Rész

 1   2|        két év óta volt a két szép leány menyasszony, két év óta
 2   2|      férje sírja felé; a két szép leány napról napra szépült és
 3   2|    ráismernek.~Az özvegy és a két leány egyszerre kiáltanak fel:~–
 4   2|           Talán sohasem többet.~A leány könnyezve simult vőlegénye
 5   2|           előle, ő pedig üldöz.~A leány elhalványult.~– Fél évvel
 6   2|       különösen azért, mert a két leány közül egynek vőlegénye.~
 7   2|            És ezután sokat sírt a leány, vigadott a másik, de ha
 8   2|          Titokban e napra mindkét leány ünnepélyes öltönyt készíttetett.
 9   2|         Gábor volt az, a szolnoki leány vőlegénye.~– Mi történt,
10   3|  idvezített.~Egy óra alatt minden leány, minden asszony bele volt
11   4|     reggelt… jó reggelt…~…Szólt a leány, és bezárta szemeit.~– Jó
12   7|       remegve az apa.~– Igen szép leány volt. Mondhatom, ugye azt
13   7|          sírt ásni vele – mondá a leány.~*~A ház túlsó oldalán egyhangú
14   7|           hatodik napon meghalt a leány éhség, nyomor és lélekkín
15   7|       kikért nem egy szép lengyel leány szíve dobogott fel.~És a
16   7|            Kérdezősködéseimre egy leány jelent meg, nem az a szép
17   8|          angyalszép, tizenöt éves leány. Nagy kék szemeit hosszú
18   8|        ikrek is, a kis ezüstszőke leány arcára is kiült a mosolygás
19   8|           inkább a kis szőkefürtű leány. Visszatekinte. Egy ablakból
20   8|        ordíták többen.~– Egy szép leány! egy úri kisasszony, hahaha! –
21   8|           közös prédát ígérnek. E leány itt nekünk zsákmányunk.
22   8|       sorsot kell vetnünk, de egy leány mindnyájunké lehet.~– Én
23   8|         terített hárságyon a szép leány, alig lehete rajta észrevenni,
24   8|           maradtatok itt, ugye, a leány birtoka felett? – kérdé
25   8|    semmitől sem fél, azé legyen a leány, az egyúttal meg is fogja
26   8|  alkudjunk meg. Legyen kettőnké a leány.~– Ha meguntad a várakozást,
27   8|          az ifjak, hogy mit tud a leány felől? Eleinte részegnek
28   8|         hajborzadva látta, hogy a leány nyakába esik a jövevénynek,
29   8|    azelőtti éjen a kis ezüstszőke leány, s még azelőttin ifjú kedvese
30  10|         temetnek?~– Egy szép szűz leány. Még tegnapelőtt élt, semmi
31  10|    futotta végig.~Az a szép piros leány, ki tegnapelőtt vele szemben
32  10|           lenne ragyogóbb, mint e leány szemei – most!~– Fatális
33  10|    felvésve: B**i Emma…~– Szegény leány! – monda a tábornok résztvevő
34  11|       sírni hallott.~Pedig a szép leány nem volt keresztyén. Ő is
35  11|    legjobbika, legszebbike volt a leány kedvese. Nevét annak sem
36  11|        hisz a legjobb és legszebb leány volt bele szerelmes.~E várhoz
37  11|    vitézek közt.~Másnap meghalt a leány is, harmadnap eltemették,
38  13|          odalépett hozzá. Amint a leány kiterjedt mágneses gőzkörébe
39  13|         Amint az orvos megfogta a leány kezét, fagyos holdkóros
40  13|        hegyét, elkezdé az orvos a leány arcát, homlokát, karjait,
41  13|         szemeit feszülten tartá a leány arcára szegezve.~A leány
42  13|          leány arcára szegezve.~A leány nem mozdult, csak szempillái
43  13| odalépteté a mágneses gőzkörbe.~A leány arca e pillanatban nehéz,
44  13|           halk, ismerős hangon.~A leány vártatva, tétovázva felelt.~–
45  13|        országgyűlésen – felelte a leány a ki nem mondott gondolatra. –
46  13|   tartatott, anélkül, hogy a váci leány valaha eszébe jutott volna.~
47  14|         ma bort e poharakba, szép leány! holnap mi piros vérrel
48  14|    poharát kinyújtva.~És egy szép leány fogta a korsót és sorba
49  14|          daltól, dicsvágytól és a leány szemeitől.~Fölugráltak táncolni,
50  14|           ház dobogó lábaiktól, a leány kézrül kézre járt, mindenikkel
51  14|        pirosabbá tenni.~Ki volt e leány? Mi volt e leány?~Emlékeztek-e
52  14|           volt e leány? Mi volt e leány?~Emlékeztek-e azon időkre,
53  14|         Helyeslő ordítás felelt a leány kérdéseire. Bátyja odalépett
54  14|        néztek, az ifjú az öröm, a leány az ijedség hangján mondák
55  14|       látott bujdosó csillagom!~A leány reszketett, mint a délibáb,
56  14|       szokta volt két év előtt.~A leány reszketett, mint a délibáb.
57  14|         legsiralmasabban döngve a leány ablaka alatt. Kétszer iparkodott
58  14|         kísértetként futotta át a leány szívét, szemrehányó szóval,
59  14|        nyugodtan hajtá le fejét a leány keblére, mintha azon kebelben
60  14|       egész légiója van rejtve.~A leány néma iszonyattal nézte az
61  14|      elhangzott az utcák során, a leány kétségbeesve vonta ki ruhája
62  14|           magadat! – sikolt fel a leány kedvesét felrázva álmából,
63  14|             Fuss innen! – kiált a leány, a földről fölemelkedve,
64  14|           bántsátok őt – sikolt a leány, őrült erőszakkal rohanva
65  14|           meggyilkolni – sikolt a leány, testével fedve az ifjút –,
66  14|       fogtok hozzájutni – monda a leány, s amint ott térdepelt,
67  14|         meg érzelmei rohamában. A leány, kit ő annyira szerete,
68  14|        kardját markolatig döfte a leány keblébe, s azután megforgatta