Rész
1 1| S serege mindig megérti őt.~Három sebhely van most
2 1| a halál kerülni látszik őt, vagy nem tudja megtalálni.~
3 1| szól hozzá. A legelső golyó őt éri, leesik lováról, vére
4 1| hogy bárcsak tevén látná őt ekképpen ülni.~– Ugye néznek
5 1| van. S azzal rögtön küldöm őt Galícia szélére oly megbízással,
6 1| barátja elannyira, hogy aki őt megbántja, az a kormányzót
7 1| Karcag városában, amiért őt kész ebédre nem várták reggeli
8 1| pláne „gazember”-nek nevezte őt minden circumscriptio nélkül
9 2| katona sorsa.~– S meg tudnád őt ölni?~– Hamarabb megöletni
10 2| visszavonulni, szinte „jobbra át”-ot csináltak, és csendesen
11 4| őszebb lett, sohasem látták őt vígnak; a vén fa sebe nehezen
12 4| kútról ivott? hol hallották őt egyszer énekelni, ki mit
13 4| tudakozódott.~Ott találták őt ágyúja mellett. Ölelgette,
14 4| delíriummal rokon, rebegé az őt környezőknek: „nézzétek,
15 4| golyó jól szívén találta őt is.~Még azután egy óráig
16 5| és én nagyon szerettem őt, de meg nem sirattam, mert
17 5| hozzá menni?…~– Meg fogom őt ölni…~– Ahhoz nem értesz,
18 5| szánni egyes embereket, őt megsiratnám, de gondolhattad-e
19 5| mint azt az embert, ki őt megölte, keressem és üldözzem?
20 5| keresse azon embert. Én fogom őt idehozni. Én magam fogok
21 5| törvény szerint megölethesse őt. És ha egy évig tartana
22 5| keresztülmennie, a vezér fölvette őt ölébe, a nő ráhajlott vállára.~
23 5| asztalról felvett tollal, mintha őt a tárgy tovább nem is érdekelné.~
24 5| majd amarra figyelmezteté őt írás közben.~– Milyen különös
25 6| a menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan távol
26 6| lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván maradt városukba,
27 6| legutolsó férfi meghalt, őt nem tartja senki annak.~
28 6| szólt az asszony felemelve őt a földről. Dávid felvette
29 6| nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott
30 6| lépcsőkön, a lélek látszott őt vinni.~Judit megcsókolta
31 6| homlokát s azzal otthagyta őt a toronyban.~Dávid kiült
32 6| egész városnak, most elhívta őt magához, mert e városnak
33 6| a csata híre ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai,
34 6| Sepsiszentgyörgy hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába,
35 6| cserkesz hölgyek nem látták őt többet.~A sereghez visszaérve,
36 7| mindenütt. Egy sem hagyta őt ajtaján belépni. Egy sem
37 7| enyelegve véle, a gyermek őt apjának nevezi s meg-megölelgeti
38 7| mérföldnyi távolból, hol őt találni fogják.~Egy óra
39 7| katona becsületét!~– Büntesd őt másképpen.~– Csak két eset
40 7| ördög az?~– Jól nevezted őt ördögnek, nem is lehetett
41 7| két helyen csatánk van, őt mind a két helyen ott lehet
42 7| nyílt csatában láthatjátok őt meg. Éjjel belopózik elárkolt
43 8| bánok vele, mert nem hívom őt elő ekéje mellől, megkérdezendő,
44 8| Csitt, baba! – neszelé őt anyja, kiemelve apja kezéből –,
45 8| sokáig szótlanul ölelgette őt összevissza, s azután elfutott
46 8| az, s hogy ez érzelem, mi őt róla álmodni tanítja, több,
47 8| senkit, hogy miért tette őt azzá, ami most, de engem
48 8| vádoljon senki, ha azzá akarom őt tenni, ami volt.~– S hiszed-e
49 8| elősejtelemmel ide rejté őt e fülkébe, melyet még a
50 8| jusson reá, amint én most őt rátok bízom. Akinek kedve
51 8| ember.~– De én voltam az, ki őt keresztülszúrtam.~– Én kapaszkodtam
52 8| meglepetve a lyánka. – Te láttad őt? Hol van? Él-e?~A decurio
53 8| hogy egy hintóban elvitték őt be a hegyek közé, s ott
54 8| Megyek.~– Hová? – kérdezék.~– Őt fölkeresni. Vesd le gúnyádat –
55 8| társai –, fegyverrel fogjuk őt keresni faluról falura.
56 8| Csupán addig tartsátok őt fogva, míg én túl leszek
57 9| ezúttal a tábornok volt az, ki őt fölkeresé, karon fogva fölvezette
58 10| de azok nem látszottak őt most észrevenni.~Midőn a
59 11| társalkodónő volt jelen őt elfogadni.~A forradalmi
60 11| szólt orvosa visszaerőltetve őt vánkosaira, s kényszeríté,
61 12| ne ment volna vele, midőn őt látta legelöl? Egyhangú
62 12| kiáltása, s ki ne követte volna őt, midőn legelöl látta nyargalni
63 14| neve a leánynak. Ismerték őt a szerb seregek, fegyvereiket
64 14| Árulás! – kiáltának a szerbek őt meglátva, s szögletbe támasztott
65 14| tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt, ő fog megölni minket. Holnap
66 14| szelídebb érzés, s megszánja őt, és te is nő vagy. Esküdjél.~
67 14| reszketett!~Az ifjú ölébe vonta őt szerelmesen, nyaka körül
68 14| felébreszté mozdulata által az őt ölelve tartót, s az még
69 14| az még szorosabban fűzé őt keblére.~A tambura harmadszor
70 14| bosszúvágynak, meg hagyta volna őt ölni, de ily mosolyogva,
71 14| ily boldogan nem nézhette őt azon gondolattal, hogy az
72 14| Elárulja-e ez embert, ki őt ennyire szereti, vagy elárulja
73 14| látszik.~– Ne bántsátok őt – sikolt a leány, őrült
74 14| megesküvél.~– Nem hagyom őt meggyilkolni – sikolt a
75 14| ellentállok tinektek. Nem fogátok őt megölni, mert én őt szeretem.~–
76 14| fogátok őt megölni, mert én őt szeretem.~– Nyomorult! Te
77 14| Nyomorult! Te akarod őt szeretni? miután lábakapcája
78 15| kihágását, szóhoz sem hagyta őt jőni, hanem leszidta tetőtül
79 15| ismét a kövér vörös úr vette őt kérdőre.~– Megátalkodott
80 15| János mester sorsa nem, őt hivatalából semmi balsors
81 15| mint hajdan. A szerencse őt tenyerén hordozá. Szeptember
82 15| János mester előszólítá őt a börtönből.~Már messziről
|