Rész
1 1| mind ki voltak világítva, pedig az idő már éjfél után járt.~–
2 1| történik, s mennyi mindent kell pedig tenniök!~– Egy rendőrminiszter!~–
3 1| fölfedezésén.~A harmadik pár pedig a miniszteri szalon ajtaját
4 1| rhoduszi kolosszus, ő maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen
5 1| szólt senki. A miniszter pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével.~–
6 1| ne állapodjék, a pecsétőr pedig végigfeküdt a pamlagon és
7 1| Magam ékszerárus leszek, te pedig a segédem.~– Ahhoz ékszerek
8 1| érte nem jön. Tegnapelőtt pedig tulajdon titoknokát csukatta
9 1| gyűlésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg, betiltom
10 1| le nem hajigáltattak.~Mi pedig ezúttal megtanulhattuk,
11 1| kocsmáros szaladt, az apró férfi pedig hátratett két kézzel büszkén
12 1| embert, aki madeirát iszik? Pedig jobb lett volna, ha a kocsmárosra
13 1| Azért ám, az a szép hölgy pedig rendesen a kandallóba veti
14 1| kis férfiú nekiült, magam pedig elmentem egy helybeli ismerősömet
15 1| számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel magamban,
16 2| bevontatni.~Túl Szolnokon pedig a tovább menekvők szekerei
17 2| Túl, a Tisza másik partján pedig szakadatlanul mentek tova
18 2| mosolygott.~– Én futok előle, ő pedig üldöz.~A leány elhalványult.~–
19 2| lövöldözőknek, a töltés előtt pedig egy hosszúkás fűzfaerdőcskében
20 2| keresztülütötte az öreg csákóját.~Az pedig nekifordult mérgesen a rekrutának.~–
21 2| melletti telepek lételét pedig éppen semmi sem gyaníttatá.
22 2| csatamezőét. Az ijedtebbek pedig beleugrálnak az útjokat
23 3| katonákat nézni, a mamát pedig az egész háznál sehol sem
24 3| óta nem feküdni ágyban!~– Pedig, ugye, milyen rossz dolog
25 3| rejti el többet magát, én pedig majd megmagyarázom a tiszteknek,
26 3| dühösen táncolni, mint ezek. Pedig már harmadik éjjel nem alusznak
27 3| az a fejbeütésforma).~Mi pedig a tánc-kolonne-ba lejténk.
28 4| aranyhajú Lóra.~Az üstökös pedig még két napig állt az égen
29 4| csengő jósló ezüsthangot, pedig az ajkak zárva valának,
30 5| Nekem is vannak halottaim, pedig igen sokan, és még többen
31 5| kitűzött helyre, a hadnagynak pedig átadta szobája kulcsait,
32 5| asszony most fél, remeg; pedig akkor kezdett bosszúja tárgyát
33 5| ami ott meg volt írva. Ami pedig a seregek létszámát illeti,
34 5| sánc mire való. Rajzolni pedig éppen nem tudok. Küldjenek
35 6| egyik lába összezsugorodva. Pedig a szív minden gondolatja
36 6| is meghala.”~„Elszaladott pedig egy ember a harcból és ruháját
37 6| hallván a kiáltást.”~„Vala pedig Éli kilencvennyolc esztendős,
38 6| öröm nem vár az életben. Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?…
39 6| asszonyai magukat kisírni. Pedig sírhatott volna mindenki
40 6| megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenként elhalunk, és nem
41 7| életében. Sírj, György, te pedig, Gajdos, fújj abba a dudába,
42 7| A rablóvezér~György pedig felvette ölébe holt gyermekét,
43 7| szemekkel. Nem ismere rám, pedig hajdan annyiszor látott,
44 8| az asztalszegleti ifjú pedig nevette a babonás hitet.
45 8| lova zablájába, a többi pedig kaszáit nekifordítva, dühösen
46 8| ordítva szétrohant, a decurio pedig a hintóba emelteté az alélt
47 8| a szobát.~Az ottmaradtak pedig nagy lármával és hetvenkedéssel
48 8| Az egyedül maradt decurio pedig hidegvérrel kivette az egészen
49 8| belépett, a szájtátó oláh pedig odalopózkodott az ablakhoz
50 8| titkát elárulja.~A decurio pedig sietve ment fel lakába,
51 9| akarnak.~A táblabíró-őrnagy pedig nem hogy furakodott volna
52 9| másikat elnyomni.~A bombák pedig hullottak jobbra-balra,
53 10| az ajtó felé.~A tábornok pedig tiszteihez fordult s a jövő
54 10| állt elesett őseért, ha pedig elveszek, csak az évszámot
55 11| szállt; a mívelt lelkű hölgy pedig örömest teljesítendette
56 11| ha valakit sírni hallott.~Pedig a szép leány nem volt keresztyén.
57 12| után, a kis szürke ember pedig mosolyogva mondá: úgysem
58 12| a többi táblabíró urakat pedig kit ezredesnek, kit őrnagynak.~
59 12| kiosztott, az erdélyi hölgyek pedig egy pompás hímzett lótakarót,
60 14| fegyvereit el nem rejti. Ti pedig az első harangszóra kirohantok
|