Rész

1501   4|                     tudom hagyni, de még tán a világ végére is utánam látszanék.~–
1502   4|                    vágták s vérét felitatták a kutyákkal, kis öcsémet beledobták
1503   4|                       kis öcsémet beledobták a tűzbe, sok ember elveszett,
1504   4|                 lehet tán kétezer is, kivált a szegény hajadon leányok,
1505   4|                    nem menekülhet, kést vert a szívébe.~– Rettenetes!~–
1506   4|                     az éjjel. Isten veled és a szegény székelyekkel.~A
1507   4|                      a szegény székelyekkel.~A lovag ismét felült ménjére,
1508   4|                   több lovagok ügettek ismét a helységen keresztül.~– Honnét
1509   4|                         Igen. Mit csinál ott a székely tábor?~– Semmit.
1510   4|                    azután eloszlott mindenki a maga szülőföldére.~Tovamentek.
1511   4|               ölükben. Összefagyva, eléhezve a decemberi hideg éjszakában.~–
1512   4|                      ismét. Az öreg köszönté a hirtelen elvágtatót.~– Jó
1513   4|                     Jó az ördögöknek, de nem a székelynek! – felelt az
1514   4|                     szobájába. Mellékszobáit a menekvők foglalák el; egyik
1515   4|                kisdede az úton, azt siratta; a többi evett, melegedett
1516   4|                 pihenni dőlt.~Áron leakasztá a falról vén ősi fegyverét
1517   4|                     azzal letette maga mellé a kardot, előkereste a szent
1518   4|                   mellé a kardot, előkereste a szent könyvet, hogy beszéljen
1519   4|                      dörrenéstől.~– Azok nem a mi ágyúink – sóhajtá az
1520   4|                     egy sincs, s felnyitotta a bibliát.~És olvasá benne
1521   4|                 benne e szavakat:~„Elvesszen a nap, melyen én születtem.
1522   4|               látogassa azt meg onnan fölül…~A halálnak árnyéka feküdjék
1523   4|                     árnyéka feküdjék azon és a felhő lakozzék rajta…~Ne
1524   4|                   rajta…~Ne számláltassék az a hónapokhoz, töröltessék
1525   4|                     ki az esztendőből…~Várja a világosságot és el ne jöjjön,
1526   4|                     édesanya? miért nem tett a földbe születésemnek órájában?…~
1527   4|                     órájában?…~Most feküdném a földben és alunnám s nyugodalmam
1528   4|                     nékem…~Miért ad az Isten a nyomorultnak világosságot
1529   4|          nyomorultnak világosságot és életet a kesergőnek?!~Kik a halált
1530   4|                    életet a kesergőnek?!~Kik a halált keresik, mint az
1531   4|                      lelkem választja inkább a halált, mint az én csontjaimat.~
1532   4|                    napjaim megrövidültek, és a koporsók várnak reám.”~Áron
1533   4|                        Áron könnyezve olvasá a próféta szavait, ó, úgy
1534   4|                      időt megérni? kezdeteit a gyászos balnapoknak, miknek
1535   4|                balnapoknak, miknek végét tán a jövő hetedik ivadék sem
1536   4|                      ősz ember könnyes arcát a szent könyvbe rejté és keservesen
1537   4|                   rejté és keservesen sírt.~…A vén ákász száraz gallyai
1538   4|                      gallyai halkan verődtek a jégvirágos ablaktáblákhoz.~…
1539   4|                  jégvirágos ablaktáblákhoz.~…A hímzett karszék nyikorgott,
1540   4|              ropogott minden eresztékeiben.~…A lámpa vadul hányta-vetette
1541   4|                 fekete füstlombot hajtva fel a fehér padozatra.~– Elvesszen
1542   4|                 fehér padozatra.~– Elvesszen a nap, melyen én születtem!…~
1543   4|                      felemelte könnyes arcát a bibliából, s amint szeme
1544   4|                      áttekinte, maga mellett a hímzett karszéken leányát
1545   4|                karszéken leányát látta ülni, a szép aranyoshajú Lórát.~
1546   4|                fölkeltében tulajdona maradt, a hosszú, aranyat játszó haj
1547   4|                 minden oly liliomfehér, csak a szemek csillaga kék és a
1548   4|                     a szemek csillaga kék és a hajfürte arany.~Áron reszketve
1549   4|                hajtva, apja vállán keresztül a bibliába tekinte, mint annyiszor
1550   4|                  aranyhajú fejét.~Áron látta a fejet vállán nyugodni, de
1551   4|                    de terhét nem érzé annak. A tünemény a bibliában kezdett
1552   4|                   nem érzé annak. A tünemény a bibliában kezdett levelezni,
1553   4|                     odamutatott.~Áron olvasá a mutatott helyet:~„Én vagyok
1554   4|                      Úr, ki népemet kihoztam a téjjel-mézzel folyó hazába,
1555   4|                       akik énbennem bíznak.”~A szellem tovább lapozott,
1556   4|                   fegyverekkel, én teellened a seregek Urának nevével.”~
1557   4|                      nevével.”~Ismét új lap. A szellem ujja e helyre mutatott:~„
1558   4|                     ki tenéked kezeidbe adom a te ellenségeidet.”~Ismét
1559   4|                        Áron reszketve olvasá a szent sorokat. Vén szívében
1560   4|                 mintha beszédét hallaná, azt a csengő jósló ezüsthangot,
1561   4|                    az ajkak zárva valának, s a szemek nyitva bár, de lángtalanok.~
1562   4|                  nyitva bár, de lángtalanok.~A szellem fölkelt helyéről
1563   4|                 halvány sírbolti fényt vetve a házak falaira, melyek mellett
1564   4|                    elsuhant.~Kivezette apját a városból, ki a temetőig,
1565   4|               Kivezette apját a városból, ki a temetőig, elvivé sírhalmához.
1566   4|                     sírhalmához. Ott megállt a szobor előtt, s kezével
1567   4|              csillogó hadisorok előtt. Látta a villanást, a kiokádott tüzet,
1568   4|                    előtt. Látta a villanást, a kiokádott tüzet, melyet
1569   4|                    torkából kilövellt, látta a földről felpattanó fekete
1570   4|               golyókat, szárnytalan démonait a sötét rémvilágnak, némelyik
1571   4|                      És látta, mint bomlanak a távoli fegyvertől csillogó
1572   4|                  kiknek karjai megrövidültek a náloknál erősebb lény hatalma
1573   4|                      lény hatalma ellenében.~A tünemény lehajlott hozzá,
1574   4|                     nyomott s fényes ujjával a szobor feliratára mutatott.
1575   4|                leányát keblére ölelje, midőn a tünemény hirtelen eloszlott
1576   4|                    találta magát, homlokával a becsukott szent könyvre
1577   4|               hajolva.~…Minden csöndes volt, a gallyak nem zörögtek ott
1578   4|               gallyak nem zörögtek ott künn, a szék nem nyikorgott, a lámpa
1579   4|                       a szék nem nyikorgott, a lámpa égett csendesen, csak
1580   4|                  lámpa égett csendesen, csak a mellékszobában alvó menekültek
1581   4|                      nap éjszakáján fölásatá a leánya sírja elé ásott nyolcszegletű
1582   4|                      valaha.~Ez órától fogva a kis völgyi helység minden
1583   4|            asszonyokkal salétromot főzetett, a szárazmalomban puskaport
1584   4|              puskaport gyártott, összeszedte a található vasat, azokból
1585   4|                     hallatszott udvarából, s a szomszéd agyagdombon katlan
1586   4|                      csavargott fel az égre.~A falu vénei és asszonyai,
1587   4|                  hazulról, hallgatva segíték a legöregebb férfit, nem érték,
1588   4|                  ébrenlét és fáradság lakott a kis völgyi helységben.~*~
1589   4|            helységben.~*~Csatára virradt fel a nap, magas bércek kettős
1590   4|                      választva el egymástól.~A patak fölülről meredek szakadékos
1591   4|                 össze egymással, kiegészítve a sziklába vájt utat, mely
1592   4|                       Alább csöndesebben fut a folyam vize, s kemény telekben,
1593   4|                     megvédve, jóval magasabb a bal partnál, úgyhogy az
1594   4|                     erdős dombocskát, melyet a patak félszigetként foly
1595   4|                      választák oltalompontul a székelyek. Hadiszerek bőségében
1596   4|                     nem sok hasznát vehetni.~A túlsó oldalt az oláhok lepték
1597   4|                  ellenfeleikre.~Ők készülnek a támadáshoz, a székelyek
1598   4|                      készülnek a támadáshoz, a székelyek a védelemre. Végigállják
1599   4|                      támadáshoz, a székelyek a védelemre. Végigállják a
1600   4|                     a védelemre. Végigállják a hídhoz vezető keskeny hegyi
1601   4|                  leseperhetné őket onnan, de a székelyeknek egy ágyújuk
1602   4|                    oláhok nyolc ágyút húznak a folyampartra, azokat egymás
1603   4|                  lehetne azokat szerelni, de a székelyeknek annyi sincs.
1604   4|               innenső part bokrai közé, hogy a tüzéreket puskázzák le onnan.~
1605   4|               ordítás jelenti, hogy kezdődik a csata. A támadók csapatjaitól
1606   4|                       hogy kezdődik a csata. A támadók csapatjaitól fehérlik
1607   4|                támadók csapatjaitól fehérlik a bércoldal, a föld reszket
1608   4|           csapatjaitól fehérlik a bércoldal, a föld reszket dübörgéseik
1609   4|                       Az ágyúk megdördülnek.~A székelyek hallgatva állják
1610   4|                  csapat szuronyos fegyverrel a híd elé áll, melyet bár
1611   4|                   üldözőkké.~Az oláhok ágyúi a híd védőire vannak irányozva,
1612   4|                    védőire vannak irányozva, a fütyülő tekék hol fejük
1613   4|                     fejük fölött repülnek el a bátraknak, hol lábaiknál
1614   4|                       hol lábaiknál fúródnak a földbe; néha egy-egy találó
1615   4|                 mindannyiszor visszaverettek a hídról.~Egy kis zömök székely
1616   4|                   Egy kis zömök székely állt a híd közepén, vakmerően küzdve
1617   4|                  vitézekből álló csapat jött a székelyek ellen, elöl óriástermetű
1618   4|           villogtatva bal kezében.~– Tedd le a fegyvert, székely! – kiálta
1619   4|                     kiálta messziről az oláh a zömök férfira. – Én vagyok
1620   4|                    közeledett dandárja élén, a híd rengett nehéz lábai
1621   4|                   rengett nehéz lábai alatt.~A székely nem szólt, de puskáját
1622   4|                     pallosa súlyosan hullott a székely nyakára, s azt félig
1623   4|                      s azt félig levágta, de a székely szuronyának az oláh
1624   4|            szuronyának az oláh hátán jött ki a hegye, ki iszonyú ordítással
1625   4|                      iszonyú ordítással dőlt a híd karfájának, mely letörött
1626   4|                 letörött alatta, esni hagyva a súlyos tetemet, mely a melléből
1627   4|                hagyva a súlyos tetemet, mely a melléből kiálló fegyvernél
1628   4|                      kiálló fegyvernél fogva a holt székelyt is maga után
1629   4|                    Erre ismét általános lett a viadal, oláhok, székelyek
1630   4|                     hol az egyik foglalta el a hidat, hol a másik, férfi
1631   4|                     foglalta el a hidat, hol a másik, férfi férfi ellen
1632   4|                    kardok és fejszék pengtek a csatában, s a híd két oldaláról
1633   4|                fejszék pengtek a csatában, s a híd két oldaláról vérszalagok
1634   4|              oldaláról vérszalagok csorogtak a tajtékzó patakba.~E percben
1635   4|               patakba.~E percben jobb oldalt a folyam felől iszonyú ordítás
1636   4|                 támadt, az oláhok lekerültek a folyam befagyott részére,
1637   4|                     befagyott részére, s ott a jégre leugrálva, csoportosan
1638   4|                   csoportosan jöttek felfelé a jégen, az innenső part alacsonyabb
1639   4|                  ismét felkapaszkodhassanak.~A parton álló székelyek puskaaggyal
1640   4|                  szorítá őket parthosszában, a támadók egymás vállára hágva
1641   4|                    iparkodtak felkapaszkodni a meredek parton, s a túlnan
1642   4|           felkapaszkodni a meredek parton, s a túlnan levők sűrű tüzeléssel
1643   4|                   sűrű tüzeléssel fogyaszták a védőket.~A hídnál küzdő
1644   4|             tüzeléssel fogyaszták a védőket.~A hídnál küzdő székelyek látták,
1645   4|                      csak egy ágyújok volna, a folyam jegét be lehetne
1646   4|                   jegét be lehetne szakítani a támadók alatt, míg az most
1647   4|                  tömeg feltartóztatására, de a túlparti ágyúk oly erős
1648   4|        visszavonulásról kezdének gondolkodni a minden oldalról szorongatott
1649   4|                    nehéz ágyút vontatnak alá a köves hegyi úton; a lovak
1650   4|                      alá a köves hegyi úton; a lovak fáradtan gőzölögnek,
1651   4|                 mennydörögve gördülnek végig a köveken. A vénemberek megállnak
1652   4|                   gördülnek végig a köveken. A vénemberek megállnak egy
1653   4|                    megcsóválja, s perc múlva a hosszú csatakígyó torkából
1654   4|                     pukkanástól követve, mit a sziklák oldalain százszor
1655   4|               oldalain százszor kiált vissza a felriadt visszhang.~– Hajrá,
1656   4|                   elhajítva, s égő kanócával a folyam felé mutat, melynek
1657   4|                       sehol sem menekülhetve a két meredek part közt.~–
1658   4|                 ember, miután újra célozott; a mennydörgésszülte golyó
1659   4|                 mennydörgésszülte golyó most a híd ellen tolakodó csoportok
1660   4|                      Egy jól irányzott lövés a parton álló telep egyik
1661   4|                    elszórva.~– Hajrá! hajrá! A havasok lakói félni fognak
1662   4|                   havasok lakói félni fognak a te szavaidtól, a székely
1663   4|                      fognak a te szavaidtól, a székely ifjak mind, mind
1664   4|                 halála, seregek ijedése lőn. A dombot, hová ő állt, nem
1665   4|                      Fél óra múlva vége volt a csatának, székely állt a
1666   4|                     a csatának, székely állt a folyam mindkét partján,
1667   4|                     Csata végeztével, miután a sebesülteket elhordák, mindenki
1668   4|                     úsztak. Örömhangon, mely a delíriummal rokon, rebegé
1669   4|                  leányom, aranyoshajú Lóra!”~A székelyek felültették az
1670   4|                    nyaka körül, feltűzték rá a nyert lobogókat, s így vonták
1671   4|             Sepsiszentgyörgyre.~És lőn, hogy a Székelyföldnek minden ifjú
1672   4|                     ifjú legényei, még maguk a házas férfiak is, elhagyák
1673   4|                   Lóra után.~És valahányszor a csatába mentek, megcsókolgaták
1674   4|                 megcsókolgaták azt, és mikor a csatában hallották szavait
1675   4|                városon mentek vele által, és a népség kérdé, mely diadalszekér
1676   4|                arccal felelé mindegyik:~– Az a mi menyasszonyunk, ellenségrontó
1677   4|                     hosszú halál.~Voltak már a székelyeknek vitéz seregeik,
1678   4|                    Nemcsak hazájában győzött a székely kar, vitte a diadalt
1679   4|                 győzött a székely kar, vitte a diadalt a magyar földre
1680   4|                 székely kar, vitte a diadalt a magyar földre is, fölkereste
1681   4|                   havas bérceiben, rárontott a szerbre árkos sáncai közt
1682   4|                   árkos sáncai közt s vívott a kozákkal Szeben bástyái
1683   4|                mégsem oly kedves sehol, mint a hazai bércek közt aranyhajú
1684   4|              bizonyosan hitte, hogy idvezül.~A kis szürke vezér és fiai,
1685   4|                    kis szürke vezér és fiai, a barna székelyek, az ősz
1686   4|                     pattantyús és ércleánya, a hangos sugárágyú, ki ne
1687   4|                  őket emlegetni?~Kérdezz meg a Székelyföldön bármely fiatal
1688   4|                     következik az éj. Életre a halál, csakhogy az élet
1689   4|                   csakhogy az élet rövid, és a halál örök.~Hőséges júniusi
1690   4|         forgószelektől kergetve égi csatára, a távoli mennydörgés meg-megrázta
1691   4|                     meg-megrázta az eget.~És a földön is csata készült,
1692   4|              ellenében, fegyvereik villogtak a nap rekedt hevében.~A felhők
1693   4|              villogtak a nap rekedt hevében.~A felhők egy völgy felett
1694   4|                  felett siettek összecsapni; a hadseregek is e völgyet
1695   4|                   választák csatáik helyéül.~A völgyön keresztül keskeny
1696   4|                 falakkal, körül vad erdőség.~A zárda mellett ágyúk állanak
1697   4|                    vitézek, kiknek ellenében a sziklaúton zászlós seregek
1698   4|                 zúgással örvénylik keresztül a völgyön a rettenetes forgószél,
1699   4|                örvénylik keresztül a völgyön a rettenetes forgószél, mint
1700   4|                    oszlop, az égen felhőket, a földön sudaras fákat tépdelve
1701   4|            mennyrázkódtató csattanás jelt ád a viharok harcára, s a felhők
1702   4|                      ád a viharok harcára, s a felhők egymásba omlanak,
1703   4|                     lövöldözve egymásra, míg a napsugárnak egyes áttörő
1704   4|                   jeladó zászlók függnek alá a barna fergetegben.~És lenn
1705   4|                   barna fergetegben.~És lenn a földön is csata foly, az
1706   4|                      halált szórva dörögnek, a szakadó zápor vérpatakokkal
1707   4|              összeomlani.~Az ágyúk dörögnek, a csatázó csapatok véres kézzel
1708   4|                      majd hátrahömpölygenek, a zászlók vadul lobognak a
1709   4|                     a zászlók vadul lobognak a zivatarban.~Az ég zivatarát
1710   4|                      ég zivatarát fölülmúlja a földön csatázók ordítása.~
1711   4|                   egy tüzes golyó felgyújtja a zárdát; vad vörös lángot
1712   4|                lángot vet az égre és földre, a felhők vérben látszanak
1713   4|                    ide alant.~Az ágyú dörög, a villám harsog, a szuronyok
1714   4|                      dörög, a villám harsog, a szuronyok csengnek, az embervér
1715   4|             ércleánya az öreg Áronnak?~Amott a zárda falánál, legelöl valamennyi
1716   4|                aranyhajú Lóra, ne hagyj el.”~A székely fiúk is beszélnek
1717   4|               meghalunk, állj helyt értünk!”~A csatakígyó, mintha értené
1718   4|                   meredek mélység tátong fel a zárda mellett, melynek oldalát
1719   4|                     mellett, melynek oldalát a sugárágyú őrzi.~A te sírod
1720   4|                    oldalát a sugárágyú őrzi.~A te sírod lesz az, érc leánya
1721   4|                   egy ellenséges golyó, s te a meredekről halálra találva
1722   4|                  hullsz alá, nagyot kondulva a sújtott sziklavölgyben,
1723   4|        sziklavölgyben, mint egy harang, mely a toronyból leszakad.~…A halál
1724   4|                  mely a toronyból leszakad.~…A halál órája kong!…~…Először
1725   4|                         ordítá az ősz, midőn a golyó kedvenc ágyúját leseperte
1726   4|                    kedvenc ágyúját leseperte a meredekről, következő percben
1727   4|                     percben halva rogyott le a helyen, hol ércleánya állott,
1728   4|                   azután egy óráig harcoltak a székelyek kétségbeesett
1729   4|            elszántsággal, nem is foglalta el a csatatért tőlük senki sem.
1730   4|                     vezér nehéz sebeiben, és a vén Áron apó és a csaták
1731   4|               sebeiben, és a vén Áron apó és a csaták bűvös menyasszonya,
1732   4|                       Elmúlt az égen, elmúlt a földön a harc zaja. Csendes
1733   4|                     az égen, elmúlt a földön a harc zaja. Csendes minden.
1734   4|                   harc zaja. Csendes minden. A holtak alszanak.~Kelj fel,
1735   4|                     éjféli szellő, szedd fel a lombokat, mik le vannak
1736   4|                lombokat, mik le vannak tépve a zivatar kezétől, hintsd
1737   4|                      kezétől, hintsd be vele a halottakat. Hintsen be a
1738   4|                     a halottakat. Hintsen be a szellő hervadt levelekkel
1739   5|                                           I.~A negyvenkettedik zászlóalj
1740   5|                  negyvenkettedik zászlóalj s a lengyel vörössipkások egyedül
1741   5|               vörössipkások egyedül maradtak a csatatéren.~A többi elfutott.~
1742   5|               egyedül maradtak a csatatéren.~A többi elfutott.~Csak egy
1743   5|                      egy elhajított fegyvert a földről s odaállt a harcolók
1744   5|                 fegyvert a földről s odaállt a harcolók közé közkatonának.~
1745   5|                    közkatonának.~És hangzott a riadozó dal, a lengyel katonaének:~„
1746   5|                      hangzott a riadozó dal, a lengyel katonaének:~„Jáci
1747   5|                        Moja kohanicka!~(Ezek a katonák,~A krakkói fiúk~     
1748   5|                  kohanicka!~(Ezek a katonák,~A krakkói fiúk~      A vörössipkások,~     
1749   5|                katonák,~A krakkói fiúk~      A vörössipkások,~      Az
1750   5|                    hangzott az ágyúdurrogás, a pariparobaj, az ellen hurrákiáltása.~
1751   5|                   Dalolva vonult odább-odább a kis lengyel csapat; ha üldözői
1752   5|                 ismét vonult vissza, dalolva a riadozó harcéneket; az ágyú
1753   5|                 harcéneket; az ágyú dörgött, a paripák robogtak, a golyó
1754   5|                 dörgött, a paripák robogtak, a golyó fütyölt.~A kis csapat
1755   5|                   robogtak, a golyó fütyölt.~A kis csapat ellentállása
1756   5|                     lovassága; csatájuk mint a sziklát ostromló hullám
1757   5|                  szurony és kard cseng-bong, a csatázók porfelleget vernek
1758   5|                     vernek maguk körül, csak a zászlók hegye látszik ki
1759   5|                     hegye látszik ki belőle.~A porfelleg elnyugszik, a
1760   5|                      A porfelleg elnyugszik, a kisded csapat bántatlanul
1761   5|                      lovasságot visszatéríti a takarodót fúvó trombitaszó,
1762   5|                  takarodót fúvó trombitaszó, a csatatér magára marad.~A
1763   5|                     a csatatér magára marad.~A kéklő távolban rohanó seregek
1764   5|                   felhőárnyék, mely végigfut a földön, kergetve az üldöző
1765   5|                kergetve az üldöző szelektől.~A meggázolt fűben egyedül
1766   5|              égszínkék dolmányon végigfolyik a piros meleg vér, a szép
1767   5|               végigfolyik a piros meleg vér, a szép férfiarcon végigfut
1768   5|                     szép férfiarcon végigfut a halál sápadt fagyos színe.~
1769   5|                   egyszer fel akar emelkedni a földről, nem bír, visszahanyatlik,
1770   5|                    nem bír, visszahanyatlik, a kard kihull erőtlen kezéből.~„
1771   5|                      nevét és lehajtja arcát a fűbe, s kinyújtott kezével
1772   5|                   Hermie-t suttogva, meghal.~A nemzetőri kapitány.~S a
1773   5|                      A nemzetőri kapitány.~S a távolban, a szürkülő éjben
1774   5|                      kapitány.~S a távolban, a szürkülő éjben mindig enyészetesebben
1775   5|                      enyészetesebben hangzik a riadozó harcdal:~„Jáci táci
1776   5|                        II.~Egy hónap múlt el a budaméri vesztett csata
1777   5|                budaméri vesztett csata után.~A magyar fővezér Selmecen
1778   5|                     utat törni magának, mind a négyfelől el volt állva
1779   5|                    negyedszer kísértette meg a csatát, szinte ottveszett.
1780   5|                  lőtték le, ő alóla kilőtték a lovat, egy huszár nyargalt
1781   5|                   fogva s erővel hurcolta el a csatatérről.~Amint hazatért
1782   5|                  csatatérről.~Amint hazatért a laktanyára, tisztjei figyelmeztették,
1783   5|                   Levette fejéről, megnézte; a golyó a kokárda és a viharcsat
1784   5|                   fejéről, megnézte; a golyó a kokárda és a viharcsat között
1785   5|               megnézte; a golyó a kokárda és a viharcsat között fúrta át
1786   5|                    viharcsat között fúrta át a csákót.~– Miért nem egy
1787   5|                    alább! – monda elbúsultan a vezér, s a fáradságos éjek,
1788   5|                  monda elbúsultan a vezér, s a fáradságos éjek, napok után
1789   5|                   akar vele rögtön beszélni.~A fővezér fölkelt, nem kellett
1790   5|                      hogy bejöhet, aki akar.~A bejelentett nő belépett
1791   5|                      bejelentett nő belépett a szobába.~Fekete ruha volt
1792   5|                szemei oly ismeretesek voltak a vezér előtt.~Igen. E sötét
1793   5|                 tüneménye – új rajta egyedül a bánat és egy hosszú erőszakolt
1794   5|                   egy hosszú erőszakolt ránc a homlokon a két szemöld között,
1795   5|                   erőszakolt ránc a homlokon a két szemöld között, mely
1796   5|                      baljósló tekintetet ád.~A vezér odalépett hozzá. Az
1797   5|                   hidegen, nyugodtan ülve le a vezér által ajánlott karszékbe.~
1798   5|                    által ajánlott karszékbe.~A vezér szemben vele megállt,
1799   5|                    karokkal, s merően nézett a hölgy fel-felpillantó szemeibe.~
1800   5|           mindkettőnek arca.~– Artúr – kezdé a hölgy teljesen, de hidegen
1801   5|             nemsokára – szólt közbe keserűen a vezér.~– Férjem csatában
1802   5|                 csatában esett el – folytatá a nő –, nyílt, becsületes
1803   5|                      ujján. Egy fiatal tiszt a horvátoktól szállásolta
1804   5|                   férjed volt?~– Semmit sem. A tiszt szép fiatal ember,
1805   5|               megcsalja látszó szelídségével a szemlélőt, bágyadt kék szemei
1806   5|                    kék szemei nem árulják el a tüzet, mely rajtok belül
1807   5|                    jó katona haljon meg, nem a dicsőségért, énértem kell
1808   5|                      kell neki meghalni, nem a dicső csatamezőn – a halál
1809   5|                     nem a dicső csatamezőn – a halál legirtózatosabb tűzhelyén,
1810   5|                   legirtózatosabb tűzhelyén, a vesztőhelyen kell életetét
1811   5|               bevégeznie.~– Szegény asszony, a fájdalom megzavarta agyadat.~–
1812   5|               katonát azért megöletni, mivel a csatában, a nyílt harcmezőn
1813   5|                 megöletni, mivel a csatában, a nyílt harcmezőn megölte
1814   5|                     ezt! önnek hadbírái csak a haditörvények büntetéseit
1815   5|                  olvasnák fejére, önnek csak a pálcát kellene eltörni feje
1816   5|                    kimondani, hogy „Istennél a kegyelem.” Azt megmondani
1817   5|                  érzeni, s én azt sem bánom. A haláltól nem rettegek, de
1818   5|                   vannak zárva. Tegnap, hogy a hídtól visszavertek, még
1819   5|                     volt, ott vesztél volna, a hegyszoroson nem lehet fölfelé
1820   5|               fölfelé menned. Szélakna felől a defilé úgy meg van ágyúkkal
1821   5|                   azontúl, mert azután egész a branyiszkói hegyig egy helység
1822   5|                    néhány hatfontost kellene a defilét őrző telepek háta
1823   5|                    telepek háta mögé vinned.~A vezér keserűen mosolygott.~–
1824   5|                 vezér keserűen mosolygott.~– A levegőn keresztül, ugye?~–
1825   5|                      keresztül, ugye?~– Nem. A föld alatt.~A nő oly komolyan
1826   5|                   ugye?~– Nem. A föld alatt.~A nő oly komolyan mondta e
1827   5|                      mondta e szavakat, hogy a vezér arcáról elmaradt utánok
1828   5|                      arcáról elmaradt utánok a mosolygás.~– Igen, a föld
1829   5|                  utánok a mosolygás.~– Igen, a föld alatt. Emlékszem rá,
1830   5|                  kijártam, gyakran találtunk a hegyoldalban egy mély földalatti
1831   5|                futottak, magam beleszaladtam a bányatorkolatba. Néhány
1832   5|                  szaladt s ijesztgetni kezde a barlangban. Én még beljebb
1833   5|                   mélyebben haladtam befelé. A fiúk ordítását folyvást
1834   5|                ordítását folyvást hallottam, a visszhangzó üreg még egyszer
1835   5|                   azt előttem, s én futottam a sötétségben, lélegzetem
1836   5|                   sáros földhányások között. A setétségtől és magánytól
1837   5|                    előmbe. Siettem arrafelé, a világosság mindig közelebb
1838   5|                      közelebb látszott jőni, a besütő külvilág mint valami
1839   5|                   ezüstköd tört magának utat a föld alatti sűrű sötétségbe,
1840   5|                     egyórai futás után ismét a szabad levegőre értem, s
1841   5|            ijedtemben oly hirtelen bejártam.~A vezér várakozásteljesen
1842   5|                    várakozásteljesen figyelt a nő szavaira.~– Midőn kiértem
1843   5|                    szavaira.~– Midőn kiértem a szabadba, egy sűrű, vadonnan
1844   5|                     vágott közbe nyugtalanul a tábornok.~– Szélakna…~A
1845   5|                      a tábornok.~– Szélakna…~A vezér arca égni, szemei
1846   5|                      az örömtől.~– Nagyapám, a professzor, kinek az eseményt
1847   5|                       nagyon örülni látszott a felfedezésen, s mint emlékszem,
1848   5|              diadallal mondá hogy ez lesz az a „kurucok útja”, melyen II.
1849   5|                  között) cernírozott seregét a föld alatt keresztülvitte.
1850   5|                     azon jogaik vannak, hogy a fölöttük levő bányák terméseik
1851   5|                      is mélyebben fúratik át a hegyen, s ilyenkor elhagyatnak,
1852   5|                     megtörténhetik velük, ha a fölöttük levő bányák megszűnnek
1853   5|                  kívüled senki sem ismeri?~– A nyílást igen, de azt ki
1854   5|                     sem tudja, hogy az egész a hegy túlsó oldaláig vezet,
1855   5|                   túlsó oldaláig vezet, ahol a kijárás egészen össze van
1856   5|                       Nagyapám e fölfedezést a tudósoknál annyira sajátságos
1857   5|                   jöttöm célja. Jőjön velem.~A nő magára vette köpenyét,
1858   5|                    nő magára vette köpenyét, a vezér kardot kötött. Két
1859   5|              fáklyákkal, s így haladtak tova a téli éjszakában.~A föld
1860   5|                      tova a téli éjszakában.~A föld fehér volt, az ég fekete.
1861   5|                   Zajos csata után néma volt a vidék.~
1862   5|                                         III.~A nő biztos helyismerettel
1863   5|                biztos helyismerettel vezette a tábornokot a mondott hely
1864   5|          helyismerettel vezette a tábornokot a mondott hely felé.~Egymás
1865   5|                    hegykanyarulatnál megállt a nő, az egyik fáklyát elvette
1866   5|                     az egyik fáklyát elvette a kísérők kezéből, a másikat
1867   5|                   elvette a kísérők kezéből, a másikat a vezérnek adta
1868   5|                   kísérők kezéből, a másikat a vezérnek adta át, s inte
1869   5|                 nekik, hogy menjenek vissza.~A vezér kérdőleg tekinte rá.~–
1870   5|                     rá.~– Nem akarom – szólt a nő súgva –, hogy e helyet
1871   5|                      vagy… és velem egyedül.~A nő magasztos fájdalommal
1872   5|                 magasztos fájdalommal nézett a vezérre, „e fekete ruhában!” –
1873   5|                   fekete órában – tevé hozzá a vezér, s mentek azután egyedül
1874   5|                     mentek azután egyedül le a völgy mélyébe, a fehér zúzmarázos
1875   5|                  egyedül le a völgy mélyébe, a fehér zúzmarázos fák közt,
1876   5|                     úttalan hófuvatban, elöl a nő, utána a vezér, a lobogó
1877   5|                 hófuvatban, elöl a nő, utána a vezér, a lobogó fáklya vad
1878   5|                    elöl a nő, utána a vezér, a lobogó fáklya vad világot
1879   5|                 világot vete komor arcaikra.~A hegykanyarulat tölcsérén
1880   5|                    bokrok benőtték nyílását, a zöld fű elsarjadzott benne,
1881   5|                elsarjadzott benne, amennyire a napvilág beéri. Télen a
1882   5|                      a napvilág beéri. Télen a szél behordja hóval. A nyílás
1883   5|                 Télen a szél behordja hóval. A nyílás alig több, mint embermagasságnyi,
1884   5|                    Az asszony elöl lépett be a tunnelbe, félrehajtva szép
1885   5|                      deres csemetéket, utána a vezér. A nő leeresztett
1886   5|                   csemetéket, utána a vezér. A nő leeresztett fátyolán
1887   5|                 alatt járhatóvá tehetni azt. A folyosó ágyúk számára is
1888   5|                    haladtak mindig mélyebben a hegy szívébe, elöl az asszony
1889   5|                      lobogó fáklyával, utána a vezér szürke köpenyében.
1890   5|             köpenyében. Néhol oly meleg volt a föld gyomrában, mint a rekkenő
1891   5|                  volt a föld gyomrában, mint a rekkenő nyári délben, másutt
1892   5|                 rekkenő nyári délben, másutt a földalatti víz záporalakban
1893   5|                 áztatva az alatta elmenőket.~A tunnel közepe táján látható
1894   5|                     óriási kémény, föl egész a hegy tetejéig, hol mint
1895   5|                    látszik nyílása ide alant a több száz ölnyi mélyben,
1896   5|                 lefelé száz meg száz ölnyire a föld érctermő gyomrába,
1897   5|                      föld érctermő gyomrába, a malom korongja, a nehéz
1898   5|                  gyomrába, a malom korongja, a nehéz gerendely még most
1899   5|                    most is ott látszik, mely a kötelet húzta fel és alá,
1900   5|                    fel ismét s vontatták fel a nyers ércek köveit nagy
1901   5|                 köveit nagy kemény bőrökben.~A mély nyílás egészen födetlen
1902   5|                  nyílás egészen födetlen áll a folyosó mellett. Borzadva
1903   5|                      patak folyott keresztül a folyosón.~– Ez sem volt
1904   5|                      s az most elromlott, és a patak itt tört keresztül.~
1905   5|                    patak itt tört keresztül.~A nőnek nem lehetett a vizen
1906   5|              keresztül.~A nőnek nem lehetett a vizen keresztülmennie, a
1907   5|                     a vizen keresztülmennie, a vezér fölvette őt ölébe,
1908   5|                     vezér fölvette őt ölébe, a nő ráhajlott vállára.~Mindkettő
1909   5|                 arcaik oly haloványak, de az a fekete ruha és az a fekete
1910   5|                    de az a fekete ruha és az a fekete óra…~A patakon túl
1911   5|                     ruha és az a fekete óra…~A patakon túl ismét letette
1912   5|                    patakon túl ismét letette a hölgyet a vezér. Nemsokára
1913   5|                      ismét letette a hölgyet a vezér. Nemsokára a tunnel
1914   5|                   hölgyet a vezér. Nemsokára a tunnel túlsó végéhez értek,
1915   5|                   egészen be volt omladozva, a vezérnek több nehéz követ
1916   5|                  közepében találták magukat.~A távolból hallatszottak az
1917   5|                    az asszony, kezét nyújtva a tábornok elé.~– Hová gondolsz,
1918   5|                   sokszor fogunk találkozni.~A rejtélyes nő e szavak után
1919   5|                      egyedül az erdőben, még a fáklyát is kioltá, melyet
1920   5|                melyet magával vitt, s eltűnt a sűrű fák között, miknek
1921   5|                 miknek lombja egyedül maradt a tél fehér világában haragos,
1922   5|             világában haragos, bánatos zöld.~A vezér sokáig nézett az eltávozott
1923   5|                 megfordult, keresztülsietett a földalatti folyosón, s még
1924   5|                      folyosón, s még tartott a hosszú téli éjszaka, mire
1925   5|                   előrendelte utászait mind, a sereget rendbe állítá, s
1926   5|                   gyorsasággal rendbehozatva a földalatti utat; elkezdé
1927   5|                   dübörgéstül visszhangzott, a századok óta ottlakó sötétséget
1928   5|                      verte ki régi odújából. A fáklyáktól jobbra-balra
1929   5|              fenyegető repdeséssel tűntek el a kemény sziklafal hasadékaiban.~
1930   5|                      sziklafal hasadékaiban.~A vezér és minden tisztek
1931   5|                      fáklyákkal világítottak a dolgozóknak, s amint elöl
1932   5|                      s amint elöl az utászok a sziklákat, a földomlásokat
1933   5|                      az utászok a sziklákat, a földomlásokat elegyengették,
1934   5|             elegyengették, már jöttek utánok a nehezen gördülő ágyúk, miket
1935   5|              vontatni az iszapos úton; maguk a katonák tolták fáradságosan
1936   5|                    megfeneklett.~Még tartott a véghetetlen téli éjszaka,
1937   5|              véghetetlen téli éjszaka, s már a sereg legjobbjai néhány
1938   5|               keresztüljutottak az alagúton. A sűrű fenyves elrejté őket
1939   5|                     S midőn szürkülni kezde, a város felől megindult az
1940   5|                      megindult az országúton a deréksereg Szélakna felé.~
1941   5|             támadásukat erős állomásából. De a legelső ágyúszóra megjelent
1942   5|                alagúton átjött hadosztály, s a cernírozó had, nehogy két
1943   5|                   elvonulni az országútról s a derék seregnek szabad utat
1944   5|                nyitni.~Így menté meg seregét a vezér, mikor már azt mindenki
1945   5|                      lakába.~De akiért járt, a fiatal főtisztet már nem
1946   5|                  odább kellett neki menni, s a házába betérő özvegy ott
1947   5|            szobájában, ki nyers hangon kérdé a belépőtől, hogy mit akar.~–
1948   5|                szárazon.~– Nagyon jó – monda a hadnagy –, éppen parancsot
1949   5|               megérkezik az asszony, küldjem a szomszéd állomásra.~– Parancsot?
1950   5|                      hanem rögtön parancsolá a szekeresnek, ki idáig hozta,
1951   5|                      idáig hozta, hogy vigye a kitűzött helyre, a hadnagynak
1952   5|                     vigye a kitűzött helyre, a hadnagynak pedig átadta
1953   5|               egyúttal gondját vagyonaimnak.~A hadnagy előszólíta három
1954   5|                   nekik, hogy üljenek szinte a szekérre.~– Minek az? –
1955   5|                      van önnek adva? – kérdé a nő élesen.~– Ezt így szokták,
1956   5|               szokták, asszonyom – válaszolt a tiszt, s becsapta maga után
1957   5|                 becsapta maga után az ajtót.~A granátosok felültek a nő
1958   5|                 ajtót.~A granátosok felültek a nő mellé és vele szembe
1959   5|                      nő mellé és vele szembe a szekérre. A nő halavány
1960   5|                      vele szembe a szekérre. A nő halavány volt, még ajkai
1961   5|                      ajkai is fehérek voltak a dühtől, de hallgatott és
1962   5|                indulatját.~Az úton elkezdett a granátosokkal beszélgetni,
1963   5|              granátosokkal beszélgetni, mind a három lengyel volt – sokat
1964   5|                       nagy csodás tettekről. A granátosok figyelve hallgatták,
1965   5|                      csábító mérgét, s mikor a fuvaros egy helyen megállt
1966   5|                   fuvaros egy helyen megállt a fogadó előtt lovait etetni,
1967   5|                    etetni, azt kérdezte tőle a három katona, hogy merre
1968   5|                    katona, hogy merre vannak a magyar seregek.~És rögtön
1969   5|                      seregek.~És rögtön mind a három átszökött!~A nő egyedül
1970   5|                      mind a három átszökött!~A nő egyedül maradt. Ő is
1971   5|            felkereste volna. Elvitette magát a kijelölt állomásig, ott
1972   5|                     állomásig, ott kifizette a fuvarost s visszaküldé,
1973   5|                    sem bizonyíthatá be, hogy a nő mint jött ide.~Hermine
1974   5|                      semmi nyoma sem látszék a haragnak, lépett be hozzá,
1975   5|                      annak szép fiatal arcán a szokatlan hidegséget, a
1976   5|                      a szokatlan hidegséget, a visszautasító szigort észrevette,
1977   5|                 kegyed, hogy idehozattam, de a kötelesség…~– Engedje meg
1978   5|                  asztalra. – Rögtön menjenek a hadnagyért – kiálta az ordonnance-nak.
1979   5|                      fognia, mind elég vétek a föllebbvaló haragját megtorlásra
1980   5|                     még, mikor e harag tüzét a felgerjedt szerelemféltés
1981   5|            felgerjedt szerelemféltés szítja!~A nő ennyi indulatot tudott
1982   5|                    arra, hogy mégis eljőjön?~A nő összetette kezeit, s
1983   5|                pokolrahívó tekintetet vetett a katonára.~– S nem találná
1984   5|                         S nem találná ön ki?~A katona odalett e tekintet
1985   5|                      ez észvesztő ragyogvány a nagy, epedő szemekben elfeledteték
1986   5|                     egymás előtt. Odarogyott a nő lábaihoz és csókokkal
1987   5|                    mosolygó arc homlokán azt a fenyegető egyenes ráncot,
1988   5|               látszék hidegen, változatlanul a hazudó arcvonalmak színpadi
1989   5|                   jövök, erővel is idehozat.~A tiszt tréfásan veté le magát
1990   5|                 tiszt tréfásan veté le magát a pamlagra, s odavonva maga
1991   5|              pamlagra, s odavonva maga mellé a hölgyet, monda:~– Kegyed
1992   5|                     beszélték, hogy mint kém a magyarok táborában időzik.
1993   5|                   Hogyan! – szólt megütközve a tiszt, s ismét komolyan
1994   5|                       s ismét komolyan kezde a nő arcába tekinteni.~De
1995   5|                  hogy ki részére vagyok kém. A magyarokat kémelem-e vagy
1996   5|                    magyarokat kémelem-e vagy a császáriakat?~A tiszt gyanakodni
1997   5|               kémelem-e vagy a császáriakat?~A tiszt gyanakodni kezde.~–
1998   5|                    Melyik oldalról készülnek a forradalmi seregek Selmecen
1999   5|                      Az őrnagy visszahökkent a feleletre.~– Tehát csakugyan
2000   5|                      lehetetlen – kiálta fel a tiszt, a kezében levő papírba