Rész

 1   1|            vannak, és ön nem tudná őket hova tenni, ha fogságra
 2   1|          beleszólnak.~– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer.
 3   1|              A gyűlésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak
 4   1|      hozzáfogni.~– Mert nem ismeri őket úgy, mint én.~– Mert jobban
 5   1|          én.~– Mert jobban ismerem őket, mint ön.~*~Másnap meglehetősen
 6   1|            hogy Perczel hogy fogja őket megenni. Hogy ő az országgyűlésnek
 7   1|            nem igen volt passziója őket meglátogatni.~A románok
 8   1|            még csillapítani akarta őket, de azt mint árulót darabokra
 9   1|        rohant. Még egyszer elverte őket ágyúiról, tért hagytak körüle
10   1|    hegytetőről kövekkel hajigálták őket agyon.~Így esett el korunk
11   2|        ágyúktól, ott megállították őket, ágyúkat vontattak elő,
12   2|         puskatűz nem tartja vissza őket. Magas, ifjú vitéz rohan
13   2|          de a fölfedezés nem tette őket gyávákká. Egyik sem akart
14   3|           felrettenetesítve, amint őket nekem a mama látnoki ihlettséggel
15   3|          fiúk, szinte megsajnáltam őket. Hat hét óta nem feküdni
16   3|      utánam – mondám, s elvezettem őket legszebbik szobánkba, hol
17   3|         szükségük, egyedül hagytam őket.~Alig érek a szobámba, midőn
18   3|         embert, amiért az fölkelti őket.~De nem tették, sőt pár
19   3|      ordonáncot. Az őrnagy hívatta őket.~Különös ez a katonanép!
20   3|          kifejezni. – Éppen vártuk őket. Messieurs, egy percre kérjenek
21   4|           órájáig, mert nem fogják őket látni többet.~Mikor én másodszor
22   4|          másodszor megszűnök élni, őket is elviszem magammal, a
23   4|       tenger. De az Úr megdorgálja őket, mielőtt megvirrad, nem
24   4|            ágyú végig leseperhetné őket onnan, de a székelyeknek
25   4|       székelyek puskaaggyal verték őket vissza, de az áradó tömeg
26   4|            feljebb-feljebb szorítá őket parthosszában, a támadók
27   4|    sugárágyú, ki ne hallotta volna őket emlegetni?~Kérdezz meg a
28   5|   ordonnance-tiszt távolról követé őket égő fáklyákkal, s így haladtak
29   5|             A sűrű fenyves elrejté őket szem elől.~S midőn szürkülni
30   5|        midőn előre figyelmeztettem őket. Én bizonyosan tudtam, hogy
31   6|            ifjak közül. El-kiűzték őket a székely nők egytül egyig.~–
32   6|            Elátkozták, elhajtották őket a széles világba. Menjenek,
33   6|           el fognak jőni azok, kik őket megölték. Látni fogjuk őket
34   6|        őket megölték. Látni fogjuk őket utcáinkon diadalmas zenével
35   6|         végigvonulni, látni fogjuk őket szobáinkban azon helyen
36   6|         szeszélye ismét összehozza őket, mind ellenség állanak egymással
37   7|         egy menekültet befogadtak, őket is legyilkolják vagy elpusztítják.~
38   7|        katonáknak, s midőn elhagyá őket, nyomtatott verseket és
39   7|            vőlegény. Oly szép volt őket együtt látni.~Magas, karcsú
40   7|           szürke fővel, az vezette őket, ember nem járta ösvényeken,
41   7|        együtt voltak, és azok, kik őket ily boldogtalanná tették,
42   8|     egymáshoz, hogy az ember képes őket szüntelen összetéveszteni.
43   8|         Imre kardzörgése verte fel őket családi mulatozásaikból.
44   8|           szándékát, s útba indítá őket a kastély felé, ígérve,
45   8| fegyvertelenek, és a hely sem védi őket. Itt napokig tarthatjuk
46   8|           van itt. Én védeni fogom őket, ha egyedül maradok is.~
47   8|         Jertek ki velem, verjük el őket a pokolba – harsogá a herkulesi
48   8|           fegyvereiteket – biztatá őket az özvegy.~– Az istenért –
49   8|          bizonyosan megengesztelem őket, ismerem, tudok a nyelvökön
50   8|            s a cselédek nem bírják őket visszatartani.~Dühödten
51   8|           ember fáradatlanul verte őket vissza, rést törve magának
52   8|      szinte a lépcsők aljáig verte őket vissza, midőn a támadók
53   8|         urakat.~– Tehát megöltétek őket! – sikolta fel fájdalmasan
54   8|        vezess, el, hová temettétek őket. Mind megölték! egyet sem
55   8|         égre!!!~Az oláh odavezette őket egy magas földtúráshoz,
56   8|            keltek. A decurio nézte őket, míg szemeivel beérheté,
57   8|           érez belől.~– Ismerheted őket – szólt az oláh –, a megszökött
58   8|        hangján kérdé: „ki ölte meg őket?”~– Egyikünk sem – felele
59   9|         népedet, zeneszó nem hívja őket vigadni, egy tornyod, egy
60   9|        érnek, az őrszem megállítja őket, a vezér egy iratot vesz
61   9|       nézik távolról a tüzet.~Nézi őket – honvédek. Jobban nézi.
62   9|      pompás mulatságban részelteti őket, aminőt még soha életükben
63  10|       osztály lovasság kerülje meg őket, egy zászlóalj ugyanakkor
64  10|            hurrá! kiáltását. Látta őket közeledni sebes rohanással
65  10|        időben honvédeknek nézhesse őket.~– No, semmi – felele a
66  10|            mi legalább megágyúztuk őket.~E pillanatban valami hideg
67  11|           véres csata után leverte őket, vezérüket elfogta, megölé,
68  12|           két Indiát! úgy szerette őket! Szegény öregapó! Mintha
69  13|         Perczelre volt bízva, hogy őket eszkortírozza odáig.~Ezt
70  13|   parancsolá, hogy el ne szalajtsa őket.~Eközben egy kis ősz sasorrú
71  13|    legpontosabb vezénylettel vitte őket az erdő háta mögé.~A gondolat
72  14|             hogy igazat mondtál.~– Őket még hátrálni nem látta senki.
73  14|     soraikon, de vissza nem tartja őket, mint nem tartaná vissza
74  14|           beszéltem, hogy megöljük őket!~– Kezdelek érteni.~– Megöljük
75  14|        Kezdelek érteni.~– Megöljük őket, de nem a csatamezőn. Mikor
76  14|           s nem is gyanítják, hogy őket kémlelem. Most is előre
77  14|          fegyvereiket, s el hagyod őket alunni… Esküdjél meg.~–
78  14|      közlegényével. Prokóp vezette őket odáig, ki ismét honvédöltönyében