Rész
1 1| teremtői.~Azután tűnj el ismét. Menj vissza a sírba. És
2 1| távoli morajából.~Azután ismét néma lett minden. Új csapatok
3 1| földalatti úton, s azután ismét föl meredek hegyekre ágyútűz
4 1| az első ágyúszóra.~Erre ismét hangos hahota keletkezett.
5 1| nonchalenc-szal vette fel ismét kártyáit és kérdezé: – Mi
6 1| Szórd a szemétre!~– Itt ismét egy gyönyörű numizmatikus
7 1| ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak ezeren.
8 1| magát futárnak és harmadnap ismét úr volt.~Elmehetett az ember
9 1| férfias kocogtatás az ajtón ismét historikummá teszi az elbeszélést.~
10 1| szónokra, ki most egyenként ismét felszedé leszórt öltönyeit
11 1| bejöttek teríteni, mire ő ismét előkelő mínákba kezdte szedni
12 1| lépéseik taktusa ad.~Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik
13 2| évet s áldást kérnek az ismét jövőre. Estenden beülnek
14 2| útban tüzet raktak alá, hogy ismét felolvasszák. Két-három
15 2| felszerelések személyzete.~Ismét nagy, nehéz vasgépek rozzant
16 2| múlva üres volt Szolnok ismét, és az maradt késő alkonyatig.~*~
17 2| várták ott a jelt, melyre ismét meg kell indulniok.~E jelt
18 2| tovanyargal, egy dombon ismét megáll s újra tüzelni kezd.
19 2| találkozásra.~A porfelleg ismét elnyeli a küzdőket, s nem
20 2| meg-megakadva és visszanyomva.~És ismét kardok csattogása, lovak
21 2| illusztrálva.~A porfelleg ismét elfedte a csatát…~Kardok
22 2| halálhörgés, díadalkiáltás…~Ismét új kép.~Két csapat üt össze.
23 3| szólt tenyerébe csapva, ismét azzal a mozdulattal, amivel
24 4| föld felé fordulva, azután ismét elveszett onnan, oly hirtelen,
25 4| koszorúcskát s mindkettőt ismét visszatevé helyeikre és
26 4| szegény székelyekkel.~A lovag ismét felült ménjére, s tovaügetett,
27 4| múlva több lovagok ügettek ismét a helységen keresztül.~–
28 4| Vágtatva jött egy lovag ismét. Az öreg köszönté a hirtelen
29 4| tovább lapozott, fehér ujja ismét megállt egy helyen. Áron
30 4| seregek Urának nevével.”~Ismét új lap. A szellem ujja e
31 4| adom a te ellenségeidet.”~Ismét új lap:~„Én veled leszek,
32 4| kezéből fegyverét.~Erre ismét általános lett a viadal,
33 4| részeit keresve, hogy ott ismét felkapaszkodhassanak.~A
34 5| küzdeni.~Azután csendesen ismét vonult vissza, dalolva a
35 5| szinte egyórai futás után ismét a szabad levegőre értem,
36 5| száz ölnyi mélyben, azután ismét megy lefelé száz meg száz
37 5| ereszkedtek le és szálltak fel ismét s vontatták fel a nyers
38 5| könnyen beleeshettem volna.~Ismét odább egy patak folyott
39 5| fekete óra…~A patakon túl ismét letette a hölgyet a vezér.
40 5| szólt megütközve a tiszt, s ismét komolyan kezde a nő arcába
41 5| csatát megelőző napok egyikén ismét az ifjú őrnagy hadiszállásán
42 6| a világszellem szeszélye ismét összehozza őket, mind ellenség
43 6| fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja, egy iszonyú
44 7| meg! S menj vissza sírodba ismét, légy átkozott és aludjál.~
45 7| torkig telve vevé fel ölébe ismét a leányt a boldogtalan apa
46 7| engem elébb-utóbb.~A nő ismét elkezde sírni, a gyermek
47 7| kócsagok fehér falkáival, s ismét sivatag lelegelt avar puszták,
48 7| után embernek hagysz lennem ismét!…~Azután társaihoz fordult:~–
49 7| leroskadt térdére, s termete ismét összeesett.~A katonák mereven
50 7| emelte fel karabinját.~A bíró ismét intett az összehajtott papírral,
51 7| képzeletében. A felzavart hullám ismét elsimul, a fenyves elnyeli
52 8| kardja megcsörrent, e hangra ismét visszatért arcára az előbbi
53 8| fordíthatja el? Álmomban ismét halottaimmal beszéltem.
54 8| ágyútűz, máris félsz?~A ló ismét továbbügetett, de fejét
55 8| ugrással a kétöles hídon, s ott ismét megfordult és elkezdett
56 8| házakat építe, megnyíljanak, s ismét csatatér legyen a népes
57 8| kinyitva, reánéz, s azután ismét lezárja pilláit.~Ébren volt
58 8| lejtőjén, s azután vágtatva ismét fel a kígyóúton; egy óranegyed
59 8| azután sírva veté magát ismét arccal a földre.~– Minek
60 8| fejével: „elmehetsz” – s ismét letette kaszáját és süvegét;
61 8| gödör maradt.~…A nap feljött ismét és végigmosolygott a földön.~…
62 9| földhányattal van befedve, mely ismét gyönyörű zöld gyeppel kirakva
63 9| mulattatni.~Az őrnagy úr ismét szépen megköszönte magában
64 10| ekkor tőle, hogy miért akar ismét visszamenni.~Nem kell hinni,
65 10| szólt a huszár, kezét ismét füléig emelve.~– Elmehetsz.~
66 10| ordítás – egy lövés – és ismét távozó lódobogás és közeledő
67 10| szólt nagyot káromkodva, s ismét elnyargalt. Az őr utánalőtt,
68 10| következni, kinek egykor ismét megmutatod fönséges arcodnak
69 11| kedvező alkalommal kironthat ismét, s újra kezdheti a harcot
70 12| helyeknél a vén huszár szemei ismét önkénytelen megteltek könnyekkel.
71 13| önnevétől vissza nem ijed, ott ismét pogányul szétverik.~Így,
72 14| Prokóp vezette őket odáig, ki ismét honvédöltönyében a többi
73 15| jöhetett volna ijedtéből, már ismét a szűk szobában volt vele.~
74 15| volna börtöne ajtajától, ismét visszavitetett, és ült újra
75 15| fekete sovány úr helyett most ismét a kövér vörös úr vette őt
76 15| a veres kövér úr helyett ismét a sovány fekete úr volt.~
|