Rész

4001   9|                bástyára s tartotta beszéddel a bizalmas férfiút.~– Minő
4002   9|                 pompás kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák fokait;
4003   9|                kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák fokait; a túlparton
4004   9|                      habok a bástyák fokait; a túlparton mint idelátszanak
4005   9|                      fordítva; túlnan állnak a tarackok, egy bombavető
4006   9|                   most egy tüzér jelenik meg a sáncon, ki lehet venni vörös
4007   9|                  lehet venni vörös hajtókáit a távolból. Gyönyörű idő.~
4008   9|                 alatt erősen nem fogta volna a parancsnok a maga emberét,
4009   9|                     fogta volna a parancsnok a maga emberét, az – dicsőség
4010   9|                       de úgy leszaladt volna a bástyáról, amint csak illik,
4011   9|                     mint hogy sóhajtva kérje a jó és rossz idők adóját
4012   9|                   egyik végén ülők ne látnák a túlsó végén ülőket.~A vendégek
4013   9|                 látnák a túlsó végén ülőket.~A vendégek azonközben nagy
4014   9|               apostolok utósó vacsorája óta.~A tábornok maga mellé jobb
4015   9|                      mellé jobb felől ülteté a bizalmas őrnagyot, mert
4016   9|                      bizalmas őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben
4017   9|                 őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben is ki kelle
4018   9|                 közben lassanként kiderültek a kedélyek, a bor belső világa
4019   9|            lassanként kiderültek a kedélyek, a bor belső világa elűzé a
4020   9|                     a bor belső világa elűzé a józan félelem borúját. Az
4021   9|                   szüntelen hátratekingetett a túlsó parton álló ágyúk,
4022   9|                    felé, miközben aztán majd a nyakába öntötte a levest,
4023   9|                 aztán majd a nyakába öntötte a levest, majd a fülének vitte
4024   9|               nyakába öntötte a levest, majd a fülének vitte a szájának
4025   9|                 levest, majd a fülének vitte a szájának szánt falatot,
4026   9|                  villáját, melyről leejtette a pecsenyét, az édes ételbe
4027   9|                     hintett nagy bőséggel, s a salátához feltett ecetet
4028   9|                     mind egy lábig megitta – a rá figyelmezők nem csekély
4029   9|                    csekély mulatságára.~Maga a tábornok is csendes benső
4030   9|                azonban egész ebéd alatt itta a vizet, hogy egy gödény is
4031   9|                   már mindenki arcán nyíltak a jókedv rózsái, az őrnagy
4032   9|                 szólalni, s jó közel hajolva a parancsnok füléhez, súgva
4033   9|                 magában az olyan mulatságot.~A parancsnok ekkor egy poharat
4034   9|                tósztozzék? – gondolá magában a testes őrnagy, s elszörnyedt
4035   9|                     szólt erős csengő hangon a parancsnok. – E pohár a
4036   9|                      a parancsnok. – E pohár a magyarok hazájaért!~– Éljen! –
4037   9|                harsogá e szóra minden ajak s a vendégek felugráltak helyökből,
4038   9|                 rivalgó hangokban az éljent!~A táblabíró-őrnagy kétségbeesetten
4039   9|                     feléjök kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint
4040   9|              kétségbeesése tökéletes legyen, a harmadik éljenszó után a
4041   9|                     a harmadik éljenszó után a rondellában elrejtett katonai
4042   9|                 zenekar rákezdte harsogtatni a Rákóczi-indulót.~– El vagyunk
4043   9|                   fáradságot okozni – felele a tábornok hidegvérrel. –
4044   9|                      az én életem nem csupán a magamé, az én életem a hazáé
4045   9|                csupán a magamé, az én életem a hazáé is, nekem azt könnyelműen
4046   9|                Megtörténhető esetre nézve én a felelősséget magamra vállalom
4047   9|                     parancs van kiadva, hogy a sánc sorompóin senkinek,
4048   9|                    az ostromágyúk csakugyan, a várfokról jött zenehangok
4049   9|                    az ott mulatókra vonatván a figyelem, elkezdtek durrogni,
4050   9|                      mindenféle golyóbisokat a lakmározó társaság felé.~–
4051   9|                      magunkat védeni – szólt a tábornok, helyéről meg sem
4052   9|              segédeinek intett. Hozzátok elő a batteriákat.~Jégben hűtött
4053   9|               pukkanásai furcsán paródiázták a túlparti ágyúdörgést, míg
4054   9|                    túlparti ágyúdörgést, míg a tajtékzó tűznedv nőttön
4055   9|              tajtékzó tűznedv nőttön növelte a vigadó társaság szilajult
4056   9|                 társaság szilajult jókedvét.~A zene mindenféle magyar dalokat
4057   9|                     ha egyik banda elhagyta, a másik kezdte rá, a társaság
4058   9|                 elhagyta, a másik kezdte rá, a társaság az ismerősebb nótákat
4059   9|                      nótákat együtt énekelte a trombitákkal; úgy tetszék,
4060   9|                 egymással, hogy melyik bírja a másikat elnyomni.~A bombák
4061   9|                    bírja a másikat elnyomni.~A bombák pedig hullottak jobbra-balra,
4062   9|             hullottak jobbra-balra, némelyik a Dunába esett s ott pattant
4063   9|                     esett s ott pattant szét a víz fenekén, el nem oltva
4064   9|                    árjaitól s kétfelé csapta a felzavart hullámot.~Süvöltött,
4065   9|                      közel sem járt egy sem.~A jókedvű nép szinte mulatta
4066   9|                mulatta magát rajtuk; amelyik a levegőben pattant szét,
4067   9|                   fórát” kiáltottak; amelyik a fejük felett repült el,
4068   9|                  egyet, ha elfáradt; amelyik a sánc árkába esett, azt biztatták,
4069   9|                     le neki, azon jőjön fel; a rakétát póznának csúfolták,
4070   9|                  rakétát póznának csúfolták, a bombát úritöknek és a golyókat
4071   9|             csúfolták, a bombát úritöknek és a golyókat fövetlen gombócnak.~
4072   9|                      egész társaság kikapott a félelmen, s mit azelőtt
4073   9|                     szent borzalommal nézett a messzeségből, most a közelben
4074   9|                  nézett a messzeségből, most a közelben igen mulatságos
4075   9|            mulatságos játéknak találta.~Csak a táblabíró-őrnagy úr állt
4076   9|           halálverítékes kínokat. Le-lekapta a fejét minden bomba előtt,
4077   9|                 százölnyi magasban repült el a sánc felett. Féloldalt fordult
4078   9|                    felett. Féloldalt fordult a közeledő golyónak, s valahányszor
4079   9|                    volna.~Ebéd után estefelé a zene és vigalom hangjai
4080   9|                  hangjai többeket felcsaltak a város szépei közül a veszélyes
4081   9|              felcsaltak a város szépei közül a veszélyes sáncokra, tán
4082   9|                     vagy erősebb volt bennök a kíváncsiság a vigalomban
4083   9|                    volt bennök a kíváncsiság a vigalomban részt vehetni,
4084   9|               vigalomban részt vehetni, mint a bombák iránti félelem.~A
4085   9|                     a bombák iránti félelem.~A hold is feljött szépen,
4086   9|                    holdvilágnál, zenehangnál a tűzrekapott fiatalság táncra
4087   9|                  fiatalság táncra kerekedett a vidék szépeivel, s úgy járták
4088   9|                      szépeivel, s úgy járták a csárdást, mintha az átelleni
4089   9|            mennydörgés egyéb sem volna, mint a nászvezető vőfély pisztolypuffogtatása.~
4090   9|                 vőfély pisztolypuffogtatása.~A tánc rendkívül tetszett
4091   9|                      tánc rendkívül tetszett a tábornoknak, s minthogy
4092   9|               ülőhelyéből, s úgy megforgatta a tolnai lakodalmason, mint
4093   9|                    úton előtalált gavallért.~A parancsnok mindezt angol
4094   9|                 miután megérteték vele, hogy a magyar táncot háromszor
4095   9|                 szokták újra járni, ugyanezt a manoeuvre-et kétszer hagyta
4096   9|                       Valami eltévedt gránát a táncolók közé talált égve
4097   9|                     közé talált égve leesni, a félénkebbek félreugrottak,
4098   9|                   félénkebbek félreugrottak, a bátrabbak vízzel akarták
4099   9|                    helyén maradjon! – kiálta a tábornok.~A katonák a parancsszóra
4100   9|               maradjon! – kiálta a tábornok.~A katonák a parancsszóra veszteg
4101   9|                 kiálta a tábornok.~A katonák a parancsszóra veszteg maradtak,
4102   9|                     is hölgyeiket iparkodtak a veszély elől elfedni, akik
4103   9|               fejecskéiket, nem foghatva fel a fenyegető veszélyt a maga
4104   9|                     fel a fenyegető veszélyt a maga nagyságának mivoltában.~
4105   9|                     fölfogta annak borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint
4106   9|                   szakállas őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve a sáncra
4107   9|                    Amint a gránát sisteregve a sáncra esett, ő is megtörte
4108   9|                     kereste, hol alacsonyabb a sánc, hanem ahol legközelebb
4109   9|                  hanem ahol legközelebb érte a szélét, levetette magát
4110   9|                     magát az árokba, s midőn a négyölnyi magasról a különös
4111   9|                   midőn a négyölnyi magasról a különös isteni gondviselés
4112   9|                 épkézláb lesegíté, szétnyúlt a földön, négyfelé vetve két
4113   9|                    fog hát rászakadni az ég.~A gránát azonban sebesen pörgött
4114   9|                 helyben, mint egy búgócsiga, a belőle kijövő rakétaláng
4115   9|                 agyonütni.~Egyszerre megállt a gránát. Megszűnt forogni.
4116   9|                    gránát. Megszűnt forogni. A tűzkarika elmúlt.~Akik ismerik
4117   9|                    ismerik az ilyen állatnak a természetét, tudják, hogy
4118   9|                      azon perc között, midőn a gránátrakéta szerte ellobban,
4119   9|                   ellobban, s aközött, midőn a belső szikra a lőporhoz
4120   9|                aközött, midőn a belső szikra a lőporhoz érve, az üreges
4121   9|                      rövid pillanat, melyben a gránát megáll.~E nyugodt
4122   9|                  hirtelen felszökék helyéről a parancsnok, s a gránátot
4123   9|                     helyéről a parancsnok, s a gránátot felkapva, hirtelen
4124   9|                  felkapva, hirtelen lehajítá a sáncárokba.~A rögtöni szakadó
4125   9|              hirtelen lehajítá a sáncárokba.~A rögtöni szakadó dördület
4126   9|                      odalenn bizonyítá, hogy a hajítás éppen jókor történt,
4127   9|                      jókor történt, ellenben a rákövetkező ordító bőgés
4128   9|                     tán nem éppen jó helyre.~A gránát alig két arasznyira
4129   9|                    két arasznyira pattant el a hasaló táblabíróőrnagytól,
4130   9|                      de ki aznapságtól fogva a jobbik fülére még most is
4131   9|        hitelességéről szemtanúk kezeskednek, a tábornok oszolni engedé
4132   9|                      tábornok oszolni engedé a társaságot, mely most sokkal
4133   9|                      érkező tűzgolyókat, mik a félelem nimbuszát e naptól
4134   9|                      el látszottak veszteni.~A távozóknak nyugodt éjt ígért
4135   9|                 távozóknak nyugodt éjt ígért a tábornok a zajos nap után.
4136   9|                 nyugodt éjt ígért a tábornok a zajos nap után. Szavát be
4137   9|                  éjjel kiütött egy csapattal a nádorvonal felől, s kényszeríté
4138   9|                     fut, egymás után vesznek a múlt napok, s velök a múlt
4139   9|                vesznek a múlt napok, s velök a múlt dicsőség.~Elmúlt a
4140   9|                      a múlt dicsőség.~Elmúlt a jókedv, a hír ragyogványa,
4141   9|                   dicsőség.~Elmúlt a jókedv, a hír ragyogványa, a tündöklő
4142   9|                   jókedv, a hír ragyogványa, a tündöklő álmak. Komárom!
4143   9|                    álmak. Komárom! Romemléke a harci időknek! Elpusztult,
4144   9|                   fényből, annyi hatalomból?~A fekete romok – és a komáromi
4145   9|              hatalomból?~A fekete romok – és a komáromi honvédtisztek~
4146  10|                                              A tarcali kápolna~Csatát nyert
4147  10|                     osztrák, csatát vesztett a magyar…~A magyar tábornok
4148  10|                    csatát vesztett a magyar…~A magyar tábornok lesütött
4149  10|                térkép feküdt, keresték rajta a helyet, hol új csata, új
4150  10|               fegyvereiket.~Egyszer jelentik a tábornoknak, hogy egy huszárt
4151  10|                      el.~– Hozzák be! – inte a vezér. Éppen jó szeszélyben
4152  10|                    állig begombolkozva, mint a fegyelem rende hozza magával.~
4153  10|                fegyelem rende hozza magával.~A huszár belépett. Vén, ősz
4154  10|                veterán volt. Képe fekete még a Schwechat alól elhozott
4155  10|                       hogy nem tetszett neki a társaság, de amint egyszer
4156  10|                   társaság, de amint egyszer a tábornokot megpillantá,
4157  10|                 hirtelen kiderült arca, mint a felhőből kinéző nap, s csakhogy
4158  10|              csakhogy el nem rikkantá magát.~A tábornok is összecsapta
4159  10|                     még, öreg Miska? – kérdé a huszártól jókedvűen.~– Igenis
4160  10|         szolgálatjára, ezredes uram – felele a huszár, kezét csákótlan
4161  10|                 igazítá ki az egyik főtiszt. A huszár néma lenézéssel mérte
4162  10|                  néma lenézéssel mérte végig a közbeszólót – hogy mer egy
4163  10|                     fogatni, Miska – kötődék a tábornok régi szolgájával.~–
4164  10|                    ha bántanak, szidd össze.~A huszár megköszönte a jóakaratot,
4165  10|                  össze.~A huszár megköszönte a jóakaratot, de csak úgy
4166  10|                   settenkedett az ajtó felé.~A tábornok pedig tiszteihez
4167  10|                   pedig tiszteihez fordult s a jövő csatatervről kezde
4168  10|                ábrázattal intett, mutogatott a tábornoknak valamit.~– Ezredes
4169  10|                 szüntelen integetve valamit.~A tábornok egy kukkot sem
4170  10|               tábornok egy kukkot sem értett a desperatus pantomímiából.~–
4171  10|                  Ezredes uram. Adja csak ide a szegletből azt a kardot.~–
4172  10|                    csak ide a szegletből azt a kardot.~– Mi a patvarnak
4173  10|                szegletből azt a kardot.~– Mi a patvarnak neked az a kard?~–
4174  10|                      Mi a patvarnak neked az a kard?~– Csak adja ide. Mindjárt
4175  10|                    nem lesz itt egy német is a szobában.~Miska azt hitte,
4176  10|              ezredese is fogoly vele együtt.~A tábornok rettentően felkacagott
4177  10|                    elmondá tisztjeinek, hogy a huszár milyen jó véleménnyel
4178  10|                fakadjon.~Odamentek egyenként a huszárhoz, megveregették
4179  10|                   vállait, s beszéltek hozzá a világ minden nyelvén, amiből
4180  10|                 világ minden nyelvén, amiből a huszár mind egy szót sem
4181  10|                   szedtevettét.~– Hát Miska, a mi katonánk leszesz ezután,
4182  10|                leszesz ezután, ugye? – kérdé a tábornok, s várta, hogy
4183  10|                       Köszönöm, nem veszi be a természetem. Aztán volnék
4184  10|                     nem tudok írni.~– Hát mi a kőt szándékozol mívelni?
4185  10|                       Ingyen akarod itt nézi a napot?~– De bizony majd,
4186  10|          parancsolatjára, egyszer megszököm.~A tábornoknak tetszett az
4187  10|                 tetszett az őszinte felelet. A huszár észrevette.~– Hát
4188  10|            visszamenni.~Nem kell hinni, hogy a huszár valami gorombaságot
4189  10|                    katona csak odatart, ahol a zászlóját látja.~Ez ellen
4190  10|               Köszönöm, ezredes uram – szólt a huszár, kezét ismét füléig
4191  10|                  füléig emelve.~– Elmehetsz.~A huszár még húzódozott, orrát
4192  10|                    az egész táboron, megölne a szégyen, mire kiérnék belőle.
4193  10|                       Adassa vissza legalább a lovamat.~– Lovadat? A császáré
4194  10|               legalább a lovamat.~– Lovadat? A császáré az, fiam.~– Megkövetem,
4195  10|             ütközetben is inkább engem érjen a golyóbis, mint azt.~– Jól
4196  10|                   azt.~– Jól van, elviheted.~A huszár még mindig látszott
4197  10|                  szégyenszemre menjek vissza a regementemhez, kard nélkül?
4198  10|                       adasd vissza azt is. – A tábornok inte a jelenvolt
4199  10|                    azt is. – A tábornok inte a jelenvolt ordináncnak, a
4200  10|                     a jelenvolt ordináncnak, a huszár szalutírozott és
4201  10|                        Ezredes uram! – szólt a lehető legnyájasabb tónusból
4202  10|              legnyájasabb tónusból választva a hangot. – Ezredes uram!
4203  10|                      ezzel hirtelen kiugrott a szobából, érezve, hogy most
4204  10|                    kellett mondania, annyira a szívén feküdt, ha mindjárt
4205  10|                   szívén feküdt, ha mindjárt a nyakát reszelték volna is
4206  10|           visszaadták neki lovát és kardját, a tábornok egyik lovásza,
4207  10|              szeretett bosszantani, ráhágott a huszár sarkantyújára, s
4208  10|                  azzal odább ugrott kacagva.~A vén huszár megrázta öklét
4209  10|                     érted! – kiálta utána, s a tábornok ablaka előtt még
4210  10|                  annak rendi szerint megtéve a tisztelgő vágást, elnyargalt.~
4211  10|                elnyargalt.~Azt mondják, hogy a tábornok szemeiben könnyet
4212  10|                    fordulva mondá:~– Ha ezek a mi katonáink volnának!~*~
4213  10|                     mi katonáink volnának!~*~A tábornok és kíséretének
4214  10|           főhadiszállását felüté.~Kívánatára a család együtt ült asztalhoz
4215  10|                  együtt ült asztalhoz velök.~A tábornokkal szemben egy
4216  10|                  ajkaihoz oly rosszul illett a titkolhatlan bánat.~Az ősz
4217  10|             unokatestvérének leánya volt, ki a szomszéd T-ból rokonaihoz
4218  10|                 csata színhelyére.~Emma volt a szép piros lyánka neve.~
4219  10|                      szép piros lyánka neve.~A lyánka bár keveset tekingete
4220  10|                  többet jártak hozzá búcsúra a délceg hadfiak tüzes pillanatai.~
4221  10|                    hadfiak tüzes pillanatai.~A bor tette-e vagy a szép
4222  10|               pillanatai.~A bor tette-e vagy a szép lyán tekintete, ebéd
4223  10|                     fölemelte poharát.~Ittak a háborúért, ittak a békességért,
4224  10|                     Ittak a háborúért, ittak a békességért, királyért,
4225  10|               katonákért és szép leányokért.~A hadfiak szívéből eloszlott
4226  10|                    az öreg háziúrnak jólesik a magyar szót hallani idegen
4227  10|                      Végre fölemelte poharát a tábornok, s tiszta magyar
4228  10|                   harsogott minden oldalról, a poharak csengtek.~Emma rózsás
4229  10|                   tábornok urat szaván fogja a sors, inkább ma, mint holnap.
4230  10|              halványsága után elhalványuland a dicsőség is.~A tábornokot
4231  10|                elhalványuland a dicsőség is.~A tábornokot kellemetlenül
4232  10|              tábornokot kellemetlenül érinté a válasz, más tárgyra vitte
4233  10|                      tárgyra vitte át rögtön a beszédet. Ebéd után suite-jével
4234  10|                      együtt felkerekedett, s a házigazdától katonás búcsút
4235  10|                   búcsút véve, még azon este a szomszéd helységbe tette
4236  10|                         Kit kevélynek látott a kelő nap,~      Azt elesve
4237  10|                   elesve látta lemenőben.)~*~A harmadnap következő éjet
4238  10|               következő éjet bivouacon tölté a hadsereg. Künn a szabad
4239  10|             bivouacon tölté a hadsereg. Künn a szabad ég alatt tüzek rakattak.
4240  10|                  hideg januári éjszaka volt. A seregnek fegyverben kellett
4241  10|                 fegyverben kellett maradnia.~A lovak földbe vert cövekekhez
4242  10|               lovagjaik mellettük feküdvének a hótalan fagyon. Rongyos
4243  10|              pirospozsgás markotányosné oszt a katonáknak pálinkát és bort.
4244  10|              ráncosképű cigányasszony ül, ki a katonáknak fejenként egy
4245  10|                       de tízen kinyeri, amit a tizenegyediken elveszt.~
4246  10|                  több-több nép támad körüle, a virtuóz próféta dodonai
4247  10|                   széke roppant hasznot hajt a markotányosnénak.~A tábornok
4248  10|                     hajt a markotányosnénak.~A tábornok őrszemlét tartott
4249  10|                    lovagolt, megütötte fülét a víg lárma, mely mindig zajosabb
4250  10|                elfoglalni az éji némaságból.~A tábornok nem volt az az
4251  10|                     szerette volna valakinek a mulatságát elrontani, odafordítá
4252  10|                   odafordítá lovát s megállt a sátor előtt.~Kérdezősködésére
4253  10|                  cigányasszony mond jövendőt a katonáknak.~Ismerte már
4254  10|                  katonáknak.~Ismerte már ezt a fajt alföldön laktából,
4255  10|                      Upre vén szibilla, vagy a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~–
4256  10|                  vagy a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~– Én nem bánom,
4257  10|                mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap, hogy jól megkorbácsoltak
4258  10|                   félj, boszorkány. Fogd meg a tenyerét ennek az úrnak.~
4259  10|                     tenyerét ennek az úrnak.~A segédőrnagy lehúzta kesztyűjét,
4260  10|              kesztyűjét, s odatartá tenyerét a cigányasszonynak.~Elkezdett
4261  10|                    őrnagy szépen megköszönte a szerencsét, s egy ezüstpénzt
4262  10|                      s egy ezüstpénzt vetett a cigánynőnek.~Azután egy
4263  10|                   tartotta elébe tenyerét.~– A csuk hale dade! Meg fogsz
4264  10|                      roppant trabális férfi.~A cigányasszony legkisebb
4265  10|                      mondott – szólt nevetve a tábornok –, most iszkiri
4266  10|                     S azzal odanyújtá kezét.~A cigánynő száraz kezeibe
4267  10|                cigánynő száraz kezeibe fogta a hadvezér jobbját s váltva,
4268  10|                     ujját és mondá:~Míg csak a temető lakosai nem állnak
4269  10|                       senki meg nem győzhet!~A tábornok nevetve fogadá
4270  10|                      tábornok nevetve fogadá a jóslatban foglalt bókot,
4271  10|                    néhány darab pénzt adatva a jósnőnek, víg beszéd közt
4272  10|                    tovarobogott kíséretével. A köd elnyelte alakjaikat.~
4273  10|          átvöröslöttek az éj ködén, s szerte a távolban mindig enyészetesebben
4274  10|                  enyészetesebben hallatszott a sorban ment kiáltás:~„Ki
4275  10|                tovább!”~*~Másnap délfelé ért a hadsereg dereka Tarcal elébe.~
4276  10|                hadsereg dereka Tarcal elébe.~A tábornok pej paripáján ülve
4277  10|                  lehet, megfeketült falai és a sajátságos építési modor
4278  10|                   modor bizonyítják, hogy az a pallér, aki építette, nem
4279  10|               földesurasága temetkezik bele, a templomába nemigen jár ember.~
4280  10|                     nemigen jár ember.~Amint a kápolna mellett elhaladt
4281  10|                     kápolna mellett elhaladt a tábornok csapatjaival, már
4282  10|                 ködön át Tarcalnak tornyait, a városból egy hosszan nyúló
4283  10|                     kivehetni, s látta, hogy a néptömeg között hat fáklya
4284  10|                      ostobaság! – kiálta fel a tábornok, bosszantatva az
4285  10|              szárnysegédét, hogy állítsa meg a menetet, és kérdje meg,
4286  10|                  miért jőnek éppen errefelé.~A segéd visszajött, s azt
4287  10|                      segéd visszajött, s azt a választ hozta, hogy éppen
4288  10|               választ hozta, hogy éppen ebbe a kápolnába szándékoznak vinni
4289  10|                 kápolnába szándékoznak vinni a halottat.~A tábornok bosszúsan
4290  10|               szándékoznak vinni a halottat.~A tábornok bosszúsan lovagolt
4291  10|                  Minél közelebb jöttek hozzá a síró, melankolikus énekhangok,
4292  10|             kedvetlenebbül érzé magára hatni a jelenetet.~A katonai harcmenet
4293  10|                    magára hatni a jelenetet.~A katonai harcmenet kitért
4294  10|                     katonai harcmenet kitért a sokkal szomorúbb előjogú
4295  10|             szomorúbb előjogú gyászmenetnek. A tábornok megállítá lovát,
4296  10|                megállítá lovát, s várta, míg a gyászkíséret elhalad előtte.~
4297  10|                 hangon szomorú dalt énekelve a halálról és annak uráról.~
4298  10|                      és annak uráról.~Jöttek a lelkészek, egyszerű hosszú
4299  10|               egyszerű hosszú talárban, jött a kísérő népség, a fáklyavivők,
4300  10|              talárban, jött a kísérő népség, a fáklyavivők, és senki sem
4301  10|                  senki sem látszott figyelni a ragyogó hadfiakra. Mindenki
4302  10|                   mirtuszkoszorú volt tűzve, a rózsás szemfedél kifüggött
4303  10|                   szemfedél kifüggött alóla.~A koporsó egyik oldalára aranyszegekkel
4304  10|                 kiverve:~„Élt 19 esztendőt.”~A túlsó oldalon a holt neve
4305  10|                  esztendőt.”~A túlsó oldalon a holt neve lehetett, de azt
4306  10|                   holt neve lehetett, de azt a tábornok nem láthatá.~A
4307  10|                      a tábornok nem láthatá.~A koporsó után síró atyafiak
4308  10|                    arcok, mikről úgy rémlett a tábornoknak, mintha látta
4309  10|                    őt most észrevenni.~Midőn a menet végképpen elhaladt
4310  10|              elmaradottól nyers hangon kérdé a tábornok:~– Ki az, akit
4311  10|                   sem volt, piros volt, mint a rózsa, ma már halott és
4312  10|                   nyugosztalja meg szegényt.~A tábornokot hideg borzadás
4313  10|                   borzadás futotta végig.~Az a szép piros leány, ki tegnapelőtt
4314  10|                   piros, holnap holt…~Hm. Ha a sors szaván fogná s győzelme
4315  10|                   gondolat – mondá bosszúsan a vezér, s lovát sarkantyúba
4316  10|            el-elgondolkodva.~*~Eljött az éj.~A tábornok egyedül virrasztott
4317  10|               virrasztott szobájában, előtte a térkép feküdt, keze rajta
4318  10|                néztek oda, de lelke nem volt a szobában.~Ma piros, holnap
4319  10|              halottkép.~Azután eszébe jutott a dicsőség, küzdelmes csaták
4320  10|              küzdelmes csaták véres jutalma, a messze szárnyaló hírnek
4321  10|                 hírnek ragyogványa, lelkében a jövő diadalok képei kezdtek
4322  10|                       láncra fűzött ellenség a diadalszekér előtt.~Látta
4323  10|           diadalszekér előtt.~Látta lelkében a győzelmi zászlók lobogását,
4324  10|                  győzelmi zászlók lobogását, a vert ellen menekvő hadait,
4325  10|                  ellen menekvő hadait, hallá a hurrá! ordítást üldöző csapatjainak
4326  10|                    csapatjainak ajkán, látta a kiszámított haditerv csalhatlan
4327  10|                kísérői társaságában elindult a szokott éji őrszemlére.~
4328  10|                      szokott éji őrszemlére.~A legszélső őrszem túl volt
4329  10|                    legszélső őrszem túl volt a kápolnán, s ahogy a tábornok
4330  10|                     volt a kápolnán, s ahogy a tábornok mellette elrobogott,
4331  10|           szomszédnéja most oda van temetve.~A tábornok különös idegható
4332  10|                 Egyik segédét rögtön elküldé a sekrestyés után, hogy hozza
4333  10|              sekrestyés után, hogy hozza elő a kápolna és a sírbolt kulcsait,
4334  10|                  hogy hozza elő a kápolna és a sírbolt kulcsait, és gyújtasson
4335  10|                   szerény öregember, kinyitá a rozsdás sarkaikban csikorgó
4336  10|                 sarkaikban csikorgó ajtókat, a temetésről elmaradt fáklyákat
4337  10|              fáklyákat meggyújták, s azokkal a kísérők néhányai elülmenve,
4338  10|                 néhányai elülmenve, beléptek a kápolnába.~Szűk, sötét kis
4339  10|                     üreg volt annak belseje. A falakat pókháló lepte mindenütt,
4340  10|                   lepte mindenütt, az oltár, a székek megfeketültek az
4341  10|                egészen fekete volt már, csak a fő körül kivehető szent
4342  10|             nagyobbrészt elszivárványosodtak a ragyás verőfénytől, az egész
4343  10|                    teremben érezhető volt az a nehéz nyomasztó templomszag,
4344  10|                    tartott szobák tulajdona.~A torony lépcsőzetéből három-négy
4345  10|               hiányzott, nem is járt oda fel a harangozó, a csengettyűkötél
4346  10|                    járt oda fel a harangozó, a csengettyűkötél lelógott,
4347  10|                   nem kevéssé összekarcolva.~A sarkantyúk pengése szokatlanul
4348  10|                   szokatlanul hangzott végig a bánatosan üres egyházban,
4349  10|                  bánatosan üres egyházban, s a fáklyák lobogó fénye táncoló
4350  10|                 vetett az elhagyott falakra.~A sekrestyés mutogatni kezdé
4351  10|                   sekrestyés mutogatni kezdé a kápolna nevezetességeit,
4352  10|                     kápolna nevezetességeit, a tábornok azonban félbeszakítá.~–
4353  10|          archeológiáját ismerni, vezessen le a sírboltba. A tegnap eltemetett
4354  10|                     vezessen le a sírboltba. A tegnap eltemetett szép hölgynek
4355  10|              gondoltam – válaszola szerényen a sekrestyés –, hogy a tábornok
4356  10|               szerényen a sekrestyés –, hogy a tábornok urat tán érdekelni
4357  10|                    érdekelni fogná, megtudni a kápolna építésének eredetét,
4358  10|                  ebbe legelőször letétettek.~A tábornok egyik kísérőjéhez
4359  10|              bennünket!” s azután előretolva a sekrestyést, tréfásan mondá
4360  10|                        Nem akarunk, barátom, a szentekkel és relikviákkal
4361  10|             ismeretségbe jőni, csak menjünk.~A sírbolt cifra rácsajtaja
4362  10|                   cifra rácsajtaja megnyílt, a kőcsigalépcsőkön eltűntek
4363  10|                    kőcsigalépcsőkön eltűntek a fáklyák, s a föld alatti
4364  10|       kőcsigalépcsőkön eltűntek a fáklyák, s a föld alatti űr vastag sötétsége
4365  10|                     lassanként kezde engedni a betörő világnak; de bár
4366  10|                     három-négy fáklya égett, a terem egyik végétől a másikig
4367  10|                 égett, a terem egyik végétől a másikig nem lehete világosan
4368  10|                   világosan látni.~Kétoldalt a szűk fülkékbe roskatag koporsók
4369  10|              fáklyával, fején mákkoszorúval.~A szobor talapjára egyszerűen
4370  10|                       Szegény leány! – monda a tábornok résztvevő arccal
4371  10|                    arccal s úgy érzé, mintha a nehéz léleknyomás, mely
4372  10|                       mely eddig üldözé, itt a halott koporsójánál elmaradna
4373  10|                   elmaradna szívéről, mintha a kísértet, visszavezetve
4374  10|                     szólt kíséretéhez, midőn a sírbolt hátterébe tekintve,
4375  10|                 alatt babérkoszorús kard.~És a főlapon nagy arany betűkkel
4376  10|                  főlapon nagy arany betűkkel a tábornok nevének hét betűi,
4377  10|                tábornok nevének hét betűi, s a kettős kifaragott pajzson
4378  10|                     kérdé izgatott kedéllyel a sekrestyéstől.~– A tábornok
4379  10|                 kedéllyel a sekrestyéstől.~– A tábornok egyik őse fekszik
4380  10|               emlékére épült e kápolna, hová a tábornokot eltemették.~–
4381  10|                   elolvashatja, tábornok úr.~A tábornok felment a templomba
4382  10|              tábornok úr.~A tábornok felment a templomba kíséretével, s
4383  10|                     templomba kíséretével, s a márványon megavult betűkből
4384  10|                betűkből képes volt leolvasni a rossz latin hexameterekben
4385  10|         hexameterekben megírt eseményt, mely a magyarok elleni csatában
4386  10|                  korán reggel felöltözködött a tábornok. Nyugtalan éj után
4387  10|                    odakinn.~– Mi az? – kérdé a tábornok.~A tisztek kétszer-háromszor
4388  10|                      az? – kérdé a tábornok.~A tisztek kétszer-háromszor
4389  10|       kétszer-háromszor hagyták ismételtetni a kérdést, anélkül, hogy feleltek
4390  10|                      felelé végre egyikök. – A varjak ma reggel leverték
4391  10|                    varjak ma reggel leverték a toronyból kitűzött zászlónkat.~–
4392  10|            természetes, ha nem volt odakötve a nyele – monda a vezér. –
4393  10|                     odakötve a nyele – monda a vezér. – Azon nincs mit
4394  10|                      nincs mit szörnyűködni. A varjak szeretnek a tornyokra
4395  10|             szörnyűködni. A varjak szeretnek a tornyokra szállni. Ez harminc
4396  10|                    az óra aztán este mutatja a delet.~– Nagyon természetes! –
4397  10|                       s nem beszéltek többet a dologról.~– Önök, úgy látszik,
4398  10|                gyöngeség. Az oroszlán is fél a kakaskukorékolástól. Élő
4399  10|             Egyébiránt nem hiszem, hogy azok a jó állatok el akarnának
4400  10|               lódobogás és közeledő ordítás.~A jelenet szemtanúi bosszús
4401  10|                    szörnyűködéssel mondák el a tábornoknak, hogy a néhány
4402  10|                mondák el a tábornoknak, hogy a néhány nap előtt elbocsátott
4403  10|                 előtt elbocsátott vén huszár a sűrű ködtől segítve keresztülnyargalt
4404  10|          keresztülnyargalt az előőrsökön, be a faluba, ott a tábornok főhadiszállása
4405  10|                 előőrsökön, be a faluba, ott a tábornok főhadiszállása
4406  10|                       az olasz lovásznak, ki a kapuban ült pipázva, az
4407  10|                     őr szeme láttára levágta a fülét. – Sarkantyúért fület! –
4408  10|                     fog jőni. Merről jött?~– A k…i útról.~– Küldjetek arra
4409  10|           kémcsapatot, egy fél üteg ágyúval.~A tábornok sietett megtenni
4410  10|                    tábornok sietett megtenni a diszpozíciókat, s nemsokára
4411  10|                  nemsokára hallá megdördülni a kirendelt irányban ágyúit.~–
4412  10|                    megkönnyebbült szívvel. – A csata kezdődik, ott megmenekszünk
4413  10|                  kezdődik, ott megmenekszünk a vízióktól és kísértetektől.
4414  10|                    dörögni hallá. Érzé, hogy a puskaporos levegő a katona
4415  10|                     hogy a puskaporos levegő a katona atmoszférája, a kísértetvilág
4416  10|                levegő a katona atmoszférája, a kísértetvilág nyomasztó
4417  10|             nyomasztó rémei egyetlen szavára a megdördülő ágyúnak mind
4418  10|                 penészes templomfalaik mögé.~A köd képtelenül sűrű volt,
4419  10|                következett.~– Erősen fűtenek a mieink – szólt a tábornok,
4420  10|                     fűtenek a mieink – szólt a tábornok, arra tartva kíséretével,
4421  10|                    Nos, hogy viselik magukat a fiúk? nem futnak-e még? –
4422  10|                    nem futnak-e még? – kérdé a tábornok.~A tűzmester haragos,
4423  10|                     még? – kérdé a tábornok.~A tűzmester haragos, lőporfüstös
4424  10|                     pofával felelé:~– Állják a tüzet, mint a kőszál!~A
4425  10|                         Állják a tüzet, mint a kőszál!~A tábornok vevé
4426  10|                      a tüzet, mint a kőszál!~A tábornok vevé távcsövét,
4427  10|                  vevé távcsövét, s amennyire a sűrű ködben kiveheté, a
4428  10|                      a sűrű ködben kiveheté, a magas, egyenes alakok merően,
4429  10|                    ellenök lőtt golyók előtt a dombos állásponton.~– Kartáccsal
4430  10|                Néhány kidőlt az alakok közül a sűrű golyózáportól elsepertetve,
4431  10|                  golyózáportól elsepertetve, a többi állt, mint a szikla.~–
4432  10|             elsepertetve, a többi állt, mint a szikla.~– Azon domb háta
4433  10|       szuronyszegezve, s vegye két tűz közé!~A parancsszó gyorsan teljesíttetett,
4434  10|                      néhány perc múlva hallá a tábornok rohanó csapatjai
4435  10|                   közeledni sebes rohanással a domb felé. Egyszerre megálltak,
4436  10|                   felé. Egyszerre megálltak, a hurrá megszűnt, hangos káromkodás
4437  10|                 káromkodás állt be helyette, a csapatok megfordultak, s
4438  10|               visszafelé.~– Mi lelte ezeket?~A gyalogság zászlóalji parancsnoka
4439  10|                     zászlóalji parancsnoka s a lovasosztály vezetője hevesen
4440  10|                  értek, mindketten elkezdték a tüzérparancsnokot szidni,
4441  10|                 szidni, hol azt, hol egymást a legválogatatlanabb címekkel
4442  10|                jöttek vissza? – kiálta rájok a tábornok, egészen kihozatva
4443  10|                     kihozatva flegmájából.~– A patvarba is! az a baj, hogy
4444  10|             flegmájából.~– A patvarba is! az a baj, hogy mi itt egy fél
4445  10|                     fél óra óta attakirozzuk a kálvinista temetőt.~Erre
4446  10|                temetőt.~Erre lehetetlen volt a tábornoknak minden bosszúsága
4447  10|                    emberek ott fából vannak?~A kérdezett káromkodott, mint
4448  10|                   őket.~– No, semmi – felele a tábornok jókedvvel –, nem
4449  10|                  velünk történik az először, a néhai inszurrekció éppen
4450  10|                  éppen így nézte ellenségnek a fűzfákat, mint mi a fejfákat;
4451  10|              ellenségnek a fűzfákat, mint mi a fejfákat; az ugyan elszaladt
4452  10|                borzalom futott végig testén. A mosoly megfagyott vonásain.
4453  10|             megfagyott vonásain. Mi volt ez?~A borzadó lélekérintés újra
4454  10|                tetőtül talpig.~Eszébe jutott a boszorkány jóslata.~„Mig
4455  10|                     boszorkány jóslata.~„Mig a temető lakosai nem állnak
4456  10|                   senki meg nem győzhet.”~És a temető lakosai fél óráig
4457  10|                        kiáltás jelenté, hogy a forradalmi fiatal sereg
4458  10|                      fiatal sereg megkerülte a császári sereg balszárnyát.~
4459  10|                ütközet.~Az egész napi csatát a puszta vakeset intézte.~
4460  10|                      puszta vakeset intézte.~A köd oly sűrű volt, hogy
4461  10|                     Egyik ellenség nem látta a másikat elébb, mint míg
4462  10|            barátjuknak s csatlakoztak hozzá.~A nyargoncok nem találták
4463  10|                      nyargoncok nem találták a helyeket, ahová küldettek,
4464  10|                     meg nem találtak vissza.~A zavar, a tévedés képtelenné
4465  10|                    találtak vissza.~A zavar, a tévedés képtelenné tett
4466  10|                     tett minden kombinációt. A köd sűrűen, áthatlanul feküdt
4467  10|                    sűrűen, áthatlanul feküdt a csatatéren, mintha valami
4468  10|              túlnyomó ereje ellen.~Egy ízben a tábornok maga is a legnagyobb
4469  10|                     ízben a tábornok maga is a legnagyobb veszélyben forgott.
4470  10|               észreveszik, el vannak veszve.~A csatában végre nem lehete
4471  10|                Minden csupa félreértés lett. A kiindult csapatok nem értek
4472  10|                 küzdött, egyik előre haladt, a másik hátranyomatott, az
4473  10|                csapatok kereszttűzbe jöttek. A főerő maszkok ellen operált,
4474  10|                   maszkok ellen operált, míg a kisebb csapatok túlnyomó
4475  10|                      víttak eredménytelenül.~A magyarok Istene köd oszlopában
4476  10|               Harmadnapra kitisztult az idő. A magyar sereg a folyam jegén
4477  10|            kitisztult az idő. A magyar sereg a folyam jegén várta ellenségét.
4478  10|                    dühös, elszánt viadallal, a folyam jegét pirosra festette
4479  10|                folyam jegét pirosra festette a kiomlott vér, az eget a
4480  10|                      a kiomlott vér, az eget a felgyújtott város lángja.~
4481  10|                    felgyújtott város lángja.~A magyarok visszaverték ellenségeiket.~
4482  10|                  visszaverték ellenségeiket.~A tábornok kénytelen volt
4483  10|                      megfordulni s átengedni a véresen vitatott csatatért.~
4484  10|                    ellen, ugyanott veszté el a késői unoka a csatát, nemzetéért
4485  10|                      veszté el a késői unoka a csatát, nemzetéért küzdő
4486  10|                   vezér ellen.~*~Volna-e hát a magyarnak is egy külön istene,
4487  10|                      vesszen, mint elvesztek a többi vándor népek, a normannok,
4488  10|              elvesztek a többi vándor népek, a normannok, góthok, longobárdok
4489  10|                    nagy keze csodái hirdetik a föld lakóinak… Ki háromszor
4490  10|               önvérében, elveszni, leszállni a sírba, s háromszor föltámasztá
4491  10|                      Csodáid meg vannak írva a hagyományok között… Rejtélyes
4492  10|                   álmodat nem zavarhatja meg a perceket számláló efemer
4493  10|             tisztítani az aranyat, megedzeni a vasat a szenvedések tisztító
4494  10|                   aranyat, megedzeni a vasat a szenvedések tisztító tüzében?…~
4495  11|                                              A fehér angyal~Fehér angyal,
4496  11|                    madár nem repül át rajta.~A hold, félig elfogyva, nézi
4497  11|               elfogyva, nézi altató világgal a kedves, szép ködalakot,
4498  11|               álmatlan.~Egyik csillag lemegy a másik után pihenni. Az egész
4499  11|                    égre vetett fehér árnyéka a halványzöld távol dombjai
4500  11|                        meg-meglebbensz. Mint a délibábnak éjszakára ottfeledt