Rész

 1   1|                Orra, ha jól emlékszem rá, csak egy.~– Nem mondhatnám –
 2   1|             egyénre, szárazon kimondá rá az ítéletet.~– Magyar bankjegyekben
 3   1|        epitheton.~– Nagyon jó – mondá rá jókedvvel véleményét a generális
 4   1|            társaság kővé válva nézett rá, s a generális úr éppen
 5   1|     kormányelnök sajátkezűleg nyomott rá.~A miniszter egy percig
 6   1|               odajutnánk?~– Gondoltam rá. Az egyenlőségi klubnak
 7   1|              pah! Félnek, és van okuk rá.~– De mégis, ha valamit
 8   1|    feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá erősen, most tudom, hogy
 9   1|           volna ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam
10   1|               hogy mindenki elkezdett rá fennhangon kacagni.~A publikumnak
11   1|          valaki e tényt, azt felelnők rá, nem, az nem igaz, ily alávaló
12   2|           minden szekeret, nem talált rá, s búsan nézett újra a másik
13   2|               senkinek sem volt többé rá gondja.~Egy óra múlva az
14   2|         Komoly büszkeséggel válaszolt rá:~– Gábor nem hagyja magát
15   2|              dörmögő hang szólalt meg rá:~– „Gyere-é?” Majd még „
16   2|           hanem azért magyarul felelt rá vissza.~– Látod, ha szemed
17   2|         erdőben rejtett osztálya várt rá, oda nyargalt vissza.~Megállt
18   2|             nyomát, de csak nem akadt rá.~Egyszer azonban egyik törzstisztje
19   2|            törzstisztje figyelmezteti rá, hogy holnap csata lesz,
20   2|            meg magad, pajtás! – kiált rá Róbert vígan. – Megígértem
21   2|              éktelen, senki sem ismer rá. Itt egy férfi fekszik hagyatt,
22   3|          történhetik velünk, s erővel rá akart beszélni, hogy fessem
23   3|              egy kis nemzeti szalagot rá – szólt közbe az én barna
24   3|    komplimentet mondott, hogy győznék rá emlékezni.~Ő sem hagyhatta
25   3|          mintha csak öntve lett volna rá.~És hogy táncolt! milyen
26   3|              szerencsétlen! El voltam rá ígérkezve. Mint szerettem
27   3|       megbánthatott a bálban, mondott rá valamit, a szavait kísérő
28   3|               szomszédnémat! – kiálta rá az őrnagy nevetve (csakugyan
29   4|              voltunk, s akkor mondjuk rá, hogy ez mind mese, mert
30   4|           eltemették, dombot takartak rá, a domb négy szögletéhez
31   4|            fejét elégülten billegette rá, a helység minden tárgyait
32   4|              oly elégülten billegette rá, mintha valami meglepő újságot
33   4|               volt a lapok közé téve, rá egy orgonavirágokból tűzködött
34   4|          annak nyaka körül, feltűzték rá a nyert lobogókat, s így
35   5|            visszafordult, tüzet adott rá és szuronyt szegezve megállt
36   5|               a föld alatt. Emlékszem rá, hogy mikor kisgyermekkoromban
37   5|              A vezér kérdőleg tekinte rá.~– Nem akarom – szólt a
38   5|               másik szobába! – kiálta rá haragos hangon, s maga után
39   5|            volna a dolog, nem találok rá okot, hogy miért tagadnám
40   5|             nála. Sehogy sem lehetett rá bebizonyítani, hogy az ellenfélnek
41   5|        kinyitni, de nem is gyanakszik rá.~A tiszt gondolkozni látszék.~–
42   6|               volt az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~S mikor
43   6|    aranyszínre, másfelől a villám vet rá elmúló kék-zöld világot.~
44   6|         hagytad fegyveredet? – kiálta rá, előlépve a tömeg közül,
45   6|           mankóját leveté.~– Nem lesz rá többé szükségem! Bizonyos
46   7|            György megrázkódva tekinte rá e szóra.~– Úgy tartom, hogy
47   7|              ordíta fel egy hang, s a rá feltámadó zaj egy szélvész
48   7|             halottját, azután takarta rá a fekete hantokat.~Mikor
49   7|    végigolvasá, egy-egy könny hullott rá szeméből, térdei lassanként
50   7|            hoztál, Pável? – kiáltának rá társai.~– Bort, amennyi
51   7|            Honnét jősz? – kiáltozának rá a harcosok, felugrálva helyeikből.~–
52   8|             meg fog halni – válaszolá rá az ősz családfő, reszkető,
53   8|              mégis elmegyek. Van okod rá, hogy sirass, mert nem hozok
54   8|           menjek velök. Készen vagyok rá, köszönettel teszem le éltemet
55   8|        sziklak tetején emberek várnak rá nagy kövekkel, kik, amint
56   8|        lángolt. Tamás vállat vonított rá.~– Előre tudtam ezt – felelé,
57   8|           titeket valaha? Emlékszel-e rá, mennyi jót tettem veled,
58   8|             rettenetes csapással ejté rá a másik lábtóra.~Középen
59   8|               Szitkot szórva rohantak rá azok, véres fegyvereiket
60   8|               Azok dühösen ordítottak rá. Mentül többet megsebesíte
61   8|   kimagyarázhatlan bátorságával fogta rá pisztolyát s az embert mellbe
62   8|                  Hát kártyázni fogunk rá.~– Azt nem engedem. Akik
63   8|             közé, s ott kockát fognak rá vetni, hogy kié legyen.~–
64   8|            mintha felkiáltozott volna rá, hogy térjen vissza és fusson,
65   8|            hogy amelyikünk szemet mer rá vetni, Szent Miklóshoz küldi
66   8|                Ordítva rohantak ekkor rá társai, a kétségbeesés rémsikoltása
67   9|                A népség éljent kiálta rá, égő lángok között, dörgő
68   9|            mind egy lábig megitta – a rá figyelmezők nem csekély
69   9|    megrészegültek s háromszor ordíták rá rivalgó hangokban az éljent!~
70   9|            feléjök kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint ki
71   9|              elhagyta, a másik kezdte rá, a társaság az ismerősebb
72  10|           csak úgy magában mondott el rá egy hosszú, kicifrázott,
73  10|               s várta, hogy mit felel rá.~– Nincs itten huszárregement –
74  10|            gorombaságot mondott volna rá.~Bajuszán egyet sodorintva
75  10|          anélkül, hogy feleltek volna rá.~– Senki sem fog válaszolni?~–
76  11|              A vezér kérdőleg tekinte rá.~Mese van róla, mit a köznép
77  12| pirongatóriumot megkapta, azt felelte rá, hogy igen jól van, hanem
78  13|       Kolumbusz tojása, s mégsem jött rá azelőtt senki.~Néhány perc
79  14|              csak azt, hogy ez ölelés rá nézve halál lesz. S ha nem
80  15|               gyanús szemeket veteget rá, de legkivált azért, hogy