Rész

3001   7|                ölükbe fektették, egy közőlük a guszlicán búsongó szerb
3002   7|                 énekbe, hogy messze hangzott a sík pusztán, mint a kísértetkiáltás.~
3003   7|                 hangzott a sík pusztán, mint a kísértetkiáltás.~Messziről
3004   7|              pajtásai felé. Csak egy ló volt a szekér elé fogva.~A szerbek
3005   7|                     volt a szekér elé fogva.~A szerbek messziről ráismertek
3006   7|                      egyik lovára felkapott, a másikkal idevontattam a
3007   7|                      a másikkal idevontattam a szekeret.~– Miért nem ütted
3008   7|                  keze is csak egy volt. Csak a fele él még az egész embernek.~
3009   7|                    él még az egész embernek.~A szerbek hangos hahotára
3010   7|                      hordót rögtön leemeltek a szekérről, s csapra ütötték
3011   7|                    ütötték az őrtűz mellett. A hordó fenekére krétával
3012   7|                    Sokáig éljen! – kiáltának a rácok. – Igyunk egyet az
3013   7|                    sejtettek meg. Futva jött a sáncok felé, s ahogy odaért,
3014   7|             lerogyott, nem bírt tovább menni a fáradtságtól.~– Ki vagy?
3015   7|                Honnét jősz? – kiáltozának rá a harcosok, felugrálva helyeikből.~–
3016   7|                   ital bort – hörgé fáradtan a jövevény –, szerb harcos
3017   7|                    elveszek.~– Igyál, tartsd a szádat a csap alá, s aztán
3018   7|                       Igyál, tartsd a szádat a csap alá, s aztán beszélj.~
3019   7|                   csap alá, s aztán beszélj.~A jövevény fiatal halavány
3020   7|                   gyerkőc volt, nagyot ivott a hordóból, azután félénken
3021   7|            Szenttamási György hírét? – kérdé a szökevény elbámulva.~– Most
3022   7|                  helyen csatánk van, őt mind a két helyen ott lehet látni,
3023   7|                mindenütt ott, hol legnagyobb a tűz, és egy golyó sem találja…
3024   7|                     rájok gyújtja tíz helyen a falvat, mire hazajuttok,
3025   7|                    egy csoport magyar átjött a jégen, legelöl egy rettenetes
3026   7|                    egy rettenetes alak, csak a fele élt még, fél arca,
3027   7|                    kiálta rettenetes hangon. A vér megfagyott ereimben.
3028   7|                    fagyva volnék, mint égek, a pokol van bennem.~A szerbek
3029   7|                    égek, a pokol van bennem.~A szerbek sápadozva néztek
3030   7|                    néztek egymásra, mutatták a beszélőnek a hordó fenekére
3031   7|              egymásra, mutatták a beszélőnek a hordó fenekére írt szavakat.~–
3032   7|                dühösen rohantak társukra, ki a bort hozta nekik, egy perc
3033   7|                elvánszorogtak jobbra s balra a sáncok közt, itt-amott eldőltek
3034   7|                                              A fizető nap~Egy év múlt már,
3035   7|                    Szenttamás kettős tornyán a szerb zászló lobogott. Sokszor
3036   7|                lobogott. Sokszor ostromolták a magyar seregek az erős sáncokat,
3037   7|                    mindig hiába.~Ott veszett a szépe, a java a seregnek
3038   7|                  hiába.~Ott veszett a szépe, a java a seregnek a hosszú
3039   7|                      veszett a szépe, a java a seregnek a hosszú táborozásban,
3040   7|                     szépe, a java a seregnek a hosszú táborozásban, körös-körül
3041   7|                       körös-körül elpusztult a környék, csak Szenttamás
3042   7|                      kisded sereg jelent meg a hírhedt sáncok előtt, számra
3043   7|                   számra alig kétszerte több a védseregnél, annak is nagyobb
3044   7|                   nagyobb része nemzetőrhad.~A szerbek ujjongva álltak
3045   7|                   szerbek ujjongva álltak ki a sáncokra. Ismerték korábbi
3046   7|                   Ismerték korábbi csatákból a nemzetőröket. Azok számára
3047   7|                      ott kevés része termett a hadihírnek. Számítottak
3048   7|                      hadihírnek. Számítottak a bizonyos diadalra.~De ám
3049   7|                 hosszú élet várakozik, kinek a csata előtt ölelő karok,
3050   7|                   csevegése jut eszébe.~Ezek a bánáti menekültek voltak,
3051   7|                kiknek mindenüket elpusztíták a rácok, kikre csak üszkök
3052   7|                kunyhók helyén, kínzó emlékek a múlt boldogság helyett.
3053   7|                  bezárva, szinte mind együtt a másik részen. Ily bosszúval
3054   7|               bosszúval átellenben mit érnek a magas sáncok.~Megkezdődik
3055   7|              túlhangzik az ágyúk bömbölésén.~A családapák ostromolnak.~
3056   7|                 akármennyi.~Mint mennek neki a tűznek! Nem reszketnek a
3057   7|                     a tűznek! Nem reszketnek a haláltól; úgysem soká élnének
3058   7|                    van még. Mindenét elvette a rác, még kezéből is csak
3059   7|                    kézzel megy visszafizetni a vér legutolsó cseppjéig
3060   7|                   sebesen rohan előre!~Magas a sánc, de a bosszúállásnak
3061   7|                      előre!~Magas a sánc, de a bosszúállásnak szárnya van
3062   7|                     pokoli az ágyúk tüze, de a bosszúnak nincs szeme a
3063   7|                      a bosszúnak nincs szeme a veszélyt meglátni.~– Ott
3064   7|                     veszélyt meglátni.~– Ott a sáncokon túl az én ősi házam!
3065   7|                   neki, égjen porrá! – ordít a Szenttamási irtózatos hangon. –
3066   7|                  haljon meg! – S amint rohan a sánc felé, meglátja ott
3067   7|                  vagy. Ismersz-e, Basilisk!?~A megszólított megmerevedve
3068   7|               névtársa, mely tükörbe nézett; a megszólító hanghoz sejte,
3069   7|                  ember, ki megismerje többé.~A két csapat alig húsz lépésnyire
3070   7|                    kard hosszára, ekkor mind a két fél egyszerre lőtte
3071   7|                     ki fegyvereit elleneire, a halál kétélű kaszával vágta
3072   7|                   kétélű kaszával vágta most a rendet, a sáncárok holttestekkel
3073   7|                kaszával vágta most a rendet, a sáncárok holttestekkel lett
3074   7|                  holttestekkel lett tele, de a sánctető is, s az elhullottak
3075   7|                      át diadallal rohant fel a sáncra a győztes magyar
3076   7|                diadallal rohant fel a sáncra a győztes magyar had.~Egyszerre
3077   7|                    odavonszolta magát hozzá. A szerb egy kis keresztet
3078   7|                     György elragadta kezéből a keresztet, s elhajította
3079   7|                    hallgasson rád az isten.”~A rác meghalt, György félkönyökére
3080   7|             emelkedve nézte, mint öldösik le a többit. Mikor egy-egy kartácságyú
3081   7|                    Mikor egy-egy kartácságyú a tömegbe szorított rácok
3082   7|                       Nemsokára égni kezdett a város, György nézte, hogy
3083   7|                   hogy mikor kap az ő házába a tűz. Végre az is égni kezdett,
3084   7|                  városa hamuvá égését, végre a templom is égni kezdett,
3085   7|                   kik sokáig borzadva néztek a messziről belátszó kettős
3086   7|                    két hosszú fáklya lobogna a láthatáron. Egyszerre egy
3087   7|                     durranás hangja tölté be a messze levegőt. A templom
3088   7|                   tölté be a messze levegőt. A templom alá több száz mázsa
3089   7|                     kő nem maradt kő felett. A két torony nem látszik többé
3090   7|                     torony nem látszik többé a messze láthatáron.~*~Menj
3091   7|                    aludni. Hadd zöldüljön ki a fű, hol a mező vérrel volt
3092   7|                  Hadd zöldüljön ki a fű, hol a mező vérrel volt befestve.
3093   7|                  Rabló és üldözött lett újra a csaták vitéze, a törvény
3094   7|                   lett újra a csaták vitéze, a törvény vaskeze az ország
3095   7|                     az ország egyik szélétől a másikig hajtja.~Az őrültek
3096   7|                hajtja.~Az őrültek házában ül a huszárok kapitányja, búsan,
3097   8|                                              A Bárdy család~Édes szép hazám.~
3098   8|         paradicsomkertem.~*~Reszket kezemben a toll, szívem elfogódik,
3099   8|                     kínos alakok mind csupán a képzeletvilág papirosra
3100   8|              ideáljai.~Vajha ne láttam volna a helyeket, mikről szólni
3101   8|                között vagyunk.~Fölséges táj! A hegytetőről belátni tiszta
3102   8|                  időben Magyarországba egész a Réz aljáig. Az összecsatolt
3103   8|                   lilaszín ködbe mosódnak el a távolabb ormok, csupán széleik
3104   8|           hegyoldalban egy kastély fehérlik, a leggyönyörűbb kilátás perspektívjébe
3105   8|                  felnyúlni, melynek tetejébe a távolba messze ellátszó
3106   8|                      kereszt tűzetett. Alant a völgy legfenekén kis szétszórt
3107   8|               estharangja csodásan zeng szét a hallgató természetben.~Még
3108   8|                  rongyos háztető látszik ki, a visszhangzó kopogás s a
3109   8|                      a visszhangzó kopogás s a mellette elfutó mocskossárga
3110   8|                      malmot.~Mindig messzebb a kilátástalan erdő oldalából
3111   8|                  páros pörölykongás veri föl a csendet, s a méla éjszakákon
3112   8|           pörölykongás veri föl a csendet, s a méla éjszakákon messze elvöröslő
3113   8|                     izzó tűz fénye kimutatja a vashámor helyét.~Alant a
3114   8|                     a vashámor helyét.~Alant a völgy rétjén ezüst tajtékot
3115   8|               roppant kődarabokkal teríti be a helyet, miket szerte a hegyekről
3116   8|                    be a helyet, miket szerte a hegyekről lehord.~Fel a
3117   8|                      a hegyekről lehord.~Fel a kastélyhoz a hegyoldalba
3118   8|                     lehord.~Fel a kastélyhoz a hegyoldalba vágott szerpentina
3119   8|                     vágott szerpentina vezet a kis völgyi faluból, míg
3120   8|                völgyi faluból, míg túl rajta a hegy nyerges hajlásán esővájta
3121   8|                  valami távolabbi helységbe.~A kastély maga egy ízletesen
3122   8|                       zöld ablakredőnyökkel. A tér, melyen épült, óriási
3123   8|              jácintok és anemonék nyílnak, s a tavaszi légre kinyitott
3124   8|                cseléd jár-kel őgyelegve vagy a küszöbnek támaszkodva, amint
3125   8|           támaszkodva, amint hivatása hozza.~A kastély minden oldalról
3126   8|                  körül, melynek kőoszlopaira a gobea és ipomoea örökzöld
3127   8|                  asszony, Bárdy Antalné, túl a nyolcvan éven, egészen ősz
3128   8|                   ráncos, beesett szemű kép, a termet egészen összeesve,
3129   8|                 csaknem dacos. Eleven típusa a kiveszni kezdő ősarisztokrata-példányoknak.~
3130   8| ősarisztokrata-példányoknak.~Vele szemben ül a család kegyence, Jolánka,
3131   8|                    haja sűrű, de finom, mint a selyem s csaknem ezüstszőke,
3132   8|                  kisleány tulajdonképpen nem a család ivadéka, csak egy
3133   8|                 távoli rokon árvaleánya, kit a Bárdy család örökbe fogadott,
3134   8|                   Éppen azért lett e kislány a család kegyence, mert a
3135   8|                      a család kegyence, mert a ráhalmozott kedvezések által
3136   8|                 ráhalmozott kedvezések által a család egyik tagja sem érezheté
3137   8|                  atyátlan gyermek irányában. A család többi tagjai közt
3138   8|                      özvegyasszony, Katalin, a családfő leánya, ki évek
3139   8|               ruhánál és egy ifjú menyecske, a legifjabb fiúnak felesége,
3140   8|                     tanult enni és beszélni. A család találgatta, hogy
3141   8|                      zömök, vállas férfi ott a ragyás arculattal testvére,
3142   8|                  Bajuszt, szakállt nem visel a himlőhely miatt. Vállai
3143   8|                 látszik rajta minden percben a törekvés, visszataszító
3144   8|               szenvedő szelídség honol, mely a kinőtteknek oly rendes tulajdona.
3145   8|                csontkezei és félrenőtt válla a szánalmat idézik fel láttára.
3146   8|                 összetéveszteni. Ezek ikrek, a fiatal nő és férfi gyermekei.~
3147   8|                  képe van. Első ízbeli rokon a családfővel, ki itt őszült
3148   8|                   közös családi tulajdon, az a magas homlok és azok a nagy
3149   8|                    az a magas homlok és azok a nagy sötét, beszédes kék
3150   8|                   sötét, beszédes kék szemek a sűrű, erős szemöld alatt.~*~
3151   8|                      Milyen különös! – szólt a család egyik tagja –, most
3152   8|              tizenhárman ülünk az asztalnál.~A kis csecsszopót akkor ültették
3153   8|           csecsszopót akkor ültették először a sorba.~– Egy közülünk meg
3154   8|                 annyian – szólt fel kedvesen a fiatalasszony. – Csak tizenharmadfelen,
3155   8|                   Csak tizenharmadfelen, ezt a kicsinyt még a vasúton is
3156   8|         tizenharmadfelen, ezt a kicsinyt még a vasúton is csak félemberszámba
3157   8|                 venni. – S azzal ölébe vette a kisgyermeket.~Erre többen
3158   8|                  nevetni kezdtek az ötleten. A menyecske férje a könnybe
3159   8|                   ötleten. A menyecske férje a könnybe lábadásig kacagott,
3160   8|                 lábadásig kacagott, nevettek a kis ikrek is, a kis ezüstszőke
3161   8|                     nevettek a kis ikrek is, a kis ezüstszőke leány arcára
3162   8|             ezüstszőke leány arcára is kiült a mosolygás napfénye, a herkulesi
3163   8|                  kiült a mosolygás napfénye, a herkulesi férfi teleszájjal
3164   8|            asztalszegleti ifjú pedig nevette a babonás hitet. Még a kis
3165   8|                 nevette a babonás hitet. Még a kis nyomorék arcán is látszott
3166   8|                    az asztalnál. Tavasz van, a fák zöldülni kezdenek. Mikor
3167   8|                zöldülni kezdenek. Mikor ezek a fák lehullatják utolsó leveleiket,
3168   8|                   valaki akkor mondta volna…~A fák kezdették hullatni leveleiket.~
3169   8|               kezdették hullatni leveleiket.~A Bárdy-kastély egyik teremében
3170   8|         Bárdy-kastély egyik teremében látjuk a magas, arisztokratikus arcú
3171   8|         arisztokratikus arcú férfit, fiával, a húszéves ifjúval.~Az apa
3172   8|                      apa hevesen járja végig a szobát, a fiú az ablak előtt
3173   8|                hevesen járja végig a szobát, a fiú az ablak előtt áll,
3174   8|                    zsinórokra, piros csákója a háromszínű rózsával kezében
3175   8|                     fényes acélkard. Ez volt a Mátyás-huszárok egyenruhája.~
3176   8|               búcsúzni jött apjához, mielőtt a csatába menne. Apja akaratja
3177   8|                    apa hevesen jár fel s alá a szobában.~– Eredj… minél
3178   8|                       hogy az lesz rám nézve a legnagyobb csapás, hogy
3179   8|                   felkoncoltatni, elfojtanám a könnyet, mely égő szemem
3180   8|                   szemem tüzét oltani jő, de a ti véretek átok lesz a földön,
3181   8|                    de a ti véretek átok lesz a földön, melyre kihull!…
3182   8|                   földön, melyre kihull!… És a ti halálotok két ország
3183   8|                  építetek, midőn lerontjátok a régit. Szentségtörők! Ki
3184   8|                Szentségtörők! Ki bízta rátok a haza sorsával Istent kísérteni?
3185   8|                 tűrtük érte, ha kellett, még a gyalázatot is, csakhogy
3186   8|                   Sorvadott bár kezeink közt a nemzet élete, de azért élet
3187   8|            dicsőséget ígértek neki, de annak a dicsőségnek neve „halál”.~–
3188   8|                    adunk helyette hont, mely a mi népünk volt eddig, és
3189   8|                      ő soha nem is álmodott. A szorgalom utáni jóllét az,
3190   8|                  idők ferdesége az oka. Hogy a nép nem érti a magasabb
3191   8|                     oka. Hogy a nép nem érti a magasabb eszméket, ez is
3192   8|                     magasabb eszméket, ez is a múlt balgaságainak eredménye.
3193   8|              balgaságainak eredménye. Legyen a nép egyszer szabad, legyen
3194   8|                tagadom. Sőt hiszem azt, hogy a mozdulatnak sem én, sem
3195   8|                      mozdulatnak sem én, sem a mostani ivadék nem fogja
3196   8|                    közül, kiknek neveit most a világ emlegeti, pár év múlva
3197   8|                     általok teremtett alapon a nagy épületet, s igazságot
3198   8|                      kik föláldozták magukat a jövő nemzedék boldogságáért.
3199   8|                      boldogságáért. Meghalni a hazáért szép; de gyilkolni
3200   8|                   hazáért szép; de gyilkolni a hazáért, ezrek átkát vinni
3201   8|                   hazáért, ezrek átkát vinni a sírba, megvetve, elátkozva
3202   8|                megvetve, elátkozva halni meg a jövő milliók üdveért, az
3203   8|                      Egy eszme, mely erősebb a dicsvágynál, erősebb a honszeretetnél,
3204   8|               erősebb a dicsvágynál, erősebb a honszeretetnél, világol
3205   8|                    találni az ősi házat, nem a sírt, melyben apád fekszik.
3206   8|                 távozzék.~Szótlanul hagyá el a szobát, s amint kilépett,
3207   8|                    amint kilépett, elöntötte a sűrű könny arcát, hagyta
3208   8|                      elszántság, s szemeiben a könnyek helyét lángoló veresség
3209   8|                    ült az. Ikerfiai lábainál a földön játszadoztak, ő maga
3210   8|                  földön játszadoztak, ő maga a kisded gyermekével mulatta
3211   8|                       neje bújósdit játszott a kis csecsemővel, ki hangosan
3212   8|                     családi mulatozásaikból. A két kisfiú odaszaladt hozzá
3213   8|              odaszaladt hozzá s összebámulta a bácsi kardját s annak fényes
3214   8|                    annak fényes bojtját, míg a kis csecsemő sírni kezdett
3215   8|                   kis csecsemő sírni kezdett a katonaruhában meg nem ismert
3216   8|                     kiemelve apja kezéből –, a bácsi háborúba megy, majd
3217   8|                   József férfiasan rázta meg a búcsúzó kezét s mondá neki:~„
3218   8|                   nagybátyjával találkozott, a herkulesi férfival, ki sokáig
3219   8|                 járni már régóta nem tudott. A kardcsörgésre kérdezé, hogy
3220   8|           kardcsörgésre kérdezé, hogy ki jő.~A kis ezüstszőke lyánka mellette
3221   8|               érzelemmel mondatott ki e név!~A lyánka érezé, hogy ez neki
3222   8|                      mint testvéri szeretet.~A szobában volt még kívülök
3223   8|                      özvegy gyászruhás nő és a kis nyomorék, ki bágyadt
3224   8|                 bágyadt képpel kis zsámolyon a nagyanya lábainál ült.~–
3225   8|                     lábainál ült.~– Minek az a kard oldaladon, Imre? –
3226   8|               éltemet az úr kezeibe. Az égen a múlt éjjel kétszer egymás
3227   8|                 emberek nagyon elszaporodtak a földön? Nem fértek el egymástól,
3228   8|                    legyen veled utaidban, ha a kereszt alatt elmégy, el
3229   8|                   téve, rebegé: – Áldjon meg a mindenható…~– Az én férjem
3230   8|                    mikor elvesztém – sóhajta a gyászos nő, midőn öccsét
3231   8|                 megölelé –, vigyázz magadra!~A kis nyomorék zokogva karolta
3232   8|                     idehaza.~Utoljára maradt a búcsúzás Jolánkára.~Szemeit
3233   8|                Szemeit lesütve közeledett ez a búcsúzó ifjúhoz; ki oly
3234   8|                     zöld.~– Értelek! – szólt a meglepetés lelkesítő örömével
3235   8|                     s forrón szorítá keblére a kedves leánykát –, ezek
3236   8|                      fogok válni színeidnek.~A lyánka hagyta magát öleltetni,
3237   8|                   vagyok.~S ezzel megcsókolá a lyánka homlokát, még egyszer
3238   8|             eltávozott.~Kardja végigcsörgött a lépcsőkön.~A földszínen
3239   8|                   végigcsörgött a lépcsőkön.~A földszínen lakott egy kis
3240   8|                beszólt, attól is elbúcsúzék. A jó öreg Simon biztatólag
3241   8|                    sok törököt levágj.~– Nem a törökkel lesz bajunk, bátya –
3242   8|                  franciát – igazítá ki magát a múltszázadbeli férfi.~Alant
3243   8|                  múltszázadbeli férfi.~Alant a kapuban két felnyergelt
3244   8|                   két felnyergelt lóval várt a lovász az ifjúra.~– Nincs
3245   8|              kantárját átvéve, felveté magát a nyeregbe, csákóját lecsatolá,
3246   8|              nyeregbe, csákóját lecsatolá, s a paripát sarkantyúba kapva,
3247   8|                    kapva, elvágtatott.~Amint a kereszt alá ért, nem jutott
3248   8|                      intése, de annál inkább a kis szőkefürtű leány. Visszatekinte.
3249   8|                 csókot vetve vissza kezével, a meredek szerpentina kanyarulatain
3250   8|                       Egyszer csak elkezdtek a falvak néptelenedni, az
3251   8|           elbujdostak, senki sem tudta hová, a házak majd mind zárva voltak,
3252   8|                   hallatszott estenként, nem a munkáról hazajövő leányok
3253   8|                  gazdátlan ebek csatangoltak a gyepesedni kezdő utcákon.~
3254   8|              lélekkel sem találkozott, amint a kis völgyi helység utcáján
3255   8|               helység utcáján végignyargalt. A kémények nem füstöltek,
3256   8|                      kémények nem füstöltek, a konyhák ablakain át nem
3257   8|                    esteledni kezdett az idő, a völgyre könnyű átlátszó
3258   8|                 folytatá.~Éjfél felé feljött a hold a hegyek mögül, az
3259   8|                    Éjfél felé feljött a hold a hegyek mögül, az erdők sárguló
3260   8|                    Minden csendes volt, csak a harci mén egyhangú ügetése
3261   8|              egyhangú ügetése kopogott végig a sziklai úton. A hámorok
3262   8|               kopogott végig a sziklai úton. A hámorok pörölye s az érczúzók
3263   8|                  nincs ágyútűz, máris félsz?~A ló ismét továbbügetett,
3264   8|                     mik, úgy látszik, mintha a Torda-hasadék mintájára
3265   8|               összetákolt gerendákkal.~Midőn a lovag e hídhoz ért, lova
3266   8|                   sarkantyúzta is, nem akart a hídra lépni, hanem toporzékolva
3267   8|                    meg mindannyiszor előtte.~A lovag végre bosszúsan átszorítá
3268   8|                bosszúsan átszorítá térdeivel a reszkető állatot s kantárszíjával
3269   8|                  erősen nyakára vágott, mire a paripa szilajon keresztülszökött
3270   8|                keresztülszökött egy ugrással a kétöles hídon, s ott ismét
3271   8|                 hátrálni.~Azon percben, hogy a ló a hídon túlszökött, éktelen
3272   8|                      Azon percben, hogy a ló a hídon túlszökött, éktelen
3273   8|                  éktelen ordítás hangzék elő a híd alatti árokból, mire
3274   8|                     alatti árokból, mire tán a visszhang vagy hasonló kiáltás
3275   8|                  vagy hasonló kiáltás felelt a sziklahasadékból, s a híd
3276   8|                 felelt a sziklahasadékból, s a híd alól rögtön tíz-tizenöt
3277   8|                    kaszákkal.~Ugyane percben a sziklahasadékból is, melyen
3278   8|                   Még ekkor ideje lett volna a lovagnak megfordulni s a
3279   8|                     a lovagnak megfordulni s a háta mögötti kisebb számú
3280   8|                    meg, vagy egészen lenézte a támadó tömeget, vagy mindenáron
3281   8|                      Kolozsváron akart lenni a kitűzött időre, s ahelyett,
3282   8|                      időre, s ahelyett, hogy a hídra visszafordult volna,
3283   8|           visszafordult volna, nekivágtatott a sziklatorkolatnak, honnét
3284   8|                      honnét rajzott ellenébe a vadul kiáltozó nép, kaszákkal
3285   8|                  előlem; oláh – ordíta rájok a közelből Imre, melyre kettő
3286   8|                      rögtön belekapaszkodott a lova zablájába, a többi
3287   8|           belekapaszkodott a lova zablájába, a többi pedig kaszáit nekifordítva,
3288   8|                sebeket osztva, gyorsan, mint a villám, szabdalt jobbra-balra,
3289   8|                használva egy percet, melyben a támadók elszánt rohamára
3290   8|                      körülötte, kiszöktetett a tömeg közül, s vágtatott
3291   8|                     közül, s vágtatott előre a sziklatorok felé.~Nem vette
3292   8|                   Nem vette észre, hogy fenn a sziklak tetején emberek
3293   8|                    nagy kövekkel, kik, amint a szorosba jut, védtelenül
3294   8|                     alig néhány ölnyire volt a sziklatoroktól, honnét élve
3295   8|                  magas, óriási termetű férfi a szikláról leszökik elébe,
3296   8|                     Az ifjú egy csapást tett a támadó fejére, a sisak félig
3297   8|                csapást tett a támadó fejére, a sisak félig bevágva lehullott
3298   8|                   lehullott arról, de kardja a csapás alatt kettétörött,
3299   8|                súlyegyent vesztve s lovagját a parthoz vágta, ki az esés
3300   8|                      elszédülve, végigterült a földön.~E percben egy lövés
3301   8|                     lövés esett az ifjú felé a sziklatetőről.~– Ki lőtt
3302   8|                ordítá dörgő hangon az óriás.~A vérszomjú oláhok üvöltve
3303   8|                      oláhok üvöltve rohantak a lefegyverzett martalékra,
3304   8|                    érezve; védtelenül hevert a porban.~De a halálüvöltést
3305   8|               védtelenül hevert a porban.~De a halálüvöltést túldörgé az
3306   8|                 akartam lőni, decurio, hanem a huszárra – rebegé egy köztük
3307   8|                      meg, hogy leorgyilkolj.~A vádlott szólni akart, de
3308   8|                 akart, de nyelvén megfagyott a hang.~– Akasszátok fel,
3309   8|                     Akasszátok fel, ő áruló!~A tömeg dühödten esett neki
3310   8|                    tömeg dühödten esett neki a vádlottnak, s azt a levegőbe
3311   8|                     neki a vádlottnak, s azt a levegőbe kapva, rohant oda
3312   8|                    oda valami közel fához, s a sikoltozás bizonyítá, hogy
3313   8|                     az ítélet végrehajtatik.~A decurio egyedül maradva
3314   8|                      felugrott annak lovára, a szédült ifjút keresztbefektette
3315   8|      keresztbefektette maga előtt, s mielőtt a vérszomjas tömeg visszaérkezett
3316   8|                   úton, melyen az ifjú jött.~A hídnál akkor is állt egy
3317   8|                    állt egy csoport fölkelő, a decurio köpenyével letakarta
3318   8|                     sűrűjébe.~*~Reggeledett. A nap szétlövellé az őszien
3319   8|                 hegyek felett első sugárait.~A szédült ifjú meg-megmozdult
3320   8|                   rebegé e nevet: „Jolánka.” A napsugár melegen kezde sütni
3321   8|                    egyetlen ablakán besütött a reggeli nap.~Ágya, melyben
3322   8|                   ébredés neszére megfordult a férfi. A decurio volt.~–
3323   8|                  neszére megfordult a férfi. A decurio volt.~– Hol vagyok? –
3324   8|                     kábultan keresve emléket a múlt éj eseményeiből.~–
3325   8|                    Házamnál – felele röviden a decurio.~– Ki vagy te?~–
3326   8|                    te?~– Nevem Numa, decurio a román hadseregnél, ellenséged
3327   8|                      hadseregnél, ellenséged a csatában, most gazdád, ki
3328   8|                  megölni embereidnek?~– Mert a harc egyenlőtlen volt. Százan
3329   8|                   védtelenül agyonhajigálnak a hegytetőről.~– S te nem
3330   8|                      gyalázatot hozott volna a románok nevére.~– Te ábrándos
3331   8|                      is szeretem az enyémet. A tied míveltebb, nagyobb,
3332   8|              szerelmem hozzá. Téged boldogít a te honszerelmed, engem nyugalmamtól
3333   8|                   lehet, hogy elveszünk mind a ketten; de azért, hogy a
3334   8|                     a ketten; de azért, hogy a fegyvert elássák a földbe,
3335   8|                      hogy a fegyvert elássák a földbe, nem emészti azt
3336   8|                  földbe, nem emészti azt meg a rozsda.~– Nem értem fájdalmaidat.~–
3337   8|             Diurbanus vitéz seregeit leverte a római sas, ez elbutult nép
3338   8|             ivadékról ivadékra származnak át a múlt dicsőségnek rémlő hagyományai;
3339   8|                    egykor Decebál összetörte a konzulok hírhedett seregét.
3340   8|                      ha arra kerül sor, hogy a sírok, melyekre házakat
3341   8|                      s ismét csatatér legyen a népes utcák helye! Mivé
3342   8|                   annyi dicsőségnek örököse, a híres dákok s a világhódító
3343   8|                     örököse, a híres dákok s a világhódító légiók maradványa?
3344   8|             prófétáink, de úgy látszik, hogy a tiéitek sem látják a jövendőt.
3345   8|                    hogy a tiéitek sem látják a jövendőt. Most megkísértjük
3346   8|                     van, s mégis gyülekeztek a harcok lobogója körül; hát
3347   8|                   olvasni, mely ki van zárva a hivatalokból, mely él tengődve
3348   8|               hivatalokból, mely él tengődve a legkeményebb kézimunka után,
3349   8|                  csak egy nemes városa sincs a hazában, melynek háromnegyedét
3350   8|                  hagytak süllyedni.~– Mi nem a nemzetiségért fogtunk fegyvert,
3351   8|                      fogtunk fegyvert, hanem a világszabadságért.~– Azt
3352   8|                  Riadozó lárma szakítá félbe a két bajnok párbeszédét.
3353   8|                      jött rendetlen tömegben a decurio háza felé, elöl
3354   8|                     tűzve diadaljelül hozván a huszár piros csákóját.~–
3355   8|             mutogatnák ott kalpagod helyett.~A tömeg megállt a decurio
3356   8|                     helyett.~A tömeg megállt a decurio ablaka előtt, s
3357   8|                 üdvkiáltozással rivalga reá.~A decurio rövid beszédet intéze
3358   8|                   kezdtek hozzá feleselni, s a póznára tűzött kalpagot
3359   8|                   kalpagot nyújtogaták felé.~A decurio zavarodva fordult
3360   8|                         Igen.~– Boldogtalan! A nép dühös, hogy tégedet
3361   8|               megölhetsz, vagy én tégedet, s a harc nem lesz gyalázatos
3362   8|                  sietve átöltözködött, addig a decurio népéhez beszélt,
3363   8|                szándékát, s útba indítá őket a kastély felé, ígérve, hogy
3364   8|                      emlékül – szólt az ifjú a decurióhoz.~– Elfogadom,
3365   8|                     decurióhoz.~– Elfogadom, a csatában visszaszerezheted
3366   8|          pórköntösben siető léptekkel haladt a hegyeken keresztülvivő gyalogösvényen
3367   8|                      Éjfél után járt az idő.~A Bárdy-kastély lakói mélyen
3368   8|          Bárdy-kastély lakói mélyen aludtak, a rács ajtaja zárva, az ablakok
3369   8|               ordítás riasztja fel álmaikból a szunnyadókat.~– Mi lárma
3370   8|              kaszákat és fejszéket forgatnak a levegőben, fenyegető ordítással.~–
3371   8|                      egy berohanó lovász, ki a rémítő zajra ijedten futott
3372   8|                      Mindkettő fehér, miként a fal.~– Be kell zárni az
3373   8|                      teljes lélekjelenléttel a férfi –, a főajtót torlaszoljátok
3374   8|                  lélekjelenléttel a férfi –, a főajtót torlaszoljátok el
3375   8|                      Ti mindnyájan gyűljetek a rondellás szobába, honnan
3376   8|                       Csodálatos, hogy éppen a legpompásabb magyar ruháját
3377   8|                szobájából dőlt ki az udvarra a kérdéses rondella.~– Hallod
3378   8|                 Nyolcan vagyunk itt férfiak, a ház falai erősek, az ostromlók
3379   8|                 ostromlók fegyvertelenek, és a hely sem védi őket. Itt
3380   8|                         Tehát fogom én védni a házat egyedül ellenök, nekem
3381   8|                    Barnabás és Simon s velök a gyászruhás özvegy testvér.~
3382   8|                     ki velem, verjük el őket a pokolba – harsogá a herkulesi
3383   8|                     őket a pokolba – harsogá a herkulesi ember, forgatva
3384   8|                      ember, forgatva kezében a nehéz buzogányt, mint egy
3385   8|                  közbe József –, álljunk ide a rondellába, innen minden
3386   8|                      s azután, ha arra kerül a dolog, a lépcsőkön megvíhatunk
3387   8|                       ha arra kerül a dolog, a lépcsőkön megvíhatunk velök
3388   8|                egyenként.~– Én tölteni fogom a fegyvereiteket – biztatá
3389   8|                    nekik bort, vezessétek le a pincébe. Adjatok nekik pénzt,
3390   8|                    megindulás nélkül járkált a szobában fel s alá.~– Hiába
3391   8|                  Hiába az engesztelés, hiába a védelem, vesztünk bizonyos –
3392   8|                    türelmetlenül –, szedd le a fegyvereket a falról, Barnabás,
3393   8|                       szedd le a fegyvereket a falról, Barnabás, adj minden
3394   8|                 cselédnek egyet, ők álljanak a ház hátulsó ablakaira, itt
3395   8|                     ne találjon. Ha töltesz, a golyókat nagyon le ne verd,
3396   8|             maradatok veszteg.~– Eredj öreg, a mennydörgőbe! Szenteltvízzel
3397   8|                     zajjal az ablakon, törve a szekrényeket, miket ért.~–
3398   8|          megengesztelem őket, ismerem, tudok a nyelvökön beszélni. Hiszen
3399   8|                      már nem hallá, lerohant a lépcsőn, egy hátulsó ajtón
3400   8|                tömeghez.~Azok egy kőoszlopát a vasgádor kapujának iparkodtak
3401   8|             lerombolni, egy közülök beugrott a már tört résen, Simon ahhoz
3402   8|                  feleségedet kigyógyíttattam a nagy betegségből, tégedet
3403   8|                    nagy betegségből, tégedet a katonaságból kiváltottalak;
3404   8|                   kuruc! – kiálta az oláh; s a kezében volt nehéz kalapáccsal
3405   8|                   kalapáccsal fejére csapott a könyörgő öregnek.~Irtózatos
3406   8|                    meghalt.~E percben ledőlt a kapubálvány, a vaskapu kifordult
3407   8|                percben ledőlt a kapubálvány, a vaskapu kifordult sarkából,
3408   8|                      ostromló tömeg beomlott a résen, rárohanva a legyilkolt
3409   8|                  beomlott a résen, rárohanva a legyilkolt tetemére, s fejszével
3410   8|                  annak ősz véres fejét.~Fenn a rondellában mindezt látták.~
3411   8|              szemekkel rohant ki e látványra a szobából Barnabás, míg József
3412   8|                Barnabás, míg József óvatosan a falhoz vonva magát, amint
3413   8|                 lelőtte egymás után, amelyik a főt felemelte, míg végre
3414   8|                    mertek hozzányúlni többé.~A gyászos nő töltötte a kilőtt
3415   8|                 többé.~A gyászos nő töltötte a kilőtt fegyvereket. Tamás
3416   8|                   Barnabás ezalatt felrohant a padlásra. Ott több nehéz
3417   8|                   padlásablakhoz, mely éppen a ház kapuja felett volt.~
3418   8|                 arcát az ablakon, letekintve a tomboló tömegre, s várta,
3419   8|                felemelt egy mázsányi darabot a vaskályhából, s két kézzel
3420   8|                ordítás hallatszott fel erre; a kaput ostromlók szétugrottak,
3421   8|                 maradtak ott, halálra sújtva a levetett vasdarabtól.~Perc
3422   8|                     rohanták meg az ajtót, s a ház ablakait és a padlástetőt
3423   8|                   ajtót, s a ház ablakait és a padlástetőt egyszerre kőzápor
3424   8|              egyszerre kőzápor borította el. A kapu döngött a vassúlyok
3425   8|                 borította el. A kapu döngött a vassúlyok ütéseitől.~Barnabás,
3426   8|                  ütéseitől.~Barnabás, dacára a repülő köveknek, kiült a
3427   8|                     a repülő köveknek, kiült a padlásablakba, s onnan szórta
3428   8|                  onnan szórta alá vad erővel a súlyos öntött vasdarabokat,
3429   8|                  ölve meg minden hajítással.~A rondellából ezalatt folyvást
3430   8|                folyvást egymásra következtek a lövések. Egy sem esett hiába.
3431   8|                 lovász sápadtan nyargalt fel a pusztító Barnabáshoz, akadozó
3432   8|                      nyelvvel jelentve, hogy a kastély túlsó oldalát lábtókon
3433   8|                kezdik megmászni az oláhok, s a cselédek nem bírják őket
3434   8|                 Dühödten rohant el Barnabás.~A hátulsó teremben egy csatlós
3435   8|              Barnabás odaugrott. Látta, hogy a túlsó terem ablakához egy
3436   8|                 kezdenek beugrálni, leküzdve a csekély ellentállást, míg
3437   8|                    csekély ellentállást, míg a másik lábtón közeledő főket
3438   8|                      s megragadva két kézzel a lábtót, egyet csavarintott
3439   8|                  mint egy vaserejű gőzgép, s a levegőben megcsóválva rettenetes
3440   8|                 rettenetes csapással ejté rá a másik lábtóra.~Középen kettétörött
3441   8|                iszonyú csapásra, felső része a rákapaszkodókkal együtt
3442   8|                      kék volt. Így rohant be a szomszéd szobába.~Egy ostromló
3443   8|                     ki legelsőnek hágott fel a lábtón. Ezt ott találta.~
3444   8|                    amint Barnabást meglátta. A rémület megmerevíté, oly
3445   8|                  erővel, s azzal kivágta azt a magas ablakon, hogy az ember
3446   8|                 elrepült, bukfenceket hányva a levegőben.~– Ide még, ahányan
3447   8|                    ahányan vagytok! – ordítá a vasgyúró. Szája egy kőütéstől
3448   8|                    rémes kiáltás hallatszott a ház belsejében.~Az oláhok
3449   8|            belsejében.~Az oláhok felfedezték a hátulsó kerti ajtócskát,
3450   8|               hagyott, s azon belopózva, már a ház belsejében voltak, midőn
3451   8|                   elsikoltá magát, jelt adva a veszélyről az ostromlottaknak.~
3452   8|                   nehéz vasbuzogányát, amint a kiáltást hallá, s futott
3453   8|                     kiáltást hallá, s futott a lépcső felé.~A folyosón
3454   8|                      s futott a lépcső felé.~A folyosón találkozék testvérével,
3455   8|                    testvérével, ki észrevéve a berohanást, felhagyott a
3456   8|                     a berohanást, felhagyott a kapu védelmével, s kezeiben
3457   8|                      fegyvereit, jött szinte a lépcsőre, kísérve az özvegy
3458   8|                     enyéimhez – szólt József a gyászos nőhöz –, vidd fel
3459   8|                 nőhöz –, vidd fel mindnyájat a padlásra; mi megpróbáljuk
3460   8|                    padlásra; mi megpróbáljuk a lépcsőket fokonkint védeni.
3461   8|             találkozunk.~Az özvegy távozott. A két testvér némán kezet
3462   8|                 szorított, s azután kiálltak a lépcső fokára s várták elleneiket.~
3463   8|                     bosszúvággyal rohant fel a vért szagolt csapat a szűk
3464   8|                    fel a vért szagolt csapat a szűk kőlépcsőkön, s megtámadá
3465   8|                      elkezde közükbe sújtani a támadóknak.~Sebesen, mint
3466   8|                    támadóknak.~Sebesen, mint a szélmalom szárnyai; súlyosan,
3467   8|                     szárnyai; súlyosan, mint a haragos istennyila, hullottak
3468   8|                      tetemek kezdtek heverni a lépcsőn. A súlyos buzogány
3469   8|                   kezdtek heverni a lépcsőn. A súlyos buzogány iszonyú
3470   8|                   buzogány iszonyú döngése s a halálordítás rémségesen
3471   8|             halálordítás rémségesen tölté be a visszhangzó boltozatokat.~
3472   8|                    visszhangzó boltozatokat.~A támadók hanyatt-homlok rohantak
3473   8|               hanyatt-homlok rohantak vissza a bestiális roham elől, bár
3474   8|                    bestiális roham elől, bár a hátul jövők tolták előre
3475   8|                    előre az előttük állókat. A vaskezű ember fáradatlanul
3476   8|                   vissza, rést törve magának a zsúfolt férfitömeg közt
3477   8|                      csapásaival.~Már szinte a lépcsők aljáig verte őket
3478   8|                     verte őket vissza, midőn a támadók egyike, ki egy fülkében
3479   8|             Irtózatos ordítással fordult meg a legyilkolt, buzogányát az
3480   8|                hátráló tömeg közé hajítva, s a düh mondhatlan kifejezésével
3481   8|                     gyilkosát, s vele együtt a földre leesett.~A négy elsőt,
3482   8|                     együtt a földre leesett.~A négy elsőt, ki odarohant
3483   8|                     négy elsőt, ki odarohant a gyilkosnak segíteni, testvére
3484   8|                   segíteni, testvére lövései a földre teríték, ki miután
3485   8|                  lefegyvereztetett.~Kivitték a sziklai vaskereszthez, arra
3486   8|                   rettentő kínok közt.~Midőn a másik testvért el akarták
3487   8|               erejével kiszorítá gyilkosából a lelket, karjai úgy merevedtek
3488   8|                   belőle holtan.~Csak Tamás, a legidősebb testvér élt még
3489   8|                   legidősebb testvér élt még a férfiak közül, s nyugodt
3490   8|                   nyugodtan, hallá közeledni a zajt ajtajához, és szíve
3491   8|               betűkkel beírt fekete lapjára.~A lárma mindig közelebb jött.
3492   8|              megnyílt az, be sem volt zárva.~A nemes felkelt karszékéből,
3493   8|                     minden fegyver csepegett a vértől.~A nemes mozdulatlanul
3494   8|                  fegyver csepegett a vértől.~A nemes mozdulatlanul állt,
3495   8|                     akkor megvillant kezében a fényes fekete kard, s a
3496   8|                      a fényes fekete kard, s a támadók egyike állig kettéhasított
3497   8|                   koponyával esett lábaihoz, a másiknak vállban csapta
3498   8|                  karját.~Egy szót sem szólt. A dühnek egy hangja sem jött
3499   8|                      ejte kifeszített lábán. A fájdalomnak egy szisszenése
3500   8|                   nélkül csuklott féltérdére a nemes s küzdött tovább a