Rész

 1   1|        Egy skicc a forradalomból)~Magyar forradalom! Te egetgyújtó
 2   1|         kimondá rá az ítéletet.~– Magyar bankjegyekben nyolc forint
 3   1|       plakát, melyben azok, kik a magyar bankjegyet az osztráknál
 4   1|    Alacsony ősz ember, becsületes magyar arccal, s elmondva vizsgálatai
 5   1|       Hetveni úr meghallá, hogy a magyar kormány a békülni kész románok
 6   1|   Követelései botrányosak voltak.~Magyar vagyok, nem akarom azokat
 7   1|          Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó csepp
 8   2| trombitaszó verte föl csendjét. A magyar hadseregek vonultak keresztül.~
 9   2|   mindenben fogyatkozást szenvedő magyar hadsereggel ellentétben
10   2|         boldog túlvilág, de nem a magyar hölgynek elvesztett hazáját.
11   2|      ágyúk szavának kelle adni. A magyar tábornok sok csatát vívott
12   2|           rohamokkal iparkodtak a magyar seregeket ágyúik veszélyes
13   2|           sem hallatszik a „rajta magyar, rajta!” a huszáros „hajrá!”
14   2|           nyargal elöl, az óriási magyar vezér; már a harmadik lovat
15   3|          branyiszkói csata után a magyar seregek itt mentek keresztül.
16   3|   Nemsokára zeneszóval bevonult a magyar sereg. A papa kiment elébök
17   3|            mint én, s ami a többi magyar tiszteket illeti, ah, azok
18   4|           pusztítnak mindent, ami magyar vagy székely.~*~Folyt már
19   4|             Folyt már mindenütt a magyar vér, város város után elesett,
20   4|    székely kar, vitte a diadalt a magyar földre is, fölkereste az
21   5|   budaméri vesztett csata után.~A magyar fővezér Selmecen volt, körös-körül
22   5|       katona, hogy merre vannak a magyar seregek.~És rögtön mind
23   5|           itt, majd amott, majd a magyar táborban, majd az osztrák
24   5|    emberrel, ki férjét megölte, a magyar tábor felé.~
25   5|         diadal, mígnem utoljára a magyar vezér maga állt serege élére,
26   5|         hosszú sebet kap fejére a magyar vezér, a császári lovag
27   5|      Küzdnek sokáig, elszántan. A magyar vezér megy elöl véres ruhájában,
28   5|            De halála szép volt. A magyar vezér kezétől esett el,
29   6|           múlt időkből, – mikor a magyar nép elindult az ismeretlen
30   6|       senki sem mondaná, hogy nem magyar.~De ez öltözet is, melyet
31   7|      kölcsönösen.~Pár óra alatt e magyar lakosság nagy része legyilkoltatott,
32   7|         kiirtásának ünnepe! Te is magyar vagy, utósó e városban.
33   7|          hogy Szenttamáson minden magyar leöletett.~Vért vérért!~
34   7|           a külhonban elhelyezett magyar katonaság között.~Valami
35   7|           fájdalmakat oltogatni a magyar katonák szívébe, de nyomára
36   7|           végén e szavak „éljen a magyar!” és azok is oly hangra
37   7|      együtt a nap és hold” mint a magyar példabeszéd mondja.~Szép
38   7|           ítéletet? Nem vagy-e te magyar? nem szereted-e hazádat?~–
39   7|      tudott tanulni.~– Ah, az nem magyar, ki így tud beszélni!~–
40   7|         vitte a huszárokat mind a magyar határ felé. Két mérföldnyi
41   7|          táboroztunk, egy csoport magyar átjött a jégen, legelöl
42   7|   lobogott. Sokszor ostromolták a magyar seregek az erős sáncokat,
43   7|     rohant fel a sáncra a győztes magyar had.~Egyszerre esett el
44   8|         szokva vannak hozzá, hogy magyar urak álruhában hozzam járdogálnak,
45   8|         hogy éppen a legpompásabb magyar ruháját vevé fel magára
46   9|   Megjegyzendő, hogy a tábornok a magyar nyelvvel majd éppen oly
47   9|          kegyetlenül bánt, mint a magyar ellenségeivel.~– Csak azok
48   9|       jókedvét.~A zene mindenféle magyar dalokat hangoztatott eközben
49   9|           megérteték vele, hogy a magyar táncot háromszor szokták
50  10|        osztrák, csatát vesztett a magyar…~A magyar tábornok lesütött
51  10|       csatát vesztett a magyar…~A magyar tábornok lesütött ősz fővel
52  10|          lakomát készített az ősz magyar gazda, kinek lakában főhadiszállását
53  10|          öreg háziúrnak jólesik a magyar szót hallani idegen ajakról,
54  10|      poharát a tábornok, s tiszta magyar szóval ily módon köszönté
55  10|     főhadiszállását.~Midőn az ősz magyar ember egyedül maradt, kétszer-háromszor
56  10|  Harmadnapra kitisztult az idő. A magyar sereg a folyam jegén várta
57  10|           veszte nemzetéért küzdő magyar vezér ellen, ugyanott veszté
58  10|          csatát, nemzetéért küzdő magyar vezér ellen.~*~Volna-e hát
59  11|    júliusában Miskolc felé járt a magyar vezér. Egy nem messze eső
60  11|            Egymás vérét ontotta a magyar.~Egyik forrásoknál tisztelte
61  11|         szobában egyedül feküdt a magyar vezér.~Egyedül, nyomorban,
62  12|           egy debreceni születésű magyar ember, ki ama német szavak
63  12|          az erőteljes visszhangos magyar szó beszél hozzá.~A vén
64  12|         törülni – monda –, csak a magyar és a székely a katona!~Lehet,
65  13|    Ugyanezen év végén Perczel Mór magyar tábornok volt, csatázott,
66  14|       csókolá.~– Mi hírt hozasz a magyar táborból?~– Semmi jót –
67  14|     zenével vonult be Jarovácra a magyar had. A téli hadjárat minden
68  14|   szerelméről, csak kedveséről.~A magyar csak a csatában katona.
69  14|        mezőn mind együtt voltak a magyar seregek, rendben sorakozva.~
70  14|          van befojtva. Csatában a magyar nemigen használja a lövöldözést.~
71  15|      Éljen a szabadság, éljenek a magyar katonák!~János mester elszörnyedve