Rész

 1   1|         pátosszal –, én a fejemmel vagyok felelős.~S elémbe állt egész
 2   1|          teheti. Egyfelől pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi
 3   1|     zászlóaljból, amelynek őrnagya vagyok.~De már erre méltán kerekedett
 4   1|        azért szidott, hogy simplex vagyok, most meg azzal vegzálnak,
 5   1|        azzal vegzálnak, hogy dupla vagyok.~A játék ezalatt tovább
 6   1|            vannak. Én semmiért sem vagyok felelős.~– De hát mi szükséged
 7   1|    elnevette magát, de én bizonyos vagyok róla, hogy azóta nem tud
 8   1|     tudhatja hogy én szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki
 9   1|           mert tudta, hogy lengyel vagyok, s a lengyel becsülete tiszta.
10   1|      testestül-lelkestül demokrata vagyok.~A lengyel fogait csikorgatta,
11   1|         kigondolnunk.~– Már készen vagyok vele.~– Halljuk.~– Az egész
12   1|     reggeli tíz órakor.~– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni
13   1|         Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön a többi
14   1|         botrányosak voltak.~Magyar vagyok, nem akarom azokat leírni.~
15   2|         aztán valahányszor egyedül vagyok, mindig a „köszönöm, pajtás”
16   2|          én.~– Tacskó! Én hatvanöt vagyok. Indulj! Előre!~Sajátságos,
17   2|           sem remegtem, s most úgy vagyok, mintha szeretnék nem lenni.~–
18   3|            Kedves Eleonórám!~Beteg vagyok, fekszem, kétségbe vagyok
19   3|          vagyok, fekszem, kétségbe vagyok esve. Ah, én sohasem fogok
20   3|        alkalmatlanságnak, sőt kész vagyok nekik szolgálni mindennel,
21   3|     elfelejtem azt, hogy a világon vagyok. Azonban meglehetősen mérséklett
22   3| quadrille-t táncolni többet.~Beteg vagyok, fekszem, kétségbe vagyok
23   3|          vagyok, fekszem, kétségbe vagyok esve.~
24   4|      olvasá a mutatott helyet:~„Én vagyok az Úr, ki népemet kihoztam
25   4|     téjjel-mézzel folyó hazába, én vagyok az erős Isten, ki nem hagyom
26   4|        ujja e helyre mutatott:~„Én vagyok az Úr, ki tenéked kezeidbe
27   4|         oláh a zömök férfira. – Én vagyok Balahud, ki apádat is megöltem,
28   5|          még inkább. Látja, özvegy vagyok.~– Az én nőm is az lesz
29   5|             én nem, mert én katona vagyok és vezér.~– Ön engem őrjöngőnek
30   5|       vétkeidért halsz meg így, én vagyok az, ki megöllek, férjem
31   5|          akar.~– Én e ház asszonya vagyok – felele az szárazon.~–
32   5|          helyesen, hogy ki részére vagyok kém. A magyarokat kémelem-e
33   5|        nemei közt nagyon válogatós vagyok. Mint katona, a csatatéren
34   6|      tudnám, hogy székely nők közt vagyok, búcsút vennék tőletek,
35   7|     lekötözöttel szemben.~– Én nem vagyok az. Mi közötök hozzám?~–
36   7|            Én nemzetem választotta vagyok.~A megkötött férfi képtelen
37   7|           fogsz. Tudd meg, hogy én vagyok az, ki nődet elcsábítottam,
38   7|        nyúlj pisztolyodhoz. Nem én vagyok az, kit életedben először
39   7|               Mindenekelőtt katona vagyok, és tisztelem a törvényeket.~–
40   7|           ne lépjen be most.~– Nem vagyok halálhírnök – szólt elfulladt
41   7|      kedélyes:~„Héj, én is odavaló vagyok~Ahol az a csillag ragyog.”~
42   7|            nyúlnak. Akár engem, én vagyok az első, aki hozzád nyúlok.
43   7|           jövevény –, szerb harcos vagyok, szökve jövök Szenttamási
44   7|            akkor is ölni jött.~„Én vagyok Szenttamási György!” – kiálta
45   8|          hogy menjek velök. Készen vagyok rá, köszönettel teszem le
46   8|         rád emlékezni, akkor halva vagyok.~S ezzel megcsókolá a lyánka
47   8|           rajtam nincs, most hűlve vagyok.~Az ember holthalványra
48   8|       férfi. A decurio volt.~– Hol vagyok? – kérdé Imre, kábultan
49   8|           voltam és most is készen vagyok. Ennek meg kell történnie.~–
50   8|          engem, fiam, Lupuj?~– Nem vagyok én most „fiam, Lupuj”, hanem
51   8|         földi életét, s ha én honn vagyok, akkor se legyen aggodalmad,
52   8|           tudom. De arról bizonyos vagyok, hogy, ha él, ide fog jőni,
53   9|          örömében. – Magamon kívül vagyok, hogy szerény indítványom
54  12|        voltam már körülfogva, most vagyok tizenharmadszor. Mind a
55  13|          az fejét vakarva.~– Az én vagyok – monda a tábornok. – De
56  13|               én Dembinszki Henrik vagyok.~Perczel szerény elismeréssel
57  14|      szicíliai éjszakát. Én kémjök vagyok, s nem is gyanítják, hogy
58  14|          Eredj, ne csókolj, én nem vagyok a te kedvesed többé. Eredj,
59  14|          Eredj, ne csókolj, én nem vagyok amaz epedő, sóhajtozó leányka
60  14|           csókolj, én a te halálod vagyok.~Titkon átkozta magában
61  14|         tettem előttetek, és őrült vagyok most, midőn ellentállok