Rész
1 1| elbocsátja kárhozott lelkeit, kik nem tudnak alunni az önátkozta
2 1| kiket e nép naggyá tett, s kik e népet semmivé tették.~
3 1| képed azok sírhalmánál, kik mások dicstelen nagyravágyásáért
4 1| meghallod, mint vigadnak azok, kik ennyi könnynek voltak teremtői.~
5 1| azokat a gyáva képviselőket, kik minden percben készek az
6 1| percben készek az alkudozásra, kik egy gironde-ot akarnak Magyarországon
7 1| hozatott azon képviselők ellen, kik a forradalom ügyében nem
8 1| dikció azon gyávák ellen, kik minden leverő hírre a megbékülésről
9 1| veresbetűs plakát, melyben azok, kik a magyar bankjegyet az osztráknál
10 1| alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomorú napjaiban
11 1| előre. Egy csapat ifjú az, kik piros föveget viselnek fejükön.
12 1| kigömbölyödtek az ábrázatok. Kik néhány hét előtt futásról,
13 1| aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára
14 1| csinos társalkodónőket, kik a státus költségén utaztak
15 1| mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele voltak szebbnél
16 1| legeltetheték szemeiket, kik közül egy úgy ült a lovon,
17 1| tele voltak úri hölgyekkel, kik már reggel hat órakor beültek,
18 1| a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter úr ellen
19 1| mocskolták elvbarátai, kik mindent elkövettek, hogy
20 1| annyiféleképpen, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik magukat
21 1| legjámborabb oláhok közt, kik soha a magyarra egy rossz
22 1| románoknak a körülfekvő bérceken, kik gyanúsan várták a békülés
23 1| karddal vagdalva azokat, kik előtte akartak szaladni.~
24 1| levétek ti, szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a
25 1| nem önbűnötökért.~És ti, kik sohasem szerettétek, csak
26 1| csak loptátok a hazát, kik játszottatok mindennel,
27 2| tömve-tömve emberekkel, kik rémült kétséges arcokkal
28 2| vonat csak katonákat hozott, kik éh és fagy közepett vad
29 2| szobájában. Régi ellenségek, kik egy országban nem fértek
30 2| volt a szokása.~Voltak, kik nem elégedtek meg e rendszerrel.
31 2| elégedtek meg e rendszerrel. Kik váltig bizonyíták a tábornoknak,
32 2| leopárd.~És a veterán hősök, kik annyi csaták tüzét bátran
33 2| tüzét bátran kiállották, kik Mórnál a forradalmi hadsereget
34 2| látni távozó katonákat, kik egy-egy sebesültet visznek
35 4| és életet a kesergőnek?!~Kik a halált keresik, mint az
36 4| mint az elrejtett kincset.~Kik nagy örömmel vigadnak, mikor
37 4| fogja látni.~– Jaj azoknak, kik még meg nem haltak! Jaj
38 4| nem haltak! Jaj azoknak, kik élve maradnak! De háromszor
39 4| De háromszor jaj azoknak, kik ezután születnek!~…Az ősz
40 4| öregembert látnak közeledni, kik tajtékzó lovaikat verve,
41 4| kapaszkodó emberek tömegei fedék, kik ordítva kiabáltak segély
42 4| hervadt levelekkel titeket, kik meghalva feküsztök, barna
43 6| kapuit védve most azok ellen, kik ellen egy óra előtt a hon
44 6| el nem virágzó alakoknak, kik arcuk kifejezését, nagy
45 6| szerettünk, el fognak jőni azok, kik őket megölték. Látni fogjuk
46 6| közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír túlsó oldalán állnak,
47 6| utcán. Kisírt szemű nők, kik kedveseik sírját s a magukét
48 6| szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly szépek, mint ez
49 7| alant a földön.~Emberek, kik szeretet, barátság közt
50 7| kötelesség fűze egymáshoz, kik megszoktak együtt érezni
51 7| tele lelküket azok iránt, kik nem vétettek ellenük soha.~
52 7| nyugton volt. A lakosok, kik látták az itt-ott kivilágított
53 7| ismerős arcot lát meg ottan, kik az ő poharaiból nagy danolás
54 7| jövök, utósó azok közül, kik ott magyarul imádták az
55 7| magam. Mind oly fiúkat, kik százszor látták már a halált,
56 7| és százszor legyőzték, kik megtanultak tűrni esőt és
57 7| három férfi alakja látszék, kik mindenre elkészülve várták
58 7| nem. Én azoknak elveiből, kik a forradalmakat képezik,
59 7| azon boldog emberek voltak, kik messze nyugodalmas megyékben
60 7| együtt voltak, és azok, kik őket ily boldogtalanná tették,
61 7| templom is égni kezdett, kik sokáig borzadva néztek a
62 8| sírhatnám.~Sírni fogtok ti is, kik e sorokat olvasandjátok,
63 8| szeretik ők hazájukat, mint mi, kik ivadékról ivadékra vért,
64 8| sem fog élni, s azokat, kik elhaltak, nem fogja kísérni
65 8| szolgáltatand azok neveinek, kik föláldozták magukat a jövő
66 8| várnak rá nagy kövekkel, kik, amint a szorosba jut, védtelenül
67 8| hogy itt most is vannak, kik meg tudják mutatni, mely
68 8| gondoskodtak nyugalmukról, kik egy népet ennyire hagytak
69 8| néptömeg hullámzását látni, kik kaszákat és fejszéket forgatnak
70 8| közeledő ostromlók kiáltozását, kik oda hágcsót támasztottak
71 8| fák közül, mintha azok, kik itt megtelepedtek, csak
72 9| férfit talál a jövő idegen, kik ott állnak egy tömegben
73 9| megtisztelé e kitüntetéssel, kik azt méltányló bizalommal
74 9| valami lakodalmas menethez, kik még ma táncolni is akarnak.~
75 9| eloszlott. E név hallatára, kik mámorosok sem voltak, azok
76 11| király hadat izent azoknak, kik fehér paripákkal áldoztak
77 11| mosolygó túlvilági arcokkal, kik hosszú ezüsthajjal, fehér
78 14| nemzetiségük védőinek keblére, kik keblükön a nemzeti kokárdával
79 14| sereg legjobbjait, hősöket, kik tizenhét csatából mindig
80 14| egével, örök éj azoknak, kik most elalusznak. Már ki
81 14| jöttek, az öt közlegény, kik pőrére vetkezve, de fejükön
|