Rész

 1   1|        sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük a sok
 2   1|          előszobájába, aholott is majd leütött a lábamról a pipafüst.~
 3   1|     Nevetett maga a miniszter úr. Majd kitörte a széke hátát, annyira
 4   1|   asztalra.~– No, meggyűlik ezért majd a bajod az öreg kóficcal,
 5   1|   miniszter úr tevé.~– Azt mondom majd, hogy elvesztettem a csatában.~–
 6   1|       azok senkit sem bántanak.~– Majd bántanak, ha én odamegyek.~–
 7   1|          bolond.~Az én futárom is majd így járt.~Az első pohár
 8   2| jégcsapokat vert a deres zúzmara.~Majd egész karavánok, gyalog,
 9   2|           menekvő arcába. A hideg majd megvette szegényeket.~Bús,
10   2|      szólalt meg rá:~– „Gyere-é?” Majd még „hallja kend” is lesz.~–
11   2|         csak átbocsátnak, s akkor majd védtem volna én a kötél
12   2|       szereznie, mikről az utókor majd megemlegesse, annak dikciókat
13   2|    visszaballagtak a harcvonalba.~Majd a magyarok intéztek rohamot
14   2|           szép napvilágos időben. Majd vágtatva közelgett egy osztály
15   2|         hogy ma elviszlek neki.~– Majd, ha vége lesz a csatának,
16   2|          az váltig szabódik.~– De majd káplár uram, ha most mind
17   2|      holnapra egy pénze sem marad majd kendnek.~– Kend ne rezonérozzon!
18   2|          igyék, mikor az az ordé. Majd, ha elfogy a pénz, akkor
19   3|         felelt, sőt ha véletlenül majd az almárjomban, majd az
20   3|   véletlenül majd az almárjomban, majd az óratokban rátaláltam,
21   3|         Ah, azt meg nem engedjük, majd el tudjuk azt mi rendezni
22   3|         el többet magát, én pedig majd megmagyarázom a tiszteknek,
23   3|           nem is azért visznek el majd bennünket, hogy feleségeik
24   3|      feleségül vegyenek.~– Hiszen majd meglátod – fenyegetőzék
25   3|           aki álmában repül.~– De majd el fogja kegyed felejteni,
26   3|         észre sem veszem magamat, majd olyasmit találtam volna
27   3|           fogom elfelejteni.~– De majd nem ismer kegyed rám…~Valami
28   3|          sietett a tancosnéjához.~Majd kiverte szívem a corsette-em
29   4|        várta, hogy fölébred, hogy majd elmosolyodik s szemeit felnyitja; –
30   4|          elnyugodni, lemente után majd egy óráig fénylett még az
31   4|         kézzel rohannak egymásra, majd előre, majd hátrahömpölygenek,
32   4|    rohannak egymásra, majd előre, majd hátrahömpölygenek, a zászlók
33   5|          ellenség táborát jártam, majd mint markotányosnő, majd
34   5|          majd mint markotányosnő, majd vidéki pórnőnek öltözve,
35   5|        alatt gyakran lehete látni majd itt, majd amott, majd a
36   5|    gyakran lehete látni majd itt, majd amott, majd a magyar táborban,
37   5|       látni majd itt, majd amott, majd a magyar táborban, majd
38   5|           majd a magyar táborban, majd az osztrák seregek közt
39   5|    szüntelen más alakra változva, majd mint markotányosnő, majd
40   5|          majd mint markotányosnő, majd pórnő vagy fiatal férfi
41   5|          rajta, hogy el-elfogták, majd a császáriak, majd a forradalmiak,
42   5|   el-elfogták, majd a császáriak, majd a forradalmiak, és ő a legvilágosabb
43   5|       nyitott óra belsejébe, a nő majd erre, majd amarra figyelmezteté
44   5|        belsejébe, a nő majd erre, majd amarra figyelmezteté őt
45   6|     látszott sietni a város felé.~Majd, hogy észrevette a temető
46   6|           Lassanként begyöpösödik majd az út, s az utasok nem fognak
47   7|          azt hitte, hogy álmodik.~Majd egy némber kezdett szemébe
48   7|       nemsokára úgyis hosszú lesz majd pihenése.~Amint ott elfásultan
49   7|           Lépteinek semmi hangja.~Majd lassan kezd susogni, alig
50   7|         először bágyadt sejtelem, majd vadító meggyőződés képében.~
51   7|     ráköltöm is.~– Vidd el innen, majd ha esze megjön, messze földre,
52   7|            erről ráismerhetsz. Az majd elvezet hozzám, csak e pisztolyt
53   7|     kutyák rekedt ugatása hallék, majd egy puszta cserény, hová
54   7|           szédül.~– Igyál többet, majd helyre jössz, beszélj tovább.~–
55   8|     legyen ember, mint más, akkor majd érteni fogja mindazt, mi
56   8|            a bácsi háborúba megy, majd hoz neked onnan aranyos
57   8|           sem tudta hová, a házak majd mind zárva voltak, harangszó
58   8|    legelöl a hágcsón.~– Én víttam majd félóráig az aranyruhás nemessel.~
59   9|        tábornok a magyar nyelvvel majd éppen oly kegyetlenül bánt,
60   9|      táncvigalmakat?~– Ó, a télen majd mindennap. Míg az ellenség
61   9|      Igenis? – A táblabíró-őrnagy majd kibújt a bőréből örömében. –
62   9|          egymással diskurálgatni, majd tréfálni, később kacagni
63   9|      tüzérek felé, miközben aztán majd a nyakába öntötte a levest,
64   9|         nyakába öntötte a levest, majd a fülének vitte a szájának
65   9|           szájának szánt falatot, majd üresen kapta be villáját,
66   9|        esett, azt biztatták, hogy majd kötelet eresztenek le neki,
67  10|         nézi a napot?~– De bizony majd, parancsolatjára, egyszer
68  14|        magában egykori szerelmét, majd az esküt, melyet a múlt
69  14|  lenyergelik. Tán így nem vehetik majd hasznát azoknak.~A szerelem