Rész

 1   1|   fergeteg fütyölt, az egész föld fehér szemfedővel volt leterítve,
 2   2|          fekete utat a néphagyott fehér pusztaságon.~Ilyenek voltak
 3   2|    megindult. Az özvegy ablakából fehér kendők lobogtak utána. Egy
 4   2|           s az ajkaihoz szorított fehér patyolatot csókolja álmában.~*~
 5   2|  hangabokor mellett észrevett egy fehér alakot mozogni, odament.
 6   2|        ruhát felvette az egyik, a fehér hímzettet felvette a másik,
 7   3|            Hogyne volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt rajtam.~–
 8   3|      szalagot kötöttem öv gyanánt fehér báli ruhám derekára, a két
 9   3|          a coiffure-ömbe egyszerű fehér és piros eleven rózsát tűztem,
10   4|            zokogá az öregember, s fehér haja arcához tapadt özön
11   4|        füstfoltot játszva a szoba fehér padlatára.~…A besütő hold
12   4|           füstlombot hajtva fel a fehér padozatra.~– Elvesszen a
13   4|          térden alul hullámzik le fehér ruhájára. Arc, öltöny és
14   4|        nekik hinni. Az alak ekkor fehér átlátszó karját vállára
15   4|          egy lapnál megállapodva, fehér átlátszó ujjával odamutatott.~
16   4|          szellem tovább lapozott, fehér ujja ismét megállt egy helyen.
17   4|        hosszú csatakígyó torkából fehér füst és vörös láng lövell
18   5|           téli éjszakában.~A föld fehér volt, az ég fekete. Zajos
19   5|     egyedül le a völgy mélyébe, a fehér zúzmarázos fák közt, az
20   5|        tunnelbe, félrehajtva szép fehér kezével az akadályozó deres
21   5|       lombja egyedül maradt a tél fehér világában haragos, bánatos
22   5|    szerencsétlen férjem!…~A tiszt fehér lett, mint a fal. Megmerevedett
23   6|       sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az
24   6|     hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér kendő, mit feltűzött dárdája
25   6|           hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! – kiálta reá az
26   6|  fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak,
27   6|     sarkantyúba kapta, egyet inte fehér kendőjével a hátrahagyott
28   7|     félsötétben látá, hogy valami fehér alak ereszkedik le a keskeny
29   7|       gyermeket.~Nem bírta e szép fehér arcot földdel bekeverni,
30   7|        ingoványok repülő kócsagok fehér falkáival, s ismét sivatag
31   7|        tartva kezében, s mellette fehér ingben, hajadon fővel, megláncolt
32   7|        ott volt a vőlegény, habzó fehér csipkeköntösben a szép menyasszony,
33   7|          vezetéklovon az elítélt, fehér ingben, szürke fővel, az
34   8|          különösen fésült hajjal, fehér főkötőben. Arcán semmi nyoma
35   8|   árnyékban, arca tiszta átlátszó fehér, csak mikor mosolyog, hajnallik
36   8|           végül egy öregember ül. Fehér; megőszült haja és borvirágos
37   8|          volt egyenruhájában, kis fehér kezeivel egy hímzett kokárdát
38   8|          volt: kék, arany, piros; fehér és zöld.~– Értelek! – szólt
39   8|       Visszatekinte. Egy ablakból fehér kendő lobogott utána.~–
40   8|        sarkában követi. Mindkettő fehér, miként a fal.~– Be kell
41   8|        jött ki ajkán. Arca hideg, fehér maradt, szemei nem forogtak,
42  10|           fáklya lobog… Végre egy fehér koporsó tűnt szemébe.~…Temetkezés.~–
43  10|      fejét e percben.~Középen egy fehér koporsót vittek. Fedelére
44  11|                                 A fehér angyal~Fehér angyal, fehér
45  11|                    A fehér angyal~Fehér angyal, fehér angyal!…~Csillagos
46  11|        fehér angyal~Fehér angyal, fehér angyal!…~Csillagos éj álomképe…~
47  11|       itt-ott fa és bokor s egyes fehér tanya. Az egész aluszik.
48  11|           aluszik. Az egész néma…~Fehér angyal, fehér angyal!…~Csak
49  11|         egész néma…~Fehér angyal, fehér angyal!…~Csak te virradsz
50  11|           léleknek az égre vetett fehér árnyéka a halványzöld távol
51  11| halványzöld távol dombjai felett; fehér ködruhádon csillaglelked
52  11|      ragyogni a mérhetetlen égbe.~Fehér angyal, fehér angyal!…~Voltál
53  11|   mérhetetlen égbe.~Fehér angyal, fehér angyal!…~Voltál egykor piros
54  11|         dicsértessék az ég ura, a fehér angyal megjelent…~Mi bánat
55  11|    tavaszonként a földre, mikor a fehér rózsa és liliom kezd virulni?
56  11|            meglátta ott a halvány fehér ködöt, mely ott ült mozdulatlanul
57  11|        égés jele, csakhogy inkább fehér, mint vörös. Ha tél volna,
58  11|    ágya-fejénél megszólalt: „az a fehér angyal”.~A vezér kérdőleg
59  11|          hadat izent azoknak, kik fehér paripákkal áldoztak Hadúrnak,
60  11|     forrásához hordá liliomból és fehér rózsából font koszorúit,
61  11|           halotti ruhája, mindene fehér volt mint a napsütötte felhő.
62  11|     Homlokán koszorú liliomból és fehér rózsából. Így jelent meg
63  11|           s lát messzünnen libegő fehér tojásdad fényt: a fehér
64  11|           fehér tojásdad fényt: a fehér angyal lelke az ott, suttogja
65  11|           kik hosszú ezüsthajjal, fehér arccal, fehér ruhában, mint
66  11|        ezüsthajjal, fehér arccal, fehér ruhában, mint napsütötte
67  11|          melynek csodálatos neve: fehér angyal.~Ősz volt, lehullott
68  11|       amint kórágyán feküvék, egy fehér alak jelent meg előtte.~
69  11|           arca, ruházata, mindene fehér volt mint a napsütötte felhő.
70  11|     Homlokán koszorú liliomból és fehér rózsából.~Kezében egy levelet
71  11|      egyedül ő kapott kegyelmet…~…Fehér angyal, fehér angyal…~
72  11|         kegyelmet…~…Fehér angyal, fehér angyal…~
73  13|         mosoly vonult végig annak fehér arcán s reszketése megszűnt.~
74  14|           nap, de sugára nem lesz fehér, hanem piros, miként a vér…~
75  14|   felbomlott haja a földet sepri, fehér ruhája rosszul rejti termete