Rész

 1   2| szorongó kedélyben érzé magát a vezér.~– Különös – gondolá magában –,
 2   2|   óranegyed alatt készen volt a vezér, a dikcióval még késő reggelig
 3   2|  nyargal elöl, az óriási magyar vezér; már a harmadik lovat nyargalja
 4   4|      hogy idvezül.~A kis szürke vezér és fiai, a barna székelyek,
 5   4|         ifjú székely és az ifjú vezér nehéz sebeiben, és a vén
 6   5|     alább! – monda elbúsultan a vezér, s a fáradságos éjek, napok
 7   5|        oly ismeretesek voltak a vezér előtt.~Igen. E sötét szemek
 8   5|       baljósló tekintetet ád.~A vezér odalépett hozzá. Az asszony
 9   5|    hidegen, nyugodtan ülve le a vezér által ajánlott karszékbe.~
10   5|     által ajánlott karszékbe.~A vezér szemben vele megállt, összefont
11   5|          szólt közbe keserűen a vezér.~– Férjem csatában esett
12   5|        mert én katona vagyok és vezér.~– Ön engem őrjöngőnek tart,
13   5|     telepek háta mögé vinned.~A vezér keserűen mosolygott.~– A
14   5|       mondta e szavakat, hogy a vezér arcáról elmaradt utánok
15   5|        oly hirtelen bejártam.~A vezér várakozásteljesen figyelt
16   5|         tábornok.~– Szélakna…~A vezér arca égni, szemei ragyogni
17   5|        magára vette köpenyét, a vezér kardot kötött. Két ordonnance-tiszt
18   5|         hogy menjenek vissza.~A vezér kérdőleg tekinte rá.~– Nem
19   5|    fekete órában – tevé hozzá a vezér, s mentek azután egyedül
20   5|  hófuvatban, elöl a nő, utána a vezér, a lobogó fáklya vad világot
21   5|       deres csemetéket, utána a vezér. A nő leeresztett fátyolán
22   5|       lobogó fáklyával, utána a vezér szürke köpenyében. Néhol
23   5|        vizen keresztülmennie, a vezér fölvette őt ölébe, a nő
24   5|       ismét letette a hölgyet a vezér. Nemsokára a tunnel túlsó
25   5|        haragos, bánatos zöld.~A vezér sokáig nézett az eltávozott
26   5|       sziklafal hasadékaiban.~A vezér és minden tisztek fáklyákkal
27   5|         Így menté meg seregét a vezér, mikor már azt mindenki
28   5|       repesztve. – A forradalmi vezér egy ember veszteség nélkül
29   5|       bizonyosan tudtam, hogy a vezér a hegytetőkön keresztül
30   5|       volt az, ki ezt az utat a vezér előtt fölfedezte.~Az őrnagy
31   5|        mígnem utoljára a magyar vezér maga állt serege élére,
32   5|       sebet kap fejére a magyar vezér, a császári lovag holtan
33   5|     sokáig, elszántan. A magyar vezér megy elöl véres ruhájában,
34   5|      halála szép volt. A magyar vezér kezétől esett el, merész
35   6|     ágyúi is ottvesztek mind. A vezér is sebben elhullt.~Az ősz
36   7|       három közül Rózsa volt, a vezér.~– Mit hoztatok? – kérdé
37   7|            szólt hozzá]uk a vén vezér. – Amiről annyiszor álmodtunk,
38   7|         kívánsz tőlem? -monda a vezér Györgynek – elmondhatod:
39   7|   megláthatnám.”~Elöl lovagol a vezér, sötét, fellegzetes arccal.
40   8|        a földre.~– Nem úgy van, vezér! – szólt közbe dacosan Lupuj –,
41   8|       sorsot vetünk.~– Jól van, vezér. Egy paripa vagy egy tinó
42   8|         osztozni mindenkinek.~A vezér elosztotta azt egyenlő részekre,
43   8|        véve elő.~– Jól mondtad, vezér.~– És te valóban mind legyilkolád
44   8|   Nagyon jól van – szólt erre a vezér s nyugodtan közeledett ágyához,
45   8| megváltozott hangon.~– Nem még, vezér, minek az? – felelé Lupuj.~–
46   8|        mely rátok felvirradt!~– Vezér! Eszeden vagy? Mit akarsz
47   9|       őrszem megállítja őket, a vezér egy iratot vesz ki kebléből,
48   9|     tábornok úr! parancsnok úr! vezér úr! itt az idő, hogy menjünk
49  10|       el.~– Hozzák be! – inte a vezér. Éppen jó szeszélyben volt.
50  10|    gondolat – mondá bosszúsan a vezér, s lovát sarkantyúba kapva,
51  10|      odakötve a nyele – monda a vezér. – Azon nincs mit szörnyűködni.
52  10|         nemzetéért küzdő magyar vezér ellen, ugyanott veszté el
53  10|         nemzetéért küzdő magyar vezér ellen.~*~Volna-e hát a magyarnak
54  11|      Miskolc felé járt a magyar vezér. Egy nem messze eső faluban
55  11|         elfogadni.~A forradalmi vezér kevés alkalmatlanságot szokott
56  11|         nem volt újra bekötve a vezér sebe, féleszméletlenül vették
57  11|   nyugodt álom után felébredt a vezér: Ágya mellett a halvány,
58  11| pihegését, szemei felnyíltát.~A vezér segédeit szólítá; kérdezé,
59  11|      fekhelyéről felemelkedve a vezér. – A seregnek elég volt
60  11|   gondolkozzék haditerveiről.~A vezér kibámult az ablakon, a csillagos
61  11|           az a fehér angyal”.~A vezér kérdőleg tekinte rá.~Mese
62  11|      hogy ez igen jót jelent.~A vezér kérte a hölgyet, hogy ismertesse
63  11|         egyedül feküdt a magyar vezér.~Egyedül, nyomorban, betegen,