Rész

 1   1|           akarom. De te nem értesz hozzá. – S ezzel kiszólt az ajtón.~–
 2   1|          serege elé. Buzdítva szól hozzá. A legelső golyó őt éri,
 3   1|     csaltam-e meg.~– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában
 4   1|        nagy férfiú ily módon látna hozzá, mennyi idő alatt enne meg
 5   1|      nemsokára instanciát adtak be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra,
 6   1|          egyszerre tízen beszélnek hozzá.~Aki csak szóhoz juthatott,
 7   1|            ésszel volt párosulva – hozzá és seregéhez nem méltó csatában,
 8   2|        Gábor!~S azután odarohannak hozzá, összeölelgetik, egyik érzékenyen,
 9   2|     kézszorítás mondani látszatott hozzá: „és diadalunk” – s az a
10   2| menyasszony arcán mondani látszott hozzá: „és menyegzőnk”.~Titokban
11   3|          alá. Már most gondolhatod hozzá a többit, hogy mikor az
12   3|         szeretett volna odarohanni hozzá s ország-világ előtt összecsókolni –
13   3|      beszél, ha németül szólnak is hozzá. De legjelesebb benne az,
14   3|           várva, hogy én beszéljek hozzá, monda:~– Szép kisasszony,
15   4|    ellenében.~A tünemény lehajlott hozzá, homlokára jéghideg csókot
16   4|        csaták végeztével odamentek hozzá, összeölelgették, összecsókolgatták,
17   4|          székely fiúk is beszélnek hozzá: „Szép menyasszony, ércleany,
18   5|   tekintetet ád.~A vezér odalépett hozzá. Az asszony sokáig nem tudott
19   5|    bolondult.~– S te férjhez fogsz hozzá menni?…~– Meg fogom őt ölni…~–
20   5|          És e fekete órában – tevé hozzá a vezér, s mentek azután
21   5|      látszék a haragnak, lépett be hozzá, s midőn annak szép fiatal
22   5|           midőn egy futár érkezett hozzá, tudósításokat hozva, mikben
23   6|           fűzi karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár
24   6|          Aranka még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt
25   6|         látta, hogy senki sem szól hozzá, még menyasszonya sem, még
26   7|         megáll, és sokáig nem mert hozzá egy is közeledni.~Bántatlanul
27   7|  megvetéssel arcul köpte e szóra a hozzá beszélőt.~– Hah! ember –
28   7|    közelítő vonásait, az odafutott hozzá, megcsókolá, azután egy
29   7|          először megölj – szólt az hozzá nyugodt, szelíd hangon. –
30   7|      anélkül, hogy egy szót szólna hozzá.~Egy rongyos házikó elé
31   7|      ellátva.~– Atyámfiai! – szólt hozzá]uk a vén vezér. – Amiről
32   7|         odahajolt Rózsához:~– Tedd hozzá: és senkinek kegyelmet nem
33   7|    kedvesének bánata van.~Odasimul hozzá, kezeivel lesimítja, ajkaival
34   7|          elő.~A vőlegény odalépett hozzá, elvonta reszkető kezét
35   7|            ebédje mellé, odamentem hozzá és megszólítottam. Sokáig
36   7|          annyiszor látott, szóltam hozzá lengyelül, egy szót sem
37   7|       kezével s odavonszolta magát hozzá. A szerb egy kis keresztet
38   8|            A két kisfiú odaszaladt hozzá s összebámulta a bácsi kardját
39   8|         vezéreljen!” s halkan tevé hozzá: legkülönb férfi vagy egész
40   8|      visszatartani.~– Nono – szólt hozzá az ifjú –, még itt nincs
41   8|           keserűbb az én szerelmem hozzá. Téged boldogít a te honszerelmed,
42   8|        után többen hevesen kezdtek hozzá feleselni, s a póznára tűzött
43   8|             embereim szokva vannak hozzá, hogy magyar urak álruhában
44   8|            két lépésnyire jutottak hozzá, akkor megvillant kezében
45   8|       azért valóságos jogot tartva hozzá mindenki, jól szemüggyel
46   9|        Másnap siettek tisztelkedni hozzá táborvezetői, kiket keményen
47   9|           A tábornok mindenkit, ki hozzá tisztelkedni járult, másnapra
48   9|       kissé savanyú képeket vágtak hozzá, annak emlékében, hogy a
49   9|          tábornok mellé furakodni, hozzá szüntelen beszélni, úgyhogy
50  10| megveregették vállait, s beszéltek hozzá a világ minden nyelvén,
51  10|             de annál többet jártak hozzá búcsúra a délceg hadfiak
52  10|      tovább. Minél közelebb jöttek hozzá a síró, melankolikus énekhangok,
53  10|         barátjuknak s csatlakoztak hozzá.~A nyargoncok nem találták
54  11|       küzdelmei közt nem férhetett hozzá.~A hölgy segíteni kívánt
55  12|          küldött csecsékkel.~Belép hozzá a vén huszárezredes. Ősz,
56  12|            a tábornokot, odalépett hozzá, meghajlott annak csonka
57  12|          igen szép beszédet intéze hozzá – valóságos német nyelven.~
58  12|      visszhangos magyar szó beszél hozzá.~A vén huszár tehát leírta
59  12|           az, s elégülten bicegett hozzá kis szürke fejével, de amint
60  13|   megismerni, es elvezetteté magát hozzá.~Halvány lámpa mellett feküdt
61  13|         nélkül.~Az orvos odalépett hozzá. Amint a leány kiterjedt
62  13|           a távolból, alig értetve hozzá ujjai hegyét, elkezdé az
63  14|       kérdéseire. Bátyja odalépett hozzá, s megfogta kezét.~– Anisia!
64  15|       hallottuk, egy szót sem téve hozzá.~…Úgy körülbelül 1848 december
65  15|            fejét.~Közelebb rukkolt hozzá.~– Honnan jött az úr? –
66  15|         könnyeket sírva, így kezdé hozzá mondását:~– Mondja meg,