Rész

 1   1|          Azután tűnj el ismét. Menj vissza a sírba. És imádj istent:
 2   1|           indítani. De jussunk csak vissza Pestre! Megvannak még ott
 3   1|             hogy megbecstelenít, ha vissza nem adom.~– Nem, nem öcsém –
 4   1|             tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod…~– Kérem – vágott
 5   1|        Elhiheted, hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam
 6   1|            a lengyel markába nyomta vissza. – Elmehetsz!~– El fogja
 7   1|             válaszul azt hozom neki vissza, mit is ő rendesen arany
 8   1|       békekövetünk undorral utasítá vissza.~A gerillavezér azonban
 9   1|          kis serege.~Kétszer nyomta vissza a százszor nagyobb túlerőt,
10   2|         egyetlenem.~– És mikor jősz vissza?~– Talán sohasem többet.~
11   2|         ellenséget. Véresen tértünk vissza mind a ketten; ha összecsapunk,
12   2|            hihetőleg nem tért volna vissza… Ez a katona sorsa.~– S
13   2|            azért magyarul felelt rá vissza.~– Látod, ha szemed van,
14   2|      osztálya várt rá, oda nyargalt vissza.~Megállt a kapitány előtt.
15   2|          ropogó puskatűz nem tartja vissza őket. Magas, ifjú vitéz
16   2|           ellen kényszerülten vonul vissza a hídfőig, hol a túlpartról
17   3|        hanem azért nem tartóztatott vissza.~Estig dolgom volt a készüléssel.
18   4|           benn az oláh! – kiálta az vissza rohantában és tovanyargalt.~
19   4|             Az öreg tántorogva ment vissza szobájába. Mellékszobáit
20   4|      elfelejtett meséire emlékeznék vissza.~Látta e szobrot nehéz vastag
21   4|             puskaaggyal verték őket vissza, de az áradó tömeg mindig
22   4|             oldalain százszor kiált vissza a felriadt visszhang.~–
23   5|       Azután csendesen ismét vonult vissza, dalolva a riadozó harcéneket;
24   5|     Holttestét nagy áron vásároltam vissza; reszkettem, midőn köpennyel
25   5|           inte nekik, hogy menjenek vissza.~A vezér kérdőleg tekinte
26   5|            halálfehér arccal tekint vissza áldozatjára, ki még mindig
27   5|            halál küszöbéig, fordulj vissza, nem kell halálod többé…
28   6|          kedves, győzelemmel térjen vissza, de ha elvesztett a nemzet
29   6|              nem nézett egyszer sem vissza, elvadultan a puszta erdőkbe
30   6|            odavannak, nem is jönnek vissza.~      ~Nagy sírása hallatszott
31   6|             ne várna, valakire, aki vissza nem jő. Akármeddig éljünk,
32   7|          jól! Részegülj meg! S menj vissza sírodba ismét, légy átkozott
33   7|       halálod helyett… És ha jönnél vissza, s a nép, mely eddig erdőről
34   7|         onnan sohasem jönnék többet vissza. A bíró vagy büntet, vagy
35   7|             vőlegény segédjét várja vissza a vesztőhelyről, addig nem
36   7|            nem jött a vesztőhelyről vissza.~A vőlegény nyugtalan volt,
37   7|     mérföldnyi távolból bocsátottak vissza, hogy ezt önnek hírül adjam.~–
38   7|           messze láthatáron.~*~Menj vissza sírodba, vérivó szörnyeteg,
39   7|             vérivó szörnyeteg, menj vissza aludni. Hadd zöldüljön ki
40   8|      higgyétek, ne borzadjatok tőle vissza, hisz mindez csak álom,
41   8|           vitéz, s két csókot vetve vissza kezével, a meredek szerpentina
42   8|             hanyatt-homlok rohantak vissza a bestiális roham elől,
43   8|             fáradatlanul verte őket vissza, rést törve magának a zsúfolt
44   8|           lépcsők aljáig verte őket vissza, midőn a támadók egyike,
45   8|          azt hitték, hogy az oláhok vissza vannak verve; s könnyebbült
46   8|        rettentő sikoltással szökött vissza az ablak elől, s azután
47   8|           többi is hallgatva vonult vissza a leánytól. Csupán egy hang
48   8|         ráakadok. Isten veletek. Ha vissza nem térek, álljatok bosszút
49   8| felkiáltozott volna rá, hogy térjen vissza és fusson, merre futhat!~
50   8|             jutott, azt adom nektek vissza. Ígérjétek meg, hogy nem
51   8|           még többen is.~– Menjetek vissza. Mondjatok meg a többieknek
52   8|    elbeszéltem, ne borzadjatok tőle vissza, hisz mindez csak költemény,
53  10|         mire kiérnék belőle. Adassa vissza legalább a lovamat.~– Lovadat?
54  10|            így szégyenszemre menjek vissza a regementemhez, kard nélkül?
55  10|           beittam.~– Jól van, adasd vissza azt is. – A tábornok inte
56  10|          lelte önöket? Miért jöttek vissza? – kiálta rájok a tábornok,
57  10|             azután meg nem találtak vissza.~A zavar, a tévedés képtelenné
58  11|        kérdezé, hogy nem érkeztek-e vissza a nyargoncok.~Kielégítő
59  12|      fegyvert letegye!…~– Menjen ön vissza – szólt ekkor a követnek
60  13|      oldalról.~Ha Perczel önnevétől vissza nem ijed, ott ismét pogányul
61  14|           keresztültör soraikon, de vissza nem tartja őket, mint nem
62  14|       tartja őket, mint nem tartaná vissza a vihart. Nyargalva rohannak
63  14|           mindig győzelemmel tértek vissza. Ígérd meg, hogy bosszút
64  14|    összeszedve, rettentően fizették vissza a kölcsönt.~Reggelre a városon
65  15|        három hónapra parancsolá azt vissza börtönébe.~*~November harmadikán