Rész

2001   5|             lehetetlen – kiálta fel a tiszt, a kezében levő papírba ütve –,
2002   5|                   haszontalan fickók – szólt a nő, kivéve a tiszt kezéből
2003   5|                  fickók – szólt a nő, kivéve a tiszt kezéből az írást s
2004   5|                   írást s ketté repesztve. – A forradalmi vezér egy ember
2005   5|                      bizonyosan tudtam, hogy a vezér a hegytetőkön keresztül
2006   5|              bizonyosan tudtam, hogy a vezér a hegytetőkön keresztül akar
2007   5|             keresztül akar háta mögé kerülni a szélaknai zárcsapatnak,
2008   5|                   szélaknai zárcsapatnak, de a parancsnok urak jobban hittek
2009   5|                    hivatalos kémeiknek, akik a Körmöc felé intézett színlelt
2010   5|              színlelt támadást vitték hírül.~A tiszt még nem bírt bámulásából
2011   5|                       kérdé triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét nyújtá
2012   5|                 kérdé triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét nyújtá neki.~–
2013   5|                      menekültek meg? – kérdé a nőtől.~– Úgy hiszem, a hegyi
2014   5|                 kérdé a nőtől.~– Úgy hiszem, a hegyi utakon – felelt ez
2015   5|                      felelt ez ártatlanul.~– A föld alatt. A hegyen keresztül!~–
2016   5|                  ártatlanul.~– A föld alatt. A hegyen keresztül!~– Csodálatos! –
2017   5|             keresztül!~– Csodálatos! – szólt a nő, kezét összecsapva. –
2018   5|                       Csaknem hihetetlen!~És a nő arcán oly élethíven volt
2019   5|                     élethíven volt kifejezve a bámulás, a meglepetés.~Ki
2020   5|                    volt kifejezve a bámulás, a meglepetés.~Ki merte volna
2021   5|                      volt az, ki ezt az utat a vezér előtt fölfedezte.~
2022   5|                      meggyőződött róla, hogy a szép asszony nemcsak szíve,
2023   5|                   ügyének is meg van nyerve; a beszéd mindig melegebb kezde
2024   5|                    Végre nem nézhette tovább a nő telt piros ajkait, anélkül,
2025   5|                   édeset ne gondoljon rólok, a bűvös-bájos szemek minden
2026   5|                  alatt, az ajtót benyitják s a hívott hadnagy belép rajta
2027   5|                      e percben, számíthatott a nagyon természetesen kimagyarázható
2028   5|                      fogadásra, annál inkább a kérdéses hadnagy, kiben
2029   5|                      kérdéses hadnagy, kiben a főtiszt egy engedetlen alattvalót,
2030   5|                  vélt megismerni.~– Jőjön ön a másik szobába! – kiálta
2031   5|                 hangon, s maga után bocsátva a szomszéd terembe, elkezdett
2032   5|                   mik árulásnak tekintetnek.~A hadnagy szemre-főre bámult,
2033   5|                 helyzetből, melyben őrnagyát a küldött nő mellett találta,
2034   5|                     magát jobban kimenthetni a még nem sejtett vád alól,
2035   5|                  mint ha azt állítja, hogy ő a kérdéses asszonysággal különös
2036   5|                      adva, hanem szigorúság.~A tiszt zavarba jött. Azt
2037   5|                zavarba jött. Azt hitte, hogy a szigorúság ellen éppen nem
2038   5|                általam elfogatott vádlottat.~A tiszt állítá, hogy ő három
2039   5|                      Az őrnagy dühbe jött. – A hölgy maga legjobban el
2040   5|                    kíséretében küldte idáig.~A nő hidegvérrel felelt: –
2041   5|                     ön kötődik velem – szólt a hadnagy kifakadva – ön még
2042   5|                      ültetem az ön szekerére a katonákat.~– Ha úgy volna
2043   5|                    katonákat.~– Ha úgy volna a dolog, nem találok rá okot,
2044   5|                      amit állítok.~– Ha mind a ketten állításaink valóságára
2045   5|            kísérettel küldött, hívja elő azt a három katonát, akire rábízott,
2046   5|                 legjobban fognak bizonyítni.~A hadnagy végtelen zavarba
2047   5|                 rábizonyítani.~– Valóban azt a három katonát azóta sehol
2048   5|                    azóta sehol sem találják.~A nő gúnyosan mosolygott.~–
2049   5|                 három granátosa sohasem volt a világon. Ön haditörvényszék
2050   5|          haditörvényszék elé fog állíttatni.~A nő egykedvűleg játszott
2051   5|                    felvett tollal, mintha őt a tárgy tovább nem is érdekelné.~
2052   5|                                           V.~A hosszas táborozások alatt
2053   5|                   majd itt, majd amott, majd a magyar táborban, majd az
2054   5|                      vették s üldözték, mire a személyes leírás köröztetett,
2055   5|                       hogy el-elfogták, majd a császáriak, majd a forradalmiak,
2056   5|                      majd a császáriak, majd a forradalmiak, és ő a legvilágosabb
2057   5|                    majd a forradalmiak, és ő a legvilágosabb tanújelek
2058   5|                       amely órában elfogták, a másikban már szabad volt.~
2059   5|                      szabad volt.~Utóbb mind a két fél saját kémjének tartotta,
2060   5|                      szabadon egyik táborból a másikba. Egy óránál tovább
2061   5|                     oly kevés hasznát vették a császáriak, annak okát abban
2062   5|                    abban lehet keresni, hogy a forradalmi vezérek csaknem
2063   5|                     csaknem mindegyikének az a szokása volt, hogy csata
2064   5|               táborkarral tanácsot tartottak a másnapi ütközet diszpozíciói
2065   5|                    közbeszóló észrevételeit. A fáradságosan kidolgozott
2066   5|                     meg volt írva. Ami pedig a seregek létszámát illeti,
2067   5|                      századja többet nyomott a harcban, mint egy másik
2068   5|                   Hermine gyakran megfordult a forradalmi fővezérnél, s
2069   5|                     meg elleneinek, s miután a többi kémek szinte azzal
2070   5|                      hiányosabban, Hermine-t a legjobb kémek egyikének
2071   5|                     ott tartani.~Annak, hogy a kivitel a tervvel nem egyezett,
2072   5|               tartani.~Annak, hogy a kivitel a tervvel nem egyezett, természetesen
2073   5|            természetesen ő oka nem lehetett.~A második szőnyi csatát megelőző
2074   5|                 őrnagy, bizalmasan üdvözölve a nőt –, a haditanács ma kegyedet
2075   5|                bizalmasan üdvözölve a nőt –, a haditanács ma kegyedet különösen
2076   5|                   leend eddigi működéseinek.~A nő hallgatott, kérdezés
2077   5|                       Kegyednek Komáromot és a szőnyi sáncokat kell számunkra
2078   5|                    tudományos ember kell, ki a hadépítészet titkaival ismeretes.
2079   5|                     kis ügyesség, semmi más, a magyarok nem gyanakodók.~–
2080   5|                  Hogy könnyen be lehet jutni a várba és sáncokba, az nagyon
2081   5|                  összejárni, feljegyezni: ez a feladat, s az ilyesmit kivinni
2082   5|                  valaki, aki ahhoz ért. Mint a mesében a sánta és a vak,
2083   5|                    ahhoz ért. Mint a mesében a sánta és a vak, ketten csak
2084   5|                    Mint a mesében a sánta és a vak, ketten csak teszünk
2085   5|                     És ilyen ember nem volna a világon? – kérdé a nő csábos
2086   5|                     volna a világon? – kérdé a nő csábos hízelgéssel dűlve
2087   5|                     csábos hízelgéssel dűlve a tiszt vállára.~– Madame,
2088   5|                   engemet ért? Bizonyomra ez a mesterség nincs ínyem szerint.
2089   5|                bátorságom.~– Az igaz – szólt a nő gúnyosan –, oda a mámor
2090   5|                   szólt a nő gúnyosan –, oda a mámor is elég, míg ide józanság
2091   5|                     míg ide józanság kell.~– A halál nemei közt nagyon
2092   5|               válogatós vagyok. Mint katona, a csatatéren szeretnék meghalni,
2093   5|                  ágyban meghalni unalmas, de a vesztőhelyen, Hermine, ah,
2094   5|                  Hermine, ah, ott rettenetes a halál képe.~– A halál képe
2095   5|                   rettenetes a halál képe.~– A halál képe előttem is rettenetes,
2096   5|                     Azt tudni fogja ön, hogy a magyarok engem saját kémjöknek
2097   5|                  azon foglalatosságnak, mely a vesztőhelyre vitt volna.~–
2098   5|                   óra? és soha sem jött arra a gondolatra, hogy e kisded
2099   5|                     órát mutatja, hanem néha a halál óráját is. Nézzen
2100   5|                      is. Nézzen ide.~S azzal a nő egy észrevétlen rugót
2101   5|                hullott ki.~– Ebben hordom én a veszélyes jegyzeteket. Kívülem
2102   5|                     de nem is gyanakszik rá.~A tiszt gondolkozni látszék.~–
2103   5|                    nem tarthat ön – folytatá a hölgy –, hogy saját ügyetlenségünk
2104   5|                      esetben lehet önnek oka a tartózkodásra: ha azt hiszi,
2105   5|                       elmegyek önnel – szólt a tiszt, leggyengébb oldalán
2106   5|             Gondolkodjék álruhákról.~– Elébb a tábori jelszavakról. Az
2107   5|                 emberrel, ki férjét megölte, a magyar tábor felé.~
2108   5|                    zeneszó mellett táncoltak a honvédek.~Valami élelmes
2109   5|               leégett házát újra fölépíteni. A romok között az lakott,
2110   5|                 között az lakott, aki akart.~A borházba nyíló mellékszobában
2111   5|                borházba nyíló mellékszobában a maszkírozott őrnagy s az
2112   5|                  jegyzeteket rajzolt irónnal a nyitott óra belsejébe, a
2113   5|                     a nyitott óra belsejébe, a nő majd erre, majd amarra
2114   5|                különös volna – kérdé egyszer a nő, felállva helyéről –,
2115   5|                 mível.~– Abban csak az volna a különös, hogy főbe lőnének –
2116   5|                     ne förmedjen rám – szólt a nő féltréfásan –, hadd lássam,
2117   5|                     ezüst gombokkal.~– Ki ez a férfi?~– S nem ismerné ön? –
2118   5|                      nem ismerné ön? – kérdé a nő élesen, vadon tekintve
2119   5|                    nő élesen, vadon tekintve a tiszt szemeibe.~– Ez azon
2120   5|                       szerencsétlen férjem!…~A tiszt fehér lett, mint a
2121   5|                     A tiszt fehér lett, mint a fal. Megmerevedett ez irtózatos
2122   5|            ellenállás nélkül, mint közeledik a nő az ajtó felé… Első lépése
2123   5|                   felé… Első lépése szilárd, a második tetovázó… a harmadiknál
2124   5|                 szilárd, a második tetovázó… a harmadiknál térdre esik,
2125   5|                      mozdulatlanul, mint kit a szél ütött meg.~– Csak egy
2126   5|                    és meg vagy halva… – szól a nő, küzdő lélegzetétől megszaggatott
2127   5|                     meg magadat!… Elhoztalak a halál küszöbéig, fordulj
2128   5|                   halálod többé… Add ide azt a gyűrűt ujjadról és menj…~
2129   5|                     gyűrűt ujjadról és menj…~A tiszt felugrott, el akart
2130   5|                  ugorj alá, ússzál keresztül a Vágon. Vigyázz, el ne fogjanak.
2131   5|                     Nem kell halálod. Eredj…~A tiszt kiszökött az üres
2132   5|                     s gyorsan sietve tűnt el a romok között.~A nő reszketve,
2133   5|                      tűnt el a romok között.~A nő reszketve, láztól gyötörve
2134   5|                    vívott Szőny sáncai alatt a két ellenséges sereg.~Hol
2135   5|                     Hol ide, hol oda hajlott a diadal, mígnem utoljára
2136   5|                      diadal, mígnem utoljára a magyar vezér maga állt serege
2137   5|                     harcos huszárait.~Szembe a császári nehéz lovasság
2138   5|                    egymásra égő harcvágyával a két ellensereg. A tisztek
2139   5|               harcvágyával a két ellensereg. A tisztek mindenütt csapatjaik
2140   5|                    csapatjaik élén.~Hirtelen a császáriak csapatjából kiválik
2141   5|                      vitéz s előrenyargalva, a magyarok vezére felé tart.
2142   5|                      hosszú sebet kap fejére a magyar vezér, a császári
2143   5|                   kap fejére a magyar vezér, a császári lovag holtan hull
2144   5|                   császári lovag holtan hull a földre.~A következő percben
2145   5|                  lovag holtan hull a földre.~A következő percben mindkét
2146   5|                   Küzdnek sokáig, elszántan. A magyar vezér megy elöl véres
2147   5|                     fejével; mire visszatér, a csatatér az övé. A holtakat
2148   5|                visszatér, a csatatér az övé. A holtakat ő temetteti el.~
2149   5|                       sebe mély, nehéz, csak a harc tartotta fenn lelkét.~
2150   5|                   Hermine sebeit ápolni siet a vezérnek.~Nemsokára azt
2151   5|                    éktelen nehéz seb veté le a földre, a lovak meggázoltak.~
2152   5|                  nehéz seb veté le a földre, a lovak meggázoltak.~Hermine
2153   5|                halálát.~De halála szép volt. A magyar vezér kezétől esett
2154   5|             viadalban, sebet adva és nyerve.~A nő elmerengő szemmel nézte
2155   5|                 elmerengő szemmel nézte soká a két szép halvány férfit.
2156   5|                      egyiket sem, talán mind a kettőt? Nem tudta meg senki…~
2157   6|                Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj, elhullottak a
2158   6|                      a csatazaj, elhullottak a hősök.~Csak a távol égen
2159   6|                    elhullottak a hősök.~Csak a távol égen villogott még
2160   6|                     valami láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás.
2161   6|                      kik ellen egy óra előtt a hon határait védték.~Sepsiszentgyörgy
2162   6|                Sepsiszentgyörgy kapuja előtt a domboldalban, a temetőben,
2163   6|                 kapuja előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely
2164   6|                       a temetőben, ott ültek a székely asszonyok, várva-várva –
2165   6|                 asszonyok, várva-várva – nem a csatából megtérő kedveseiket,
2166   6|                   megtérő kedveseiket, hanem a győzelem hírét.~Leültek
2167   6|                      győzelem hírét.~Leültek a sírkövekre, a kizöldült
2168   6|                 hírét.~Leültek a sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra, s
2169   6|                 maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja… ez volt mostan
2170   6|                    magukban: hogyha visszajő a kedves, győzelemmel térjen
2171   6|                     vissza, de ha elvesztett a nemzet az eldöntő ütközetben,
2172   6|                    hírmondó ne jőjön belőle.~A kápolna küszöbében, a szellős
2173   6|                belőle.~A kápolna küszöbében, a szellős kripta ajtajánál
2174   6|                     az égen, régóta már csak a lelkével lát.~Ide hozatta
2175   6|             szobájában. Ide hozatta ki magát a temetőkertbe. Miért nem
2176   6|                  lába összezsugorodva. Pedig a szív minden gondolatja ott
2177   6|                    minden gondolatja ott jár a véres csatatéren. Keserűen
2178   6|                    fektetett bibliából olvas a nyomorék az öregembernek.
2179   6|                       Ők az utolsó két férfi a városban, az egyik vak,
2180   6|                      városban, az egyik vak, a másik sánta, a többi elment
2181   6|                    egyik vak, a másik sánta, a többi elment a harcba.~A
2182   6|                  másik sánta, a többi elment a harcba.~A nyomorék olvas
2183   6|                     a többi elment a harcba.~A nyomorék olvas az Izrael
2184   6|                    Isten választott népének, a szent háborúról, hol az
2185   6|                        nyöszörög felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~„
2186   6|                  Elszaladott pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá
2187   6|                     vala.”~„Mihelyt bejutott a hírmondó a városba, megzendüle
2188   6|                  Mihelyt bejutott a hírmondó a városba, megzendüle az nagy
2189   6|                     az? – kérdé Éli, hallván a kiáltást.”~„Vala pedig Éli
2190   6|                    szemei meghomályosodtak.”~A nyomorék nem bírta olvasni
2191   6|                 írást.~– Nem mondtál igazat. A lemenő nap melegét még érzem
2192   6|                    Miért nem olvasod tovább?~A nyomorék kitörülte szemének
2193   6|                  kitörülte szemének felhőit, a könnyeket, és olvasott:~„
2194   6|                       Monda az ember Élinek: a harcból jövök, a harcból
2195   6|                     Élinek: a harcból jövök, a harcból szaladtam el.”~„
2196   6|                      Megfutamodék az Izrael, a te két fiad is megholt,
2197   6|                 Isten ládáját is elnyerték.”~A nyomorék nem bírta tovább
2198   6|                 szemmel folytatá halk hangon a bibliai vers jól ismert
2199   6|                 említeni, hátraesék székéből a kapufélen és meghala.”~      ~
2200   6|                kapufélen és meghala.”~      ~A temető árka mellett egy
2201   6|                  szépek.~Az ég egyik oldalán a lemenő nap lángol, a másik
2202   6|                 oldalán a lemenő nap lángol, a másik oldalon a fergeteg
2203   6|                      lángol, a másik oldalon a fergeteg villog. A székely
2204   6|                   oldalon a fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől
2205   6|               székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye festi tartós
2206   6|                 tartós aranyszínre, másfelől a villám vet rá elmúló kék-zöld
2207   6|                  mentül jobban hanyatlik alá a nap, a villám fénye annál
2208   6|                  jobban hanyatlik alá a nap, a villám fénye annál kékebb,
2209   6|                     kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~Kezét szeme elé
2210   6|                      Kezét szeme elé tartva, a távolba bámul, alakja nem
2211   6|                     volna faragva.~Ez Judit, a székely asszonyok ős példányképe.
2212   6|              életerős karcsúságát megtartják a késő vénség idejéig, kikben
2213   6|                  késő vénség idejéig, kikben a lélek sem vénül meg, hanem
2214   6|                       mint hízelgő folyondár a sugár jegenyéhez.~E leánykát
2215   6|                   alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné, mint
2216   6|                  fuvallat is elvihetné, mint a repülő virágmagvat.~Azon
2217   6|                       kinek kebléhez simult, a szőke leánykának jegyese.
2218   6|              leánykának jegyese. Most elment a csatába. Az anya és a menyasszony
2219   6|                 elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei tán őt
2220   6|                    közelíteni? – kérdi Judit a leánytól, kezével a távolba
2221   6|                    Judit a leánytól, kezével a távolba mutatva.~Aranka
2222   6|                   közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt megláthassa.
2223   6|                    megláthassa. Feje egészen a nő vállán nyugszik. Még
2224   6|                nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem csillagsugára nem
2225   6|                     magának utat törni odáig a homályban, hová a fekete
2226   6|                      odáig a homályban, hová a fekete szem tűzsugára elhat.~
2227   6|                     láthatóbbá lesz az alak. A leányka arcán szerelmes
2228   6|                      mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~– Nincs
2229   6|                       Oly távolból megismeré a szerelmes vőlegényét, oly
2230   6|                   Tántorogva, tétovázva jött a látott alak az úttalan síkon.
2231   6|                lépései alatt inogni látszott a föld.~Térdei olykor megtörtek
2232   6|               végerőködéssel látszott sietni a város felé.~Majd, hogy észrevette
2233   6|                  felé.~Majd, hogy észrevette a temető dombjára gyűlt nőket,
2234   6|                ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az anyát,
2235   6|                  körülállták az anyát, amint a fiút arra látták tartani.~
2236   6|                    fiút arra látták tartani.~A temetőárok az anya és fiú
2237   6|           fegyveredet? – kiálta rá, előlépve a tömeg közül, kemény elítélő
2238   6|                 kemény elítélő hangon Judit.~A fiú felelni akart. Akarta
2239   6|                    de nem volt ereje szólni, a hang megfagyott ajkán.~–
2240   6|                  ajkán.~– Szólj, elveszett-e a csata?~A fiú némán inte
2241   6|                  Szólj, elveszett-e a csata?~A fiú némán inte és fejét
2242   6|                 ottan, ne maradtál volna meg a gyalázat napjaira. Miért
2243   6|                 napjaira. Miért jöttél el? – A fiú hallgatott.~– Miért
2244   6|                       hol meghalni dicsőség, a csatamezőn. Eredj innen!
2245   6|                  csatamezőn. Eredj innen! Ez a temető neked helyet nem
2246   6|                  temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol.
2247   6|                      de elfelejts bennünket!~A fiú esdő tekintettel nézett
2248   6|                      tekintettel nézett szét a nők arcain. Sehol részvét,
2249   6|                lelkének legszebbik reményét, a kis szőke leánykát.~Ott
2250   6|                  vigasztalja, felvánszorgott a földről szótlanul, kezével
2251   6|               egyszer sem vissza, elvadultan a puszta erdőkbe eltévedt,
2252   6|                 látszott meg alatta. Valahol a harasztos völgyben eldűlt,
2253   6|                      meg senki.~Jöttek aztán a vesztett csatából még többen
2254   6|                 vesztett csatából még többen a székely ifjak közül. El-kiűzték
2255   6|                 ifjak közül. El-kiűzték őket a székely nők egytül egyig.~–
2256   6|                 Elátkozták, elhajtották őket a széles világba. Menjenek,
2257   6|                      Nagy sírása hallatszott a székely asszonyoknak a temetőkertben.
2258   6|           hallatszott a székely asszonyoknak a temetőkertben. Egetverő
2259   6|                 Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván a
2260   6|                      a kriptaajtóban hallván a sírást, kérdé, mely sírás
2261   6|                     Elveszett Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind
2262   6|                   Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak.
2263   6|                    ágyúi is ottvesztek mind. A vezér is sebben elhullt.~
2264   6|                   megszűnt világtalan lenni, a mennyei örök napfény megnyílt
2265   6|               megnyílt lelke előtt. Meghalt.~A székely nők felvevék karjaikba
2266   6|                      az elhunyt aggot, kinek a veszteség híre élte lángját
2267   6|                      ment közöttük elmélázva a nyomorék s keserűen mondogatta
2268   6|                    férfi Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit
2269   6|      Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit elhajtották, az
2270   6|                    és gyermekek maradtak még a városban. Özvegy nők és
2271   6|                Özvegy nők és árva gyermekek.~A nyolcvanéves agg koporsója
2272   6|            elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat siratják.~Lábtól
2273   6|                    halottat siratják.~Lábtól a koporsó mellett ül kis zsámolyon
2274   6|                     mellett ül kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe
2275   6|                      esik neki hallani, hogy a legutolsó férfi meghalt,
2276   6|                    senki annak.~Az asszonyok a koporsó körül állnak, tele
2277   6|                    is, mindenki elmegy nézni a halottat. Az utolsó férfit
2278   6|                   halottat. Az utolsó férfit a koporsóban. Akit a legvénebbek
2279   6|                    férfit a koporsóban. Akit a legvénebbek sem ismertek
2280   6|                 mostan itten. Kinn feküsznek a csatamezőn, kinn futnak
2281   6|               senkinek annyi, mint Juditnak, a büszkelelkű nőnek, és Dávidnak,
2282   6|              büszkelelkű nőnek, és Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők
2283   6|                  feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányóhegy oldalából nem
2284   6|                  hullanának.~Judit félrehíja a nyomorékot a nősírás közül
2285   6|                 Judit félrehíja a nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~
2286   6|               kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett s egy könnyet
2287   6|            nyöszörgeni, miről gondolkodtál?…~A nyomorék lesütötte fejét
2288   6|                    fejedet némán, mint most?~A nyomorék felemelte lángoló
2289   6|                      De szólj, ha megjelenne a halál előtted legdicsőbb
2290   6|                   arcával, ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: „
2291   6|                      vesd el mankóidat, vedd a rombolás szereit kezedbe,
2292   6|                 kezedbe, ím, én kezedbe adom a világból mindazt, amit szerettél,
2293   6|                  semmi, amiért visszagondolj a másvilágról a földre…”~–
2294   6|                  visszagondolj a másvilágról a földre…”~– Nem értelek.~–
2295   6|                      szép az élet, ugye? Még a rongyok között, a gyalázat
2296   6|                  ugye? Még a rongyok között, a gyalázat szennyében, a nyomorék
2297   6|                       a gyalázat szennyében, a nyomorék testben is szép
2298   6|                 testben is szép az élet… Még a mankóért sem kellenek cserébe
2299   6|                mankóért sem kellenek cserébe a szárnyak..~– Ó, ne mondd.
2300   6|                     Hányszor adtam volna oda a megutált életet az irigylett
2301   6|                  irigylett halálért! – szólt a nyomorék s halkan tevé utána:
2302   6|                nyomorék s halkan tevé utána: a dicső halálért.~– S kinek
2303   6|                  maguk is csatáznak, magasan a harckiáltás közepében ott
2304   6|                   állanál, vérontó angyalául a halálnak, érchangon hirdetve
2305   6|                  kiragadnád az ellen kezéből a biztos győzedelmet, s magaddal
2306   6|                      azt hősien meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~–
2307   6|                  tehetném bár! – sóhajta fel a nyomorék. – De mi az én
2308   6|               karjaim. Szavam nem hallatszik a harcban. Kezem a győzelmet
2309   6|                  hallatszik a harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi senkitől.~–
2310   6|                    senkitől.~– Figyelj reám. A győztesek ma vagy holnap
2311   6|                   reájuk öröm, nem nyugalom. A házak be lesznek előttük
2312   6|                    be lesznek előttük zárva. A fegyverre fegyver lesz a
2313   6|                     A fegyverre fegyver lesz a válasz, s ha Sepsiszentgyörgy
2314   6|                   méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyönge, bár a szív
2315   6|               elveszünk, a nőkar gyönge, bár a szív erősebb. Sem fegyverünk,
2316   6|                 ellenállani, csak akaratunk. A cél úgysem a győzelem, hanem
2317   6|                      akaratunk. A cél úgysem a győzelem, hanem a becsületes
2318   6|                     úgysem a győzelem, hanem a becsületes halál. Te fel
2319   6|                    halál. Te fel fogsz menni a toronyba. Midőn messziről
2320   6|                meglátod jönni az ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor
2321   6|                  harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük temetni.
2322   6|                   temetni. Sírjánál bevárjuk a nem szeretett vendégeket,
2323   6|                    házat külön fogunk védni. A kétségbeesés megtanít bennünket
2324   6|                       s ha erőt akarna venni a gyönge szíveken a félelem,
2325   6|                      venni a gyönge szíveken a félelem, a csüggetegség,
2326   6|                   gyönge szíveken a félelem, a csüggetegség, hallani fogjuk
2327   6|                 csüggetegség, hallani fogjuk a toronyból a te harangod
2328   6|                   hallani fogjuk a toronyból a te harangod ércszavait,
2329   6|                      kebleinkbe. Verni fogod a harangot, míg a csata erőt
2330   6|                  Verni fogod a harangot, míg a csata erőt nem vesz. Akkor
2331   6|                  hogy az ellenség elfoglalta a várost, lehányod azokat
2332   6|                      várost, lehányod azokat a házak tetejére, s visszafoglalod
2333   6|                   tetejére, s visszafoglalod a várost tőle, s szikrák özönében,
2334   6|                fellegében fölviszed magaddal a magas mennyországba.~A nyomorék
2335   6|              magaddal a magas mennyországba.~A nyomorék mindig lázasabb
2336   6|              lázasabb reszketéssel hallgatta a rettenetes némber szavait,
2337   6|                kezeiből mankóit s odarogyott a nő lábaihoz, és annak térdeit
2338   6|                     lelke már repülni készül a halál képe felé.~– Lesz-e
2339   6|                     fogok lenni. Rám gyújtom a toronytetőt, úgy fogom húzni
2340   6|                 toronytetőt, úgy fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni
2341   6|                      már lángolni fog körüle a város, még akkor is verni
2342   6|                     még akkor is verni fogom a tüzes izzó harangot és énekelni,
2343   6|                    harangot és énekelni, míg a láng meg nem emészt: „szolgáidnak
2344   6|                     akik megölettek, adattak a hollóknak!” – Ordíts kapu!
2345   6|                  Úrnak rettenetes napja!…~És a nyomorék alakja, mintegy
2346   6|                      az asszony felemelve őt a földről. Dávid felvette
2347   6|               asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók
2348   6|                    is a földön járna. Mintha a mankók helyett máris szárnyakat
2349   6|            szárnyakat viselne.~Hogy átmentek a halottastermen, odalépett
2350   6|                   nemsokára.~Judit meghagyta a nőknek, hogy ottmaradjanak,
2351   6|                    míg visszajő; maga elment a nyomorékkal, felvezette
2352   6|                   nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott
2353   6|                  mutatott erővel ment az fel a meredek lépcsőkön, a lélek
2354   6|                     fel a meredek lépcsőkön, a lélek látszott őt vinni.~
2355   6|                     vinni.~Judit megcsókolta a szegény béna homlokát s
2356   6|                homlokát s azzal otthagyta őt a toronyban.~Dávid kiült a
2357   6|                     a toronyban.~Dávid kiült a toronyablakba, ahonnan messzire
2358   6|                     fölülről utána kiáltott.~A nő föltekintett, a béna
2359   6|                 kiáltott.~A nő föltekintett, a béna kihajlott az ablakból
2360   6|                      akarok róla lenni, hogy a kísértet órájában bátran
2361   6|                magamat. Azért magamra zártam a torony ajtaját, a kulcsot
2362   6|                     zártam a torony ajtaját, a kulcsot íme lehajítom.~S
2363   6|                   íme lehajítom.~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~
2364   6|             lehajítom.~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~És azután
2365   6|                    toronyablakból.~És azután a távolba nézett.~*~Judit
2366   6|                      távolba nézett.~*~Judit a halottasházhoz visszatért.~
2367   6|                      arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell a
2368   6|                     a fiág kihalt, neki kell a fennmaradottak vezérének
2369   6|               napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál jobbakat, túl
2370   6|              lakházainkban, éltünk jobb fele a föld alá van téve. De még
2371   6|                   még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre
2372   6|                    nem fogom gyáván megérni. A halál mindent visszaád,
2373   6|                       amit az élet elvett, s a halált nem veheti el senki,
2374   6|              maradjanak nyitva, rakjon tüzet a kandallóban, a gyermekek
2375   6|                  rakjon tüzet a kandallóban, a gyermekek forraljanak vizet
2376   6|            harangszóra mind ide fogtok jőni. A halottat kivisszük a város
2377   6|                   jőni. A halottat kivisszük a város kapujába, ott az utca
2378   6|                 kapujába, ott az utca végén, a kapu előtt keresztben egy
2379   6|                     sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz zárva a város.
2380   6|                 ezzel a sírral be lesz zárva a város. Innen élve ki nem
2381   6|                      sírt többé. Elfásultan, a kétségbeesés némaságával
2382   6|                köszörült, fejszét élesített. A kisgyermekek sírtak-ríttak
2383   6|                   kisgyermekek sírtak-ríttak a pitvarokban, maguk sem tudták,
2384   6|                      miért.~*~Predialó felől a hegyút kanyarulatán a távolban
2385   6|                  felől a hegyút kanyarulatán a távolban magas porfelleg
2386   6|                   oszlopai kezdtek támadozni a Sepsiszentgyörgyre vezető
2387   6|    Sepsiszentgyörgyre vezető úton közelegve.~A harang megkondult.~Egyetlen
2388   6|                      ez Sepsiszentgyörgynek, a többit mind ágyúnak önték.~
2389   6|                  szeretett vendégek jőnek.~– A készülőt húzzák!… A temetésre
2390   6|                 jőnek.~– A készülőt húzzák!… A temetésre készülő verset…
2391   6|                        Az utolsó férfinak.~– A lélekharangot húzzák!… A
2392   6|                     A lélekharangot húzzák!… A halálra készítő csengettyűt…
2393   6|                   készítő csengettyűt… Kinek a halálára?… Az egész városnak.~
2394   6|              közelget. Egyik kívülről, másik a városból.~Amazok mind férfiak,
2395   6|                       Amazokkal nehéz ágyúk, a halál diadalszekerei jőnek,
2396   6|                      is egy szekér jő, az is a halál szekere, hat fekete
2397   6|                    fekete paripától vonatva, a halottas kocsi, rajta a
2398   6|                      a halottas kocsi, rajta a koporsó gyászfátyollal beterítve.~
2399   6|                   fáklyákkal. Mindkét csapat a kapu felé tart. Sír van
2400   6|                 előtt fognak találkozni mind a ketten~      ~Egy csapat
2401   6|                 csapat cserkesz lovag közelg a városhoz. Ruházatjok, arcvonásaik,
2402   6|                   mind valami eltévedt emlék a rég-rég múlt időkből, –
2403   6|                rég-rég múlt időkből, – mikor a magyar nép elindult az ismeretlen
2404   6|                         üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott
2405   6|                    itt-amott letelepedett, – a sors viharjai onnan is kizaklatták, –
2406   6|                      egy része odább ment, – a másik elmaradt, – messze
2407   6|                 messze Volgán túli földön, – a Kaukázus vad bércei mögött, –
2408   6|                    többet, – összekeveredtek a szomszéd fajokkal, mindenik
2409   6|                        s mikor ezredév múlva a világszellem szeszélye ismét
2410   6|                     keserű vonzalom lepi meg a találkozókat, s mindkettő
2411   6|                  karját és nem tudja, miért.~A csapat vezére egy szép ifjú
2412   6|                  vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről, napbarnította
2413   6|                     arcához oly jól illik az a kis sötét bajusz. Ha dolmányt
2414   6|                       oly különös hatású, az a piros, körül prémes süveg,
2415   6|                   piros, körül prémes süveg, a kurta virágos szövetű mellény
2416   6|                      elő hosszú ujjakkal, az a görbe kard, maga a kard
2417   6|              ujjakkal, az a görbe kard, maga a kard felkötésének módja,
2418   6|                    megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból. Az
2419   6|                    boldogok-e? Imádják-e még a régi Istent? Szabadok-e
2420   6|                 földön. Minket el-elhagyogat a választott Isten. Sokat
2421   6|                  aztán alkonyatkor kiülnének a magas sziklákra, kunyhóik
2422   6|                 rokonaik, kiknek feje fölött a nap leáldozik, s mondanák
2423   6|                   áldoztak le ők is!…~      ~A csapat a város kapujához
2424   6|                      ők is!…~      ~A csapat a város kapujához ér – a nők
2425   6|                csapat a város kapujához ér – a nők már akkorra megásták
2426   6|                     nők már akkorra megásták a nagy sírt, keresztül az
2427   6|             keresztül az útban, elzárva vele a kijárást, bezárva a várost.~
2428   6|                     vele a kijárást, bezárva a várost.~Mivel lehetne jobban
2429   6|                       mint egy sírral, éppen a bejövők útjában?~A lovagok
2430   6|                     éppen a bejövők útjában?~A lovagok csapatja megáll
2431   6|                      lovagok csapatja megáll a temetkezők előtt. A nők
2432   6|                   megáll a temetkezők előtt. A nők énekelnek, bús halotti
2433   6|                  énekelnek, bús halotti dalt a halálról, a halál után megboldogultakról,
2434   6|                     halotti dalt a halálról, a halál után megboldogultakról,
2435   6|            megboldogultakról, vigasztalásait a sírnak, a túlvilág reményének,
2436   6|                     vigasztalásait a sírnak, a túlvilág reményének, az
2437   6|            reményének, az élet semmi voltát; a nőhang különben is szomorú,
2438   6|                  nőhang különben is szomorú, a halotti dal reszketve, mint
2439   6|                   óraütés, hangzik el rajta, a zokogás kitölti a hangok
2440   6|                     rajta, a zokogás kitölti a hangok időközeit, s belül
2441   6|                    hangok időközeit, s belül a városból a gazdátlan egyedül
2442   6|                időközeit, s belül a városból a gazdátlan egyedül maradt
2443   6|                  ebek sejtő vonítása hallik.~A lovagcsapat vezetője leszáll
2444   6|               összeteszik, fejökről leveszik a csalmát, s a sír oldalára
2445   6|               fejökről leveszik a csalmát, s a sír oldalára állva, áhítattal
2446   6|                     hinné, hogy ez ellenség?~A vezető végzett ima után
2447   6|                     ima után közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír túlsó
2448   6|                közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír túlsó oldalán állnak,
2449   6|                   mozdulattal visszautasítja a közeledőt.~– Ne közelíts!
2450   6|                   kínlódott, mint más ember, a vesztett csata hírére kirepült
2451   6|               vesztett csata hírére kirepült a lélek belőle. Vak volt tíz
2452   6|                     lett volna az, akkor nem a csata híre ölte volna őt
2453   6|                     ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai, mint megölték
2454   6|                 csaták acélai, mint megölték a többit mind. Sepsiszentgyörgy
2455   6|                hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába, éppen
2456   6|                     városnak kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki be
2457   6|                     fognak idetalálni többé, a város mellett körös-körül
2458   6|                 körös-körül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenként elhalunk,
2459   6|                  özvegyekhez, kiknek férjeik a csatamezőn maradtak. Azért
2460   6|                  legyen e sír, mely e várost a világból kizárja, és átkozott
2461   6|                éltében és halála után. Amen!~A cserkesz engesztelő arccal
2462   6|                      szólt ismeretlen szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből
2463   6|                 szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér kendő,
2464   6|                   békét, engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté
2465   6|                  városnak. Az asszony elérté a jelt s megtagadva intett.~–
2466   6|             megtagadva intett.~– Hiába hozod a békét. Amíg itt egy élő
2467   6|                   köztetek. Béke nekünk csak a halál. Szomorúság lakik
2468   6|                   Szomorúság lakik itten. De a szomorúság csak halottainkért
2469   6|             szomorúság csak halottainkért él a szívben, rátok nézve gyűlöletnek
2470   6|                    ott. Menjetek innen. Nagy a világ, elfértek benne. Nincs
2471   6|                    Pihenni sem jöhettek ide. A nyugalom elköltözött e városból
2472   6|                       kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok,
2473   6|          öngyilkosság vezet. Menjetek innen.~A cserkesz szívében oly különös
2474   6|                    hangok, elmélázva megállt a sír előtt, dárdája nyelére
2475   6|                     támaszkodott, szétnézett a gyászos asszonyokon, mintha
2476   6|                    növekedett fel, megszokta a parancsszót latolgatás nélkül
2477   6|                      magában erőt arra, hogy a városba bemenjen, mint ez
2478   6|              kopjádnak hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! – kiálta reá
2479   6|               fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd
2480   6|                asszonyok, s odaveték magukat a cserkesz főnök lova elé;
2481   6|                     cserkesz főnök lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~
2482   6|                    tombolt és ágaskodott.~És a cserkesz arra gondolt, hogy
2483   6|                      és hajuk olyan fekete – a szépséges cirkasz nőké,
2484   6|                  hogy az asszonyok ne lássák a szeméből hulló könyűt, és
2485   6|                  egyet inte fehér kendőjével a hátrahagyott gyászos asszonyoknak,
2486   6|                      utánasiettek nyargalva, a dárdák süvöltöttek a légben.
2487   6|              nyargalva, a dárdák süvöltöttek a légben. A porfelleg elnyelte
2488   6|                 dárdák süvöltöttek a légben. A porfelleg elnyelte alakjaikat.
2489   6|                     elnyelte alakjaikat. Sem a székely hölgyek, sem a cserkesz
2490   6|                   Sem a székely hölgyek, sem a cserkesz hölgyek nem látták
2491   6|                hölgyek nem látták őt többet.~A sereghez visszaérve, haditörvény
2492   6|              haditörvény elé állíták, amiért a parancsot nem teljesíté,
2493   6|               parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
2494   6|                    golyója elkerült, megölte a szigorú haditörvény, amiért
2495   6|                 közepére ásott sír dombját s a zárva talált házajtókat
2496   6|                   Fáradságos harca lett ott, a harc dicsősége nélkül, asszonyokkal,
2497   6|                   minden házat. Újra kezdeni a harcot minden utcán, ablakokból,
2498   6|                  forró vízzel küzdött ellene a fanatikus nép.~És a harang
2499   6|                   ellene a fanatikus nép.~És a harang egyre kongott. Sikoltás
2500   6|                  fegyverzaj közt hallatszott a rémes kongás, kétségbeesésre