Rész

1001   2|                    arcuk elé tartva rohantak a pályafő ágyútelepeire, hogy
1002   2|                      az utánok jövők átlépik a holttesteket s még sebesebben
1003   2|               hevernek megcsonkított testtel a mezőkön, de társaik éljenordítása
1004   2|                      Kardot rántva állnak ki a tüzérek ekkor ágyúik védelmére,
1005   2|                      az épületek ablakaiból, a barikádok mögül a támadókat,
1006   2|                ablakaiból, a barikádok mögül a támadókat, sokáig tart a
1007   2|                     a támadókat, sokáig tart a zaj, sokáig tart a verekedés,
1008   2|                      tart a zaj, sokáig tart a verekedés, míg az épület
1009   2|                     ellentállás leküzdetett.~A szegedi zászlóaljnak ez
1010   2|                   léptekkel közelíte ezalatt a vörössipkás ezred a futósáncokhoz.
1011   2|                  ezalatt a vörössipkás ezred a futósáncokhoz. Ezek nem
1012   2|                    nem takarják el szemeiket a feléjük süvöltő golyók elől –
1013   2|                    ismeretséget kötöttek már a halállal, nem félnek tőle.
1014   2|                 megbukni előtte, s nem lőnek a levegőbe soha, mint az újonchadak.~
1015   2|                    soha, mint az újonchadak.~A futósáncokat vadászcsapatok
1016   2|                   tartós, irtó tüzet intézve a feléjük közeledőkre.~Hirtelen
1017   2|                 vezényszóra elkezdenek futni a sáncok felé, a ropogó puskatűz
1018   2|              elkezdenek futni a sáncok felé, a ropogó puskatűz nem tartja
1019   2|                 Magas, ifjú vitéz rohan elöl a zászlóval, egy golyó elsodorja
1020   2|                     Másik golyó jön és magát a vitézt dönti a porba, még
1021   2|                      és magát a vitézt dönti a porba, még akkor is feltartja
1022   2|              feltartja az kardját és kardján a zászlót, még egy másik le
1023   2|                    tűzve viszi mind előbbre.~A sáncot elérték, egymás vállaira
1024   2|               összeütköző szuronyok, csattog a megfordított puskaagy. A
1025   2|                     a megfordított puskaagy. A rohamtól nekipirult arcok
1026   2|                 képeivel. Egy óra alatt övék a vitatott sánc, a vad ostromtul
1027   2|                  alatt övék a vitatott sánc, a vad ostromtul fölülmúlt
1028   2|                   kényszerülten vonul vissza a hídfőig, hol a túlpartról
1029   2|                  vonul vissza a hídfőig, hol a túlpartról érkező segédcsapatok
1030   2|               fedezet alá megbomlott sorait.~A vörössipkások az új csapatokkal
1031   2|                     keverednek, s már hallik a csataordítás a túlsó parton
1032   2|                    már hallik a csataordítás a túlsó parton is. Vécsey
1033   2|                   rögtöni rohammal fordulnak a redoute-nak, melyből a véderő
1034   2|             fordulnak a redoute-nak, melyből a véderő egy része Szolnok
1035   2|                    ott is bomlásba kezd jőni a csatarend.~De amott a kápolna
1036   2|                   jőni a csatarend.~De amott a kápolna felől foly legiszonyúbb
1037   2|                    Négyszögű karéjban áll ki a síkra egy ezred határvadász,
1038   2|                    szilaj rohammal támad meg a huszárság egész tömegével,
1039   2|             visszaverik, harmadszor megtörik a négyszeg, a paripák a szuronyok
1040   2|              harmadszor megtörik a négyszeg, a paripák a szuronyok közé
1041   2|               megtörik a négyszeg, a paripák a szuronyok közé rohannak,
1042   2|                  szétszórva, elgázolva rohan a kápolna sáncainak a rendvesztett
1043   2|                    rohan a kápolna sáncainak a rendvesztett csapat, ott
1044   2|                kanyarulattal el vannak vágva a városba visszavonulhatástól,
1045   2|                     látnak, üldöztetve egész a Zagyva partjáig, ott a kétségbeesés
1046   2|                 egész a Zagyva partjáig, ott a kétségbeesés elszántságával,
1047   2|           elszántságával, fordulnak meg újra a vitézebbek, két halál közül
1048   2|                  vitézebbek, két halál közül a dicsőbbet választva, a csatamezőét.
1049   2|                 közül a dicsőbbet választva, a csatamezőét. Az ijedtebbek
1050   2|                messze üres csákókat visz alá a vérrel vegyült hullám.~E
1051   2|                     trombitaharsogás hallik, a harc új arcot ölt, a túlpartról
1052   2|                 hallik, a harc új arcot ölt, a túlpartról segélyül érkező
1053   2|                  látszik száguldva közelítni a csatatérre. A fölvert porfelleg
1054   2|                      közelítni a csatatérre. A fölvert porfelleg közül
1055   2|             porfelleg közül ki-kivillan néha a fénylő réztarajos sisak
1056   2|                   fénylő réztarajos sisak és a kivont ragyogó kard.~A huszárok
1057   2|                    és a kivont ragyogó kard.~A huszárok rögtön tömeget
1058   2|                     fuvatag közelít egymásra a két lovasezred, egyik nehéz,
1059   2|                   bástya indult volna járni, a nagy harci mének közül egy
1060   2|                      közül egy sem előzi meg a másikat, oly rendben, oly
1061   2|               embernek csak egy lelke volna.~A másik csapat, mint a szél;
1062   2|                  volna.~A másik csapat, mint a szél; oly könnyű, vidám
1063   2|                   mindenik első akarna lenni a csatában, a lovagok után
1064   2|                     akarna lenni a csatában, a lovagok után repül a sok
1065   2|               csatában, a lovagok után repül a sok pitykés mente, s kezeikben
1066   2|                 mente, s kezeikben villognak a kardok.~– Hurrá, hurrá!
1067   2|                  Hurrá, hurrá! Rajta! Rajta!~A két sereg összecsap, s azon
1068   2|                 percben szét van szórva mind a kettő. A kölcsönös ütközés
1069   2|                     van szórva mind a kettő. A kölcsönös ütközés szétbontotta
1070   2|                    szétbontotta mindkettőnél a rendet, s a két csapat most
1071   2|                     mindkettőnél a rendet, s a két csapat most egyetlen
1072   2|                 ellen küzd, néhol egy vértes a huszárcsapat legközepében,
1073   2|                      kezd benne erőre kapni.~A fölvert porfellegből csak
1074   2|                  egy-egy csatai kép, magasan a porfelleg fölött csak a
1075   2|                      a porfelleg fölött csak a két ellenséges lobogó hajlongásait
1076   2|                  görbe kardokat, s ha olykor a szél elkapja rólok a porködöt,
1077   2|                  olykor a szél elkapja rólok a porködöt, kitűnnek a ragyogó
1078   2|                   rólok a porködöt, kitűnnek a ragyogó sisakok, a lobogós
1079   2|                  kitűnnek a ragyogó sisakok, a lobogós kokárdák, kitűnnek
1080   2|                   lobogós kokárdák, kitűnnek a küzdéstől piros arcok, a
1081   2|                     a küzdéstől piros arcok, a tomboló paripák, mik közül
1082   2|                   néha egy üresen száguld el a csatamezőről, míg elesett
1083   2|                     dulakodó társai tiporják a vérázott földön.~Kardok
1084   2|                     óriási magyar vezér; már a harmadik lovat nyargalja
1085   2|                mindenütt megelőzik. Mellette a zászlótartó nyargal, egyik
1086   2|           zászlótartó nyargal, egyik kezében a lobogó, a másikban az éles,
1087   2|                      egyik kezében a lobogó, a másikban az éles, véres
1088   2|                  zászlója látszik közeledni, a legjobb vitézek keresik
1089   2|                      legjobb vitézek keresik a legjobb vitézeket, egyik
1090   2|                      vitézeket, egyik zászló a másikat, s törnek maguknak
1091   2|               maguknak véres, küzdelmes utat a találkozásra.~A porfelleg
1092   2|               küzdelmes utat a találkozásra.~A porfelleg ismét elnyeli
1093   2|                      porfelleg ismét elnyeli a küzdőket, s nem látni egyebet,
1094   2|                      nem látni egyebet, mint a magasban a két ellenséges
1095   2|                     egyebet, mint a magasban a két ellenséges zászlót,
1096   2|                diadalkiáltás és halálhörgés… A szél elkapja a porfátyolt
1097   2|                  halálhörgés… A szél elkapja a porfátyolt a csatáról.~A
1098   2|                    szél elkapja a porfátyolt a csatáról.~A vén huszár verekszik
1099   2|                     a porfátyolt a csatáról.~A vén huszár verekszik véres
1100   2|                     oktatni.~– Kend nem érti a hatvágást, ki látta azt
1101   2|                       ki látta azt úgy vágni a karddal, mint a buzogánnyal.
1102   2|                    úgy vágni a karddal, mint a buzogánnyal. Azt csak olyankor
1103   2|                 sisak van, elébb üssön egyet a tarajára, akkor az lecsúszik
1104   2|                  lecsúszik neki az orrára, s a másik ütéssel levághatja
1105   2|               Ilyforma oktatásokkal táplálta a vén huszár újonc alattvalóját,
1106   2|                   példákkal is illusztrálva.~A porfelleg ismét elfedte
1107   2|                      porfelleg ismét elfedte a csatát…~Kardok csattogása,
1108   2|              találkozhatnak.~Az egyik Gábor, a másik Róbert.~Egyik csapat
1109   2|                  férfi férfi ellen küzdenek.~A vezetők jó példával mennek
1110   2|                      mindkét fél hátranyomja a másik csapat balszárnyát,
1111   2|                 balszárnyát, úgyhogy eközben a két csapat, mint egy közös
1112   2|                    körül, mereven megfordul, a huszárok a vértesek helyét
1113   2|                mereven megfordul, a huszárok a vértesek helyét foglalják
1114   2|              megegyezésből, visszavonul mind a kettő.~A két ifjú vő megismerte
1115   2|                    visszavonul mind a kettő.~A két ifjú vő megismerte egymást
1116   2|                   ifjú vő megismerte egymást a csata hevében, de a fölfedezés
1117   2|                  egymást a csata hevében, de a fölfedezés nem tette őket
1118   2|                     sem akart rosszabb lenni a másiknál, és ha utoljára
1119   2|                      folytatták volna tovább a viadalt.~Eközben a vérteseknek
1120   2|                    tovább a viadalt.~Eközben a vérteseknek segélyül érkezett
1121   2|               érkezett egy számosabb csapat; a huszárkapitány, nehogy két
1122   2|                  törni magának s odább vinni a csata színhelyét. Eközben
1123   2|                   neki.~– Majd, ha vége lesz a csatának, keress fel a mezőn,
1124   2|                  lesz a csatának, keress fel a mezőn, ott rám találsz,
1125   2|                  találsz, elvihetsz – felelt a huszár szomorúan, s aközben
1126   2|                   kezében ölésre volt emelve a kard, szemeik vad tűzzel
1127   2|                   karját, mereven állott az. A másik percben mindkettő
1128   2|               vértesnek sisakos fejére, hogy a sisak fejestül jobbra-balra
1129   2|                 azzal vágtat előre, nyomában a vértesek csapatai.~– Hurrá,
1130   2|                  halálhörgés, diadalkiáltás. A porfelleg elfedi a képet.~*~
1131   2|            diadalkiáltás. A porfelleg elfedi a képet.~*~Ezalatt egy osztály
1132   2|                    utcáján, hátába kerülendő a vívó huszárezrednek.~Amint
1133   2|           utcakanyarulatnál hirtelen, mintha a földből bútt volna ki, előttük
1134   2|                    megdöbbenve állt meg mind a két véletlenül találkozott
1135   2|               történt azon harci jelenet, mi a hadak históriájában oly
1136   2|                távolból, sortüzet adott mind a két század a vértesekre,
1137   2|                      adott mind a két század a vértesekre, s a következő
1138   2|                   két század a vértesekre, s a következő percben ordítva
1139   2|                   szuronnyal, nyargalva mint a paripák, és ordítva bőszülten,
1140   2|                      ordítva bőszülten, mint a zaklatott leopárd.~És a
1141   2|                      a zaklatott leopárd.~És a veterán hősök, kik annyi
1142   2|                bátran kiállották, kik Mórnál a forradalmi hadsereget egyedül
1143   2|                   eset csak kétszer jött elő a forradalmi csatákban. Az
1144   2|                       melynek fele elhullott a piski híd védelmében:~Egy
1145   2|                  garde csatáit, részt vettem a lancier-csapat harcaiban,
1146   2|                csatákat egy sem vívott, mint a vörössipkás.”~Mikor Varro
1147   2|                  lovagturmáival összecsaptak a teuton óriások, az lehetett
1148   2|                lehetett ilyen.~E roham által a szép vértesezred el lőn
1149   2|                     vértesezred el lőn vágva a fősereggeli egyesülhetéstől.
1150   2|                      egyesülhetéstől. Nyomva a túlpartról Vécsey által,
1151   2|                      hogy ágyúit megmentse s a hidat lerontsa maga után.
1152   2|               lerontsa maga után. Az ágyúkat a Tiszába hányták, s nyomban
1153   2|                     hányták, s nyomban utána a hídon átrohant Vécsey hadteste.~
1154   2|                    volt Szolnokot elhagyni s a Zagyva mocsárai között felfelé
1155   2|                      között felfelé vonulni.~A vértesezred, miután a derékseregtől
1156   2|               vonulni.~A vértesezred, miután a derékseregtől elvágatott,
1157   2|                    derékseregtől elvágatott, a túlnan érkező új huszárezred
1158   2|                     tömegestől nekivágtatott a Zagyvának. A kifáradt csatamének
1159   2|                   nekivágtatott a Zagyvának. A kifáradt csatamének közül
1160   2|                      sok nem bírt átvergődni a túlpartra, a nehéz fegyverzet
1161   2|                      átvergődni a túlpartra, a nehéz fegyverzet nem hagyta
1162   2|                  nehéz fegyverzet nem hagyta a lovagokat úszni, sokan odavesztek.~*~
1163   2|                    Az este közel volt, midőn a csatának vége lőn, egy-egy
1164   2|                paripa nyargalt még fel s alá a csatamezőn, vagy egy sebesült
1165   2|                      sebesült mén hánykódott a földön, fel-felemelkedve
1166   2|                     s szomorún végignyerítve a vérlepte mezőt.~Szerte feldöntött
1167   2|                     leszerelt ágyúk hevertek a földön, s mindenfelé elhunyt
1168   2|                sebekkel, sóhajtalanul fekvők a szomorú ágyon.~A trombiták
1169   2|                      fekvők a szomorú ágyon.~A trombiták a takarodót fújták.
1170   2|                   szomorú ágyon.~A trombiták a takarodót fújták. A huszárok
1171   2|                trombiták a takarodót fújták. A huszárok gyülekeztek mindenünnen
1172   2|                 minden csapszékben harsogott a zene, a vidám cimbalom s
1173   2|                csapszékben harsogott a zene, a vidám cimbalom s klarinét
1174   2|                   klarinét hangjánál pengett a huszárok tarajos sarkantyúja,
1175   2|                tenyércsapkodás mellett járta a jókedvű legénység a kuferces
1176   2|                    járta a jókedvű legénység a kuferces táncot, mintha
1177   2|                    munka embervérontás volt.~A vén huszár itatja minden
1178   2|                     az ordé. Majd, ha elfogy a pénz, akkor megint vágunk
1179   2|                       ha az lesz az ordé…~És a cimbalom zeng, a klarinét
1180   2|                    ordé…~És a cimbalom zeng, a klarinét sikolt, pengnek
1181   2|                     klarinét sikolt, pengnek a sarkantyúk, csattognak a
1182   2|                     a sarkantyúk, csattognak a tenyerek, táncol a katona,
1183   2|                csattognak a tenyerek, táncol a katona, mintha lakodalomból
1184   2|                  jött volna.~*~De künn, künn a holtak mezején mi fájdalmas
1185   2|                vannak?…~…Egy huszártiszt jár a tábori orvosokkal szerte
1186   2|                     tábori orvosokkal szerte a harcmezőn, kiválogatva a
1187   2|                     a harcmezőn, kiválogatva a holtak közül az élőt.~Olykor
1188   2|                  tova fegyvereikre fektetve.~A csatamezőt vizsgáló huszártiszt –
1189   2|                    Legszörnyűbb sebek, miket a kard oszt, oly hosszú, oly
1190   2|               elesett vértest találni, kinek a mellvasán keresztülment
1191   2|                     keresztülment kard hegye a hátán jött ki, képzelhetni,
1192   2|                 Amott lovára borulva fekszik a vén harcos, egyetlen lény
1193   2|                  Gábor szomorúan járta végig a harcmezőt, csak akkor örült,
1194   2|                      Karcsú vértestiszt volt a haldokló. Alig pihegett
1195   2|                      Alig pihegett már, arca a nagy fűbe volt fektetve.~
1196   2|                     Gábor odament, felemelte a sebesültet, s hítta az orvosokat
1197   2|                  arcára, megtört szemeibe és a nehéz sebre, éppen szíve
1198   2|                   sebre, éppen szíve fölött. A nap és az élet utolsó sugári
1199   2|                        Róbert! – sóhajta fel a huszár. – Így látjuk-e egymást?~–
1200   2|                  látjuk-e egymást?~– Tégy le a földre, meghalok – nyögé
1201   2|                kiálta Gábor az orvosoknak.~– A seb halálos – felelék azok,
1202   2|                   felelék azok, megvizsgálva a véres ajtót, mit éles kard
1203   2|                 ajtót, mit éles kard nyitott a szív fölött a lélek számára.~–
1204   2|                   kard nyitott a szív fölött a lélek számára.~– Mondd meg
1205   2|                 Mondd meg jó arámnak – nyögé a haldokló ifjú –, hogy utolsó
1206   2|                bágyadt fejét ellene térdére. A nap leáldozott, az ég túlsó
1207   2|                    az ég túlsó felén feljött a telihold, rásütött az ifjú
1208   2|                  szemeire s elnémult ajkára. A hold és a halál legelső
1209   2|                   elnémult ajkára. A hold és a halál legelső sugára oly
1210   2|                 sugára oly sápadt fényt vete a szép ifjú arcra!…~*~Elmúlt
1211   2|                   szép ifjú arcra!…~*~Elmúlt a várt nagy nap, a két jó
1212   2|                      Elmúlt a várt nagy nap, a két jó leánynak félt és
1213   2|                    számára.~De az örömet nem a remélőnek, s a könnyeket
1214   2|                    örömet nem a remélőnek, s a könnyeket nem a remegőnek
1215   2|                 remélőnek, s a könnyeket nem a remegőnek osztá.~Oltár előtt
1216   2|                másikat felhantolt sír alatt.~A fekete ruhát felvette az
1217   2|                     ruhát felvette az egyik, a fehér hímzettet felvette
1218   2|                     fehér hímzettet felvette a másik, de egyik sem azt,
1219   2|               Termeteik oly egyenlők voltak.~A szolnoki özvegy házánál
1220   2|                    még reggel mást hitt mind a kettő.~És azóta másodmagával
1221   2|             másodmagával járt fekete ruhában a szolnoki özvegy, és sokszor
1222   2|                    róla magában, miért, hogy a sors mostohább apja egyik
1223   2|                   apja egyik árvájának, mint a másiknak.~Miért nem lehet
1224   2|                  boldog, egyenlőn megáldva?…~A sors meghallgatta… Egy év
1225   2|                     múlt azóta… És most mind a hárman feketében járnak,
1226   2|                hárman feketében járnak, mind a három özvegy, egyenlőn megáldva.~
1227   3|               olvasád soha.~Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói
1228   3|                Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói csata után a
1229   3|                     a branyiszkói csata után a magyar seregek itt mentek
1230   3|                     hogy fel fogják gyújtani a várost, hogy kirabolnak
1231   3|                      megölnek bennünket, sőt a mama azt mondta, hogy még
1232   3|                     beszélni, hogy fessem be a képemet korommal, hogy utálatos
1233   3|                Nemsokára zeneszóval bevonult a magyar sereg. A papa kiment
1234   3|                     bevonult a magyar sereg. A papa kiment elébök a deputációval,
1235   3|                  sereg. A papa kiment elébök a deputációval, a cselédek
1236   3|                kiment elébök a deputációval, a cselédek mind elszaladtak
1237   3|                    cselédek mind elszaladtak a katonákat nézni, a mamát
1238   3|               elszaladtak a katonákat nézni, a mamát pedig az egész háznál
1239   3|                      így csak nem fognak tán a magyarok engemet megenni,
1240   3|            rezignációval, hogy mikor fog már a népség szaladni az utcán
1241   3|               ütötték volna be az ajtót, sőt a kocogtatás ismételve lőn,
1242   3|          felrettenetesítve, amint őket nekem a mama látnoki ihlettséggel
1243   3|                   szőke, másik barna,és mind a kettő igen módos, igen takaros.~
1244   3|             mindennel, amit parancsolnak.~Az a barna fiú némi vonatkozásnak
1245   3|                     ezt észrevette, hogy azt a két mázsa szalonnát az ő
1246   3|                   számára készítettem.~Végre a szőke tiszt ragadott ki
1247   3|                  hálni – kérdezém tőle.~Mind a kettő elneveté magát.~–
1248   3|                      kettő elneveté magát.~– A puszta földön, a havon,
1249   3|                    magát.~– A puszta földön, a havon, az ég alatt – felelé
1250   3|                    nézd! És kibírják! Nálunk a cselédség is holtra betegednék,
1251   3|                      hagytam őket.~Alig érek a szobámba, midőn rettenetes
1252   3|                 Segítség! rablók! gyilkosok!~A hangot ismertem, de ijedtemben
1253   3|                     nem futottam segítségére a kiabálónak, míg az végre
1254   3|                  végre keresztül nem rontott a szobákon, egyenesen hozzám.~
1255   3|                 összevissza gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva, félcipőjét
1256   3|                   maga vörös volt, mint akit a kemencéből vesznek ki, és
1257   3|                kiabált és jajgatott és hítta a segítséget.~Sokára bírtam
1258   3|                történt vele. Hát éppen abban a szobában rejtette el magát,
1259   3|                  rejtette el magát, ahová én a két jövevényt beszállásoltam,
1260   3|                   Már most gondolhatod hozzá a többit, hogy mikor az a
1261   3|                      a többit, hogy mikor az a honvédtiszt nagy fáradtan
1262   3|                    tőle?~Nagy munkába került a mamát némileg megnyugtatni
1263   3|                    elhitetni vele, hogy azok a katonák éppen nem rabolni
1264   3|                      végre is annyira vittem a dolgot, hogy ő megígérte,
1265   3|                     pedig majd megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának
1266   3|             megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának rheumatismusai vannak,
1267   3|                      az.~Én megmutattam neki a szobát, s az, anélkül, hogy
1268   3|                   egyszer elalszik, belépett a szobájukba.~Én megijedtem,
1269   3|                 megijedtem, azt hittem, hogy a tisztek mindjárt összefaragják
1270   3|            felöltözve, legkisebb jele nélkül a kedvetlenségnek, követték
1271   3|                     hívatta őket.~Különös ez a katonanép! Hogy tud engedelmeskedni
1272   3|                   Fél óra múlva visszajöttek a tisztjeink. Semmi rosszkedv,
1273   3|                szobájukba, hanem fölkeresték a mamát meg engemet, s behízelgő
1274   3|                      tudtunkra, hogy ma este a tisztikar táncvigalmat fog
1275   3|                    többet az alvásról.~Hanem a mama folyvást ráncigált
1276   3|                         Hogyne volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt
1277   3|                    az én barna tisztem –, és a divatok legszebbikét foga
1278   3|                     lábom fáj – mentegetőzék a mama.~– Hiszen kegyednek
1279   3|       elkerülhetetlenül táncolni, édes mama.~A tisztek csupa udvariasságból
1280   3|                 udvariasságból nem nevettek, a mama hasonló tekintetekből
1281   3|           szerencsétlen leányzó! Így rohansz a kész veszedelembe! Így veszted
1282   3|                  máskor, ha bálba készültem, a hektikától félt, s azt hittem,
1283   3|                  csak finesse, csak komplott a magyaroktól, hogy a város
1284   3|                 komplott a magyaroktól, hogy a város leányzóit így mind
1285   3|            Törökországba.~– Ah, mama! Hiszen a tiszteknek nem szabad háború
1286   3|                   mire kellenénk még egyébre a férfiaknak, mint hogy feleségül
1287   3|                      meglátod – fenyegetőzék a mama, hanem azért nem tartóztatott
1288   3|                    vissza.~Estig dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem
1289   3|                   fehér báli ruhám derekára, a két végit elöl hosszan le
1290   3|                    hosszan le hagyva függni, a coiffure-ömbe egyszerű fehér
1291   3|                     eleven rózsát tűztem, mi a zöld levelekkel őszinte
1292   3|                  vettem még észre, hogy ezek a színek milyen jól állanak
1293   3|                   milyen jól állanak együtt.~A két tiszt már en pleine
1294   3|                  pleine parade várt ránk, az a hamisabbik annyi komplimentet
1295   3|                     hagyhatta szó nélkül azt a kis szeplőt ajkam alatt,
1296   3|                 eddig mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit
1297   3|                  Nono, mind sírás lesz ennek a vége – mormogta a mama félig
1298   3|                      ennek a vége – mormogta a mama félig hallhatólag,
1299   3|                   rendben találjanak rajtam.~A két tiszt fölkísért bennünket
1300   3|                    tiszt fölkísért bennünket a táncterembe. Előre büszke
1301   3|                     Előre büszke voltam arra a hatásra, amit nemzetiszín
1302   3|                csinos, fess kísérőmmel fogok a többek felett kivívni.~Köztünk
1303   3|                    nem akartam letenni arról a reménységről, hogy hátha
1304   3|                     reménységről, hogy hátha a többiek csakugyan mind négyszegletes
1305   3|                 fejűek, csupán nekünk jutott a gömbölyűből.~De mekkora
1306   3|                   fel magára, mint én, s ami a többi magyar tiszteket illeti,
1307   3|                    chevalier servant-om csak a másod- és harmadrangú csillagok
1308   3|                   egyik csinosabb volt, mint a másik, ügyesek, módosak,
1309   3|                   ontani!~Különösen egy tűnt a szemembe, de nemcsak az
1310   3|                    arcához oly jól illett az a kis fekete koszorúszakáll,
1311   3|                   kis fekete koszorúszakáll, a piros zsinóros atilla mintha
1312   3|                 táncolt! milyen tűzzel járta a lengyelt, a csárdást, az
1313   3|                     tűzzel járta a lengyelt, a csárdást, az ember szeretett
1314   3|                táncnál, komplimentjainál, az a je ne sais quoi nagy fekete
1315   3|                   sem veszem ki.~No, ha ezek a csatatéren is ily hódításokat
1316   3|                     odalejt hozzám, s felkér a legközelebbi quadrille-ra.~
1317   3|                vitatá tovább az engagement-t a szép kapitány s odaült mellém.~
1318   3|                   elébb elfelejtem azt, hogy a világon vagyok. Azonban
1319   3|                   tekintetre!~Én nem.~Mintha a világon a legközömbösebb
1320   3|                     Én nem.~Mintha a világon a legközömbösebb dolgot tenném,
1321   3|                      dolgot tenném, kivettem a keblemre tűzött magányos
1322   3|                    ki félig, s anélkül, hogy a hatást akarnám észrevenni,
1323   3|                Mindezt olyan hangon, minővel a szolgabíró passzust ad az
1324   3|                     passzust ad az utazónak.~A kapitány halkan ajkához
1325   3|              kapitány halkan ajkához szorítá a rózsát. Nem néztem oda,
1326   3|                 néztem oda, de azért láttam. A fél világért szemébe nem
1327   3|                  jártak el, csak azután jött a sor az én quadrille-omra.~
1328   3|                     nekem odáig az idő, azok a véghetetlen „három a tánc”-
1329   3|                    azok a véghetetlen „három a tánc”-ok nem akartak lejáródni.
1330   3|                    én quadrille-omra jöhetne a sor.~Hanem eközben sok mulatságot
1331   3|                Hosszú, sovány arca, termete; a rövidre nyírott haj és a
1332   3|                     a rövidre nyírott haj és a nemrég növesztett bajusz
1333   3|                     sehogy sem állanak neki.~A mi mulatságunk rendkívül
1334   3|                 milyen rossz cukrász van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból
1335   3|                      itt a mi városunkban. Ő a mimikámból azt következtethetve,
1336   3|                   rettenetesen megbánthatott a bálban, mondott rá valamit,
1337   3|                  bálban, mondott rá valamit, a szavait kísérő taglejtésből
1338   3|                   azt nem hiszem, hogy ennek a háborúban élő embernek rendes
1339   3|            elkövetkezett az én quadrille-om. A zenekar a bevezetést elhúzta,
1340   3|                      quadrille-om. A zenekar a bevezetést elhúzta, s erre
1341   3|                      s erre mindenki sietett a tancosnéjához.~Majd kiverte
1342   3|           tancosnéjához.~Majd kiverte szívem a corsette-em oldalát, úgy
1343   3|                  csakugyan rendes akciója az a fejbeütésforma).~Mi pedig
1344   3|                    fejbeütésforma).~Mi pedig a tánc-kolonne-ba lejténk.
1345   3|                    az övé az enyimbe.~Vártuk a zenét.~De mielőtt az megszólalhatott
1346   3|                      hallatszott az utcán, s a távolból néhány ágyúlövés,
1347   3|                    ágyúlövés, melynek hangja a terem ablakait megreszketteté.~
1348   3|                  percben egy férfi lépett be a terembe, föltett csákóval,
1349   3|                    ágyúlövést is meghallá, s a futár arcából is olvashatá,
1350   3|                tenyerébe csapva, ismét azzal a mozdulattal, amivel emberhalált
1351   3|                    ment kardját felkötni.~És a többi tisztek is ugrottak
1352   3|                    ugrottak fegyvereik után, a nyájas, mosolygó, hízelgő
1353   3|                 kedvem lett volna vele menni a csatába, mellette lovagolni
1354   3|                   szemeivel látszott keresni a tömeg között.~Szemeink találkozának.
1355   3|                     Ő elsietett, vele együtt a tisztek mind. Mi azonban
1356   3|               távozzék el visszajötte előtt.~A leghosszabb órát ekkor éltem
1357   3|                    figyeltünk és okoskodtunk a távolabb vagy közelebb hangzó
1358   3|                 megeshető volt, hogy valahol a két sereg utcai csatába
1359   3|                      volt elvárni itt együtt a harc kimenetelét.~Nemsokára
1360   3|                  végre egészen elhangzottak.~A velünk volt civilisták ebből
1361   3|                     azt következtették, hogy a magyarok győztek.~Igazuk
1362   3|                      hallánk visszafelé jőni a tisztikart, bejöttek a terembe,
1363   3|                  jőni a tisztikart, bejöttek a terembe, vígan, nevetkőzve,
1364   3|                      még most törülgetett le a ruhájáról valamit (tán sár,
1365   3|                    vér?), s sietett mindenki a táncosnéját felkeresni és
1366   3|                      kérdé az egyik.~– Igen! a quadrille-nál – szóltak
1367   3|                    többen, s rendezni kezdék a kolonne-okat, mintha csak
1368   3|                udvariatlanságáért, miszerint a legjobb akarat mellett sem
1369   3|              kontratáncot eljárhassa, miután a féllábát ellőtték a csatában,
1370   3|                   miután a féllábát ellőtték a csatában, s kénytelen azt
1371   4|                 különben nem fogják elhinni.~A költő álmodta ezeket.~Annyi
1372   4|                hagymázos képzetvilágában?~De a könny, mely a fölidézett
1373   4|            képzetvilágában?~De a könny, mely a fölidézett nevek emlékére
1374   4|                    fölidézett nevek emlékére a szemet elárasztja, nem fogja-e
1375   4|                 szánt nemzet felett.~– Apám, a halál órája kong. Először
1376   4|               meghalok én, azután te, azután a haza. Engem megsiratsz te,
1377   4|                 Engem megsiratsz te, tégedet a haza, a hazát senki. Boldogok,
1378   4|               megsiratsz te, tégedet a haza, a hazát senki. Boldogok, akik
1379   4|                      jaj az élve maradóknak!~A halál órája kong.~Apám,
1380   4|                  tüzes kardot, hegyével ugye a földnek áll? Az öl meg engem,
1381   4|                 hatnak fel az égbe.~Ne sírj, a könnyek nem e napra valók.~
1382   4|                   könnyek nem e napra valók.~A halál órája kong. Én meghalok.
1383   4|                      De nem maradok soká sem a sírban, sem az égben. Eljövök.
1384   4|                 ellen, szavaimtól elsápadnak a havasok lakói, és a Székelyföld
1385   4|               elsápadnak a havasok lakói, és a Székelyföld minden ifjai
1386   4|                 utánad meghal Székelyország.~A halál órája kong.~A nagy
1387   4|           Székelyország.~A halál órája kong.~A nagy ákászfát ablakod előtt
1388   4|                aranyoshajú halott leányodra.~A halál órája kong.~Készíttess
1389   4|                    gyászfenyőfát ültess, hol a székely ifjaknak legyen
1390   4|                   zöld ágat törni kalapjukra a nagy menyegző napján.~A
1391   4|                      a nagy menyegző napján.~A nagy menyegző napján sokezer
1392   4|                 napján sokezer vőlegény lesz a Székelyföldön, menyasszony
1393   4|              menyasszony nem lesz, csak egy, a te aranyoshajú Lóra leányod.~
1394   4|                legény elhagyja jegyesét, még a házas férfiak is megválnak
1395   4|                      hogy utánam jőjenek, és a székely szüzek és a székely
1396   4|                       és a székely szüzek és a székely hölgyek sírni fognak
1397   4|                   őket is elviszem magammal, a szép, barnafürtű, napsütötte
1398   4|                   mint az özvegy és az árva.~A halál órája kong.~Nyisd
1399   4|                     az ablakot, hagyd bejőni a szellőt, mely lelkemet szárnyaira
1400   4|              szárnyaira veszi; hagyd besütni a holdsugárt, mely ezüst utat
1401   4|                  reggelt… jó reggelt…~…Szólt a leány, és bezárta szemeit.~–
1402   4|                      Ősz az apa, még gyermek a halott, alig tizenhat éves,
1403   4|                   meg van halva.~Úgysem volt a földé egészen soha, lelke
1404   4|                    soha, vágyai nem keresték a mindennapi tárgyakat, barátnékat,
1405   4|                      túlvilág voltak mindig. A halál nem változtatott rajta
1406   4|                  Ugyanazon mennyei komolyság a zárt ajkakon, mely azoknak
1407   4|                    az arc éppoly liliomfehér a halálban, mint az életben,
1408   4|                   halálban, mint az életben, a hosszú aranyat játszó haj
1409   4|                  arcot, mely olyan, minőknek a szentképeket szokták festeni.~
1410   4|                szentképeket szokták festeni.~A holdsugár nem fehérebb,
1411   4|                   ember reggelig virrasztott a holt ágya mellett, várta,
1412   4|                 felnyitja; – reggel eljöttek a szomszédok, felöltöztették
1413   4|                   szomszédok, felöltöztették a halottat hófehér ruhába,
1414   4|                 másnap esthajnalban kivitték a temetőkertbe, eltemették,
1415   4|              eltemették, dombot takartak rá, a domb négy szögletéhez négy
1416   4|                 emléktelen időkből elmaradva a helység tulajdonává vált,
1417   4|                      kijártak még évről évre a környék hajadon leányai,
1418   4|                  tarka virágokkal hinteni be a holt angyal sírját, és sokáig
1419   4|                       napról napra e dombhoz a vidék legvénebb embere hófehér
1420   4|                 forró könnyeivel locsolgatni a sírt, hol eltemetve fekszik
1421   4|                  mint egy égő kard, hegyével a föld felé fordulva, azután
1422   4|                    sohasem látták őt vígnak; a vén fa sebe nehezen gyógyul.~
1423   4|                     elégülten billegette rá, a helység minden tárgyait
1424   4|                    ismeré. Melyik széken ült a templomban, melyik orgonafából
1425   4|                    leánya évek előtt hagyta. A karszék ugyanazon helyen,
1426   4|                    karszék ugyanazon helyen, a cipőcskék most is az ágy
1427   4|                      most is az ágy fejénél, a pohár, melyből inni szokott,
1428   4|                       összetett kezekkel ült a vén zsöllyeszékben és hallgatta
1429   4|                  zsöllyeszékben és hallgatta a jósló hangokat.~Hajh, e
1430   4|                       Tán emlékezni fog újra a jósló ezüsthangra, mely
1431   4|                 annyiszor végigjárt azokon?~…A vén ákász lombjai csendesen
1432   4|                   susogtak az ablak alatt, s a kis hímzett karszék ízei
1433   4|              ropogtak, csikorogtak magukban, a lámpa lobogott hol jobbra,
1434   4|                       Az ősz letette könyvét a lámpa mellé, leült széles
1435   4|                megtörülte öltönye szárnyával a könyv tábláit, s annak kapcsait
1436   4|                   kiakasztva, feltárta.~Ahol a könyv kinyílt, egy kisded
1437   4|                     kisded írott szelet volt a lapok közé téve, rá egy
1438   4|                     oly veresek voltak, mint a vér.~Az öreg azonnal ráismert
1439   4|                      Uram, ne hagyd elveszni a te népedet.”~– Ő írta, ő
1440   4|                        susogá és megcsókolta a levelkét, azután a koszorúcskát
1441   4|               megcsókolta a levelkét, azután a koszorúcskát s mindkettőt
1442   4|                   helyen:~„Emeljetek zászlót a magas hegyen. Szóljatok
1443   4|                   van az Úrnak napja, melyen a népekre romlás következik…~
1444   4|                   népekre romlás következik…~A csillagok, a nap és a hold
1445   4|                     következik…~A csillagok, a nap és a hold elhomályosulnak,
1446   4|            következik…~A csillagok, a nap és a hold elhomályosulnak, a
1447   4|                      a hold elhomályosulnak, a kevélyek szarvai letörnek…~
1448   4|              letörnek…~Olyanok lesztek, mint a futó szarvas. A ti kisgyermekeitek
1449   4|                lesztek, mint a futó szarvas. A ti kisgyermekeitek a kősziklákhoz
1450   4|                szarvas. A ti kisgyermekeitek a kősziklákhoz veretnek, és
1451   4|                     és házaitok lerontatnak…~A ti jajgatástok elhallik
1452   4|                      ti jajgatástok elhallik a szomszéd országokra…~A ti
1453   4|              elhallik a szomszéd országokra…~A ti leányaitok olyanok lesznek,
1454   4|             leányaitok olyanok lesznek, mint a fészkéből kiűzött madár…~
1455   4|              fészkéből kiűzött madár…~Zúgnak a népek, miként a felforrott
1456   4|                       Zúgnak a népek, miként a felforrott tenger. De az
1457   4|                     öröm, az átok megemészti a földet…~Szállj le és ülj
1458   4|                     földet…~Szállj le és ülj a porban te szűz, Babilonnak
1459   4|                       Babilonnak leánya, ülj a földön, nincs tenéked többé
1460   4|                     Közel, igen közel vagyon a te pusztulásodnak ideje,
1461   4|                   csendesen susogva rezegtek a hold világában.~…A hímzett
1462   4|                  rezegtek a hold világában.~…A hímzett karszék nyikorgott,
1463   4|               karszék nyikorgott, recsegett, a lámpa lángja kígyózva nyúlt
1464   4|                    fekete füstfoltot játszva a szoba fehér padlatára.~…
1465   4|                      szoba fehér padlatára.~…A besütő hold a nyitott bibliára
1466   4|                    padlatára.~…A besütő hold a nyitott bibliára veté kísértetvilágát,
1467   4|                   veté kísértetvilágát, mely a lámpafényben oly zöldes
1468   4|                     zöldes halottfényt adott a szent könyvnek.~„Uram ne
1469   4|                       Uram ne hagyd elveszni a te népedet!”~– – Másnap
1470   4|               roppant csapatokban törtek alá a havasokról, s szerte mindenfelé
1471   4|               székely.~*~Folyt már mindenütt a magyar vér, város város
1472   4|                   Erdély fölött összecsaptak a polgárháború hullámai, a
1473   4|                     a polgárháború hullámai, a magyarnak nem maradt más
1474   4|                     magyarnak nem maradt más a harcokból, mint véren vásárolt
1475   4|           Székelyföldnek egy kis szegletében a háromszéki székely szülőfölde.~
1476   4|                  szülőfölde.~Körül égett már a határ, sápadtak az arcok,
1477   4|               sápadtak az arcok, hallatszott a vérszomjas hadak kiáltása,
1478   4|                     volt egy férfiszív. Csak a háromszéki székely nem volt
1479   4|                makacs elszántsággal várta be a közelgő veszélyt, nem kérdezte
1480   4|                    várta nyugodtan, makacsul a veszélyt, mellyel egyedül
1481   4|                       mellyel egyedül maradt a csatában.~Ezt így szokta
1482   4|                     csatában.~Ezt így szokta a székely.~*~Ezernyolcszáznegyvennyolcadik
1483   4|                     év december havát éltük. A nap véresen áldozott le
1484   4|                  földet s az emberek bűneit.~A sötét éjszakában néha tompa
1485   4|           villanástól, mely lomhán lobban el a világtalan éjben. Itt, amott,
1486   4|                     emelné fel izzó árnyékát a véghetetlen űrben.~Elzárt
1487   4|                 ablakai fénylenek szétszórva a setéten keresztül, s a helység
1488   4|            szétszórva a setéten keresztül, s a helység egyetlen tornyából
1489   4|                   helység egyetlen tornyából a csengő estharang intő hangjai
1490   4|                     hangjai beszélnek halkan a siket éjszakának.~A föld
1491   4|                   halkan a siket éjszakának.~A föld fel van fagyva, a göröngyös
1492   4|                       A föld fel van fagyva, a göröngyös fagyon lókopogás
1493   4|                     egy férfi látszik ügetni a helység felé, olykor megáll,
1494   4|                    magasba, hol mélybe visz, a lovag sokára ér fáradt lován
1495   4|                 lovag sokára ér fáradt lován a legelső házhoz, melynek
1496   4|                  rekedt, tompa hangon beszól a ház gazdájához.~– Áron apó!
1497   4|                   kend?~– Nem alszom – felel a szólított.~– Azt jól is
1498   4|                      lámpáját hozva, mellyel a jövevény szemébe világított.~–
1499   4|                    Andor? mit hozasz? jer be a melegre.~– Melegből jövök,
1500   4|                       még idáig is ellátszik a tüze. Mindig visszanéztem,