a hely védelmére.~Túl a Tiszán
 795   2|                    fel a hely védelmére.~Túl a Tiszán egy terjedelmes redoute
 796   2|            terjedelmes redoute készült, mely a hídfőt védte. A hosszú töltés
 797   2|                készült, mely a hídfőt védte. A hosszú töltés mellett kivágott
 798   2|                rakattak pallisadok védpontul a lövöldözőknek, a töltés
 799   2|                   védpontul a lövöldözőknek, a töltés előtt pedig egy hosszúkás
 800   2|                    védkészületek mögött volt a császáriak által tutajokra
 801   2|                 által tutajokra épített híd. A nagy dobogóhidat még januárban
 802   2|                   foglalni, annak először is a töltés mögött felállított
 803   2|                    sikerülendett neki, akkor a redoute és a fűzes rejtett
 804   2|                     neki, akkor a redoute és a fűzes rejtett ágyútelepei
 805   2|          kereszttüzében találta volna magát. A helyzet megkerülhető nem
 806   2|                      volt, mert mindkét vége a Tiszával érintkezett.~A
 807   2|                      a Tiszával érintkezett.~A túlsó parton fekszik Szolnok,
 808   2|                     Szolnok, melyet fölülről a Zagyva vize s a Tisza járhatlan
 809   2|                     fölülről a Zagyva vize s a Tisza járhatlan mocsárai
 810   2|             védpontok tartják fedezet alatt.~A hídfőn innen három egymást
 811   2|                     volt félkörben felvetve.~A Tisza mellett egy hosszú
 812   2|                   defilét végigsöpörheték, s a nyugoti részen egy dombra
 813   2|                      hely az egész síkságon.~A támadás e részről csaknem
 814   2|                 csaknem hihetlennek tetszék, a taktika rendes szabályai
 815   2|                     egymást védő pontok csak a legnagyobb erőpazarlással,
 816   2|        visszavonulhatási pontot, mindenestül a Pestnél koncentrált császári
 817   2|                    ellenállhatlanul.~Egyedül a Zagyva felőli mocsáros rész
 818   2|                   várni nem lehete.~Emellett a Tisza jobb oldalán parthosszant
 819   2|                      egész Cibakházáig, mely a magyaroknak átjárási pontul
 820   2|                 kívül semmi haderő sem volt, a magyarok két dandárja Törökszentmiklóson
 821   2|                   Vécsey és Damjanich alatt.~A támadás innen váratott,
 822   2|               támadás innen váratott, s mint a kémek kitudák, a határozott
 823   2|                      s mint a kémek kitudák, a határozott napra egyenesen
 824   2|                   határozott napra egyenesen a tiszántúli állomásnak volt
 825   2|                   egy rév. Egy kötél átkötve a Tiszán, melynél fogva annak
 826   2|                  fogva annak egyik partjától a másikig egyszerű mesterséggel
 827   2|               idomtalan kompot. E komp éppen a túlsó parton volt, valaki
 828   2|                    túlsó parton volt, valaki a császáriak engedelmével
 829   2|                  átjárást felvigyázat alatt.~A várt napot megelőző estén
 830   2|                     huszár érkezett e révhez a Tiszántúlról egy másik fiatalabb
 831   2|               zsörtölődött.~– Látja kend azt a kompot? – rivallt a legényre,
 832   2|                      azt a kompot? – rivallt a legényre, midőn a parthoz
 833   2|                    rivallt a legényre, midőn a parthoz érve megsejté az
 834   2|                      kend! kend még járatlan a hadi regulákban, ha egyszer
 835   2|                   odaát.~S azzal bezörgetett a révész fabódéja ajtaján.~–
 836   2|                   bújj ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat, hogy
 837   2|                    hogy az ég alatt maradsz.~A révész előjött. Vén, szürke
 838   2|                      Előre!~Sajátságos, hogy a vén huszár, még az ősz parasztot
 839   2|                     per te s tu szólongatta, a fiatal rekrutát megbecsülé
 840   2|                megbecsülé és halljakendezte.~A komp megindult a két katonával,
 841   2|             halljakendezte.~A komp megindult a két katonával, a túlsó félen
 842   2|                   megindult a két katonával, a túlsó félen egy határvadász
 843   2|          általjövőkre valami idegen mondást.~A vén huszár megértette, hanem
 844   2|                vagyunk.~Az őr újra kiáltott, a huszár öklét rázta felé.~–
 845   2|                     csak, ha ki nem fordítom a bőröd!~A granicsár, úgy
 846   2|                     ki nem fordítom a bőröd!~A granicsár, úgy látszott,
 847   2|                    meg is szokta tenni, mert a következő percben rálőtt
 848   2|                     következő percben rálőtt a két huszárra, a golyó keresztülütötte
 849   2|               percben rálőtt a két huszárra, a golyó keresztülütötte az
 850   2|                   pedig nekifordult mérgesen a rekrutának.~– Hát kend mit
 851   2|                      kend mit kapkodja félre a fejét? Mindegy a golyóbisnak
 852   2|              kapkodja félre a fejét? Mindegy a golyóbisnak akár elöl talál,
 853   2|                 hátul. Te meg öcsém, ne bújj a lovam hasa alá, mert agyonrúg,
 854   2|                   mert agyonrúg, nem szereti a csikót maga alatt. Csak
 855   2|                  alatt. Csak eredj, húzd azt a kötelet.~A révész azonban
 856   2|                   eredj, húzd azt a kötelet.~A révész azonban sehogy sem
 857   2|                  fogadni, hanem hasra feküdt a komp fenekében, amint meglátta,
 858   2|             ötven-hatvan granicsár ugrál elő a töltés mellől s elkezd tüzelni
 859   2|                      mellől s elkezd tüzelni a két huszárra.~– Szálljon
 860   2|                   Szálljon le kend – mordult a vén huszár a rekrutára,
 861   2|                  kend – mordult a vén huszár a rekrutára, s kirántotta
 862   2|             kirántotta kardját; – hajtsa ezt a kompot, már ezt a parasztot
 863   2|                 hajtsa ezt a kompot, már ezt a parasztot a nyavalya töri. –
 864   2|                  kompot, már ezt a parasztot a nyavalya töri. – S ezzel
 865   2|                      töri. – S ezzel elkezdé a huszár szidni a túlparton
 866   2|                      elkezdé a huszár szidni a túlparton levőket s biztatni
 867   2|                   míg ő oda átér, s forgatta a kardját szörnyen kihívólap.~
 868   2|                  kardját szörnyen kihívólap.~A granicsárok azonban látván,
 869   2|                   látván, hogy ezt az embert a golyó nem fogja, odafutottak
 870   2|                 golyó nem fogja, odafutottak a kompkötélhez, s mire a huszár
 871   2|           odafutottak a kompkötélhez, s mire a huszár a Tisza közepéig
 872   2|                kompkötélhez, s mire a huszár a Tisza közepéig jutott, elvagdalták
 873   2|                 elvagdalták azt kardjaikkal.~A kompot az elszakadt kötélnél
 874   2|                   kötélnél fogva visszaverte a víz a túlsó partra. Az öreg
 875   2|                      fogva visszaverte a víz a túlsó partra. Az öreg huszár
 876   2|                 ígérve rettentő dolgokat. De a kompot visszavitte a víz.~
 877   2|                      De a kompot visszavitte a víz.~Mérgesen ugratott ki
 878   2|                    víz.~Mérgesen ugratott ki a partra a vén huszár. A közel
 879   2|                Mérgesen ugratott ki a partra a vén huszár. A közel erdőben
 880   2|                    ki a partra a vén huszár. A közel erdőben rejtett osztálya
 881   2|                     nyargalt vissza.~Megállt a kapitány előtt. Gábor volt
 882   2|               kapitány előtt. Gábor volt az, a szolnoki leány vőlegénye.~–
 883   2|                         kérdé.~– Nem sült el a csel – monda a vén huszár. –
 884   2|                   Nem sült el a csel – monda a vén huszár. – Mondtam, hogy
 885   2|            Megsokalltak bennünket s elvágták a kompkötelet, ahogy feleúton
 886   2|                   akkor majd védtem volna én a kötél másik végit addig,
 887   2|                 kötél másik végit addig, míg a komp egyet fordul.~– Sebaj,
 888   2|                         Sebaj, Gergő – szólt a kapitány. – Hát amikor még
 889   2|                     amikor még nem volt komp a világon, hogy járták a vizeket?
 890   2|                  komp a világon, hogy járták a vizeket? Átúsztatunk, ugye?~–
 891   2|                   Átúsztatunk, ugye?~– Eszem a szentjét kapitány uramnak.
 892   2|                    No, fiúk, hát aki szereti a fürdést, utánam! – kiálta
 893   2|                    kapva lovát, beleugratott a tajtékot verő vízbe, utána
 894   2|                   tajtékot verő vízbe, utána a legénység, sorban, hadi
 895   2|                      úszott másfélszáz vitéz a kék vízszín felett, mint
 896   2|                    tüsszögő feje látszott ki a habból, maguk is derékig
 897   2|                   víz alatt, piros csákóikon a zöld forgó tollát lobogtatta
 898   2|                      forgó tollát lobogtatta a szél.~A granicsárok egy
 899   2|                    tollát lobogtatta a szél.~A granicsárok egy sortüzelés
 900   2|                   elhagyták helyöket, s mire a huszárok a túlpartra kiértek,
 901   2|                  helyöket, s mire a huszárok a túlpartra kiértek, már jó
 902   2|              csatarendben.~E manoeuvre által a cibakházi révnél figyelő
 903   2|                   készül.~Az egyes futárokat a huszárok elfogdosák, s midőn
 904   2|              dandárjával átjött Cibakházánál a Tiszán, s ott meg sem pihenve,
 905   2|                       hogy ezeren örüljenek.~A két menyasszony együtt ül,
 906   2|                     nő lesz az egyik, özvegy a másik.~– Nem örülsz-e? –
 907   2|                     koszorúkkal fog megjönni a csatából kedvese ölébe –
 908   2|                kedvese ölébe – temetése lesz a másiknak, halaványan, vérző
 909   2|                     vérző sebbel fog feküdni a csaták mezején, megtiporva
 910   2|                      megtiporva deli termete a gázoló lovaktól.~– Nem örülsz-e? –
 911   2|              örülsz-e? – nem félsz-e?~– Nem…~A vesztett vőlegényt visszaadja
 912   2|                   visszaadja majdan arájának a boldog túlvilág, de nem
 913   2|                      boldog túlvilág, de nem a magyar hölgynek elvesztett
 914   2|                    visszahozza női szíveikbe a kitagadott érzelmeket. Álmaikban
 915   2|                       Semmi más kívülök, sem a harc, sem a haza, csak egyedül
 916   2|                     kívülök, sem a harc, sem a haza, csak egyedül az ő
 917   2|                     egyik; búsan, szótalanul a másik. Ragyogva, repülő
 918   2|                      le-lehunyva, haldoklóan a másik.~Éjjel a jó özvegyasszony
 919   2|                    haldoklóan a másik.~Éjjel a jó özvegyasszony leányait
 920   2|                  arcán könnyek gördülnek le, a másiknak arca mosolyogva
 921   2|                    őrtüzek nélkül várták ott a jelt, melyre ismét meg kell
 922   2|                   meg kell indulniok.~E jelt a Tiszán túl megdördülendő
 923   2|                   ágyúk szavának kelle adni. A magyar tábornok sok csatát
 924   2|                   Mikor csatát kezde, kiállt a serege élére, megnézve,
 925   2|               elöl-utól talált. Neki ez volt a szokása.~Voltak, kik nem
 926   2|           rendszerrel. Kik váltig bizonyíták a tábornoknak, miszerint arra,
 927   2|           kibocsátani sat.~Így történt, hogy a bánáti csatatért elhagyva,
 928   2|               moccanni, kiirtalak benneteket a föld színéről, s hogy magva
 929   2|                       s hogy magva szakadjon a rácnak, utoljára magamat
 930   2|                 sikere annyira felbuzdította a tábornokot, miszerint a
 931   2|                      a tábornokot, miszerint a sok unszolásra elhatározá
 932   2|                     elhatározá magában, hogy a legközelebbi csata előtt
 933   2|                     ünnepélyes ígéretet tőn…~A csata előtti éjjel tehát
 934   2|                szorongó kedélyben érzé magát a vezér.~– Különös – gondolá
 935   2|                       hát azután halljuk azt a szép dikciót!~– Hogy a tatár
 936   2|                   azt a szép dikciót!~– Hogy a tatár vigye el! – kiált
 937   2|                  tatár vigye el! – kiált fel a tábornok. – Ez volt az,
 938   2|                 féltem, hogy szökhetném volt a bőrömbül, de ne féljetek,
 939   2|                  marad el, megbirkózom vele.~A haditervvel egy óranegyed
 940   2|                  óranegyed alatt készen volt a vezér, a dikcióval még késő
 941   2|                   alatt készen volt a vezér, a dikcióval még késő reggelig
 942   2|                  kellene elfoglalni.~Megállt a kilencedik zászlóalj lobogója
 943   2|                       E percben megdördültek a Tiszán túl az ágyúk…~A tábornok
 944   2|          megdördültek a Tiszán túl az ágyúk…~A tábornok arca kigyulladt,
 945   2|                    kiálta dörgő hangon, mire a sereg viharos éljenzéssel
 946   2|                      sebesen – sebesen, mint a helyét változtató tenger,
 947   2|                    helyét változtató tenger, a hívogató ágyúk ismert mennydörgése
 948   2|                      Ezalatt Vécsey hadteste a Tiszán túli sáncokat ostromlá.
 949   2|                 látszott egymást csalogatni.~A császári seregek lovassági
 950   2|              lovassági rohamokkal iparkodtak a magyar seregeket ágyúik
 951   2|                    csalni; összeösszecsaptak a huszárokkal, s azután hirtelen
 952   2|            elleneiket az üldözésre, míg ezek a vasasokat egész csatarendben
 953   2|                    csendesen visszaballagtak a harcvonalba.~Majd a magyarok
 954   2|          visszaballagtak a harcvonalba.~Majd a magyarok intéztek rohamot
 955   2|                    magyarok intéztek rohamot a sáncok ellen, s mikor már
 956   2|                    sáncok ellen, s mikor már a zászlóaljak szinte lőtávolságnyira
 957   2|                     eredmény nélkül lövették a földből hányt sáncokat.~
 958   2|                     hányt sáncokat.~Átalában a magyarok fő törekvésül látszának
 959   2|             amazoknak egészen ellenkező volt a céljok. Alig szólalt meg
 960   2|                     Alig szólalt meg itt-ott a sáncokon egy ágyú, az erdő
 961   2|                   Azt akarták láttatni, hogy a hely csak igen gyéren és
 962   2|                     próbálnak derék támadást a magyarok, miután a császáriak
 963   2|                  támadást a magyarok, miután a császáriak minden részletes
 964   2|                    Ez így folyt egész délig.~A messziről néző nem látott
 965   2|                     vonult nagy csendesen át a csatatéren, sisakjaik taréja
 966   2|                  sisakjaik taréja csillogott a szép napvilágos időben.
 967   2|                   karéjjá s sortüzeket adtak a közelgő lovasokra. Másutt
 968   2|                    orozva vonuló csapatot, s a kerülgetett ágyútelep lovait
 969   2|                     még sehol sem hallatszik a „rajta magyar, rajta!” a
 970   2|                     a „rajta magyar, rajta!” a huszáros „hajrá!” és a „
 971   2|                       a huszáros „hajrá!” és a „szuronyt szegezz!”~Az egész
 972   2|                eleven harcjátékhoz hasonlít. A trombita harsog, a dobok
 973   2|                 hasonlít. A trombita harsog, a dobok recsegnek, a rohanó
 974   2|                   harsog, a dobok recsegnek, a rohanó paripák patkói alatt
 975   2|                 paripák patkói alatt dübörög a föld, az ágyú bömböl – csak
 976   2|                 emberi jajszó nem vegyül még a zajba. A halál még éhen-szomjan
 977   2|                      nem vegyül még a zajba. A halál még éhen-szomjan nézi
 978   2|                percben hirtelen megdördültek a túlsó parton az ágyúk! Gyorsan,
 979   2|                    Gyorsan, véletlenül, mint a felhőtlen égből lecsapó
 980   2|                halálhirdető „éljen!” hangzék a támadó sereg ajkairól. Éljenkiáltás
 981   2|                 sereg ajkairól. Éljenkiáltás a halál szemébe!~S azután
 982   2|                azután megdördültek az ágyúk…~A császáriakat nem találta
 983   2|                     császáriakat nem találta a roham készületlenül, mindamellett,
 984   2|                      sáncok nem voltak ugyan a seregek száma, de annál
 985   2|                       Félkörben jött rohanva a forradalmi sereg e sáncok
 986   2|                      ellen, mint egy acélív, a szélnek eresztett lobogók
 987   2|                    szélnek eresztett lobogók a csapatok fölött. Középett
 988   2|               csapatok fölött. Középett jött a szegedi zászlóalj, többnyire
 989   2|              kaszákkal fegyverzett újonchad. A Tisza felől a vörössipkások
 990   2|                      újonchad. A Tisza felől a vörössipkások s a kápolna
 991   2|                      felől a vörössipkások s a kápolna felől a huszárság
 992   2|              vörössipkások s a kápolna felől a huszárság egész tömegben.~
 993   2|                   oldalról öldöklő tekéiket.~A villám így hasítja keresztül
 994   2|                 villám így hasítja keresztül a felhőt, de a felhő azért
 995   2|               hasítja keresztül a felhőt, de a felhő azért előre rohan,
 996   2|                 útját nem téveszti. Rohannak a csapatok, az öldöklő golyó
 997   2|                       el-eldűlve mély sebben a kemény véres földön. – Fölemeli
 998   2|                   Fölemeli arcát még egyszer a honvéd, kezét lüktető sebére
 999   2|              zászlója után. Már nem láthatja a zászlót. Messze benn jár
1000   2|              Leghamarabb jut ellenével össze a szegedi zászlóalj. Sietniök